PK ÍH 2016/74.
PK ÍH 2016/74.
2016.06.01.
I. Adós a végrehajtási eljárásban az a személy, aki a végrehajtandó határozat alapján a követelés jogosultja részére teljesít, míg végrehajtást kérőnek az minősül, akinek a javára a végrehajtandó határozat marasztalást tartalmazott. A felek eljárásbeli pozíciója a visszvégrehajtásban sem változik még akkor sem, ha az önkéntes teljesítés folytán nem volt végrehajtási alapeljárás. Ez utóbbi körülmény nem akadálya a visszvégrehajtás elrendelésének.
II. A visszvégrehajtási igény alappal mindaddig nem érvényesíthető, amíg az ügyet érdemben lezáró jogerős ítélet közlése nem történt meg. A közléssel a visszvégrehajtás alapjául szolgáló követelés esedékessé válik, így ettől az időtől kezdődik meg az elévülés, valamint beáll a végrehajtást kérő késedelmi kamatfizetési kötelezettsége is.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül fizessen vissza az adósnak 8 823 346 Ft tőkét és annak 2005. február 15. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, míg 2013. július 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatával megegyező mértékű kamatát.
A végzés indokolása szerint az adós a visszvégrehajtás elrendelése iránti kérelemhez mellékelt átutalási bizonylat másolatával igazolta, hogy – az alapeljárásban hozott jogerős részítéletben foglalt kártalanítási kötelezettsége önkéntes teljesítéseként – 2005. február 14. napján a kamatokkal együtt összesen 8 823 346 forintot fizetett meg a végrehajtást kérőnek. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az ennek alapján megismételt eljárásban pedig a jogerős ítélet a végrehajtást kérő keresetét elutasította. Figyelemmel arra, hogy a keresetet elutasító jogerős ítéletet a Kúria végzésével hatályában fenntartotta, a Vht. 56. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak. Ezzel összefüggésben a visszvégrehajtás elrendelését nem zárja ki a kötelezettség önkéntes teljesítésének – és ezáltal a végrehajtási alapeljárás hiányának – ténye sem.
A végrehajtást kérő fellebbezésében a végzés megváltoztatását és mindennemű fizetési kötelezettségének a mellőzését kérte. Hangsúlyozta, hogy a maga részéről soha nem kezdeményezett végrehajtást a kérelmező ellen, végrehajtási alapeljárás hiányában pedig érthetetlen számára, miként lehetett a visszvégrehajtást elrendelni. Nem vitatta azt a tényt, hogy a végzésben meghatározott marasztalási összeget átutalták részére, kiemelte ugyanakkor, hogy azt eddig egyáltalán nem követelték vissza tőle, ez egyébként is jogtalan lenne, mivel a megélhetésére szolgáló járadékként jutott a pénzhez. Ezen túlmenően az igény elévülésére is hivatkozott, amelyet álláspontja szerint az elsőfokú bíróság szintén figyelmen kívül hagyott.
Az adós észrevételében a végzés helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az ellenérdekű félnek az első felülvizsgálati döntés következtében számolnia kellett azzal, hogy a megismételt eljárás az alapeljárástól eltérő eredménnyel – a kereset elutasításával – zárul. Alaptalan az elévülésre történő hivatkozás is, hiszen az elévülési idő a megismételt eljárásban hozott jogerős ítélet kézbesítésével vette kezdetét, a visszvégrehajtást kérő igénye ugyanis értelemszerűen csak a jogerős ítélet ismeretében merülhetett fel, illetve vált érvényesíthetővé. Kiemelte továbbá, hogy az alapítéletek nem életfenntartás céljára szolgáló járadék, hanem – a diétával kapcsolatos többletkiadások miatt – a vagyoni kártalanítás járadék formájában történő megfizetésére kötelezték az alperest.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság az eljárás szereplőinek pozícióját helytelenül határozta meg, az ellentétes a Vht. 56. § (2) bekezdésében foglalt szabályozással; annak értelmében ugyanis az adós kérelmére lehet helye a visszvégrehajtás elrendelésének. Ezen törvényi rendelkezés indoka az, hogy az adós az a személy, aki a végrehajtandó határozat alapján a követelés jogosultja részére teljesít, ehhez képest végrehajtást kérőnek az minősül, akinek a javára a végrehajtandó határozat marasztalást tartalmazott. Mindezen nem változtat az sem, hogy az adós önkéntes teljesítése folytán a konkrét ügyben nem került sor végrehajtás elrendelésére. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fejrészét az eljárásban résztvevő személyek ügybeli pozícióját illetően kijavította a Pp. 224. § (1) bekezdésére is figyelemmel. Eszerint a Magyar Állam eljárásbeli pozíciója helyesen adós, H. I. pedig helyesen végrehajtást kérő.
Az elsőfokú bíróság helytálló indokolással mutatott rá, hogy a marasztalást tartalmazó végrehajtandó határozat végrehajtásának megelőzése érdekében történt önkéntes teljesítés a visszvégrehajtás alkalmazását nem zárja ki. Ezen jogértelmezést a Vht. 56. § (2) bekezdésében foglalt „a végrehajtás során”, illetve „a végrehajtás megelőzése végett” fordulatok összevetésének eredménye egyértelműen alátámasztja, ezzel szemben a fellebbezésben kifejtett álláspont azzal a következménnyel járna, hogy a jogkövető magatartást tanúsító fél hátrányosabb helyzetbe kerülne ahhoz az adóshoz képest, aki a végrehajtó felhívására csupán a végrehajtás elrendelését követően – vagy még akkor sem – teljesít önként. Önmagában tehát nem akadálya a visszvégrehajtásnak az, hogy nem indult végrehajtási eljárás, hiszen ilyen kritériumot a Vht. 56. § (2) bekezdése nem tartalmaz.
Alaptalanul hivatkozott arra is a fellebbezés, hogy az átutalt összeg rendeltetése okán az elsőfokú bíróság nem rendelhette volna el a visszafizetést. Mivel a visszvégrehajtás keretében történő visszatérítést a Vht. 56. § (2) bekezdésének utolsó mondata kifejezetten csak a tartásdíjra szűkítetten zárja ki, az alapperbeli jogerős ítélet alapján történt teljesítés ily módon való visszatérítésének még annak ellenére is helye van, hogy a marasztalási összeg nemvagyoni kártérítésen felüli része – a HCV-fertőzés miatt szükséges májkímélő diéta fedezésére előírt járadékfizetés – valóban életfenntartás céljára adott juttatásnak tekinthető.
Az állandó bírói gyakorlat szerint a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására, illetve visszvégrehajtás elrendelésére akkor van lehetőség, ha az ügy érdemében jogerős határozat született (BH 1993.519.). Erre tekintettel megállapítható, hogy visszvégrehajtásra nem kerülhet sor abban az esetben, ha a jogerős határozatot hatályon kívül helyezik és új eljárás lefolytatását rendelik el, ekkor ugyanis az ügy még nem nyert érdemi befejezést. Ebből az is következik, hogy a jogalap nélküli vagyonmozgások peren kívüli reparációját lehetővé tevő visszvégrehajtás iránti igény mindaddig nem érvényesíthető, amíg az ügyet érdemben lezáró jogerős ítélet közlése nem történt meg. A visszvégrehajtás alapjául szolgáló követelés tehát az újabb jogerős érdemi határozat felekkel való közlésével válik esedékessé, ezért a Ptk. 326. § (1) bekezdés értelmében ekkor kezdődik az elévülés is. Az átutalt összeg átvétele és használata során – a javára rendelkező korábbi ítéletekre figyelemmel – a végrehajtást kérő jóhiszeműen járt el, ezért visszatérítési kötelezettsége is csak akkor következett be, amikor nyilvánvalóvá és egyértelművé kellett válnia számára, hogy a gazdagodása jogalap nélkül történt. Utóbbi körülmény – összhangban a másik fél igényérvényesítésének megnyíltával – ugyancsak a megismételt eljárásban hozott felülvizsgálati határozat közlésével állt be.
A Kúria e végzése a tértivevény tanúsága szerint a felek részére egyaránt 2012. július 6. napján került kézbesítésre, amelyre figyelemmel megállapítható, hogy a visszvégrehajtási kérelem 2015. július 24-i benyújtására az ettől számítandó öt éves elévülési időn belül került sor. Emellett – a visszatérítési kötelezettség kezdetéhez igazodóan – a Pp. 217. § (6) bekezdése szerint megállapított időponttól terheli a végrehajtást kérőt a késedelmi kamatfizetési kötelezettség is.
Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Vht. 224. § (1) bekezdése, a Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a végrehajtást kérőt terhelő kamatfizetés kezdő időpontját 2012. július 7. napjában határozta meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.27.242/2015/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás