BÜ BH 2016/7
BÜ BH 2016/7
2016.01.01.
Az üzletszerűen elkövetett csalás bűntette – és nem sikkasztás – valósul meg, ha a nyílászárók legyártásával és szállításával foglalkozó kft. ügyvezetője közel egy éven át 43 sértettől azért vesz fel megrendelést, hogy a tőlük átvett vállalkozóidíj-előlegeket nem a megállapodásban foglaltak teljesítésére, hanem kizárólag cége adósságának rendezésére fordítja, s ezzel megrendelőit megkárosítja [Btk. 372. § (1) bek., (4) bek. b) pont, 7. §, 373. § (1) bek., (4) bek. b) pont].
[1] A járásbíróság – hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban – a 2013. április 29. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 10 rendbeli sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 317. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont, (5) bek. b) pont] és 33 rendbeli sikkasztás bűntettében [korábbi Btk. 317. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont, (4) bek. b) pont].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költségről.
[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2014. április 3. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:
[4] a terhelt terhére rótt bűncselekményeket sikkasztás bűntettének [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 372. § (4) bek. b) pont, (2) bek. bc) pont], 36 rendbeli sikkasztás bűntettének [Btk. 372. § (1) bek., (3) bek. b) pont, (2) bek. bc) pont] és 6 rendbeli sikkasztás vétségének [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) pont] minősítette;
[5] ezért a terheltet – halmazati büntetésül – az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésre ítélte a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó ítéleti rendelkezés érintetlenül hagyása mellett;
[6] megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra;
[7] 22 000 forint pénzösszegre vagyonelkobzást rendelt el;
[8] mérsékelte az illetéket, eltérően rendelkezett a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költségről;
[9] egyebekben az egyik magánfél nevének helyesbítésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.
[11] A közös felülvizsgálati indítvány szerint:
[12] - a terhelt bűnösségének megállapítására törvénysértéssel került sor;
[13] - a terhelt által a megrendelőktől átvett, foglalónak vagy előlegnek nevezett pénznek nem volt meghatározott rendeltetése. Az a vállalkozói díj felét kitevő mértékű díjelőleg volt. Az átvételével a kft. tulajdonába került, amely felett az ügyvezető terheltnek rendelkezési joga volt. A könyvszakértő véleménye is alátámasztotta, hogy a kft.-nek a saját eszközei között kellett nyilvántartania a megrendelőktől átvett pénzeszközöket, amelyeket a gazdálkodásával összefüggésben bármire fordíthatott. Miután az ekként átvett pénz a számára idegen dolgot nem képezett, ezért a terhelt sikkasztást nem követhetett el azzal, hogy az átvett pénzt a kft. kiadásaira fordította. Ez nem tekinthető eltulajdonításnak.
[14] - a bűnösség kimondásából folyó egyéb rendelkezések (vagyonelkobzás, polgári jogi igények megítélése, illeték és bűnügyi költség megfizetésére kötelezés) is mellőzendőek.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
[16] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a terhelt a sértettek által előlegként átadott összegeket abból a célból vette át, hogy azokat a nyílászárók elkészítésére és leszállítására továbbküldi a H.-H. Kft. részére. Mivel a pénzt meghatározott rendeltetéssel vette át, az nem került sem a terhelt, sem a kft. tulajdonába. Ez jogkérdés, amit a bíróság, és nem a könyvszakértő dönt el. Az átvett pénz nem volt vállalkozóidíj-előleg. Amikor pedig a terhelt a pénzt eltérő célra, a kft. kiadásainak fedezésére fordította, a megrendelők által rábízott idegen dolgot eltulajdonította.
[17] Az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a terhelt bűnösségét valamennyi bűncselekményben és törvényes a vagyonelkobzás elrendelése is. A polgári jogi igényre, az illetékre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések felmentő rendelkezés hiányában nem vizsgálhatóak.
[18] A Legfőbb Ügyészség – miután feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt – a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
[19] A terhelt és a védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett közös észrevételében tévesnek tekintették, hogy a terhelt „megpántlikázva”, abból a célból vette volna át az előleget, hogy azt továbbküldi a gyártónak. A pénzt továbbra is vállalkozóidíj-előlegnek tekintették.
[20] A terhelt és a védő felülvizsgálati indítványát a Kúria az alábbiak szerint nem találta alaposnak.
[21] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, a tényállás támadására nem biztosít lehetőségét.
[22] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.], tehát a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[23] A Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
[24] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített történeti tényállás lényege szerint a terhelt egy nyílászárók értékesítésével és forgalmazásával foglalkozó kft. ügyvezetőjeként 2004. május 20. és 2005. február 22. napjai között felvette 43 sértett megrendelését. A sértettektől foglalóként vagy előlegként előre elkérte a fizetendő ár felét, 6 esetben ötvenezer forintot meg nem haladó, 36 esetben ötvenezer-egy és ötszázezer forint közötti kisebb és 1 esetben ötszázezer-egy és ötmillió forint közötti nagyobb összeget. Az átvett összeget egyetlen esetben sem továbbította a gyártó cég felé, hanem a kft. adósságainak rendezésére használta fel. A terhelt utóbb egyetlen sértett kárát térítette meg, 42 sértett kára nem térült meg.
[25] A kft. és a sértettek az elkövetéskor hatályos Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződést kötöttek. E szerződés alapján a kft. mint vállalkozó munkával elérhető eredmény létrehozására, míg a sértettek, mint megrendelők a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére voltak kötelesek.
[26] Az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy a szerződő felek e szerződésben megállapodtak volna arról, hogy a kft. az előre fizetett összegeket kizárólagosan a nyílászárók legyártatása érdekében használhatta fel.
[27] Az elkövetéskor hatályos Ptk. 119. §-ának értelmében, akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. A sértettek részéről előre kifizetett pénz tehát a kft. tulajdonába került. Márpedig a kft. eszközeivel az ügyvezető terhelt – a kft. gazdálkodása keretében – szabadon rendelkezhetett, ezzel a rendelkezéssel ily módon sikkasztást nem követhetett el.
[28] A Kúria ennyiben értett egyet a felülvizsgálati indítványban kifejtett jogi állásponttal. Ezt meghaladóan azonban nem értett egyet azzal, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
[29] A hatályos Btk. 373. §-ának (1) bekezdése szerint – szó szerinti egyezéssel a korábbi Btk. 318. §-ának (1) bekezdésével – csalást követ el az, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.
[30] A terhelt hosszabb időn keresztül – 9 hónapon át – nem kisszámú, összesen 43 sértettet érintően újra és újra ugyanazt a magtartást tanúsította. Felvette a megrendelést és a vállalkozóidíj-előleget, de azt nem a szerződésben foglalt megállapodásnak megfelelően használta fel. A nyílászárók legyártatására, leszállítására és beépítésére felvett pénzt a kft. adósságainak rendezésére fordította.
[31] A szerződés olyan jogügylet, amely a két fél akaratának találkozásával, akaratuk kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre [elkövetéskor hatályos Ptk. 205. § (1) bek.]. Szerződésről azonban csakis akkor lehet szó, amennyiben a feleknek valóságos a szerződési akaratuk. Így pl. adásvétel esetén az egyik fél valamit elad, amit a másik fél megvesz, átvesz és azért ellenértéket fizet.
[32] Az irányadó tényállás alapján a Kúria arra következtetett, hogy a hosszabb időn át tanúsított, esetről esetre azonos módon ismétlődő terhelti magatartás kifejtését, végrehajtását egyetlen akarat vezette, éspedig az, hogy a sértettek sorától pénzhez jusson, és azzal rendezze a kft. adósságát.
[33] Az elsőfokú bíróság foglalkozott ugyan a cselekmények csaláskénti minősítésének a kérdésével, de azt elvetette „különös tekintettel arra, hogy a megrendelések jelentős hányada teljesítésre került”. Ezzel utóbb a másodfokú bíróság is egyetértett.
[34] A csalás kapcsán azonban a teljesítőképesség és a teljesítési készség egymástól eltérhet és a bűnösség kérdését ez utóbbi – az akarati tényező – dönti el (BH 2011.160.I.).
[35] A terhelt részéről 43 sértett esetében hiányzott az akarat a szerződések teljesítésére. A sértetteket a teljesítési készségét illetően tévedésbe ejtette, mert ésszerű alapon hihették, hogy megrendelésük teljesítést von majd maga után. A terhelt magatartása következtében a sértettek kárt szenvedtek. Minderre figyelemmel a csalás törvényi tényállásának elemei maradéktalanul megvalósultak. Ehhez képest – bár téves minősítés alapján – a terhelt bűnösségének megállapítása nem volt törvénysértő.
[36] A minősítés ugyan nem volt törvényes, ám – miután a sikkasztás és a csalás büntetési tételei azonosak, s a terhelt büntetésének mértéke ezen belül maradt – az törvénysértő büntetéshez nem vezetett [Be. 416. § (1) bek. b) pont 1. fordulat].
[37] A büntetés önmagában akkor eshetne felülvizsgálat alá, ha – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve volna a nemében vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239.), amire hivatkozás sem volt, és ilyen törvénysértést a Kúria maga sem észlelt.
[38] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata szerint tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulatának megfelelő összetételben eljárva, s miután feltétlen eljárási szabálysértést maga sem észlelt – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.304/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás