PK ÍH 2016/73.
PK ÍH 2016/73.
2016.06.01.
I. A követelés engedményezése a felszámoló által nem teszi lehetővé a végrehajtás elrendelését. Végrehajtási eljárás hiányában a végrehajtási eljárás felfüggesztése nem lehetséges.
II. A végrehajtási eljárást csak a Vht. és a Pp. különös szabályai alapján lehet felfüggeszteni, a Pp. 152. §-a alapján azonban nem.
[Alkalmazott jogszabályok: 1994. évi LIII. törvény 10. §, 13. § (1) bekezdés, 48. §, 49. §, Pp. 152. § (2) bekezdés]
Az adóssal szemben a végrehajtást kérő kezdeményezte végrehajtási lap kibocsátását a Ny. Törvényszék 2015. február 25. napján jogerőre emelkedett, felszámolási eljárásban meghozott végzésére hivatkozással, amely jóváhagyta, hogy a H. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt” gazdálkodó szervezet felszámolója a társaságnak a K. S. adóssal szemben fennálló 255 520 Ft követelését a végrehajtást kérőre engedményezze.
A végrehajtást kérő a 2015. június 15. napján érkezett kérelmében a hitelezői igénye részbeni kielégítése erejéig jogutódlás megállapítását kérte, amelynek az elsőfokú bíróság a 2015. június 25. napján meghozott 4. sorszámú végzésével eleget is tett.
Az adós fellebbezése folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásra az elsőfokú bíróságnak iránymutatásul azt adta, hogy hívja fel a végrehajtást kérőt „A bírósági végrehajtásról” szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. §-ának (1) és a 15. §-ának (1) bekezdéseiben írtaknak megfelelő jogerős határozat csatolására. Amennyiben annak a végrehajtást kérő nem tud eleget tenni, úgy az elsőfokú bíróságnak a Vht. 19. §-ának (1) bekezdése alapján a végrehajtási lap kiállítását meg kell tagadnia, és a jogutódlás iránti kérelmet el kell utasítania.
A végrehajtást kérő a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság felhívására a 2015. október 26. napján érkezett kérelmében úgy nyilatkozott, hogy marasztalást tartalmazó jogerős határozatot csatolni nem tud. Tájékoztatta azonban az elsőfokú bíróságot, hogy a Ny. Járási Ügyészség átiratában arról értesítette őt, hogy a hitelező kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűncselekmény és más bűncselekmény miatt indult bűnügyben vádiratot nyújtott be a Ny. Járásbírósághoz – többek között – K. S. ellen. A végrehajtást kérő pedig e büntetőeljárásban polgári jogi igényt jelentett be tőkekövetelése és annak késedelmi kamata erejéig. Ezekre figyelemmel indítványozta a Ny. Járásbíróság előtt folyó ügy, illetve polgári jogi igénye érdemi elbírálásáig a végrehajtási eljárás felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság a kérelemnek helyt adott, és a határozatával a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a végrehajtási eljárást felfüggesztette.
A döntésének indokolásában hivatkozott a Vht. 49. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó „A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 152. §-ának (1) bekezdésére”, hangsúlyozva, hogy a végrehajtás felfüggesztését a bíróság mérlegelési jogkörébe adja e törvényhely. Megállapítása szerint a Ny. Járásbíróság előtt folyamatban lévő ügyben a végrehajtást kérő polgári jogi igénye jogerős elbírálásáig indokolt a végrehajtás felfüggesztése.
Ez ellen a végzés ellen az adós terjesztett elő fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és „az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására és a végrehajtást kérő kérelmének elutasítására való utasítását” kérte.
Rámutatott, hogy az ítélőtábla iránymutatása alapján, az elsőfokú bíróság felhívására a végrehajtást kérő bejelentette, hogy nincsen a birtokában a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló okirat. Kiemelte, hogy a büntetőeljárás végeredménye valóban lehet az, hogy lesz olyan okirat, amely a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgálhatna, azonban abban az esetben a végrehajtás elrendelésére nem a Ny. Törvényszék fog hatáskörrel rendelkezni. Emiatt a büntetőeljárás nem lehet előkérdése a végrehajtás elrendelésének, így indokolatlan volt annak felfüggesztése.
Kiemelte, hogy nincs jogi lehetőség a végrehajtási eljárás megindítására az előtt, hogy az ügyben jogerős, végrehajtható határozat született volna. Állította, hogy a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése szerint nem lehet a végrehajtási eljárást felfüggeszteni arra hivatkozással, hogy a bíróság „megvárja” azt, hogy legyen olyan okirat, amely alapján a végrehajtást el lehet rendelni. Álláspontja szerint a felfüggesztés fogalmilag csak megindult és folyamatban lévő eljárásban alkalmazható jogintézmény. Hangsúlyozta, hogy a bíróságnak előbb a végrehajtás elrendeléséről kell döntést hoznia és csak azt követően határozhatna a végrehajtás felfüggesztéséről. Az adott esetben pedig a végrehajtás elrendelésének feltételei nem állnak fenn.
A fellebbezés megalapozott.
Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a végrehajtást kérő felfüggesztés iránti kérelme elbírálása szempontjából jelentős tényeket feltárta, a tényállást helytállóan állapította meg, abból azonban téves jogi következtetésre jutott.
A „Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi III. törvényhez” c. mű által a Vht. 48. és 49. §-aihoz fűzött magyarázata szerint a végrehajtás felfüggesztésének általános szabályai a Vht.-ban helyezkednek el, ezért a Vht. szabályozásának körében a Pp.-t háttérjogszabályként nem lehet alkalmazni. Ott viszont, ahol a Vht. maga teszi lehetővé a Pp. szabályainak alkalmazását vagy nincs különös norma, semmi akadálya a perrendtartás előírásai alkalmazásának. A polgári peres és nemperes eljárások a felek és az eljáró bíróság eljárási cselekményeinek láncolata. Amennyiben a végrehajtást elrendelték, a végrehajtás addig folytatódik, amíg az adós tartozását és a törvényben meghatározott, az adóst terhelő költségeket be nem hajtják. A végrehajtás elrendelését követően azonban számos olyan körülmény következhet be, amikor a végrehajtás nem folytatható. Helytálló ezért az adós hivatkozása arra, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztésére csak azt követően kerülhet sor, amennyiben az elrendelésre került, vagy egyébként az elrendelésének feltételei fennállnának.
A Pp. rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy a per tárgyalása csak akkor függeszthető fel, ha a peres eljárás tárgyalási szakaszba jutott (BH 1984.361.), ennek megfelelően a per megszüntetésére irányuló kérelem elbírálása előtt nincs helye a tárgyalás felfüggesztésének (BH 1999.459.). Ez a Vht. 9. §-a alapján – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekre figyelemmel – végrehajtási eljárásra vetítve azt jelenti, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztéséről csak abban az esetben lehet dönteni, hogy ha a végrehajtás elrendelésének a feltételei fennálltak és az alapján a bíróság a végrehajtást elrendelte. Ahogyan a bíróság a tárgyalás felfüggesztéséről addig nem dönthet, amíg a perelőfeltételeknek fennállásáról nem döntött, úgy a végrehajtási eljárás felfüggesztéséről sem határozhat a végrehajtás elrendelése feltételeinek vizsgálata előtt. Az adott ügyben pedig az ítélőtábla a korábbi hatályon kívül helyező végzésében erre vonatkozóan egyértelmű iránymutatást adott az elsőfokú bíróság részére.
Hangsúlyozza továbbá az ítélőtábla, hogy a Pp. számos esetben lehetőséget ad a megtámadott határozat joghatásának időleges befagyasztására (leállítására), amely – bizonyos esetekben – a határozat végrehajthatóságának – és nem a végrehajtási eljárásnak – a felfüggesztését jelenti. A Vht. 49. §-ának (2) bekezdése, azaz amikor a Pp. vagy más törvény lehetővé teszi a végrehajtás felfüggesztését, olyan esetekre vonatkozik, amelyek kifejezetten utalnak a végrehajtási eljárás felfüggesztésére [Pp. 99/A. §-ának (6) bekezdése, Pp. 108. §-a, Pp. 225. §-ának (5) bekezdése, illetve pedig a végrehajtási perek szabályainál írt okok].
A végrehajtás felfüggesztése a perorvoslati eljárásokban is lehetséges a Pp. alapján, azonban a Pp. akkor is a végrehajtásnak a felfüggesztéséről ír [Pp. 240. § (2) bek., 267. § (2) bek. és 273. § (3) bek.].
A Pp. 152. §-ának (2) bekezdése azonban nem a végrehajtási eljárás, hanem a tárgyalás felfüggesztésére utal. Helytállóan hivatkozott arra is az adós, hogy a Vht. 15. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a Ny. Járásbíróság mint első fokon eljárt bíróság helyett a D. Törvényszék – figyelemmel a kizárólagos hatásköri és illetékességi szabályokra – még abban az esetben sem állíthat ki végrehajtási lapot, amennyiben a büntetőeljárás az adóst marasztaló határozattal zárul.
Az adott esetben tehát nem volt mód a végrehajtási eljárásnak a felfüggesztésére, ezért az ítélőtábla a Vht. 224. §-a folytán irányadó Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és mellőzte azt.
(Debreceni Ítélőtábla Gpkf.IV.30.703/2015/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás