GÜ BH 2016/92
GÜ BH 2016/92
2016.04.01.
A felszámolónak a zálogtárgy értékesítése során arra kell figyelemmel lennie, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítse a vagyontárgyat, és az első két értékesítési kísérlet során nem lehet tekintettel a zálogjogosult igényére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/A. § (4), (5) bek., 51. §].
[1] Az adós ellen a 2009. szeptember 2-án benyújtott kérelem alapján 2012. október 26-án indult meg a felszámolás.
[2] A felszámoló az M. F. által bejelentett hitelezői igényből 20 486 080 Ft összeget a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. §-ába, 340 200 Ft-ot a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt be és erről a hitelezőt tájékoztatta. A hitelezőnek az s.-i, XY/1. hrsz.-ú ingatlanon 87 908 CHF erejéig önálló zálogjoga állt fenn, első ranghelyi zálogjogosultként.
[3] A felszámoló a hitelezői gyűlésre készített jelentésében rögzítette, hogy „az adós cég tulajdonát képezi az s-i. XY/1. hrsz.-ú lakóház, udvar és az XY/2. hrsz.-ú autószalon, műhely udvar. Az ingatlant birtokba vettük és értékeltettük, az értékesítését a hitelezői tájékoztatót követően kezdjük meg. Mivel az ingatlanok egy egységet alkotnak, elsősorban egyben kívánjuk értékesíteni őket. Szintén birtokba vettük az irodának használt lakóingatlanban található berendezéseket, melyeket szintén értékesíteni fogunk. [...] Az ingatlanokat már a felszámolás előtt bérbe adták egy cégnek, mely bérlővel a kapcsolatot felvettük és a szerződést a felszámolásnak megfelelően módosítottuk, így az értékesítésig ebből bérleti díj bevételünk származik”.
[4] A felszámoló meghirdette értékesítésre az ingatlanokat, az első pályázati felhívásra azonban nem érkezett ajánlat. A második pályázati felhívásban – 2013. július 11-én – a felszámoló az XY/1 hrsz.-ú ingatlan irányárát nettó 15 700 000 Ft-ban, az XY/2 hrsz.-ú ingatlan irányárát nettó 33 000 000 Ft-ban határozta meg. A hirdetmény tartalmazta, hogy „mivel az ingatlanok az s.-i, XY. hrsz.-ú ingatlan megosztásával jöttek létre és természetben egy egységet alkotnak, a felszámoló egyben kívánja értékesíteni őket.”
[5] A második felhívásra egy pályázat érkezett, a G. Kft. az XY/1 hrsz.-ú ingatlanért 7 900 000 Ft, az XY/2 hrsz.-ú ingatlanért 16 900 000 Ft vételárat ajánlott. A felszámoló tájékoztatta az első raghelyen bejegyzett zálogjogosultakat az egyes ingatlanokra tett ajánlatokról. Az XY/2 hrsz.-ú ingatlanon első ranghelyű zálogjoggal rendelkező hitelező elfogadta az ajánlatban írt összeget, a felszámoló a pályázóval erre az ingatlanra megkötötte a szerződést.
[6] Az XY/1 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozóan a kifogást előterjesztő hitelező észrevételezte, hogy a pályázati ajánlat elfogadása az adós, a hitelezői, ezen belül a kielégítési elsőbbséget élvező hitelező érdekeit súlyosan sértené, ezért felhívta a felszámolót arra, hogy ne fogadja el a pályázati ajánlatot. Közölte azt is a felszámolóval, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében írtak szerint, az ingatlant a második pályázati irányáron hajlandó átvenni, a költségek és a felszámolói díj megfizetése mellett.
[7] A felszámoló tájékoztatta a hitelezőt, hogy a pályázati ajánlatot érvényesnek, a pályázatot eredményesnek nyilvánítja, a vevő által 1 000 000 Ft-tal megemelt 8 900 000 Ft-os vételárat az XY/1 hrsz.-ú ingatlan tekintetében elfogadta, és az ingatlant a pályázó részére értékesíteni kívánja.
[8] A felszámoló e tájékoztatása mint intézkedés ellen a hitelező a Cstv. 51. §-a alapján kifogást nyújtott be. Állította, hogy a felszámoló jogszerűtlenül járt el, amikor a második pályázat során beérkezett ajánlatot érvényesnek, a pályáztatást pedig eredményesnek nyilvánította, és elfogadta a pályázati irányár alig 53%-ának megfelelő vételárat. Miután a felszámoló kötelezettsége, hogy a felszámolási vagyont a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítse, ezt a kötelezettségét megszegte, ezért intézkedése jogszabálysértő.
[9] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Azzal védekezett, hogy szabályosan járt el az ingatlanok értékesítése során. A forgalomban elérhető legmagasabb ár nem az értékesítésre kerülő vagyontárgy szabad piaci forgalmi értékét jelenti, hanem a Cstv. szabályainak megfelelően megtartott pályázat keretében, az értékesítés idején a forgalomban elérhető legmagasabb árat. Álláspontja szerint akkor járt volna el jogszerűtlenül, ha a pályázaton kívül előterjesztett magasabb vételi ajánlatra tekintettel a szabályosan beérkezett pályázatot érvénytelennek nyilvánította volna.
[10] Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította.
[11] A kifogást előterjesztő zálogjogosult hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, kötelezte a felszámolót, hogy a 2. pályázatot nyilvánítsa eredménytelennek és az értékesítési eljárást folytassa. Kötelezte a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 30 000 Ft fellebbezési illetékből és 10 000 Ft + áfa összegű jogi képviseleti munkadíjból álló eljárási költséget, továbbá úgy rendelkezett, hogy a felszámoló a saját költségét maga viseli.
[12] A végzés indokolásában kifejtette, hogy nem járt el jogszerűen a felszámoló, amikor az ismert körülmények alapján a pályázatra adott egyetlen, az irányár felét alig meghaladó vételár elfogadásával, a második pályázatot eredményesnek nyilvánította.
[13] Megállapította, hogy a felszámoló a Cstv. 49/A. §-a alapján a pályázatra, annak tartalmára, a közjegyző igénybevételére, valamint a hitelezőket megillető tájékoztatási jogokra vonatkozó rendelkezéseket megtartotta. A felek azonban arra is helyesen mutattak rá, hogy a Cstv. 49. § (1) bekezdése értelmében a felszámolónak az értékesítés során törekednie kell a forgalomban elérhető legmagasabb ár elérésére. Amennyiben ezzel ellentétesen intézkedik, magatartása nem tekinthető jogszerűnek.
[14] Azt, hogy az adott esetben mi tekinthető a forgalomban elérhető legmagasabb árnak, az összes ismert körülmény mérlegelésével kell a felszámolónak eldöntenie.
[15] Mindezek alapján kötelezte a felszámolót, hogy a teljes 2013. július 11-i pályázatot nyilvánítsa eredménytelennek és az értékesítési eljárást folytassa vagy úgy, hogy az ingatlanokat harmadszor is meghirdeti, vagy – ha a Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében előírt feltételek fennállnak – a zálogjogosult hitelezővel köt adásvételi szerződést.
[16] A felszámoló az adós képviseletében felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/A. § (4)–(5) bekezdését, a Pp. 221. §-át, 97. §-át.
[17] A kifogást előterjesztő hitelező felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
[18] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő.
[19] Az ügyben elsőként arra a kérdésre kellett választ adni, a jogszabálynak megfelelő első és második értékesítés kapcsán a zálogjogosult hitelező a kifogásában megalapozottan hivatkozott-e arra, hogy a felszámoló az értékesítés során nem azt az összeget érte el, mint amelyet irányárként meghirdetett, de a zálogjogosult hitelező ezen az irányáron hajlandó lenne a harmadik értékesítési kísérlet helyett, beszámítással, a vagyontárgyat megszerezni.
[20] A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése szerint a felszámoló – a hitelezői választmány, vagy az annak létrehozására jogosult hitelezők egyetértésével – a harmadik pályázat helyett jogosult a vagyontárgyat becsértéken az azt igénylő, a vagyontárgyra zálogjoggal rendelkező zálogjogosult részére értékesíteni. A zálogjogosult azonban ezzel a kedvezményes lehetőséggel – mely szerint nem kell kifizetnie a vételárat, mert követelésének beszámításával teljesíthet – csak akkor élhet, ha két alkalommal is sikertelen volt a pályázati felhívás.
[21] Jelen ügyben a második pályázati felhívásra érkezett egy pályázat. A jogerős végzés megállapította, hogy a felszámoló a „pályázatra, annak tartalmára, a közjegyző igénybevételére, valamint a hitelezőket megillető tájékoztatási jogokra vonatkozó rendelkezéseket” a Cstv. 49/A. §-a alapján megtartotta. Kizárólag amiatt találta jogszabálysértőnek a felszámoló magatartását, mert úgy ítélte meg, az nem a forgalomban elérhető legmagasabb ár elérésére törekedett. Erre a következtetésre pedig abból a tényből jutott, hogy a zálogjogosult kijelentette, a második értékesítési kísérletet követően az irányáron élni kívánna jogával és beszámítással megvenné az ingatlant.
[22] A Kúria álláspontra szerint a másodfokú bíróság a Cstv. 49/A. § (4) és (5) bekezdésének téves értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a kifogást előterjesztő zálogjogosult hitelező által az észrevételében a sikertelen értékesítés esetére tett ajánlatot, a felszámolónak figyelembe kellett vennie a második pályázat értékelése során. A zálogjogosult hitelező nem nyújtott be pályázatot a második pályázati felhívásra sem, ezért nem tekinthető ajánlatnak az a levele, amellyel a felszámolónál az értékesítési összeget kifogásolta. Ha a zálogjoggal biztosított hitelező az első vagy második értékesítés során meg kívánja vásárolni a zálogtárgyat, akkor ugyanúgy pályázati ajánlatot kell tennie, mint a többi pályázónak.
[23] Miután a Cstv. csak a második sikertelen pályázat után, a pályázat harmadik megismétlése helyett teszi lehetővé – további feltételek fennállása esetén – a zálogjogosult hitelező számára a becsértéken beszámítással való vásárlást, a felszámoló a második pályázat eredményének elbírálásánál nem lehet tekintettel a zálogjogosult hitelező harmadik pályázat helyett figyelembe vehető ajánlatára. A második pályázat eredményének értékelésekor kizárólag abban a kérdésben kell döntenie a felszámolónak, hogy az értékesítés során megajánlott vételárat elfogadja-e, vagy elérhető a forgalomban ennél magasabb ár.
[24] A Kúria a Gfv. VII. 30.280/2013/4. számú végzésében kifejtette, hogy a zálogjogosult csak és kizárólag becsértéken veheti át a zálogtárgyat beszámítással, nincs lehetősége az alacsonyabb irányáron történő megszerzésre. Ugyanakkor nem minősül a forgalomban elérhető legmagasabb árnak a zálogjogosult által beszámítással elfogadott becsérték, a felszámoló ugyanis jogosult az első sikertelen kísérletet követően a becsérték alatt is meghatározni az irányárat.
[25] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróság által kifejtett azzal az állásponttal, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb ár fogalma nem azonos sem az irányárral, sem a vagyontárgy piaci értékével, sőt a becsértékkel sem, hanem az a Cstv. szabályai szerint a nyilvános értékesítési formák alkalmazásával elérhető legmagasabb árat jelenti.
[26] A felszámoló maga döntheti el, hogy a beadott pályázat megfelel-e a pályázati feltételeknek. Ha úgy ítéli meg, hogy a forgalomban elérhető ár magasabb a megajánlott vételárnál, akkor eredménytelennek nyilváníthatja a pályázatot. Ugyanakkor elfogadhatja az ajánlatot akkor is, ha az nem éri el az irányárat.
[27] Figyelemmel arra, hogy a fentiekből következően a felszámolónak az első két pályázat során nem a zálogjogosult beszámítással történő kielégítésére kell figyelemmel lennie, hanem arra, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítse a vagyontárgyat, tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor jogszabálysértőnek találta a felszámoló pályázatot elfogadó nyilatkozatát.
[28] Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben állított további jogszabálysértésekkel nem foglalkozott. Megjegyzi azonban, hogy a másodfokú bíróság által előírt módon a felszámoló nem is tudott volna eljárni, mert a 2013. július 11-i pályázat alapján az XY/2 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozóan a szerződést a vevővel már megkötötte.
(Kúria, Gfv. VII. 30.262/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás