PÜ BH 2016/9
PÜ BH 2016/9
2016.01.01.
Szolgalom elbirtoklással történő megszerzésére szolgalomszerű használat vezet, és a szolgalom elbirtoklója igényt tarthat arra, hogy megszerzett jogát dologi jogi hatállyal az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. A szolgalom elbirtoklása sok szempontból hasonlít a tulajdonjog megszerzésére irányuló elbirtokláshoz, a két jogintézmény között azonban indokolt különbséget tenni [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 122. §, 124. § (5) bek., 166. § (1) bek., PK 6. állásfoglalás].
[1] A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a B. 1194 helyrajzi számú ingatlan javára a Ptk. 167. §-a jogcímén szolgalom terheli az 1195-1198 helyrajzi számú telkeket. Másodlagosan hivatkoztak arra, hogy a szolgalmat elbirtoklás jogcímén megszerezték az általuk meghatározott nyomvonalon. Harmadlagosan az 1194 helyrajzi számú ingatlan használatának újraszabályozását kérték.
[2] Az I-IV. és VI-X. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint az uralkodó telek megfelelő közúttal összeköttetésben áll, amely kizárja a szükségbeli útszolgalom keletkezését. Az elbirtoklás kapcsán ténybelileg nem vitatták, hogy a felperesek, illetve jogelődeik az általuk megjelölt ingatlanokon keresztül közelítették meg a telkeiket, azonban azt állították, hogy ez szívességi és nem szolgalomszerű használat volt.
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével – a keresetnek helyt adva – megállapította, hogy a b.-i 1194 helyrajzi számú ingatlan javára – gyalogosan és személygépkocsival – a b.-i 1195-1198 helyrajzi számú ingatlanokat az ítélet mellékleteként csatolt változási vázrajzon jelzett nyomvonalon elbirtoklással megszerzett átjárási szolgalom terheli.
[4] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a „nadrágszíjparcella” jellegű ingatlanok közül az 1198 helyrajzi számú ingatlan közvetlenül szomszédos hosszanti oldala mentén a közúttal. A közút hurokszerűen veszi körbe a perbeli ingatlanokat, oly módon, hogy a telkek mindegyikének rövid oldala mindkét oldalán határos a közúttal, az 1198 helyrajzi számú ingatlannak pedig az egyik hosszú oldala is. Az 1194 helyrajzi számú ingatlan tulajdonosai a használatot egymás között természetben megosztották, ezeket az egységeket „vágó” elnevezéssel jelölik.
[5] Az 1194 helyrajzi számú ingatlannak a Balatonhoz legközelebb eső, a közúttal közvetlenül határos ún. „vágója” a XIV-XV. és a XVII. rendű alperesek használatában áll, a területeiket a közút felől közelítik meg. Az ingatlannak a Balatontól legtávolabb eső „vágója” a XI-XII. rendű alperesek tényleges használatában áll, ez pedig a túlsó oldalán határos közúttal áll összeköttetésben. Az I-II. rendű felperesek tényleges használatában a Balaton felé eső „vágóval” szomszédos területrész áll, és az ezzel szomszédos harmadik „vágót” a XIII. rendű alperes használja kizárólagosan.
[6] A felperesek jogelődei, a H. házaspár a tulajdonukat adásvétel címén szerezték 1976-ban. Ettől kezdődően mindig úgy közelítették meg a területrészüket, hogy a Balaton felől érkezve a közúton, majd ezen befordulva haladtak az 1198 helyrajzi számú telek hosszanti oldalával párhuzamosan, körülbelül a telek középvonaláig, majd itt ráfordultak az 1198 helyrajzi számú telekre, és azon áthaladva, valamint az 1194-1196 helyrajzi számú telkeken átjárva az azon kialakult nyomvonalon érték el az 1194 helyrajzi számú ingatlant. B. J. 1980-ban szerzett tulajdoni illetőséget az 1195 helyrajzi számú szomszédos ingatlanban, amelyet tőle öröklés útján a IV. rendű alperes szerzett meg. A felperesek a H. házaspár tulajdoni illetőségét 2001-ben szerezték meg. A H. család az átjárásra engedélyt nem kért és nem kapott, az átjárás ellen az ingatlantulajdonosok nem tiltakoztak 2006 őszéig, amikor az átjárást akadályozó kerítést állítottak fel. A kerítés lebontása miatt 2007-ben a tulajdonosok birtokvédelmi eljárást kezdeményeztek a jegyzőnél.
[7] Az elsőfokú bíróság indokolásának jogi okfejtése szerint a másodlagos kereseti kérelem alapos, a felperesek jogelődei tíz éven keresztül történő zavartalan, szolgalomszerű használattal az átjárás szolgalmát elbirtokolták. A bizonyítási eljárás adatainak mérlegelésével úgy foglalt állást, hogy az átjárás nem egyedi, szívességből adott engedély alapján történt, az alperesek az átjárás ellen nem tiltakoztak, azt hallgatólagosan tudomásul vették. B. J. öt évvel később, 1980-ban szerzett tulajdont, következésképpen ő nem adhatott engedélyt a már megvalósuló átjárásra, 2006-ban a kerítéslétesítés nem szüntette meg a szolgalmat. Kitért arra is, hogy a szolgáló telek tulajdonosának személyében történt változásnak a szolgalom elbirtoklási idejére nincs kihatása.
[ 8] A jóhiszemű, ellenérték fejében való tulajdonszerzés Ptk. 124. § (5) bekezdésében foglalt szabályát az adott esetben nem találta alkalmazhatónak, miután a felperesek által megjelölt kitaposott, út jellegű nyomvonal jól látható volt, ezért a természetbeni viszonyokból következtetni lehetett a jogszerzőnek arra, hogy a telken rendszeres átjárás zajlik. A szolgalom megszüntetésére az elsőfokú bíróság nem látott indokot, mert a használat módjában lényeges változás nem történt, változatlanul fennállnak azok a természetbeni körülmények, amelyek miatt az átjárás kialakult.
[9] Az I-IV. rendű és VI-X. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és az arra alapított jogi következtetéseivel is egyetértett.
[10] Nem találta helytállónak az alperesek érvelését a Legfelsőbb Bíróság PK 6. számú állásfoglalása kapcsán. A jogerős ítéletben kifejtettek szerint lényeges különbség van a tulajdonjog és az átjárási szolgalom elbirtoklás útján történő megszerzése között, az átjárási szolgalom egy korlátozott abszolút szerkezetű dologi jog, amely önálló forgalom tárgya nem lehet. A Ptk. 168. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén az ingatlan mindenkori „tulajdonosa” jogosult a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérni, ezért nincs szükség az elbirtoklási idők összeszámítására. A felperesek mint jogutódok a jogelődeiknek az útszolgalom elbirtoklására alapítottan kérhetik a jogelődök 1975-től 1985-ig gyakorolt szolgalomszerű átjárásával bekövetkezett és az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett átjárási szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.
[11] Az új tulajdonosok személyét illetően nem tartotta szükségesnek igazolni, hogy a szolgalom saját személyükben is bekövetkezett. Ezért nem fogadta el azt a hivatkozást, hogy a felperesek elbirtoklásra alapított igényt csak akkor érvényesíthetnének, ha maguk is önálló elbirtoklónak minősülnek, azaz az elbirtoklás feltételei a személyükben is fennállnának. A felperesek kereshetőségi jogát elismerte, kiemelve, hogy a 2007. évi birtokvédelmi eljárás a már bekövetkezett elbirtoklás megszakítására nem alkalmas. Kifejtette, hogy az ingatlan tíz éven át való zavartalan használata önmagában megalapozza a szolgalom létesítését, függetlenül attól, hogy az uralkodó telek közúti összeköttetésben áll-e.
[12] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a szolgalom megszüntethetőségével kapcsolatos álláspontját és indokait is helytállónak találta. Úgy foglalt állást, hogy a használat módjában való lényeges változás hiányában a szolgalom megszüntetésének nincs helye. Ez pedig – érvelése szerint – annyit jelent, hogy nincs jelentősége a fellebbező alperesek által hivatkozott szükségesség-arányosság követelményének a szolgalom megszüntetése körében.
[13] A szolgalomszerű átjárás gyakorlásának megítélésénél figyelemmel volt az uralkodó és a szolgáló telkek rendeltetésére, arra, hogy az érintett ingatlanok üdülőövezetben helyezkednek el. A rendeltetésszerű használat lényegében a szezonális megközelíthetőséget foglalja magában, ezért az a hivatkozás, hogy a felperesek alkalomszerűen használják az utat, nem zárja ki a szolgalom elbirtoklását, hiszen az rendszeres, időszakonként visszatérő használatnak minősül.
[14] A jogerős ítélet ellen az I-IV. rendű, valamint a VI-X. rendű alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[15] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróságnak a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével megállapított tényállásra alapított döntése helytelen. A másodfokú bíróság az irányadó jogszabályokat [Ptk. 122. §, 168. § (2) bek.] tévesen értelmezte, a Legfelsőbb Bíróság PK 6. számú állásfoglalásából helytelen következtetésre jutott, ugyanis amennyiben a szolgalom a jogelődök használata során, 1985-ben bekövetkezett, az elbirtoklási idő összeszámítására nincs lehetőség. Álláspontjuk szerint a felperesek számára az elbirtoklási idő 2001-ben kezdődött el, mivel a felperesek csupán a tulajdonjog tekintetében jogutódok, a szolgalom elbirtoklása szempontjából nem minősülnek annak. Érvelésük szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába ütköző módon helytelenül állapította meg, hogy a felperesek és jogelődeik részéről szolgalomszerű használat valósult meg. Ezzel szemben – szerintük – az eljárás adatai egyértelműen alátámasztották az állításukat a szívességi használat vonatkozásában.
[16] További jogi okfejtésük szerint a jogerős ítélet a Ptk. 166. § (2) bekezdésébe ütköző módon is jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal, hogy az uralkodó telek megfelelő közúttal összeköttetésben áll, figyelmen kívül hagyta a Ptk. 170. § (1) bekezdésében foglaltakat, és a szükségesség-arányosság elvének alkalmazását mellőzve tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az uralkodó telek rendeltetésszerű használatához szükséges a szolgalom.
[17] Ezzel szemben állították, hogy az közútról két irányból is megközelíthető, ezért nincs indoka a szolgalom fenntartásának. Álláspontjuk szerint az első- és másodfokú bíróságoknak nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy az ingatlanuk használati viszonyai megváltoztak-e, hanem azt, hogy szükséges-e egyáltalán egy olyan átjárási szolgalom fenntartása, ahol a szolgalmi út hosszabb, mint az uralkodó telek és a közút távolsága. A szükségesség hiányában a szolgalom nem állhat fenn.
[18] Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a szolgalmi jog korlátozza a szolgáló telek mindenkori tulajdonosának tulajdonjogát, aminek mindaddig nincs alkotmányos és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével összhangban álló indoka, ameddig a felperesek ingatlanának közútról való megközelítése az ingatlanaik igénybevétele nélkül is lehetséges.
[19] Az volt az álláspontjuk, hogy az 1194 helyrajzi számú ingatlan megosztott használatából eredő hátrányok nem értékelhetők a terhükre, mert az ingatlan használati rendjének újraszabályozásával a helyzet megoldható. Megismételt érvelésük szerint az alkalomszerű használat nem vezethet a szolgalom elbirtoklásához.
[20] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[21] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[22] A Kúria mindenben egyetért az első- és a másodfokú bíróság által kifejtett jogi érveléssel, azt megismételni nem kívánja, ezért az általuk meghozott ítéletek helyes indokaira a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 254. § (3) bekezdése alapján csupán visszautal, a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján pedig a következőkre mutat rá.
[23] Az elsőfokú bíróság a széles körű bizonyítási eljárást követően az egyes tényállási elemeket a bizonyítékok mérlegelésének eredményeként állapította meg és azzal a másodfokú bíróság is egyetértett. Az ügyben eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy az uralkodó telek tíz éven át tartó zavartalan használata önmagában megalapozza a szolgalom létesítését. Az alperesek az egyedileg engedélyezett szívességi használatra vonatkozó állításukat az eljárás során nem tudták bizonyítani. Ezzel szemben tény, hogy évtizedeken át hallgatólagosan eltűrték, azaz nem tiltakoztak az átjárás ellen, sőt a peradatok alátámasztották azt is, hogy az 1195 helyrajzi számú szomszédos ingatlan birtokosai is ezen a szolgalmi úton jártak.
[24] Az alkalomszerűséget az adott helyzetre nézve kell értékelni. Nem vitás peradat, hogy a perbeli ingatlanok üdülőövezetben elhelyezkedő nyaralók, mihez képest a célhoz rendelt átjárás is megalapozza a szolgalomszerű használatot. A használat mértékét és módját ugyanis mindig az ingatlan adottságai, az ingatlanon való gazdálkodás vagy egyéb tevékenység módja és körülményei határozzák meg.
[25] Szolgalom elbirtoklással történő megszerzésére szolgalomszerű használat vezet, és a szolgalom megszerzője igényt tarthat arra, hogy megszerzett jogát dologi jogi hatállyal az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. A szolgalom elbirtoklása sok szempontból hasonlít a tulajdonjog megszerzésére irányuló elbirtokláshoz, a két jogintézmény között azonban a másodfokú bíróság által kifejtettek szerint indokolt különbséget tenni.
[26] Elbirtoklással akkor szerzi meg az ingatlan birtokosa a telki szolgalmat, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozik. Az elbirtoklás ebben az esetben ex lege, a törvény erejénél fogva bekövetkezik, ennek időpontja az adott esetben 1985. Tény, hogy az egymást követő birtokosok birtoklási idejének összeszámítására a Ptk. – 1959. évi IV. tv. – 122. §-a megfelelően irányadó, azonban az adott esetben ezt a §-t nem kellett alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a felperesek jogelődei 1975-től 1985-ig terjedő zavartalan használatával az elbirtoklás bekövetkezett. Ezt követően is a felperesek jogelődei, valamint azok engedélyével a felperesek is egészen 2001-ig, a tulajdonszerzésük időpontjáig szolgalomszerűen használták a szolgáló telkeket.
[27] A Ptk. 166. § (1) bekezdése szerint telki szolgalom alapján valamely ingatlan „mindenkori birtokosa” – nem feltétlenül tulajdonosa – más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja. Az említett rendelkezésből következően a telki szolgalom jogosultja egy telek mindenkori birtokosa. Ez lehet tulajdonos, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő stb. Hasonlóképpen nem megnevezett személy a kötelezett sem, hanem ugyancsak egy másik telek mindenkori birtokosa. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy telki szolgalmat névleg meghatározott személy javára nem lehet létesíteni, ez esetben ugyanis nem telki szolgalomról, hanem személyes szolgalomról van szó.
[28] Az ingatlan tulajdonjogának átszállásával az ingatlanhoz kapcsolódó telki szolgalom is átszáll, hiszen a telki szolgalom olyan korlátolt dologi jog, amely önállóan forgalom tárgya nem lehet. Ez kizárja a jog önálló átruházását. Következésképpen a felperesek 2001-es tulajdonszerzésekor már szolgalom terhelte a szolgáló telkeket.
[29] Az adott esetben az első- és másodfokú bíróság annak ellenére vizsgálta a szolgalom megszüntetésének lehetőségét, hogy a felek részéről erre vonatkozó kérelem – ellenkérelem – lett volna. Megállapításaik azonban helytállóak. Az elbirtoklással megszerzett átjárásra irányuló telki szolgalom megszüntetésének elvei azonosak a szerződésen alapuló szolgalom megszüntetésével, így arra csak az érintett ingatlanok rendeltetésszerű használatában, az elbirtoklás bekövetkezése után előállt lényeges változás ad alapot.
[30] A szolgalomszerű használat – amely alapján a telki szolgalom elbirtoklása a perbeli esetben bekövetkezett – több évtizede alakult ki úgy, hogy a felperesek ingatlana akkor is a közút mellett helyezkedett el, ugyanakkor a bejárást az alperesek ingatlanainak birtokosai nem kifogásolták, azt hallgatólagosan tűrték. E körülményekben az elbirtoklás bekövetkeztét követően nem állt be olyan változás, amely a szolgalom megszüntetését indokolná. A törvényen alapuló szolgalommal szemben az elbirtoklással létrejött szolgalomnál olyan célszerűségi szempontok is irányadók lehetnek, mint az, hogy a telek tulajdonosa vagy birtokosa az ingatlanát a legrövidebb, a számára legkedvezőbb módon közelítse meg.
[31] A polgári jog az időmúlás jogkövetkezményeit elsősorban az elévülés, a jogvesztés és az elbirtoklás intézményével vonja le. Ezek közül az elévülés és a jogvesztés bizonyos alanyi jogokat megszüntet. Jogvesztés esetében a jogosult meghatározott ideig érvényesítheti jogait, és ha ez az idő eltelik, joga teljes egészében megszűnik. Hasonló következményekkel jár az elbirtoklás is, amely korábbi jogunk szerint „jogszerző elévülés” volt. Amennyiben tehát a szolgáló telkek tulajdonosai, mindenkori használói, vagyis a birtokosai eltűrték tíz éven keresztül a telkeiken való átjárást – annak ismeretében, hogy az uralkodó telek a közút mellett helyezkedett el –, a szolgalom elbirtoklása bekövetkezett. Ezért az alperesek alappal nem hivatkozhatnak arra, hogy „a szolgalmi út hosszabb, mint az uralkodó telek és a közút távolsága”.
[32] A Kúria nem tartotta alaposnak a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperesek hivatkozását a szükségesség-arányosság elvének alkalmazása kapcsán sem, figyelemmel arra, hogy a magánjogi jogviszonyokra a polgári jog szabályai az irányadók. Az Alaptörvény által elismert jogok és érdekek között absztrakt, jövőbe mutató, előre nem látható számú esetre és személyre irányadó mérlegelést, ezek kiegyenlítését és kiegyensúlyozását a törvényalkotónak kell elvégeznie, nem pedig a bíróságnak. A hatalommegosztási elv lényege pedig az, hogy a magyar alkotmányos rendszerben kizárólag az Alkotmánybíróság feladata a jogszabályok alkotmányosságának megítélése. A rendes bíróságoknak alapvetően a magánjogi szabályok alapján kell meghozniuk ítéletüket és azok értelmezésénél kell figyelembe venniük az alkotmányos elveket és szabályokat.
[33] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet – a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 22.043/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás