BK ÍH 2016/90.
BK ÍH 2016/90.
2016.09.01.
Az emberölés a nyereségvágyból történő elkövetésen túl egyszersmind aljas indokból elkövetettnek nem minősíthető, ha az ölés az idegen érték elvételéhez és nem a szemtanú elhallgattatásához kapcsolódik [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b), c), d) és k) pont].
Az első fokon eljárt törvényszék az I. r. és II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b), c), d) és k) pont].
Ezért az I. r. vádlottat 16 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat pedig életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon, a II. r. vádlott pedig az életfogytig tartó szabadságvesztésből 25 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A 72 éves sértett házát kerítés vette körül, a kaput a sértett általában zárva tartotta. A környéken köztudomású volt, hogy a sértett, – aki korábban ügyvédként dolgozott – magas nyugdíjjal rendelkezik, és azt is tudták róla a környékbeliek, hogy rendszeresen italozott.
A sértett sokszor volt ittas állapotban, emiatt a környéken élő, vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséből élő munkanélküli csavargók „prédájává” vált, többször jártak nála tolvajok, házából sok mindent eltulajdonítottak, mivel ő ittasságánál vagy egyéb oknál fogva nem tudta ezt megakadályozni.
2013. augusztus 20. napján az I. r. és II. r. vádlottak ez idáig ismeretlen társukkal elhatározták, hogy megkeresik a sértett lakását értékek felkutatása, de különösen a nyugdíja megszerzése végett. A II. r. vádlott már járt a sértettnél korábban lopni, így a ház nem volt számára ismeretlen. A vádlottak arra számítottak, hogy a sértett a lányánál van, ezért észrevétlenül be tudnak a házba osonni, és körülnézni.
A II. r. vádlott 10 óra tájban találkozott az I. r. vádlottal és harmadik ismeretlen társukkal. A sértett házához érve, tapasztalták, hogy a kapu zárva volt, ezért a háztól jobbra elhelyezkedő díszkert kerítésén mindhárman beugrottak. A díszkertet lezáró kapun lévő drótot eltávolították, majd megindultak a ház felé. A nyitott bejárati ajtón keresztül behatolva, azonnal a csigalépcsőn felmentek a sértett lépcsőfeljárótól balra lévő hálószobájába.
Elkezdték átkutatni a szobát, ennélfogva a II. r. vádlott a sértett ágyán található melegítő nadrág zsebeit is átforgatta. A pénzt az ágyon lévő párnák alatt megtalálták egy műanyag ételhordós dobozban. Amint a vádlottak a pénzt az emeleten megtalálták, a lépcsőn lefelé próbáltak a házból kijutni, ekkor azonban a sértett a földszinten lévő mosdóhelyiségből előjött, akinek a jelenlétére nem számítottak. A sértett hangos káromkodás mellett szóvá tette: „hogy már megint lopni jöttél”.
Mivel a sértett meglátta a vádlottak kezében a pénzes dobozt, a lépcsőfeljáró alján azt próbálta volna visszavenni, emiatt dulakodni kezdtek, lökdösődtek. Ekkor a sértettet ököllel, közepes erővel több ízben megütötték az arcán, amely során sérült mindkét szeme körüli lágyrész, a bal fülkagylója, az orrgyök, orrhát és a szájzug. Egy tárgynak esett, ennek folytán eltört jobb oldalon a IV. bordája.
Ezek után kimentek a ház elé, a vádlottak és ismeretlen társuk közül meg nem határozható személy felhúzott egy kb. 110 cm hosszú akáckarót az udvaron lévő ágyások mellől és azzal mindhárman nagy erővel, több alkalommal a sértett fejét, tarkóját, törzsét, jobb combját ütlegelték. A sértett a fejet ért nagy erejű ütésektől a földre zuhant, azonban I. és II. r. vádlottak, valamint ismeretlen társuk a földön fekve is tovább ütötték, rúgták, addig bántalmazták, amíg a sértett hörgő hangot nem hallatott, és a bántalmazás következtében teljesen védekezésre képtelen állapotba került.
Miután a sértett a földre került és láthatóan komoly sérüléseket szenvedett, vérzett a feje, az orra, a szája, ezért a rajta lévő pólót ráhúzták a fejére, majd II. r. vádlott keresett egy drótot, amit a ház jobb oldala mellől hozott.
A pólót összekötözték és a drótot a sértett szájába tették, majd a tarkónál a drótot megtekerték.
Ezt követően így próbálták a sértett testét hátrébb húzni az udvaron, hogy az utcáról ne legyen látható. Ez nem járt sikerrel, ezért a haldokló sértettet a vádlottak a bántalmazás helyszínén hagyták. A vádlottak az általuk eltulajdonított ismeretlen összegű készpénzzel elmenekültek, mely pénznek a további sorsa ismeretlen maradt.
A sérülések – a csonttörés kivételével – 8 napon belüliek voltak, a sértett állapota, amíg életben volt, csak súlyosnak tekinthető. Életveszélyes sérülései a sértettnek nem keletkeztek. A cselekményt követően 1 órán belüli feltalálás esetén életét az azonnali, gyors orvosi beavatkozása megmenthette volna.
A halál közvetlen okaként megjelölt traumás shockot részben a bántalmazás során keletkezett relatíve nagyszámú nyílt sérülésen keresztüli vérvesztés, másrészt a zúzódások miatti szövetközti vérzések eredményezték.
Emellett nem lehet eltekinteni a tüdőben leírt heveny, fulladásos elváltozástól sem, melyet részben a bordatörések okozta fájdalom és a légzésmozgás kitérés, gátlás, másrészt pedig a sértett fejének – nyakának – megkötözött volta idézett elő.
A vérveszteséghez, illetve a fulladásig elvezető idő hosszabb tartamú, így nevezett halála elhúzódónak minősül. A sértett megkötözését követően még jó darabig életjeleket adott, nyöszörgést hallatott. Halála az átlagosnál nagyobb fájdalom elszenvedése mellett következett be. A sértett halála 2013. augusztus 20. napján 10-14 óra között következett be.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, a büntetés súlyosítása, az I. r. vádlottnál a határozott ideig tartó fegyházbüntetés felemelése, a II. r. vádlott esetén pedig a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának hosszabb tartamban történő megállapítása érdekében élt jogorvoslattal, melyet a fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartott.
A II. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése céljából jelentettek be perorvoslatot. Az I. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették.
A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta.
Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 351. § (1) bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó. A tényállás megalapozott mind a releváns főtények, mint a központi eseményeket átkötő részlettények tekintetében.
A törvényszék az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat részletesen vizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályai szerint értékelte. A vizsgált és megalapozottan elfogadott bizonyítékok perrend által megkívánt kölcsönhatása rögzíthető. A személyi, illetve tárgyi bizonyítékok olyan kölcsönhatásban állnak, melyekre bíró bizonyossággal lehet a tényeket alapítani. Az elsőfokú bíróság meggyőződése törvényes perrenden és logikus bizonyíték-értékelésen alapszik. E bizonyíték-értékelés felülmérlegelésének nincs helye. A tényállás megalapozottsága folytán sem további bizonyításra, sem eltérő tények megállapítására nem volt törvényes lehetőség.
Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, és az élet elleni bűncselekmény minősítése is alapvetően megfelel az anyagi jognak. Az ítéletben írtakkal szemben azonban helyesen a vádlottak terhére nem eshetőleges, hanem egyenes ölési szándék róható. A vádlottak nem csupán ököllel bántalmazták durván a sértettet, hanem a földre került, védekezni kevésbé képes idős férfit egy kemény akáckaróval több ízben nagy erővel fejen, tarkón, törzsön, jobb combon ütötték. Az eszközzel való igen durva, halálhoz vezető bántalmazás arra utal, hogy az elkövetés pillanatában a vádlottak és ismeretlen társuk kívánták a sértett halálát, ezért ölési szándékuk a Btk. 7. § értelmében egyenes. Az elkövetők szándékegységben jártak el, ekként a társtettesség megállapítása törvényes.
Az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette a cselekményt nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel és a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetettnek [Btk. 160. § (1), (2) bekezdés b), d) és k) pont].
A cselekmény lopásként indult, de a sértett a vádlottakat tetten érte. Az ölést nem vitásan anyagi haszonszerzés motiválta, ezért a nyereségvágyból elkövetés az ítéletben helyesen írt indokok alapján kétségtelen. A különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítása is törvényes. A vádlottak igen durva módon, eszközzel, többszörösen, nagy erővel, rendkívüli szenvedést okozva bántalmazták a sértett, akinek halála sem nyomban következett be, hanem nyilvánvalóan nem jelentéktelen agóniát követően. Az elsőfokú bíróság e minősítő körülmény megvalósulásáról is részletes indokolást adott. A 72 éves, beteges, legyengült sértettel szembeni elkövetés emellett a Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontja alapján is minősül.
A Btk. 160. § (2) bekezdés c) pontja szerint azonban az aljas indokú elkövetés megállapítására a másodfokú bíróság nem látott törvényi lehetőséget.
A Kúria 3/2013. Büntető Jogegységi határozatának II.3. pontjában foglaltak szerint az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó, valamint ilyen célból elkövetett cselekményeket kell érteni. Ha az elkövető más bűncselekmény megvalósítása vagy már véghezvitt más bűncselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése vagy a felelősségre vonás elkerülése végett követi el az ölési cselekményt, e minősített eset megállapítása megalapozott lehet.
A nyereségvágyból elkövetés önmagában aljas indokból fakad, ugyanakkor nem zárható ki olyan történeti tényállás (tényállássor), mely esetén mindkét minősítő körülmény megállapítható. Az elsőfokú bíróság által megalapozottan rögzített tényállás alapján azonban mindkét minősítő körülmény megvalósulása kizárt. Az anyagi jogi kérdés, hogy a lopásból rablásba, illetve ölésbe forduló cselekmény nyereségvágyból, vagy aljas indokból elkövetettnek minősül-e. Az irányadó tényállásból helyesen az a következtetés vonható le, hogy a vádlottak az idegen értékek megszerzése, megtartása és elvitele érdekében alkalmaztak halálhoz vezető erőszakot a sértettel szemben. Tettüket nem az motiválta, hogy szemtanú ne maradjon, hanem, hogy az idegen értéket elvigyék. A nyereségvágyas elkövetésnél az ölési szándék a dolog elvételének folyamatában is kialakulhat. A jogegységi határozatban kifejtettek szerint az aljas indokból elkövetés elsősorban más, korábban véghezvitt bűncselekmény elleplezése érdekében véghezvitt öléskor állapítható meg. Jelen esetben azonban az ölés szervesen az idegen érték elvételéhez és nem a szemtanú elhallgattatásához kapcsolódik. Az ölés jelen esetben közvetlen anyagi előny megszerzésére irányult, és az megszerzett vagyon megtartása érdekében kifejtett ölési cselekmény is nyereségvágyból elkövetettként minősül (3/2013. Büntető Jogegységi határozat II.2. pont).
A fellebbviteli főügyész által hivatkozott BH 2003.141. számú eseti döntés eltérő tényálláson alapszik. Az ügyben megállapított tényállás szerint a vádlott felesége életveszélyes – anyagi haszonszerzést nélkülöző – bántalmazását leplezte a sértett gépkocsiba helyezésével, majd felgyújtásával, mely a sértett halálához vezetett. E cselekmény részben aljas indokból elkövetett emberölés. A jelen ügyben elbírált bűncselekmény azonban érdemben más tényálláson nyugszik és a felhívott döntés rá nem alkalmazható. Ugyanez irányadó a BH 2012.141. számú eseti döntésre, melyben a bűncselekmény azért minősül aljas indokból elkövetettként, mert a kölcsöntartozástól szabadulás érdekében, közvetetten irányult anyagi haszonszerzésre.
A közvetlen anyagi haszonszerzés érdekében véghezvitt ölés a töretlen bírói gyakorlat szerint nyereségvágyból elkövetett és emellett az aljas indokú elkövetés megállapításának nincs helye.
A kifejtettek miatt ezért az ítélőtábla az aljas indokból való elkövetést mellőzte.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket alapvetően helyesen feltárta, az egyes ölési szándék megállapítása miatt viszont az eshetőleges szándékú elkövetés nem enyhít. Az aljas indok mellőzésére és ezáltal a bűncselekmény minősítésének enyhülésére is tekintettel az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés mindkét vádlottnál alkalmas a büntetési célok elérésére, megfelel a büntetéskiszabási elveknek, és tettarányos. Eltúlzottan enyhének nem tekinthető, lényeges súlyosítása nem indokolt, ezért a másodfokú bíróság a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Az I. r. vádlottal szemben kiszabott hosszú tartamú, 16 éves, valamint a II. r. vádlottnál alkalmazott életfogytig tartó szabadságvesztés – a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának 25 évben való meghatározása mellett – alkalmas az egyéni és általános megelőzés szempontjainak érvényre jutásához.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján a minősítést érintő részben megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdés alkalmazásával helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bf.II.507/2016/11.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás