BK ÍH 2016/89.
BK ÍH 2016/89.
2016.09.01.
Az Ütv. 3. § (3) bekezdésében írt tilalmak megszegését megállapító jogerős bírósági határozat hiányában a büntetőbíróság nem minősítheti ilyenként az ügyvéd közreműködését és ennek alapján nem állapíthatja meg, hogy felmentés nélkül köteles tanúvallomást tenni. Mint ahogy nem dönthet jogerős határozat hiányában arról, hogy a szerződés semmis és titoktartási kötelezettség nem terheli.
A titoktartás alóli felmentés, mint feltétel megkövetelése alóli kivétel – az FBK.1994./40. számú és az ÍH 2010.104. számú határozat, valamint Magyar Ügyvédi Kamra 8/1999. (III. 22.) Szabályzata 4/9/c. pontja szerint is – az, ha nincs olyan személy, aki a titoktartás alól felmentést adhatna, mert a megbízó a személyazonosságát illetően az ügyvédet megtévesztette, fiktív személy esetén valódi megbízó hiányában az ügyvédnek titoktartási kötelezettsége nem is keletkezik.
Az Kerületi Ügyészség különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat az I. r. vádlott és társai ellen, a vádiratban az ügyész tanúként indítványozta meghallgatni dr. X. Y. ügyvédet. A vádirati tényállás 6-9. pontjai szerint, mint ügyvéd közreműködött a vád tárgyává tett jogügyletek 10%, illetve 5% önerő biztosítása mellett folyósítandó kölcsönhöz kapcsolódó hitelszerződés szerkesztésében, melyet a vádlottak és sértettek előtte írtak alá, továbbá a sértettek képviselői a szükséges önerőt az ő ügyvédi letéti számlájára voltak kötelesek teljesíteni. A vádirati tényállás szerint továbbá dr. X. Y. egy részére átadott hamis igazolás alapján az önerőként befizetett pénznek a vádlottak által megszervezett cég számlájára való átutalása érdekében tanúsítványt állított ki. A vádirati tényállás szerint dr. X. Y. ügyvédnek a III. r. vádlott álnéven, magát orosz befektetői csoport magyarországi kapcsolattartójának megnevezve e-maileket írt, melyekben az orosz befektető által biztosított kölcsön folyósításának látszatát próbálta kelteni, dr. X. Y. ezen e-mailek egy részét továbbította a sértettek felé.
A Törvényszék a 2013. év október hó 11. napján tartott tárgyalásán tanúként idézett dr. X. Y. az ügyvédi titoktartásra hivatkozva jelentette be, hogy a Be. 82. § (1) bekezdés c) pontban írt mentességi jogával kíván élni, az elsőfokú bíróság ekkor 103-I. számú végzésével megállapította, hogy a tanú a Be. 82. § (1) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomás megtagadására nem jogosult.
A végzést a tanú tudomásul vette, majd az ügyről érdemben nyilatkozott (103. számú jegyzőkönyv 4-27. oldal).
A tanú újbóli meghallgatására a 2014. év március 21-i tárgyaláson került sor (116. jegyzőkönyv 3-30. oldal). Ekkor a tanács elnöke emlékeztette a tanút, hogy a Be. 82. § (1) bekezdés c) pontja szerinti vallomástétel akadályra (ügyvédi titok) nem hivatkozhat.
Ezen két részletes, hosszan tartó meghallgatás után a bíróság a 2015. év november hó 27-i tárgyalásra ismételten idézte dr. X. Y.-t, aki hivatkozva arra, hogy a 6., 7., és 8. vádpontban említett gazdasági társaságok képviselőitől – akik az általa készített szerződések tekintetében az ügyfelei voltak – nem kapott felmentést az ügyvédi titoktartás alól, a Be. 82. § (1) bekezdés c) pontja szerinti mentességi okra hivatkozva tagadta meg a vallomástételt.
A Törvényszék 138-I. sorszámú végzésével megállapította, hogy a tanú tekintetében a Be. 82. § (1) bekezdés c) pontjában szereplő tanúvallomás-tételi akadály nem áll fenn.
Indokolása szerint a vádirat 6-9. pontjában részletezett tényállás lényege szerint a vádlottak jogosulatlan haszonszerzés érdekében jártak el, a vád tárgyává tett ügyletek során valós szerződéskötési szándék csupán a sértettként megjelölt gazdasági társaságok megtévesztett képviselői részéről állt fenn. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint dr. X. Y. valódi megbízók hiányában titoktartási kötelezettsége nem is keletkezett, így a titoktartás alóli felmentése nem szükséges senki részéről a tanúkénti kihallgatásához.
Az elsőfokú bíróság indokolása szerint ugyanakkor a 6-9. vádpontokban részletezett ügyletek kapcsán valódi megbízók hiányában titoktartási kötelezettsége nem is keletkezett, az ügyvéd az Ütv. 3. § értelmében nem működhet közre olyan ügyletekben, melyek jogszabályokba ütköznek vagy az abban foglaltak megkerülésére irányulnak.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra, miszerint „Amennyiben az ügyvéd az általa tudottan semmis szerződés megkötésében működik közre, a büntetőeljárásban történő tanúkihallgatása során nem bújhat az ügyvédi titoktartás mögé és tagadhatja meg ezen az alapon a vallomástételt” (Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.54/2011/5. számú végzés).
A végzés ellen dr. X. Y. indokolás nélkül fellebbezést jelentett be.
A Fellebbviteli Főügyészség átiratában a végzés helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság által a tanúvallomás-tételi akadály fennállása tekintetében kifejtett álláspontját a tanú korábban már elfogadta és tudomásul vette.
A fellebbezés alapos.
A Be. 82. § (1) bekezdés c) pontja szerint a tanúvallomást megtagadhatja az aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra kötelezett, ha a tanúvallomás a titoktartási kötelezettséget megsértené kivéve, ha ez alól a külön jogszabály szerint jogosult felmentette vagy külön jogszabály szerint a bíróság az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megkeresésére a titoktartási kötelezettség alá eső adat továbbítása a felmentésre jogosult számára kötelező. Az e pontban írt relatív mentességi ok alóli kivételt az ügyvédek esetében az ügyvédekről szóló 1998. évi IV. törvény (továbbiakban: Ütv.) fogalmazza meg.
Az Ütv. 8. § (1) bekezdése szerint az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adatot, tényt illetően, melyről hivatása gyakorlása során szerzett tudomást, e kötelezettség az ügyvédi működés megszűnését követően is fennáll a titoktartási kötelezettség alól a (3) bekezdés szerint a megbízó, a jogutódja és törvényes képviselője adhat felmentést.
Kiindulva az ügyvéd és ügyfele közti kapcsolat bizalmi jellegéből e jogszabályhely helyes értelmezése szerint a felmentés megadását követően a vallomástétel kötelező, ellenkező esetben amíg a felmentésre jogosult nem ad felmentést, addig az ügyvéd a hivatása ellátása során szerzett tényekről, adatokról nem tehet tanúvallomást.
Az Ütv. 3. § (3) bekezdése szerint az ügyvéd nem működhet közre, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközi, vagy jogszabály megkerülésére irányul.
Az FBK 1994/40. számú határozat indokolása szerint az ügyvéd nem működhet közre a jogszabályok rendelkezéseinek kijátszásában, ezt a közreműködést meg kell tagadnia, mindebből következően a bűncselekménnyel összefüggésben titoktartási kötelezettség nem terheli. A szerződésben résztvevő fiktív személy részéről kizárt annak lehetősége, hogy felmentést adjon, így elegendő a jogügyletben résztvevő másik személy – jelesül a vádlott – által adott felmentés.
Az elsőfokú bíróság által is felhívott ÍH 2010.104. számában közzétett határozat (Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.10.184/2010/3.) szerint az ügyvédet a foglalkozásához kapcsolódó titoktartás alól csak az a személy mentheti fel, aki részére a megbízást adta, vagy akinek az érdekében eljárt, vagy közreműködött. Azok a személyek, akik a személyazonosságát illetően megtévesztették az ügyvédet a megtévesztés okán a titokról rendelkezi egyáltalán nem jogosultak.
A másodfokú bíróság az Ütv. 3. §-a tekintetében azzal a jogértelmezésével ért egyet, miszerint a 3. § (3) bekezdésében írt tilalmak megszegését megállapító jogerős bírósági határozat hiányában a büntetőbíróság nem minősítheti ilyenként az ügyvéd közreműködését és ennek alapján nem állapíthatja meg, hogy felmentés nélkül köteles tanúvallomást tenni. Mint ahogy nem dönthet jogerős határozat hiányában arról, hogy a szerződés semmis és titoktartási kötelezettség nem terheli.
A titoktartás alóli felmentés, mint feltétel megkövetelése alóli kivétel – az FBK.1994./40. számú és az ÍH 2010.104. számú határozat, valamint Magyar Ügyvédi Kamra 8/1999. (III. 22.) Szabályzata 4/9/c. pontja szerint is – az ha nincs olyan személy, aki a titoktartás alól felmentést adhatna, mert a megbízó a személyazonosságát illetően az ügyvédet megtévesztette, fiktív személy esetén valódi megbízó hiányában az ügyvédnek titoktartási kötelezettsége nem is keletkezik.
Jelen eljárásban nem merült fel arra adat – jogerős bírósági határozat híján –, hogy dr. X. Y. ügyvéd a vádban írt jogügyleteknél hivatásával össze nem egyeztethető módon működött volna közre.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által felterjesztett iratok közt nem fellelhető olyan adat sem, miszerint az ő ügyvédi közreműködésével kötött szerződések semmisségét más bíróság jogerősen megállapította volna.
Emellett az eljárás jelenlegi szakaszában arra sem lehet hivatkozni, hogy az ügyvédet bűncselekménnyel összefüggésben titoktartási kötelezettség nem terheli, hiszen éppen jelen büntetőeljárás tárgya a vádlottak – közte a tanú ügyfelei – büntetőjogi felelősségének megállapítása.
A másodfokú bíróság szerint minderre figyelemmel dr. X. Y. ügyvéd, mint hivatásánál fogva titoktartásra kötelezett az ügyvédi titoktartás alóli, ügyfelei részéről történő titoktartás alóli felmentés hiányában jogosan tagadta meg a Be. 82. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással a tanúvallomás-tételt.
Az elsőfokú bíróság határozatával azt állapította meg, hogy dr. X. Y. tanú esetében tanúvallomás-tételi akadály nem áll fenn, míg a Be. 82. § (3) bekezdése szerint a bíróság a tanúvallomás megtagadásának jogosságáról dönt.
Minderre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 384. §-a alapján tanácsülésen eljárva a tartalmában a tanúvallomás megtagadásának jogosságáról döntő Törvényszék végzését a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Beüf.10.315/2016/3)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás