KÜ BH 2016/69
KÜ BH 2016/69
2016.03.01.
Közigazgatási perben legkésőbb az első tárgyaláson lehet a keresetet megváltoztatni. A megjelölt jogszabálysértésnek az adott ügyhöz kapcsolódóan konkrétnak kell lennie [1952. évi III. tv. 335/A. §].
[1] A felperesnél az adóhatóság 2008-2010. évekre – a 2008. II. negyedévi áfa kivételével – valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatát végezte, és a felperes terhére mindösszesen 58 330 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, továbbá kiszabta járulékait.
[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes részben, egyes adónemek tekintetében az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és új eljárás lefolytatását rendelte el, a fennmaradó, megsemmisítéssel nem érintett részében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jelen per szempontjából már kizárólag az innovációsjárulék-csökkentő tételek tárgyában tett megállapítások relevánsak.
[3] Az adóhivatal a felperes terhére innovációs járulék adónemben 2009-1010 évekre összesen 6 400 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és felszámította járulékait, miután nem fogadta el két tanulmány kutatás-fejlesztés címén történő elszámolását. A felperes 2009. november 1-jén kutatás-fejlesztési szerződést kötött a M. K. F. M. Közhasznú Alapítvánnyal, amelyben az alapítvány vállalta „Hay Group munkakör-értékelési rendszeren alapuló új munkaköri struktúra kidolgozása a S. É. Zrt. humánerőforrás-menedzsment folyamatainak felülvizsgálata, kompenzációs rendszerének korszerűsítése céljából” tárgyú kutatás-fejlesztési feladat ellátását. A felperes ezen szerződéshez kapcsolódóan 2009. december 16-án fogadott be 1 900 000 Ft + 475 000 Ft áfa összegű számlát. Ezen kutatásról „Munkaköri rendszer kidolgozása a S. É. Zrt. számára” című kutatási jelentés készült.
[4] A felperes 2010. január 15-én kutatás-fejlesztési szerződést kötött az O. K. Sz. Zrt.-vel (a továbbiakban: OKSZI), amely elvállalta az „Új emberi erőforrás fejlesztési és motivációs modell megalkotása” tárgyú feladat elvégzését. A felperes 2010. augusztus 16-án és december 15-én fogadott be 2 500 000 Ft + 625 000 Ft áfa és 2 000 000 Ft + 500 000 Ft áfa összegű számlákat. A szerződés alapján elkészült az „Új emberi erőforrás fejlesztési és motivációs modell megalkotása a S. É. Zrt.-nél” című dokumentáció.
[5] A felperes a szóban forgó számlákat az innovációs járulékban kötelezettségcsökkentő tételként elszámolta. Miután e kérdés speciális szaktudást igényelt, az adóhatóság beszerezte a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (a továbbiakban: SZTNH) szakértői véleményét, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 95. § (5) és (5/a) bekezdés a)-b) pontjaira, valamint a kutatás-fejlesztésről és technológiai innovációról szóló 2004. CXXXIV. törvény (a továbbiakban: K+F tv.) 30/G. § (1) bekezdésére. Az SZTNH a szakvéleményében a rendelkezésre bocsátott dokumentáció alapján megállapította, hogy az elvégzett tevékenység annak időpontjában nem felelt meg a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény (a továbbiakban: KTIA tv.) 12. §-ában definiált kutatás-fejlesztés egyik típusának sem.
[6] Az alperes határozatában rámutatott, hogy a szakvélemény kategorikus, egyértelmű állásfoglalást tartalmaz az ügyben feltett kérdésre, amely kizárólag egyféle következtetést enged meg. Az a körülmény, hogy egy társaság számára esetleg innovatívnak tekinthető a vizsgált tanulmány, még nem elegendő a járulékcsökkentéshez, mivel az újszerűséget sohasem csupán az adózó szemszögéből kell értelmezni, hanem a K+F tv. 4. § (2) bekezdése szerint úgy, hogy általában új ismeretanyag jöjjön létre, méghozzá nem a laikusok, hanem az adott szakmában jártas szakemberek tegyenek szert új ismeretekre. A tevékenységben jelen kell lennie az újdonság érzékelhető elemének, és valamilyen tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldására kell törekedni. Általánosan, bárki számára új ismeretszerzést, termék-előállítást kell lehetővé tenni ahhoz, hogy a tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősüljön.
[7] A két érintett tanulmány nem minősül kutatás-fejlesztésnek a KTIA tv. 12. §-ában leírt kritériumok szerint, mert nem fedezhető fel bennük az újdonság, vagy valamely tudományos műszaki bizonytalanság, amelyet megszüntet, illetve amelyre megoldást ad, nem illeszkedik sem az alapkutatás, sem az ipari vagy alkalmazott kutatás, sem pedig a kísérleti (pre-kompetitív) fejlesztés fogalmába. Ezáltal nem megengedhető az innovációs járulék csökkentése.
[8] A felperes keresetében hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontjára. Hangsúlyozta, hogy a felperesi szerződések alapján elvégzett tevékenység és az azok eredményeként létrehozott tanulmányok kutatás-fejlesztési mivoltát a KTIA tv. rendelkezése alapján kell megítélni, ennek ellenére az alperes határozatának indokolásában mind a KTIA tv., mind a jelen ügy elbírálása szempontjából irreleváns K+F tv. szabályaira hivatkozott.
[9] Megállapításait érthetetlen módon mindkét jogszabályra alapozta, azokat összemosta, és ezzel az okszerűtlen és iratellenes gondolatmenettel sértette meg a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontját. Előadta továbbá, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-át is megsértette az alperes, a határozatából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége nem tűnik ki, illetve magyarázat nélkül állapította meg az újszerűség fogalmát.
[10] Előadta, hogy az SZTNH által tévesen kutatás-fejlesztésnek nem minősített két tanulmány keletkezésekor hatályos KTIA tv. 12. § b) pontja alapján az ipari vagy alkalmazott kutatás kutatás-fejlesztésnek minősült. A felperes véleménye szerint a két tanulmány révén a felperes új tudásanyagot szerzett meg, amely javulást eredményezett a már meglévő eljárásaiban, szolgáltatásaiban, azaz a két tanulmány és az azoknak megfelelő felperesi tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősült. A per első tárgyalásán e körben indítványozta P. M. HR-vezető tanúkénti meghallgatását. Rögzítette, hogy a két projekt révén megszerzett tudásanyag ténylegesen felhasználásra került. Utóbb még becsatolta az értékesítési tréning kézikönyvét és a felperes kutatás-fejlesztési tevékenységének folyamatát mutató dokumentumokat.
[11] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kiegészítő bizonyítás után 26. K. 33.989/2013/28. számú ítéletével az alperes határozatának az innovációs járulék adónemben tett megállapításai és annak jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és e tárgykörben új eljárást rendelt el.
[12] Nem osztotta a bíróság felperes álláspontját abban, hogy helytelen jogszabályi hivatkozás történt volna az alperes határozatában. Nem adott helyt a Pp. 339/B. § megsértése körében kifejtett felperesi álláspontnak sem, mivel a határozati adómegállapítás nem mérlegelési jogkörben hozott döntés volt. Ugyanakkor a bíróság szerint a felperes a két vitatott tanulmánnyal összefüggő SZTNH-szakvélemény megalapozottságát alappal vitatta, az e tanulmányok és kapcsolódó tevékenységek K+F minősítését helytelenül állapította meg az alperes.
[13] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[14] Álláspontja szerint az ítélet a per érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértésben szenved, ugyanis a bíróság megsértette a keresetmódosítás tilalmára vonatkozó szabályokat. Az ítélet ellentétes a Pp. 3. § (2) bekezdésével, 215. §-ával és 335/A. § (1) bekezdésével. Ezen túl az ítélet anyagi jogszabályt is sért, amennyiben a KTIA tv. 12. §-ának irányadó értelmezésével ellentétes döntést tartalmaz. A bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, részben iratellenesen mérlegelte, ezért az ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését is.
[15] Rögzítette, hogy a felperes a keresetlevelében három indokkal tartotta jogszabálysértőnek a határozatot. Egyrészt az okszerű indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, ami a jogszabályok érthetetlen összemosására vezethető vissza, másrészt az alapvetően téves jogértelmezésre arra vonatkozóan, hogy az újszerűség követelményét hogyan, milyen szinten kell értelmezni, végül harmadsorban az alperes mérlegelési jogkörbe tartozó döntésével kapcsolatos indokolási kötelezettsége elmulasztását kifogásolta. Alperes kiemelte, hogy az ítélet, illetőleg a tárgyalási jegyzőkönyv tartalma alapján megállapítható, hogy a felperes azon az alapon vitatta a szakvélemények helyességét, mert nézete szerint – szemben az SZTNH, illetve az alperes álláspontjával – az új tudásanyagnak elégséges a felperes szintjén fennállnia.
[16] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[17] A Kúria rögzíti, hogy Pp. 275. § (1)–(2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem keretei között a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
[18] Jelen perben az elsőfokú jogerős ítélet az alperesi határozatot ténybeli megalapozatlanság miatt helyezte hatályon kívül, és ez okból rendelt el új eljárást.
[19] Az alperes a felülvizsgálati kérelmét kettős indokkal terjesztette elő. Elsődlegesen hivatkozott a tiltott keresetváltoztatásra, tehát arra, hogy a bíróság a szakvélemények és az alperesi határozat ténybeli megalapozottságát – a fejlesztés mint folyamat és annak eredménye összefüggésében – nem vizsgálhatta volna, mert erre nem volt határidőben előterjesztett kereseti kérelem. Másodlagosan pedig arra hivatkozott, hogy irreleváns körülmény vizsgálatát írta elő számára a bíróság, hiszen a jogvita tárgya nem az volt, hogy a felperesi cégnél jelentett-e újdonságot a tanulmány, továbbá, hogy az hasznosult-e ténylegesen, hanem az, hogy általában, a magyar gazdaság szintjén jelent-e újdonságot, megold-e valamely problémát. A felperesi „fejlesztési folyamat” és annak eredménye vizsgálatával nem dönthető el az alapkérdés, azaz, hogy a két tanulmány tartalma a K+F jogszabályi követelményeit kielégíti-e. Egyébiránt a folyamat létét nem is támasztják alá a dokumentumok.
[20] A Kúria megállapította, hogy az alperes tiltott keresetváltoztatásra alapított felülvizsgálati kérelme alapos. A Pp. 335/A. § (1) bekezdése szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló – a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető – rendelkezésére csak a perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
[21] Az alperesi határozat a beszerzett szakvéleményekre is tekintettel döntően azzal az indokkal utasította el a járulékkedvezményt, hogy a tanulmányok nem elégítik ki a K+F jogszabályi definícióját, az újdonság nem az általános szintjén jelenik meg. A felperes a keresetében ezt vitatta, általánosságban hivatkozott a Ket. 71. §-ára, mint az indokolási kötelezettség részelemeit tartalmazó jogszabály megsértésére.
[22] A Kúria a periratok tartalmára figyelemmel osztja az alperes álláspontját abban, hogy még az első tárgyaláson is csak a tudásanyag, az újdonság szintjének megjelenése volt a vita tárgya. Ezt támasztja alá a 2014. április 1-jén tartott tárgyalási jegyzőkönyv, melyben a felperesi képviselő úgy nyilatkozott, hogy: „A szakvélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér. Semmi nem írja elő azt, hogy az újdonságnak az általános tudásanyag szintjén kell létrejönnie”, továbbá: „A tanulmányok minősítésével kapcsolatban indítványozom P. M., a felperes HR vezetője tanúkénti meghallgatását”.
[23] Arra a felperes sem a keresetlevelében, sem az első tárgyaláson nem hivatkozott, hogy a két tanulmánnyal fémjelzett kutatás-fejlesztés egy elnyúló folyamat része lett volna, hogy az több, időben egymást követő elemből állt össze, amit további dokumentumok egészítettek ki, és melynek az eredménye, a tudásanyag hasznosulása a folyamat végén állapítható meg.
[24] A Kúria rögzíti, hogy tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a keresetlevél 7. és 19. pontjában már vitatta a szakvélemények és az alperesi határozat ténybeli megalapozottságát. A Ket. 71. § (1) bekezdés e) pontjának szó szerinti idézése, a közigazgatási határozat indokolási része rendeltetésére, tartalmi követelményére történő általános hivatkozás, nem jelenti azt, hogy konkrét kereseti előadás lett volna a határozat ténybeli megalapozatlanságára. Az elsőfokú bíróság ezáltal helytelenül rögzítette az ítélet 10. oldal utolsó bekezdésében, hogy a felperes által utóbb, több részletben csatolt további dokumentumok lényegében csak a keresetlevélben előadottak alátámasztását szolgálták.
[25] Ezzel szemben a Kúria álláspontja az alperessel egyezően az, hogy a közigazgatási eljárásban és a keresetlevélben vitatott kérdés azon jogkérdés volt, hogy a K+F jogszabályi definícióját, az újdonság igényét milyen szinten kell értelmezni. A Kúria álláspontja szerint a keresetlevél még nem hivatkozott ténybeli megalapozatlanságra, a vita tárgya nem úgy jelent meg, hogy a tanulmányok révén szerzett-e új tudásanyagot a felperes vagy sem, hanem, hogy a tanulmány általában összgazdasági szinten hordoz-e újdonságot. Ennélfogva tehát meg nem engedett keresetváltoztatás történt, amire tekintettel az elsőfokú bíróság alap nélkül kötelezte új eljárásra az adóhatóságot.
[26] A hatáskör elvonásának tilalmára figyelemmel a Kúria elsőként nem foglalhatott állást a vitatott jogkérdésben, azt az elsőfokú bíróságnak kell eldöntenie.
[27] Ennélfogva a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. A bíróság feladata, hogy bírálja el az anyagi jogi jogszabályokra tekintettel a fentiekben rögzített tartalmú keresetet, foglaljon állást a K+F feltételei fennállása tárgykörében.
(Kúria Kfv. I. 35.390/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás