BÜ BH 2016/78
BÜ BH 2016/78
2016.04.01.
Amennyiben az Európai Uniónak és a belső jognak a határrendészeti feladatok ellátására vonatkozó normái az országba határátkelőhelyen belépők személyazonossági és más ellenőrzését (ún. minimum-ellenőrzést) meghatározott személyi körre nézve csak „szúrópróbaszerűen” írják elő, nem róható az eljáró határrendész terhére, hogy az e személyi körbe tartozók esetében az ellenőrzést a normák által meghatározott terjedelemben végzi el. Ez a magatartás, miután nem kötelességszegő mulasztás, a szolgálatban kötelességszegés vétsége megállapításának alapja sem lehet [1978. évi IV. tv. 348. § (1) bek.; Btk. 438. § (1) bek.; 562/2006/EK rendelet VII. melléklet 7. cikk, 5.2. cikk; 8/2008. (OT. 6.) ORFK utasítás 61. pont a) alpont; Be. 6. § (3) bek. a) pont].
[1] A rendőr főtörzszászlós terheltet a törvényszék katonai tanácsa a 2014. november 25. napján meghozott ítéletével szolgálatban kötelességszegés vétsége [1978. évi IV. tv. 348. § (1) bek.] miatt egy évre próbára bocsátotta.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla katonai tanácsa a 2015. március 20. napján meghozott végzésével a törvényszék ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okból felülvizsgálati indítványt.
[4] Indokai szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a terhelt bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdésében meghatározott katonai vétségben megállapították, mivel a terhelt a szolgálat ellátására vonatkozó jogszabályok előírásait nem szegte meg.
[5] Arra hivatkozott, hogy a terhelt által ellátott szolgálat alapvető szabályait tartalmazó, az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK rendeletével meghatározott, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének létrehozásáról szóló rendelet (a továbbiakban: Schengeni kódex) 7. cikk (2) bekezdése főszabályként azt írja elő, hogy minden személyt minimum-ellenőrzésnek kell alávetni.
[6] Utalt arra is, hogy a magyar határrendészeti szervek tagjainak a konkrét feladat végrehajtása során be kell tartaniuk a Rendőrség Határrendészeti Szabályzatáról szóló 8/2008. (OT. 6.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás) rendelkezéseit is, melynek 61. pontja a minimum-ellenőrzés tekintetében az alábbiakat tartalmazza:
[7] „61. A Schengeni Kézikönyvben meghatározott kötelező minimum-ellenőrzést az alábbi sorrendben kell végrehajtani:
[8] a) a jármű fogadása, megszemlélése;
[9] b) az útlevélkezelő napszaknak megfelelő köszönése (magyarul vagy az utas által valószínűsíthetően ismert nyelven);
[10] c) az úti okmány átvétele, típusának megállapítása;
[11] d) az úti okmány alapján az utas állampolgárságának, vízummentességének, vízumkötelezettségének megállapítása;
[12] e) személyazonosítás végrehajtása, a szabad mozgáshoz való jogosultság megállapítása;
[13] f) az úti okmányba bejegyzett személyek jelenlétének megállapítása;
[14] g) az úti okmány eredetiségének, érvényességének megállapítása;
[15] h) statisztikai adatok gyűjtése;
[16] i) az úti okmány személyenkénti visszaadása ismételt személyazonosítás után;
[17] j) nem rendszeres jelleggel a nemzeti adatbázisokban és a Schengeni Információs Rendszerben (továbbiakban: SIS) való lekérdezés;
[18] k) elköszönés.”
[19] A Schengeni kódex VII. számú mellékletének 5. pontja viszont a határ menti ingázókra a 7. cikkhez képest eltérő szabályokat fogalmaz meg. Eszerint:
[20] „5.1. A határ menti ingázók ellenőrzésére vonatkozó eljárásokra a határellenőrzés általános szabályai, különösen a 7. és a 13. cikk az irányadóak.
[21] 5.2. A 7. cikktől eltérően, azokat a határ-menti ingázókat, akiket az azonos határátkelőhelyen történő gyakori határátlépés miatt a határőrök jól ismernek, és akikre vonatkozóan – kezdeti ellenőrzés alapján – a SIS-ben vagy valamely nemzeti adatállományban nem adtak ki figyelmeztető jelzést, csak szúrópróbaszerű ellenőrzéseknek kell alávetni annak vizsgálatára, hogy rendelkeznek-e érvényes, a határátlépésre feljogosító okmánnyal és teljesítik-e a szükséges beutazási feltételeket.
[22] Ezeket a személyeket időről időre váratlanul, rendszertelen időközökben alapos ellenőrzésnek kell alávetni.
[23] 5.3. Az 5.2. pont rendelkezéseit más kategóriába tartozó, a határt rendszeresen átlépő személyekre is ki lehet terjeszteni.”
[24] E szabályokra figyelemmel álláspontja szerint a terhelt által ellátott, az útlevélkezelői szolgálatra vonatkozó rendelkezéseket mind a törvényszék, mind az ítélőtábla tévesen értelmezte; a helyes értelmezés alapján az útlevélkezelőnek a Schengeni kódex 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott minimum-ellenőrzést nem kellett végrehajtani, ezért az ORFK utasítás 61. pontját sem kellett alkalmaznia.
[25] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat változtassa meg, és a törvénynek megfelelő határozatot hozva a terheltet a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján az ellene szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól mentse fel.
[26] A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[27] Arra hivatkozott, hogy bár a Schengeni kódex minimum-ellenőrzést szabályozó 7. cikkének (2) bekezdése alól a VII. melléklet 5.2. pontja a személyazonosság megállapítása céljából történő kötelező ellenőrzésére a határ menti ingázók esetében valóban kivételt enged – mivel annak elvégzését csak szúrópróbaszerűen kívánja meg –, azonban az ORFK utasítás 61. pontjának a) alpontja meghatározza a kötelező minimum-ellenőrzés végrehajtásának sorrendjét, és előírja a határt átlépő személy járművének megszemlélését. Álláspontja szerint abból, hogy a Schengeni kódex VII. melléklet 5.2. pontja a határ menti ingázók esetében lehetővé teszi az úti okmányok szúrópróbaszerű ellenőrzését, nem következik, hogy a minimum-ellenőrzés végrehajtásáról rendelkező ORFK utasításnak az ingázók járművei megszemlélésével kapcsolatos előírása mellőzhető lenne.
[28] Utalt arra, hogy a Schengeni kódex 7. cikk (1) bekezdésének második mondata szerint az ellenőrzések a határt átlépő személy birtokában lévő szállítóeszközökre is kiterjedhetnek, és a VII. melléklet 5.1. pontja szerint a határ menti ingázók ellenőrzésére vonatkozó eljárások a határellenőrzés általános szabályai, különösen a 7. és 13. cikk az irányadóak. Ebből következően megítélése szerint a VII. melléklet 5.2. pontja a 7. cikknek csak az úti okmány ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezését érinti, a szállítóeszközök ellenőrzésére nem tartalmaz az általánostól eltérő szabályt.
[29] Ezért álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem sértettek törvényt, amikor a terhelt bűnösségét az ORFK utasítás 61. a) pontjában írt kötelesség teljesítésének szándékos elmulasztása miatt megállapították, miután a terhelt e mulasztása folytán nem győződött meg arról, hogy a határ átlépéséhez használt gépkocsi utasterében volt-e elrejtett személy, illetve a közbiztonságra, közrendre veszélyes eszköz, és ezzel időlegesen meghiúsította a fegyveres határrendész szolgálat alaprendeltetését.
[30] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában tartsa fenn.
[31] A Be. 423. § (4) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat – az (5) bekezdés szerinti kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[32] A Kúria ennek megfelelően – a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva – a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban megjelölt ok alapján bírálta felül; emellett ugyanezen rendelkezés (5) bekezdésére figyelemmel vizsgálta a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértéseket is. Ilyet azonban sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem észlelt.
[33] A Be. 416. § (1) bekezdés – a felülvizsgálati indítványban hivatkozott – a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor.
[34] Az erre az okra alapított felülvizsgálati indítvány megalapozott.
[35] A terhelt terhére megállapított bűncselekményt, az 1978. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdése szerinti szolgálatban kötelességszegés vétségét az követi el, aki őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban elalszik, szeszes italt fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi.
[36] A jogerős ítéletben megállapított, és ekként a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a rendőr főtörzszászlós terhelt 2013. június 1. napján 19 órától másnap 7 óráig útlevélkezelői szolgálatot látott el Cs. Közúti Határátkelőhely belépő oldalán, a III. forgalmi sávban. Június 2-án 4 óra 20 perc körül belépésre jelentkezett egy román rendszámú személygépkocsi két utassal. A terhelt az általa jól ismert személyeket – őket határ menti ingázónak tekintve – a Schengeni kódex VII. melléklet 5.2. pontjára figyelemmel a minimum-ellenőrzés elvégzése nélkül hagyta belépni a Magyar Köztársaság területére úgy, hogy a gépjármű fülkén kívül fogadását elmulasztotta. A terhelt ezzel a magatartásával megszegte a 8/2008. ORFK utasítás 61. pont a) alpontjában foglalt előírást.
[37] A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a terhelt követett-e el mulasztást. Abban az esetben, ha igen, csak akkor az igényelt döntést, hogy ez a mulasztás veszélyeztette-e a védett szolgálati forma rendeltetését legalább olyan fokban, mint a törvényi tényállásban külön nevesített elkövetési magatartások.
[38] Az útlevélkezelői szolgálati forma a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet szerint a Rendőrség (általános rendőri feladatok végrehajtására létrehozott szerv) határrendészeti szolgálati ágának egyik alapvető szolgálati formája (61. §), melynek célja a határforgalom ellenőrzésének végrehajtása, és amelynek során az útlevélkezelő a Schengeni határellenőrzési kódexben, valamint a Határőrök gyakorlati kézikönyvében (Schengeni kézikönyv) meghatározottakat hajtja végre.
[39] Ekként a határrendészeti szolgálati ág keretében szervezett útlevélkezelői szolgálati forma nem vitásan az 1978. évi IV. törvény 348. §-a (illetőleg a jelenleg hatályos Btk. 438. §-a) által védett szolgálat.
[40] Az útlevélkezelői szolgálatba beosztott rendőr (határrendész) határellenőrzési feladatait hazánknak a schengeni övezethez való csatlakozását követően elsősorban nem belső (nemzeti) jogszabályok, hanem a Szolgálati Szabályzat által is hivatkozott két közösségi jogi norma, a Schengeni határellenőrzési kódex, mint közvetlenül alkalmazandó közösségi rendelet és az Európai Közösségek Bizottságának C(2006)5186. számú ajánlása a tagállamok illetékes hatóságai által a személyek határokon történő ellenőrzése során használandó közös „Határőrök gyakorlati kézikönyve, az ún. Schengeni kézikönyv” tartalmazza.
[41] Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a Schengeni határellenőrzési kódexet végrehajtó rendőr (határrendész) konkrét szolgálati kötelmeit belső jogi előírások is pontosítsák, sőt erre a kódex 7. cikk (1) bekezdése kifejezetten lehetőséget is nyújt, e belső jogi előírások azonban – tartalmukban – nem írhatják felül a határellenőrzés tekintetében az uniós jogot.
[42] A Schengeni kódex 7. cikkének (2) bekezdése szerint a minimum-ellenőrzés célja a be- vagy felmutatott úti okmányok alapján a külső határt átlépni kívánó személy személyazonosságának megállapítása, amely a jogszerű birtokost határátlépésre jogosító okmányok gyors és egyszerű ellenőrzéséből áll, és amennyiben célszerű, technikai eszközök segítségével és a megfelelő adatbázisban található, kizárólag a lopott, a jogellenesen használt, az elveszett vagy az érvénytelenített okmányokkal kapcsolatos információ felhasználásával, annak megállapítására, hogy azok érvényesek-e, illetve találhatóak-e rajtuk hamisításra utaló jelek.
[43] A Schengeni kódex 7. cikkének (2) bekezdését az Európai Parlament és Tanács 2013. június 26-i 610/2013/EU rendeletének 1. cikk 7. a) pontja 2013. július 19-i hatállyal kiegészítette a következő szöveggel:
[44] "A szabad mozgás uniós jogával rendelkező személyek esetében az első albekezdésben említett minimum-ellenőrzés az alkalmazandó eljárás.
[45] A szabad mozgás uniós jogával rendelkező személyek minimum-ellenőrzése során azonban, szúrópróbaszerűen, a határőrök lekérdezhetnek adatokat nemzeti és európai adatbázisokból annak érdekében, hogy egy adott személy nem jelent-e valós, közvetlen és kellően komoly veszélyt a tagállamok belső biztonságára, közrendjére vagy nemzetközi kapcsolataira, illetve veszélyt a közegészségügyre.
[46] A 2004/38/EK irányelvben megállapítottaknak megfelelően, az ilyen lekérdezés eredménye nem veszélyeztetheti a szabad mozgás uniós jogával rendelkező személyeknek az érintett tagállam területére történő beutazási jogát.”
[47] Ezek a rendelkezések azonban 2013. június 2-án, a vádbeli időpontban még nem voltak hatályban.
[48] A Schengeni kódex nem tartalmazott az elkövetéskor kifejezett definíciót a VII. melléklet 5. pontjában szereplő és az egyszerűbb eljárást lehetővé tevő határ menti ingázókra, és ilyen definíciója jelenleg sincs. Külön fogalommeghatározás nélkül kizárólag a VII. melléklet 5.2. pontjában írtakat lehet alapul venni, amely szerint a határ menti ingázók azok, akik az azonos határátkelőhelyen történő gyakori határátlépés miatt a határőrök előtt jól ismertek, és akikre vonatkozóan a SIS-ben vagy valamely nemzeti adatállományban nem adtak ki figyelmeztető jelzést.
[49] E személyeket csak szúrópróbaszerűen, váratlanul kell alapos ellenőrzéseknek alávetni annak vizsgálatára, hogy rendelkeznek-e érvényes, a határátlépésre feljogosító okmánnyal és teljesítik-e a szükséges beutazási feltételeket.
[50] A VII. melléklet 5.3. pontja kiterjeszti továbbá az 5.2. pont rendelkezéseit más kategóriába tartozó, a határt rendszeresen átlépő személyekre is, szintén anélkül, hogy az ilyen személyekre nézve fogalom-meghatározást adna.
[51] Egyértelmű tehát, hogy a Schengeni kódex 7. cikkében meghatározott minimum-ellenőrzéshez képest a VII. melléklet 5. pontja szerinti határ menti ingázókra a vádbeli időpontban a közösségi jog enyhébb ellenőrzési szabályokat tett lehetővé, azaz a minimum-ellenőrzés kötelező tartalmi eleme, a határátlépésre jogosító okmányok gyors és egyszerű ellenőrzése – amely kiterjed azok jogszerűségére – a határ menti ingázók esetében nem volt minden esetben kötelező; ehelyett őket csak szúrópróbaszerűen kellett ellenőrizni.
[52] Emellett – miután a szabályok ezt nem írták elő – akkor, ha nem került sor a szúrópróbaszerű ellenőrzésre, nem kellett ellenőrizni a határt átlépő személy birtokában lévő szállítóeszközöket és tárgyakat sem.
[53] Mindezek előrebocsátása mellett a Kúria – a védelmi felülvizsgálati indítványban elfoglalt álláspontot osztva – a következőkre mutat rá:
[54] A vádhatóság és az eljárt bíróságok a rendőr főtörzszászlós terhére a Rendőrség Határrendészeti Szabályzatát tartalmazó ORFK utasítás 61. pont a) alpontjában foglalt azon kötelezettség elmulasztását rótták fel, mely szerint a Schengeni Kézikönyvben meghatározott kötelező minimum-ellenőrzés keretében az ország területére belépni szándékozó jármű fogadását és megszemlélését el kell végezni.
[55] Az ORFK utasítás 61. pontjának bevezető szövege azonban a Schengeni Kézikönyvben meghatározott kötelező minimum-ellenőrzés végrehajtásáról rendelkezik. A minimum-ellenőrzés a Schengeni Kézikönyv szerint – az előbbiekben kifejtetteknek megfelelően – mellőzhető volt a határ menti ingázók esetében („A 7. cikktől eltérően, azokat a határ menti ingázókat...”), csak szúrópróba-szerűen kellett azt végezni, ezért az ORFK utasításban részletezett eljárási rendet a határ menti ingázóknál sem minden esetben, csupán a szúrópróbaszerűen végzett vizsgálatoknál kellett betartani.
[56] A jármű fogadásának és megszemlélésének kötelezettsége az ORFK utasítás rendszerében annak a minimum-ellenőrzésnek a szabályai között kapott helyet, amelynek a mellőzésére a kódex a határrendészt felhatalmazza.
[57] Ezért az ORFK utasítás 61. pontjának hatályát csak akkor lehet kiterjeszteni a határ menti ingázókra vonatkozó eljárásra, ha azok ellenőrzését nem mellőzi a határrendész, hanem az ingázók szúrópróbaszerű ellenőrzését hajtja végre.
[58] Az nem vitás, hogy a határrendésznek az ORFK utasítás megfelelő rendelkezése alapján kell eljárnia. Akkor azonban, ha a jogszabály felhatalmazása alapján a saját elhatározásából a szúrópróbaszerű ellenőrzéstől eltekint, az ellenőrzés eljárási szabályainak megsértését nem lehet mulasztásként, a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezés megszegéseként értékelni.
[59] Ezért a Kúria nem osztotta a törvényszék katonai tanácsa által kifejtett azon álláspontot, miszerint a jármű fogadásának és megszemlélésének kötelezettsége a határrendészt akkor is terheli, ha jogszerűen alkalmazza a határ menti ingázókra vonatkozó könnyített rendelkezést.
[60] Emellett az ORFK utasítás olyan követelményt nem tartalmaz, hogy a jármű fogadását és megszemlélését – akár egy, akár két útlevélkezelő közreműködésével – a minimum-ellenőrzés esetében is a fülkén kívüli ellenőrzés szabályai szerint kell elvégezni (ORFK utasítás 54-56. pontok). Az általános élettapasztalat szerint pedig az útlevélkezelői fülkében helyet foglaló határrendész az általa jól ismert személyek azonosítását e szolgálati helyiségből is képes elvégezni.
[61] A Kúria nem kívánja vitatni, sem kommentálni az ügyben kihallgatott rendőrtiszt tanúk azon állítását, miszerint a határ menti ingázókra vonatkozó uniós és hazai szabályozás nem teljesen egyértelmű, ez azonban – világos és követhető elöljárói intézkedés hiányában – nem róható a terhelt terhére.
[62] A fent ismertetett rendelkezések alapján azonban – a határ menti ingázókkal kapcsolatos gyakorlatra is figyelemmel – a terhelt nem követett el büntetőjogilag értékelhető mulasztást, amikor az általa jól ismert személyazonosságú román állampolgárok járművének útlevélkezelői fülkén kívüli fogadását és megszemlélését nem végezte el.
[63] Ezért a Kúria megállapította, hogy a rendőr főtörzszászlós terhelt a tényállásban rögzített cselekménnyel az 1978. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdésében meghatározott egyetlen elkövetési magatartást sem valósította meg, így büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[64] Ezért a védő felülvizsgálati indítványának helyt adva, a megtámadott határozatokat a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában írt okból, a 424. § (1) bekezdése alapján eljárva, a 427. § (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával megváltoztatta, és maga hozva a törvénynek megfelelő határozatot, a terheltet – a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja és 331. § (1) bekezdése alapján – a szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.
(Kúria, Bfv. I. 956/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás