BK ÍH 2016/92.
BK ÍH 2016/92.
2016.09.01.
Az eljárás megszüntetésének a vádirat hiányosságainak pótlására történt bírói felhívás eredménytelensége esetén sincs helye, ha a bíróság által megfogalmazott kifogások a vád megalapozottságára vonatkoznak. Az ügyész nem kötelezhető a vád megmagyarázására [Be. 217. § (3) bekezdés, Be. 267. § (1) bekezdés k) pont, Be. 268. § (1) bekezdés].
A törvényszék, mint elsőfokú bíróság a megyei főügyészség egységes szerkezetbe foglalt vádirata alapján költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt az I-XXVII. r. vádlottakkal szemben folytatott büntetőeljárást végzésével valamennyi vádlott vonatkozásában megszüntette a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontja alapján.
A végzés ellen a főügyészség jelentett be fellebbezést, melynek indokolásában a fellebbezéssel támadott határozat megítélése szempontjából fontos, az eljárás egyes szakaszaiban végzett bírói munkát rögzítette, leírva az egyes eljárási cselekményeket, majd a Be. 268. § (1) bekezdéséből, a Be. 275. § (1) bekezdéséből és a Be. 332. § (1) bekezdés d) pontjából levezetve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Be. 267. § (1) bekezdés j) vagy k) pontjában meghatározott feltételek hiányában törvénysértően került sor az eljárás megszüntetésére, ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla helyezze hatályon kívül a törvényszék végzését és utasítsa az eljárás folytatására. A főügyészség rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a vád törvényességével kapcsolatosan állást foglalt akkor, amikor az ügyészi indítványnak megfelelően 2015. november 2. napján ismét megkezdte a bizonyítást. Ehhez képest aggályos, hogy ezt követően 7 hónap és több tárgyalási nap után hozott határozatot a kiemelt jelentőségű ügyben az eljárás megszüntetéséről. Elfogadhatatlannak, az alapvető eljárási jogokkal és alapelvekkel ellentétesnek ítélte, hogy a vádiratnak és az iratoknak a törvényszékre történt érkezését követő négy év múlva került sor az eljárásnak a vádirat hiányosságai miatti megszüntetésére.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Tekintettel arra, hogy a törvényszék a megszüntetés okaként a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontját hívta fel, azonban lényegében a vád törvényességével kapcsolatos kifogásokat fogalmazott meg, utalt arra is, hogy álláspontja szerint a vádirat maradéktalanul megfelel a Be. 2. § (2) bekezdésében megszabott feltételeknek, tartalmazza valamennyi a Be. 217. § (3) bekezdésében megkívánt kelléket. Rámutatott, hogy a vádemelés tekintetében az ügyész döntése szuverén, nem kötelezhető annak megmagyarázására. A támadott végzésben megfogalmazott bírói „kérdések, észrevételek és tisztázandó körülmények” a vádirati tényállás megalapozottságára irányulnak, melyről az elsőfokú bíróság az általa lefolytatandó bizonyítási eljárás végén, ügydöntő határozatában dönthet. Hivatkozott arra is, hogy vádirati tényállás megalapozottsága nem keverendő össze a vádirat törvényi kellékeinek hiányával, ezért az elsőfokú bíróság e körben tett felvetései sem foghatnak helyt. Utalt emellett a fellebbviteli főügyészség arra is, hogy a Be. 268. § (1) bekezdéséből adódóan a törvényszéknek határidő tűzésével kellett volna megkeresnie az ügyészt a vádirat hiányosságainak pótlására, bizonyítási eszköz felkutatására és biztosítására. Erre az adott jegyzőkönyv tanúsága szerint nem került sor, ezért a megszüntető határozat ez okból is törvénysértő, hiszen az ügyészség a hiányosságok pótlásával késedelembe nem eshetett. Indítványozta ezért, hogy az ítélőtábla a Be. 360. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a törvényszék végzését a Be. 373. § (1) bekezdés II/e. pontja alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa az eljárás folytatására.
Az ítélőtábla a Be. 360. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a főügyészség fellebbezését alaposnak találta.
A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a vádirat és az iratok 2012. június 19. napján érkeztek a törvényszékre, az első tárgyalási nap megtartására 2012. szeptember 18-án került sor. Ezt követően az ügyben még további 78 tárgyalási napon folyt az érdemi bizonyítás. A védelem az eljárás során indítványokat terjesztett elő arra irányulóan, hogy a bíróság konkrét határidő tűzésével keresse meg az ügyészséget a védelem által hiányolt és az indítványokban megjelölt bizonyítási eszközök biztosítása, tárgyaláson való rendelkezésre bocsátása érdekében. Ezzel együtt indítványt tettek az eljárás felfüggesztésére, majd a későbbiekben – a Be. 309. § (1) bekezdésének felhívásával – az eljárás megszüntetésére is, hivatkozva arra, hogy az ügyészség nem teljesítette a törvényszék felhívásában foglaltakat. A törvényszék ezen indítványokat a 2013. november 25. napján tartott tárgyaláson végzésével elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a bíróság felhívására az ügyészség a hiányolt bizonyítékokat folyamatosan terjeszti elő a bíróság felé, az adott körülmények így nem adnak okot az eljárás felfüggesztésére, arra pedig különösen nem, hogy az eljárást megszüntesse a bíróság. Az elsőfokú bíróság végzését az ítélőtábla helybenhagyta. A vádiratot a főügyészség a 2014. március 26. napján kelt iratában módosította, majd ezt követően 2015. január 5. napján egységes szerkezetbe foglalta. Tekintve, hogy időközben egyes vádlottak védői az ügyből jogerősen kizárásra kerültek, a bíróság elölről kezdte a tárgyalást, ennek keretében az egységes szerkezetbe foglalt vádirat ismertetésére 2015. szeptember 8. napján került sor, majd a szeptember 9. napján tartott tárgyaláson a tanács elnöke megfogalmazta a váddal kapcsolatosan, – a megszüntető végzésben részletezettek szerint – „kérdéseit, észrevételeit, az általa tisztázandónak ítélt körülményeket”.
Erre tekintettel a főügyészség a 2015. szeptember 15. napján kelt beadványában részletesen megindokolva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádirat megfelel a Be. 2. § (2) bekezdésében és a Be. 217. § (3) bekezdésében írt követelményeknek, így azt sem kiegészíteni, sem módosítani nem kívánta. A 2015. szeptember 21. napján tartott tárgyaláson előbbi irat ismertetését követően a tanács elnöke a Be. 268. §-ára hivatkozással megismételte az ügyészséghez intézett korábbi kérdéseit, észrevételeit, amelyekkel kapcsolatosan a főügyészség 2015. október 20. napján megerősítette azt a korábbi nyilatkozatát, hogy továbbra sem kívánja kiegészíteni, módosítani a vádat. Ezen ügyészi választ követően a törvényszék a 2015. november 2. napján tartott tárgyaláson megkezdte a bizonyítást és még további 11 tárgyalási napon folytatta is azt, mígnem 2016/június 14-én meg nem hozta a fellebbezéssel támadott eljárást megszüntető végzését.
A fentiekből megállapíthatóan a törvényszék az ügyben 4 év óta érdemi bizonyítást folytatott. A vád úgy alakilag, mint tartalmilag törvényes, a bírósági eljárás lefolytatását a vádlói jogosultsággal felruházott ügyész kezdeményezte. A törvényes vád minimális tartalmi követelménye, hogy az ügyész meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményét tartalmazó vádirat benyújtásával fejezze ki az eljárás kezdeményezésére irányuló akaratát. Ezeknek a Be. 2. §-ában írt követelményeknek a főügyészség vádja minden szempontból megfelel. Nyilvánvaló, hogy ezt a törvényszék is így értékelte, hiszen a Be. 2. § (1) bekezdése értelmében a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el, ennek hiányában eljárás nem indulhat, illetve nem folytatódhat, azt meg kell szüntetni. Amennyiben a vád törvényes, mérlegeléstől függő további bizonyítékok felkutatására az ügyészt nem lehet kérni, hiszen az ellenkezne a fegyverek egyenlőségének elvével, mely azt az elvárást fogalmazza meg a bíróság eljárásával szemben, hogy a vád és a védelem számára egyenértékű lehetőségeket biztosítson álláspontjuk képviseletére, alátámasztására. Sértené a Be. 1. §-ában megfogalmazott, azon alapvető rendelkezést is, mely szerint a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. Ugyancsak sértené a Be. 4. §-ában írt ártatlanság vélelmének egyik fontos elemét, a vádban foglaltak vonatkozásában az ügyészre háruló bizonyítási terhet is. Ellenkezne a Be. 75. § (1) bekezdésével is, mely meghatározza a bizonyítás tárgyát, azt hogy a vád keretei közt a bizonyításnak mely tényekre kell kiterjednie. Ezen szakasz a bíróság feladatául rója, hogy a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni. Ennek során a Be. 268. §-a szerint megkeresheti az ügyészt bizonyítási eszközök felkutatása, biztosítása érdekében vagy akár a teljesebb felderítést célozva a Be. 305. §-a szerint további bizonyítás felvételét, illetőleg bizonyíték beszerzését rendelheti el, a vád elbírálása során. Ugyanakkor a bíróságot az eljárási feladatok megoszlásának elvéből fakadóan a Be. nem ruházza fel azzal a joggal és kötelezettséggel, – hisz ez esetben ez az elv sérülne, – hogy a vád megalapozását tartsa teendőjének.
Mindennek nem mond ellent a Be. 75. § (1) bekezdés utolsó fordulatában szereplő azon kitétel, hogy ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, megvizsgálására. Az ítéleti tényállásnak az ez okból történő megalapozatlansága miatt nincs helye másod-, illetve harmadfokon az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének. A jogalkotó ezen rendelkezése is érvényre kívánta juttatni, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli, amennyiben ennek a kötelezettségének elvárható módon nem tesz eleget, vállalni kell annak a vádlott felmentését eredményező következményét. A vád megalapozására tett bírói felhívások, megkeresések ebből következően azon túl, hogy eljárásjogi szempontból a bíróság meg nem engedett módon átvenné a vádlói szerepet, durván sértené a védelmi jogokat is, hiszen ténylegesen szerepéből kilépve a bíróság úgymond besegítene az ügyészre háruló feladatok ellátásába, jelezve, hogy milyen tartalmú vádirati tényállás mellett látja megállapíthatónak az adott bűncselekménnyel vádolt vádlottak büntetőjogi felelősségét.
A vád törvényessége és a vádirat kellékhiányossága nem azonos jogintézmény. A Be. rendszeréből következően a bizonyítási eljárás befejezését követően a Be. 332. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eljárás megszüntetésének csak törvényes vád hiányában van helye. E törvényhely alá nem sorolható be – a Be. 309. § (1) bekezdéséből következően is, – a vád kellékhiánya miatt történő eljárás megszüntetés, hisz ennek hiányában az eljárás el sem juthat ebbe az eljárási szakaszba. Ezért nincs törvényes alapja a végzésnek a fellebbviteli főügyészség indítványa szerinti a Be. 373. § (1) bekezdés II/e. pontja alapján történő hatályon kívül helyezésére. Itt kell megjegyezni azt is, hogy a végzés nem csak tartalmát tekintve, de alakilag sem felel meg az eljárási szabályoknak, azon túl, hogy nem tartalmazza, hogy az elsőfokú bíróság mely vádlottak, mely vád tárgyává tett cselekménye tekintetében szüntette meg az eljárást, a Be. 251. § (4) bekezdésével is ellentétes, hiszen e szerint a bíróság csak a nem ügydöntő határozatát foglalhatja jegyzőkönyvbe. Az eljárásnak a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontjára alapított megszüntetése ügydöntő határozat, ezért a bíróságnak arról külön végzésében kellett volna rendelkeznie.
Az irányadó jogi szabályozásból következik, hogy attól még a vád lehet törvényes, hogy bizonyos kellékhiányosságban szenved. A Be. 217. § (3) bekezdés i) pontja szerint a vádnak tartalmazni kell a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely cselekmény vagy részcselekmény bizonyítására szolgálnak. Amennyiben ezeket az ügyész a vádban nem jelöli meg, csak utal a vádiratban az adott bizonyítási eszközre, anélkül hogy az az iratok részét képezné, a bíróságnak a Be. 268. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a tárgyalás előkészítése szakában, vagyis a vádemelést követő 30 napon belül határidő tűzésével az ügyészt a vádirat hiányosságainak pótlására, bizonyítási eszköz felkutatására és biztosítására megkereshesse. Amennyiben ezen megkeresésnek az ügyész nem tesz eleget, úgy a bíróságnak a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontja alapján a Be. 217. § (3) bekezdésében foglalt hiányosságok miatt az eljárást még a tárgyalás előkészítésének szakaszában meg kell szüntetni. Erre sor kerülhet az eljárás későbbi szakaszában is, a tárgyalás előkészítésének befejezése, vagy a tárgyalás kitűzése után is a Be. 275. §-a szerint, mint ahogy a tárgyalás elnapolását követően is lehetősége van a bíróságnak ezen határozat meghozatalára a Be. 309. §-a értelmében. A végzés érdemi indokolása kilenc részletében kizárólag a vád megalapozására irányulóan, a bizonyítás keretében vizsgálandó kérdést vetett fel. Ezenfelül számtalan olyan megjegyzést, tartalmi és formai kritikai megfogalmazást sorol fel az elsőfokú bíróság, ami a helyesen hivatkozott Be. 217. § (3) bekezdés i) pontjában foglaltakkal egyébként sem feleltethető meg. Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is helytállóan rámutatott, az ügyész nem kötelezhető a vád megmagyarázására. A bizonyítási eljárás lefolytatásának eredményeként beszerzett bizonyítékok tükrében az ügyész módosíthatja, pontosíthatja, kiegészítheti a vádat, előadhatja az ezzel kapcsolatosan kialakult álláspontját, de az eljárás tárgyalási szakaszában erre az eljárási feladatok megosztásának elvéből következően a bíróság esetleges megkeresésére sem köteles. Amennyiben – mint ahogy azt a fentiek szerint két ízben is jelezte a bíróságnak – a vádat nem kívánja kiegészíteni, pontosítani az eljárás megszüntetésének ez okból nincs helye. A felvett bizonyítás alapján a bíróság dönt a vádról, e körben értékelheti, hogy az adott bizonyítékok mennyiben igazolták le a vádirati tényállásban foglaltakat, ha ennek eredménye az ítéleti bizonyossághoz megkívánt bizonyítottság hiánya, akkor sor kerülhet felmentő rendelkezés meghozatalára.
Ezeknek a Be. szabályozás együttes értékelését igénylő, a tisztességes eljárás keretében vizsgálandó kérdéseknek a végigelemzése az elsőfokú eljárásban nem történt meg, a törvényszék döntése ezek értékelését nem tartalmazza, a határozat annak nem feleltethető meg, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezte és a törvényszéket az eljárás folytatására utasította.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.209/2016/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás