PÜ BH 2016/88
PÜ BH 2016/88
2016.04.01.
A szakértői vélemény készítésében közreműködő szakkonzulens szóbeli meghallgatása alapján hozott érdemi döntés jogszabálysértő, ha a szakértő nem nyilatkozhat a szakkonzulensnek az írásbeli szakvéleménytől eltérő álláspontjára [1952. évi III. tv. (Pp.) 177. § (1) bek., 182. § (3) bek.].
[1] 2009. december 15-én sürgősségi császármetszést követően az alperes egészségügyi intézményben eltávolították az I. rendű felperes méhét, amely beavatkozás közben a vérzéscsillapítás céljából alkalmazott diatermiás elektrokautertechnika használata során a farpofáin égési sérülések keletkeztek. A sérülések következtében kórházi, majd otthoni ápolása, ezután más intézményben az égési terület kimetszése és bőrpótlása vált szükségessé.
[2] A felperesek keresetükben az elektrokauter nem megfelelő gondossággal való használatára hivatkozva kérték az alperes kötelezését az I. rendű felperes javára nem vagyoni kártérítés címén 4 000 000 forint és 2009. december 16. napjától járó törvényes késedelmi kamatai, gyógyszer és szilikonbetét költség címén 80 157 forint és 2011. június 18. napjától járó törvényes késedelmi kamatai, ápolási-gondozási költség címén 190 350 forint és 2010. április 1. napjától járó törvényes késedelmi kamatai; a II. rendű felperes javára nem vagyoni kártérítés címén 2 000 000 forint és 2009. december 16. napjától járó törvényes késedelmi kamatai és a perköltség megfizetésére.
[3] Az alperes és az alperesi beavatkozó a szakmai szabályoknak és az elvárható gondosságnak megfelelő eljárásra hivatkozva a kereset elutasítását, a felperes perköltségükben marasztalását kérték.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 3 121 257 forint tőkét és ennek késedelmi kamatait; kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 500 000 forint tőkét és ennek késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[5] Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság a perben többször kiegészített, általános igazságügyi orvos szakértő, sebész szakorvos igazságügyi orvos szakértő és igazságügyi elmeorvos szakértő által készített, a későbbiekben igazságügyi szülész-nőgyógyász szakértő bevonásával kiegészített szakvéleménye alapján megállapította, hogy az elektrokauter használata során az alperes az elvárható gondosságot nem tanúsította, nem úgy járt el az elektróda rögzítése során, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható: nem rögzítette kellőképpen a negatív lapot, az elmozdult, így nem szigetelt, ezáltal az I. rendű felperesnek a műtéti területtől távol eső testrészei sérültek. A negatív lap elhelyezésének lett volna biztonságosabb módja, ha azt a beteg combjára rögzítik, ami egy-két perccel hosszabb időtartamot vett volna igénybe, azonban nem lehetett bizonyítani, hogy az időveszteség az anya vagy a magzat életét, egészségét veszélyeztette volna. Mindezek alapján az alperes az okozott vagyoni és nem vagyoni károkért felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróság értékelve a hosszú ideig tartó jelentős fizikai fájdalmakat, a maradandó sérüléseket, esztétikai veszteséget, pszichés károsodást, az I. rendű felperes javára a sérelem kompenzálására 3 000 000 forintot, míg a II. rendű felperes javára érzelmi, indulati és hangulati változékonyságát, valamint a sérülésnek a házasság megromlásában játszott csekély szerepét figyelembe véve a nem vagyoni sérelmek kompenzálására 500 000 forintot tartott alkalmasnak. Vagyoni kárként az I. rendű felperesnek 44 100 forintot, számlával és tanúvallomásokkal igazolt gyógyszer és szilikonbetét költségeként 77 157 forintot ítélt meg.
[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a keresetet teljes egészében elutasította.
[7] A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú eljárásban a tárgyaláson meghallgatott, a szakvélemény elkészítésébe bevont dr. T. E. igazságügyi szülész-nőgyógyász szakértő véleménye alapján az a következtetés volt levonható, hogy a felperes egészségkárosodásának oka nem vezethető vissza felróható alperesi magatartásra. A vérzéscsillapításra a megfelelő műszert használták, a műszer megfelelően működött, a diszperzív elektródának a test alatti elhelyezése is megfelelt – egyéb kötelező szakirodalom híján – a gyártók előírásainak. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a diszperzív elektród nem mozdult el, igazolja ezt az, hogy a tanúk elmondása szerint a bevizsgált műszer elmozdulást jelző vészjelzője nem sípolt, az igazságügyi szülész-nőgyógyász szakértő pedig előadta, hogy az elektródon a beteg teljes testsúlyával mozgásra képtelen módon, altatásban hanyatt fekszik, aminek következtében az elmozdulni nem tud. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen rótta az alperes terhére, és tekintette a felperes egészségkárosodása közvetlen okozójának a diszperzív elektród elmozdulását. A felperes egészségkárosodásának oka az elmozdulás és a műszaki hiba kizárásával a különböző testnedvek okozta alternatív áramkilépés volt. Felróható magatartás hiányában pedig a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bekezdése és 355. § (4) bekezdése értelmében kártérítés megfizetésére nem kötelezhető, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a keresetet teljes egészében elutasította.
[8] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletnek az I. rendű felperes vonatkozásában való helybenhagyását; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[9] Előadta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 164. §-ának (2) bekezdését sértően hivatalból rendelte el az igazságügyi szülész-nőgyógyász szakértő tárgyaláson történő meghallgatását, amely eljárási szabálysértés lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. Az elsőfokú bíróság a szakértői intézet kirendelése során az intézetet szükség szerint szakközreműködő bevonására hívta fel, amely sebész szakképzettségű szakközreműködő bevonását tartotta indokoltnak, szülész-nőgyógyász szakközreműködőét nem. Az igazságügyi sebész szakértő kompetenciával rendelkezett az elektrokauter neutrális elektródjának felhelyezése tekintetében, ebben a tárgyban kiadványt is szerkesztett, és a combon történő rögzítést optimálisabbnak tartotta – ezt támasztotta alá a szülész-nőgyógyász szakközreműködőnek az a nyilatkozata is, hogy ahol dolgozik, elsődleges a combon történő rögzítés –, a jogerős ítélet mégis egyenértékűként értékelte az általában nem választott tompor alatti egyszerűbb rögzítést az általánosan használt, minimálisan több időt igénylő combon történő rögzítéssel. A szakértők pedig egybehangzóan állapították meg, hogy a minimális időtöbbletről nem állítható teljes bizonyossággal, hogy az I. rendű felperes vagy a magzat életét veszélybe sodorta volna. A megfelelő szakmai kompetencia miatt szükségtelenül egészítette ki a szakértői bizonyítást a másodfokú bíróság a szülész-nőgyógyász szakközreműködő tárgyaláson történt meghallgatásával. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az alperes nem az elvárható gondossággal járt el az I. rendű felperes ellátása során, amikor nem a combján rögzítette a neutrális elektródot, és ezáltal a műtéti kockázat körébe nem tartozó égést okozott.
[10] A másodlagos felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban előadta, hogy a szülész-nőgyógyász szakközreműködő meghallgatása során az elsőfokú eljárásban nyújtott véleményétől eltérő álláspontot fogalmazott meg, amikor szóban úgy nyilatkozott, hogy a diszperzív elektróda felhelyezésére a magzat súlyos oxigénhiányos állapotában került sor, holott írásbeli véleményében még azt fogalmazta meg, hogy nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy az I. rendű felperes és a magzat élete veszélybe került volna-e az eltérő rögzítés folytán elszenvedett minimális késedelem miatt. Ennek az ellentmondásnak, valamint a sebész és szülész-nőgyógyász szakközreműködő véleménye közötti ellentmondás feloldásának a hiányában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezése lett volna indokolt.
[11] A Kúria a felperesek közötti, a Pp. 51. § b) pontja szerinti egyszerű pertársaságból következően felülvizsgálati kérelem hiányában nem vizsgálta a jogerős ítéletnek a II. rendű felperes keresetét elutasító rendelkezését, az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme pedig a következők szerint alapos.
[12] A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben előadott okokból jogszabálysértő-e.
[13] Az I. rendű felperes a hatályon kívül helyezést a másodfokú bíróság által tárgyaláson meghallgatott szülész-nőgyógyász szakközreműködő előadott véleménye és az elsőfokú eljárásban előterjesztett, a sebész szakközreműködő szakmai álláspontján alapuló szakértői vélemény között keletkezett ellentmondás feloldásának elmaradására alapította.
[14] Mivel annak az eldöntése, hogy az I. rendű felperes egészségügyi kezelésére a szakmai szabályoknak megfelelően, az elvárható gondossággal került-e sor, olyan szakkérdés, amelyre vonatkozó ismeretekkel a bíróság nem rendelkezik, ezért helytállóan rendelt el az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást [Pp. 177. § (1) bekezdés].
[15] Az elsőfokú bíróság a szakértőként kirendelt szakértői intézetet felhívta arra, hogy amennyiben szükségesnek tartja, a szakvélemény elkészítéséhez vonjon be pszichológus/pszichiáter/plasztikai sebész szakközreműködőt. A perben más szakértői intézet kirendelésére nem került sor. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény kiegészítéseire ugyancsak a szakértői intézetet hívta fel.
[16] A szakértői intézet részéről a szakvéleményt, majd annak első két kiegészítését dr. H. Gy. általános igazságügyi orvos szakértő készítette el, aki bevonta a szakvélemény elkészítésébe – a megfelelő kompetencia biztosítása végett – dr. H. L. sebész-gasztroenterológus igazságügyi szakértőt és dr. K. I. igazságügyi elmeorvos szakértőt. Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson meghallgatta dr. H. L. szakértőt, aki a szóban tett nyilatkozataiban alátámasztotta az írásbeli szakvélemény megállapításait. Ezt követően az elsőfokú bíróság a szakértői intézetet a szakvélemény további kiegészítésére hívta fel – többek között annak a megválaszolására, hogy az elektrokauter negatív elektródjának felhelyezése megfelelő volt-e –, egyben felhívta az intézetet szülész-nőgyógyász szakértő bevonására.
[17] A végzés alapján a szakértői intézet a szakértői vélemény kiegészítését úgy készítette el, hogy a kérdésekre dr. H. Gy. igazságügyi orvos szakértő csatolta a bevont dr. T. E. szülész-nőgyógyász igazságügyi orvos szakértő véleményét.
[18] Mindezek alapján az elsőfokú eljárásban egyetlen szakértői intézet terjesztette elő a szakvéleményt, majd azok kiegészítéseit azzal, hogy az utolsó, harmadik szakvélemény kiegészítéséhez szülész-nőgyógyász szakorvos szakértő is bevonásra került.
[19] Az elsőfokú bíróság szerint a kiegészített szakértői megállapítások alkalmasak voltak annak az eldöntéséhez, hogy terheli-e felelősség az alperest az I. rendű felperesnek okozott égési sérülések miatt jelentkező vagyoni és nem vagyoni károkért; egyben a lefolytatott bizonyítási eljárás a felelősség jogalapjának fennállása mellett a károk összegszerűségének meghatározására is elégséges.
[20] A másodfokú bíróság azonban a szakértői megállapításokat nem tartotta elegendőnek a felelősség jogalapjának a meghatározásához, ezért a felek kérelme nélkül, hivatalból idézte a tárgyalásra a kirendelt szakértői intézet által a szakvélemény elkészítésébe bevont szülész-nőgyógyász szakorvos szakértőt, és annak a tárgyaláson előadott nyilatkozata alapján hozott érdemi döntést, anélkül, hogy a szakvéleményt készítő igazságügyi szakértő a szakmai véleményét előadta volna.
[21] A Pp. 182. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni.
[22] A Pp. 3. § (1) és (2) bekezdéseiből következően a polgári perekben a rendelkezési elv érvényesül, amelynek értelmében a polgári ügyekben eljáró bíróság a jogvitát csak a fél erre irányuló kérelmére bírálja el, és a felek által előterjesztett kérelmekhez kötve van, továbbá a Pp. 3. § (3) bekezdése értelmében érvényesül a tárgyalási elv, amely szerint a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésére bocsátása a feleket terheli.
[23] Ezekből a rendelkezésekből következően a szakértő tárgyalásra idézésére a felek kérelme alapján kerülhet sor. Azzal, hogy a másodfokú bíróság a felek kérelme hiányában, hivatalból rendelte el a szakértői bizonyítás kiegészítését, sérültek a felek rendelkezési jogát meghatározó eljárási szabályok.
[24] Mindezen felül az elsőfokú eljárásban beszerzett szakértői véleményekkel ellentétes megállapítások folytán előállt hiányosságok kiküszöbölésének az elmaradása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely megalapozza a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését.
[25] Az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló szakértői tartalmú megállapításokról a szakvéleményt készítő dr. H. Gy. igazságügyi orvos szakértő tudomással bírt, és azok alapján foglalt állást úgy, hogy a létrejött égés nem sorolható a műtéti kockázat körébe, működőképes elektrokauter szabályszerű használatába a sérülés nem illeszthető be; az égés pontos oka nem állapítható meg, azt vagy az elektróda elmozdulása, illetve a nem megfelelő érintkezés miatti alternatív áramkilépés vagy a szívókapacitás hiányában a túl sok folyadék okozhatta; az elektrokauter negatív elektródját a test olyan területére kell elhelyezni, ahol teljes felületén érintkezik, amely lehet a comb, a hát és a far, erre vonatkozóan nincs kötelező protokoll, de az adott egészségügyi beavatkozás során a kár elhárítására a leginkább alkalmas módszer volt az elektród combra erősítése, így az elmozdulás megakadályozható lett volna, az így történő rögzítésből eredő időveszteség bizonyíthatóan nem veszélyeztette az anya vagy a magzat életét, egészségét; míg törlőkkel, izolálókendőkkel elvárhatóan gondoskodni kell a folyadék folyamatos eltávolításáról.
[26] A fellebbezési eljárásban azonban a másodfokú bíróság kizárólag a szakvélemény kiegészítésébe bevont szülész-nőgyógyász szakértőt hallgatta meg, aki szóbeli előadásában a többször kiegészített írásbeli szakértői véleménytől lényegesen eltérő megállapításokat tett: az égési sérüléseket a műtét kockázatának tekintette, kizárta a neutrális elektród elmozdulását abból az okból, hogy a bevizsgált műszer elmozdulást jelző vészjelzője nem sípolt, illetve a mozgásra képtelen beteg teljes testsúlyával az elektródon hanyatt feküdt; eltérően értékelte továbbá az általa egyetlen okozónak talált testnedvekkel érintkezés tekintetében az alperesnek az I. rendű felperes állapotához igazodó cselekvési kötelezettségét, mert a magzat oxigénhiányos állapota következtében minimális késedelemnek sem volt helye.
[27] Az írásbeli szakértői véleményektől eltérő megállapításokat a másodfokú bíróság nem közölte a szakvéleményt elkészítő dr. H. Gy. igazságügyi szakértővel, aki így nem tett olyan nyilatkozatot, hogy egyetért a szakmai előadásokkal, és ez által részben módosítja a kiegészített szakvélemény megállapításait. Abból a tényből, hogy a szülész-nőgyógyász szakértő nyilvánvalóan rendelkezik kompetenciával a méheltávolítás beavatkozás során alkalmazott technika tekintetében, még nem következik az, hogy a szakértői intézet nevében a szakvéleményt előterjesztő orvos szakértőnek nem kell nyilatkoznia az általa annak elkészítésekor nem ismert, a felelősség kérdésében ellentétes megállapításokat adó véleményekre. Ennek hiányában ugyanis alappal nem tehető olyan kijelentés, hogy a perben kirendelt szakértői intézet összességében megalapozottnak találta a jogerős ítélet szerint a felelősség kizárását eredményező szakmai álláspontot.
[28] Mindezekre tekintettel szükséges dr. H. Gy. igazságügyi szakértő véleményének a beszerzése a szülész-nőgyógyász szakértőnek a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatára, és az esetleges véleményeltérések tisztázása; a megalapozott érdemi döntéshez indokolt – a felek által előterjesztendő indítványokhoz igazodóan – dr. H. Gy. általános igazságügyi orvos szakértő, dr. H. L. sebész-gasztroenterológus szakorvos igazságügyi szakértő és dr. T. E. szülész-nőgyógyász szakorvos igazságügyi szakértő együttes meghallgatása, és ennek során az égési sérülések műtéti kockázata, az égés okának meghatározása, az elektróda elmozdulásának kizártsága, a combon történő rögzítésből eredő időveszteség miatt az anya életének, egészségének veszélyeztetése és a testnedvek eltávolítása céljából az alperesnek a beteg állapotához és a beavatkozás jellegéhez igazodó cselekvési kötelezettsége tekintetében. Ezt követően lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a kártérítési felelősség kérdésében megalapozott döntést hozzon.
[29] A kártérítési felelősség jogalapjának a meghatározása tekintetében a Kúria hangsúlyozza a következőket:
[30] A Ptk. 339. § (1) bekezdéséből és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdéséből következően a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségi rendszer kimentési alapú, tehát nem a károsultnak kell bizonyítania a megfelelő gondossággal való eljárást, hanem a károkozót terheli annak a bizonyítása, hogy a kár bekövetkezése, elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és az elvárható gondossággal történő eljárás esetében sem volt lehetőség a nem kívánt hátrányos következmény elhárítására.
[31] A perben rendelkezésre álló adatok az égési sérülés okaként az elektróda nem megfelelő elhelyezését vagy a műtéti területen jelentkező bő folyadékkal érintkezést vetették fel.
[32] A károkozás általános tilalmából következően a hiba okának a megjelölése nem az okozatosság, hanem a felróhatóság körébe tartozik. Az egészségügyi szolgáltató nem háríthatja a megfelelő szakmai ismeretekkel nem rendelkező betegre a kár bekövetkezése pontos okának a meghatározását. Tényszerűen a veszélyes üzemnek nem minősülő elektrokauter használata során égési sérülések keletkeztek, így a hiba okának a bizonytalansága az alperes terhére esik.
[33] Ebből következően az alperes akkor mentesülhet a felelősség alól a hiba pontos okának megállapíthatatlansága esetén, ha bizonyítja, hogy az elvárható gondossággal járt el mind az elektród elmozdulásának kizárása, mind a műtét során jelentkező folyadék folyamatos eltávolítása, ezzel a folyadék bőr és elektróda közé kerülésének megakadályozása végett; így a körülményekhez képest azt az elhelyezési módot választotta, amely által az elmozdulást kizárhatta, illetve az anya állapotához igazodóan a folyadék folyamatos eltávolításáról megfelelően gondoskodott.
[34] Az elvárhatóság jogi kategória, amelynek minősítése bírói és nem szakértői feladat. Önmagában a protokoll szabályainak betartása vagy a protokoll hiánya még nem eredményezi a felelősség alóli mentesülést, hanem mindig az adott káresemény körülményei alapján kell vizsgálni azt, hogy az egészségügyi szolgáltató alkalmazottai, megbízottai az elvárható gondossággal jártak-e el. Az új eljárás bizonyítékait ahhoz képest kell majd értékelni, hogy az eszközt úgy kell felhelyezni, hogy az a leghatékonyabban és legkevésbé veszélyesen működjön, mindezt azzal, hogy annak bármely része elmozdulása észlelhető legyen, miután az elvárható gondosságból az észlelés kötelezettsége következik.
[35] Az előzőekben kifejtett eljárási hibák miatt a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Pfv. III. 21.400/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás