PÜ BH 2016/62
PÜ BH 2016/62
2016.03.01.
Az elévülés nyugvására vezető igényérvényesítési akadálynak minősül, ha a kötelesrészre jogosult számára csak a hagyaték megnyílása után válik egyértelművé, hogy a hagyatékban nem a törvényes öröklés rendje érvényesül, s mi a hagyaték köre [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 326. § (2) bek., 327. § (1) bek., 598. §, 661. §, 669. §, 672. §].
[1] A felperes 2013. augusztus 23-án előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság a felperes által törvényes öröklés jogcímén megörökölt 1 121 203 forintot mentesítse az I. rendű alperes által örökölt özvegyi haszonélvezeti jog terhe alól, továbbá kötelezze az I. rendű alperest 9 211 054 forint, a II. rendű alperest 3 532 910 forint, valamint ezen összegek után az örökhagyó 2008. február 7-én bekövetkezett halálától esedékes törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kötelesrész kielégítése címén, a Ptk. 607. § (2) bekezdésére, 671. § (1) bekezdésére és 672. § (2) bekezdésére, valamint 670. §-ára hivatkozással.
[2] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen elévülési kifogással élt arra hivatkozással, hogy a felperes kötelesrész iránti igényét a hagyaték megnyíltától számított öt évet meghaladóan első alkalommal 2013. július 24-én érvényesítette. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a felperes a neki juttatott adományok értékére tekintettel a kötelesrészt már az örökhagyó életében megkapta.
[3] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a felperes kötelesrész iránti igényét nem vitatta, azt 883 000 erejéig elismerte, mivel álláspontja szerint a részére juttatott 3 532 910 forint 1/4 részét követelheti tőle a felperes. A későbbiek során elévülési kifogással élt.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 883 000 forintot, egyebekben helybenhagyta.
[6] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, amely a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából a következő.
[7] A felperes édesapja – az I. rendű alperes házastársa – 2008. február 7-én elhunyt. A közjegyző a hagyatékát 2013. július 24-én ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével adta át részben törvényes öröklés címén a felperesnek és az örökhagyó másik gyermekének, részben az örökhagyó szóbeli végrendelete alapján az I-II. rendű alpereseknek. Az I. rendű alperes élettársi és házastársi vagyonközösség jogcímén fennálló igényét külön perben érvényesítette. A felperes a hagyatéki eljárás során vitatta a szóbeli végrendelet érvényességét. A 2010. április 12-i hagyatéki tárgyaláson a felperes jogi képviselője a következő nyilatkozatot tette: „Jelentősége van a pénzforgalmi kimutatásnak, amennyiben a szóbeli végrendelet megáll, vagyis érvényes, a felperest mennyiben érinti ezen összegek levétele a számláról a kötelesrész számításánál.”
[8] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi következtetésével, miszerint a kötelesrész iránti követelés kötelmi igény, amely az örökhagyó halálával válik esedékessé, ekkor kezdődik a követelés elévülése [Ptk. 598. §, 326. § (1) bek.]. A felperes a követelését az ötéves elévülési időben, 2013. február 7-ig érvényesíthette volna. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a felperes jogi képviselőjének a 2010. április 12-i hagyatéki tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozata tartalmilag nem tekinthető a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak a Legfelsőbb Bíróság GKT 98/1973. számú állásfoglalása által irányított gyakorlatra figyelemmel. Eszerint ugyanis az írásbeli felszólításnak olyannyira egyértelműnek kell lennie, hogy abból az érvényesített követelés határozottan és egyértelműen kitűnjön. Ennek a feltételnek a nyilatkozat nem felelt meg. Következésképpen a felperes az elévülési időn belül azt megszakító írásbeli felszólítást nem közölt az alperesekkel, maga a felperes is azt adta elő fellebbezésében, hogy 2013. július 24-ig írásbeli felszólítással nem élt.
[9] A másodfokú bíróság – ugyancsak egyetértve az elsőfokú bírósággal – nem látott megállapíthatónak olyan menthető okot, amely az elévülés nyugvását eredményezte volna. Nem tekintette menthető oknak, hogy a felperes a hagyatéki eljárás kimenetelétől tette függővé kötelesrész iránti igénye érvényesítését. Szerinte a felperes indokolatlanul várakozott a hagyatékátadó végzésre, a szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti igényét, avagy annak hiányában a kötelesrész iránti igényét bíróság előtt kellett volna érvényesíteni.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vontak le, amikor nem látták megállapíthatónak az elévülés megszakadását vagy nyugvását.
[11] Érvelése szerint téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az igény teljesítésére irányuló felszólítás nem minősül írásbeli felszólításnak.
Az volt az álláspontja, hogy miután a szóbeli végrendelet érvényességét a közjegyző a jogerős hagyatékátadó végzésben állapítja meg, az elévülés addig az időpontig nyugodott, amíg nem tudható, hogy mi a hagyaték tárgya, a végrendelet érvényes-e.
[12] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint találta alaposnak.
[13] A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság helytállóan jutott-e arra a következtetésre, hogy az adott esetben az elévülés megszakítására vagy nyugvására alkalmas körülmények, jogcselekmények nem állnak fenn.
[14] Azt helyesen állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy a kötelesrész iránti igény az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 672. § (1) bekezdése alapján kötelmi igény, amely a Ptk. 598. §-a alapján az örökhagyó halálával válik esedékessé és ugyanebben az időpontban kezdődik meg a követelés elévülése is. Az általános elévülési idő a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint öt év. A kötelesrész iránti igényt a jogosultnak az örökössel szemben kifejezetten érvényesítenie kell.
[15] Azt is helytállóan tartalmazza a jogerős ítélet, hogy a felperes jogi képviselőjének 2010. április 12-én tett nyilatkozata a Ptk. 327. § (1) bekezdésében taxative felsorolt, az elévülés megszakítására alkalmas jogcselekmények közül egyiknek sem tekinthető.
[16] A Kúria e tárgyban mindenben egyetért az első- és a másodfokú bíróság által kifejtett helyes jogi érveléssel, azt megismételni nem kívánja, arra a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 254. § (3) bekezdése alapján csupán visszautal.
[17] A felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján az elévülés nyugvása kapcsán azonban a következőkre mutat rá: a Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra.
[18] A törvény nem sorolja fel a jogérvényesítésnek azokat az akadályait, amelyek az elévülés nyugvására vezetnek. Az elévülés nyugvását idézi elő minden olyan esemény, amely miatt a jogosult a követését menthető okból nem tudja érvényesíteni. A bírói gyakorlatnak kell választ adnia arra a kérdésre, hogy mit lehet az elévülés nyugvását előidéző oknak tekinteni. Az egységes bírói gyakorlat szerint az elévülés nyugvásának feltételeit a bíróság méltányosan állapítja meg. Minden esetben az elévülés nyugvására vezető igényérvényesítési akadálynak tekinti azt, hogy a jogosult a követelésről csak később szerezhetett tudomást (BH 1977.490.).
[19] A Ptk. 661. §-a szerint kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. A kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek [Ptk. 669. § (1) bek.]. Következésképpen a kötelesrész iránti igényt a végrendeleti örökössel szemben kell érvényesíteni. A kötelesrész kötelmi jogi jellegével áll összhangban a Ptk.-nak az a szabálya, amely szerint a kötelesrész pénzben jár: a kötelesrész ugyanis követelés, amelyet a jogosultnak a kötelesrészért felelős személyekkel – örökösökkel, megajándékozottakkal – szemben kifejezetten érvényesítenie kell.
[20] Az adott esetben a felperes törvényes öröklés jogcímén kívánt örökölni, majd a 2009-ben hivatkozott szóbeli végrendelet érvényességét a hagyatéki eljárás során mindvégig vitatta, továbbá az érdekeltek között vita volt a hagyatéki vagyon körét illetően is, tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes élettársi és házastársi vagyonközösség címén igényét külön peres eljárás során érvényesítette.
[21] A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes menthető okból nem tudta kötelesrész iránti igényét az örökhagyó halála után nyomban érvényesíteni, tekintettel arra, hogy nem volt tudomása arról, hogy az örökhagyó végrendelkezett, másrészt nem lehetett tisztában a hagyatéki vagyon körével sem. Ezért a hagyatéki eljárás jogerős befejezéséig a menthető ok fennállt. Ekkor került a felperes abba a helyzetbe, hogy a kötelesrész iránti igényét a végrendeleti örökössel szemben érvényesítse. Ehhez mérten – az elévülés nyugvására tekintettel – a felperes a kötelesrész iránti igényét 2013. augusztus 23-án – egy éven belül – határidőben érvényesítette.
[22] Az elsőfokú bíróság azonban eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta érdemben a felperes kötelesrész kiadása iránti igényét, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján – a felülvizsgálattal nem támadott rendelkezését (a II. rendű alperes 883 000 forintos marasztalását) nem érintve – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[23] A megismételt eljárásban a felperes keresetét érdemben kell vizsgálni a Ptk. 661-672. §-aiban foglaltak szerint mindkét alperes vonatkozásában.
(Kúria Pfv. I. 20.087/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás