BK ÍH 2016/9.
BK ÍH 2016/9.
2016.03.01.
A rágalmazás vétsége miatt indult büntetőügyben a nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) miatt indított polgári peres eljárás nem olyan előzetes kérdés, mely a büntetőeljárás felfüggesztését lehetővé teszi [Be. 188. § (1) bekezdés d) pont, Be. 266. § (1) bekezdés a) pont].
Az első fokon eljárt járásbíróság a 2014. november 14-én kihirdetett ítéletével az I., II., III., IV. rendű vádlottakat az ellenük társtettesként, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú ítélettel szemben valamennyi vádlott terhére a magánvádló jelentett be fellebbezést, elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatása, mind a négy vádlott bűnösségének megállapítása és velük szemben büntetés kiszabása érdekében.
A fellebbezés indokolása 2015. február 23-án érkezett a másodfokon eljáró törvényszékhez. 2015. március 11-én a magánvádló jogi képviselője arról tájékoztatta a törvényszéket, hogy a vádlottakkal szemben nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj), összesen 2 000 000 forint egyetemleges megfizetése iránt polgári peres eljárást kezdeményezett. Csatolta a keresetlevelet azzal, hogy a keresetindítás tényét a másodfokú bíróság az elbírálás során vegye figyelembe. A törvényszék az ügyben 2015. május 21. napjára tűzött ki nyilvános ülést, az erre vonatkozó idézését a magánvádló 2015. április 15-én vette át.
2015. április 16-án érkezett a törvényszékre a magánvádló jogi képviselője útján előterjesztett, a büntetőeljárás felfüggesztésére irányuló indítványa. A kérelmet arra alapították, hogy a polgári peres eljárásban a büntetőeljárás szempontjából lényeges információk és bizonyítékok is felmerülhetnek. Hivatkoztak arra is, hogy a polgári perben az alpereseket nem illeti meg a vallomásmegtagadás joga, így az általuk ott elmondottak a büntetőeljárásban is felhasználhatók bizonyítékként.
A törvényszék a 2015. május 14. napján meghozott végzésével elutasította az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványt. Végzésének indokolása szerint a bírói gyakorlat csak két olyan körülményt ismer a polgári peres eljárás megindítása körében, amelyekre figyelemmel a büntetőeljárás felfüggesztése indokolt. Ez a tulajdonjog tárgyában hozandó, valamint a személyi állapotra vonatkozó polgári perben hozott ítélet. A Be. 10. §-a alapján ugyanis ezeken az eseteken kívül, a büntetőügyben eljáró hatóságokat nem köti a más hatóság eljárásában hozott határozat, illetőleg az abban megállapított tényállás, a büntetőjogi felelősség elbírálásában a büntetőbíróság önállóan dönt.
A törvényszék végzése ellen a magánvádló jogi képviselője útján jelentett be fellebbezést az indítvány elutasítása miatt, a végzés megváltoztatása és a büntetőeljárásnak a polgári peres eljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztése érdekében.
A fellebbezés indokolásában a magánvádló azt hangsúlyozta, hogy a büntetőeljárásban nem elsősorban a polgári perben született ítéletet, hanem annak bizonyítási anyagát kívánja felhasználni. Kifejtette, hogy mivel a vádlottak a büntetőeljárásban éltek vallomás megtagadási jogukkal, ezért lényeges bizonyíték lenne a büntetőügy elbírálása szempontjából a terheltek által a polgári perben előadottak, ahol ilyen vallomás megtagadási jog nem illeti meg őket.
Hivatkozott arra is, hogy mint magánvádlónak kvázi az ügy ügyészének törvényen alapuló kötelezettsége, hogy az ügy elbírálásához szükséges bizonyítási eszközöket beszerezze. E kötelezettségének kíván eleget tenni a polgári perben keletkezett iratokkal.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak ítélte.
A Be. 266. § (1) bekezdés a) pontja visszautal a Be. 188. § (1) bekezdés d) pontjára, amelyek szerint az eljárás felfüggesztése szükséges, ha annak lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni. E rendelkezésből, de a Be. 266. § (1) bekezdés megfogalmazásából is az következik, hogy ilyen esetekben kötelező az eljárás felfüggesztése. Annak megítélése azonban, hogy mi tekinthető olyan előzetes döntésnek, amely okként szolgál az eljárás felfüggesztésére, már a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. A törvényszék helyesen mutatott rá arra, hogy a tulajdonjog tárgyában és a személyi állapotra vonatkozó perben hozott polgári bírósági ítélet ilyennek tekintendő.
Egyéb esetekben azonban a Be. 10. §-ára is figyelemmel, a büntetőügyben eljáró hatóság a bizonyítás teljes anyagát szabadon értékeli, és önállóan dönt a vádlott büntetőjogi felelősségéről, mert a büntetőügy tényállását a bíróság állapítja meg, és ebben a polgári, szabálysértési vagy fegyelmi eljárásban hozott határozat ténymegállapításai nem kötik.
A büntetőeljárási törvény alapvető rendelkezései nem tartalmazzák a jóhiszemű eljárás alapelvét, még a magánvádas ügyekben sem. A jelen ügyben azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a magánvádló azt követően élt polgári perben a keresetindítás lehetőségével, miután a járásbíróság a vádlottakat felmentette az ellenük emelt vád alól. A magánvádló, miután megkapta a fellebbezési nyilvános ülésre szóló idézését, nyomban benyújtotta az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát. Mind ebben, mind az elutasító végzés elleni fellebbezésében az eljárás felfüggesztését nem a polgári perben hozott ítélet megállapításainak figyelembevételére, hanem arra alapította, hogy a büntetőügyben lehetőség nyílik a vádlottak (alperesek) polgári bíróság előtti nyilatkozatának figyelembevételére. A magánvádló e körben arra hivatkozott, hogy a vádlottak a büntető perben éltek vallomás megtagadási jogukkal. Indokként a felfüggesztésre azt is előadta, hogy mint magánvádlónak neki kötelessége a bizonyítékok benyújtása.
Ez utóbbival kapcsolatosan az ítélőtábla annyit jegyez meg, hogy a bizonyítékok benyújtását a törvény a vádirattal, jelen ügyben a feljelentéssel egy időben vagy a személyes meghallgatást követően követeli meg. Az elsőfokú bíróság az ügyben, ide nem értve a személyes meghallgatást, több tárgyalási napot tartott, amelynek során a magánvádlónak alkalma nyílott a bizonyítékok benyújtására.
Az az érv pedig, hogy a vádlottak (alperesek) a polgári perben nem élhetnek vallomás megtagadási jogukkal, így nyilatkozatuk a büntetőeljárásban is figyelembe vehető, nem más mint a vádlottak vallomás megtagadási jogának kijátszására irányuló kísérlet. Ez ellentétben áll a Be. 5. § (3) bekezdés 2. mondata szerinti védelem jogával, de a 8. § szerinti önvádra kötelezés tilalmával is.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta, ezért a törvényszék végzését a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.I.381/2015/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás