KÜ BH 2016/95
KÜ BH 2016/95
2016.04.01.
Amennyiben az új jogszabályt a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell a hatályba léptető rendelkezés szerint, az a jogerős ítélettel még le nem zárt elsőfokú bírósági eljárásban figyelembe vehető [2010. évi CXXX. tv. 15. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 339/A. §, 2013. évi CXL. tv. 15. § (4) bek.].
[1] A felperes telephelyén folytatott fémkereskedelmi tevékenységet és ennek keretében fémhulladék-kezelési tevékenységet. A vámhatóság 2012. március 19-én fémkereskedelemmel kapcsolatos helyszíni ellenőrzést tartott a felperesnél, és megállapította, hogy a felperes részére kiadott FE 000368 számú fémkereskedelmi engedély alapján végzett fémkereskedelmi tevékenység folytatására a felperes érvényes szakhatósági engedéllyel nem rendelkezett. A tevékenység folytatásához jogszabályban előírt jogerős hatósági engedély, amelyet 2009. február 23-án állított ki a Közép-Tisza-vidéki Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőség (továbbiakban: Környezetvédelmi Felügyelőség) 531-9/2009. számon, érvényességi ideje 2012. március 1-jén lejárt. Noha az új engedély iránti kérelmet a felperes 2012. február 15. napján benyújtotta, az új engedélyt a régi lejártának napján még nem kapta meg.
[2] A vámhatóság hivatalból közigazgatási hatósági eljárást indított és 3283-2/2012. JNSZMVPI iktatószámú, április 5-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes fémkereskedelmi törvénysértést követett el, valamint felhívta, hogy a határozat kézhezvételét követő 30 napon belül intézkedjen a jogsértő állapot megszüntetéséről.
[3] Megkeresés útján kérdést intézett a Környezetvédelmi Felügyelőséghez, hogy az engedély kiadása mikorra várható, illetve az új engedély kiadásáig a tevékenység folytatható-e vagy azt fel kell függeszteni. A válasz szerint az engedélyezési eljárásra megállapított határidő 3 hónap, de adott esetben ennél hosszabb is lehet, és a hulladékkezelő felelőssége, hogy az új engedély iránti kérelmet olyan időpontban terjessze elő, hogy az a korábbi érvényes engedély lejártát megelőzően elbírálható legyen. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgtv.) 14. § (3) bekezdése értelmében hulladékkezelési tevékenység kizárólag érvényes hatósági engedély birtokában végezhető.
[4] Erre tekintettel az elsőfokú vámhatóság 2012. május 24. napján kelt határozatával 187 152 830 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, és e naptól megtiltotta az engedély nélküli fémkereskedelmi tevékenység folytatását. Utóbb határozatát saját hatáskörben módosította, a bírság összegét 190 877 160 Ft-ra, az engedély nélküli tevékenység megtiltása kezdő napját pedig május 25-re változtatta, majd ezt követően, a felperes által előterjesztett fellebbezés nyomán, de ugyancsak saját hatáskörben a határozatát a 32101626/00038-2012. NAV JNSZMVPI iktatószámú határozatával visszavonta, és a felperest 24 742 590 Ft fémkereskedelmi bírság megfizetésére kötelezte.
[5] A másodfokú hatóság 7748-1/2012. ÉARVPFIJ számú, 2012. szeptember 17-én kelt határozatával a fenti számú visszavonó és módosító határozatot megváltoztatta és 26 634 225 Ft fémkereskedelmi bírság megfizetésére kötelezte a felperest, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
[6] A felperes keresetében mindkét fokú közigazgatási határozat megsemmisítését kérte.
[7] Álláspontja szerint a fémkereskedelmi bírság fizetésére kötelezése téves jogértelmezésen alapult, mivel az egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló a 2009. évi LXI. törvény (továbbiakban: Fémtörvény) egyetlen szabályát sem szegte meg. Kifejtette, hogy a veszélyes hulladékok begyűjtésére, kezelésére vonatkozó engedéllyel valóban nem rendelkezik, ugyanakkor a jogszabály nem mondja ki, hogy a fémkereskedés e nélkül ne lenne folytatható, a 6. § (1) bekezdés a)-f) pontjáig terjedő rendelkezések egyike sem sérült. Fémkereskedelmi engedéllyel rendelkezik, amelyet nem határozott időre adtak ki, hanem folyamatos. Az eljáró hatóság megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. és 2. §-ában foglalt alapelveket. Sérült a tisztességes ügyintézéshez, a tájékoztatáshoz való jog és az együttműködési kötelezettség. A jogsértő állapot megszüntetésére a hatóság 30 napos határidőt szabott, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta és nem bírálta el az ezen határidő meghosszabbítására irányuló ügyféli kérelmet.
[8] A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5. K. 27.327/2013/10. számú jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[9] Álláspontja szerint helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a bírságolás a Fémtörvény 11. § (2) bekezdés a) pontja alapján történt és nem a Hgtv. alapján. Nem hulladékgazdálkodási bírságot, hanem közigazgatási bírságot szabtak ki a felperessel szemben, ami a vámhatóság hatásköre. A Hgtv. 14. § (2) bekezdése szerint hulladékgazdálkodási tevékenységet kizárólag környezetvédelmi hatóság engedélyével lehet végezni, a Fémtörvény 11. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a fémkereskedelmi hatóság hatósági ellenőrzés keretében kérelemre vagy hivatalból ellenőrzi a fémkereskedő fémkereskedelmi tevékenységét, és ugyanezen szakasz (2) bekezdés a) pontja szerint a fémkereskedelmi hatóság bírsággal sújtja azt, aki a fémkereskedelmi tevékenységet engedély nélkül vagy a kereskedelmi engedélyben foglalt feltételektől eltérően végzi. A fémkereskedelmi engedélyhez csatolni kell a hulladékkezelési engedélyt, amely a hatóság által a 2010. július 21. napján kiadott fémkereskedelmi engedély része. Ez az engedély járt le 2012. március 1-jén, tehát ezt követően a felperes engedély hiányában folytatta kereskedelmi tevékenységét. Az a körülmény, hogy a szakhatósági engedély bekérése folyamatban volt, nem releváns része a tényállásnak. Az elbírálásra nyitva álló 90 napos határidő ismert tény, a felperes tehát alappal nem számíthatott arra, hogy a február 15-én benyújtott kérelemre március 1-jéig az engedélyt megkapja.
[10] A bírságösszeg leszállítása során a hatóság értékelte azt a körülményt, hogy a felperes időközben intézkedett az engedély kiadása érdekében. A vámhatóság eleget tett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségének, tájékozódott a társhatóságnál a tennivalókról. Bár a bíróság is egyetértett azzal, hogy jogszabálysértő mulasztást követett el a hatóság azzal, hogy a felperes határidő-hosszabbítás iránti kérelmét nem bírálta el, ez azonban az ügy érdemére nem volt kihatással. Mivel a bírság összegszerűségét a felperes a keresetlevélben nem vitatta, így azt a bíróság sem vizsgálta, a jogalapot viszont megalapozottnak találta.
[11] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[12] Kérte, hogy az ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül, és helyt adva a kereseti kérelemnek, a megtámadott közigazgatási határozatot is helyezze hatályon kívül, szükség esetén új eljárás elrendelése mellett.
[13] Továbbra is állította, hogy a Ket. 1. § (2) bekezdése és 2. §-a, azaz a tisztességes eljáráshoz való jog sérült, ami az ügy érdemére kiható körülmény volt, hiszen a határidő-meghosszabbítással kapcsolatos kérelmet nem bírálta el a hatóság.
[14] A fémkereskedelemről szóló 2013. évi CXL. törvény (a továbbiakban: új Fémtörvény) 15. § (4) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy az új törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. A Pp. 339/A. §-a szerint a bíróság a közigazgatási határozatot jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálja felül. A felperes értelmezése szerint jelen eljárásban már az új, az ügyfélre kedvezőbb szabályt kellett volna alkalmazni a bírság összege tekintetében, ami 2 millió forintban maximálja a kiszabható fémkereskedelmi bírság mértékét.
[15] A Kúria a Kfv. I. 35.573/2014/8. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte.
[16] Megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet nem bírálta el a felperes által a keresetlevélben, illetőleg a peres eljárás során, de határidőben előterjesztett valamennyi kérelmet. Az elsőfokú ítélet nem indokolta meg, hogy miért tekinti az elbírálatlan ügyféli kérelem kérdését az ügy érdemére ki nem ható jogszabálysértésnek.
[17] A megismételt eljárásban eljáró Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5. K. 27.100/2015/4 számú ítéletével felperes keresetét elutasította.
[18] Rögzítette a bíróság, hogy a vámhatóság 2012. április 5. napján hozott határozatával a felperes által elkövetett fémkereskedelmi törvénysértés miatt annak ellenére mellőzte a fémkereskedelmi bírság kiszabását és biztosított a felperes számára 30 napot a jogsértő állapot megszüntetésére, hogy a Fémtörvény 11. § (3) bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn. A 11. § (3) bekezdés a) pontja szerint ugyanis a fémkereskedelmi hatóság az engedély nélkül végzett fémkereskedelmi tevékenység kivételével az első alkalommal előforduló, az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát vagy a közteherviselési kötelezettségek teljesítését közvetlenül nem veszélyeztető szabályszegések esetén a (2) bekezdéstől eltérően bírságot nem szab ki.
[19] Az ügy érdemében a bíróság a korábbi ítéletében foglaltakkal azonosan arra mutatott rá, hogy a felperes hulladékkezelési engedélye 2012. március 1-jén lejárt, így március 2-től június 17-ig nem rendelkezett ilyen engedéllyel, tehát a felperes fémkereskedelmi tevékenységét az engedélyben foglalt feltételektől eltérően végezte. A környezetvédelmi engedélye lejártát követően is vásárolt fel anyagokat ezzel megsértve a Fémtörvény rendelkezéseit, miáltal a Fémtörvény 11. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bírság kiszabása megalapozott volt. A vámhatóság a szakhatósági engedély lejártától a helyszíni ellenőrzés időpontjáig (III. 2-19.) terjedő időszakot vette alapul a bírság kiszabásához.
[20] A jogerős ítélettel szemben a felperes ismételten felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Továbbra is vitatta a bírságolás jogalapját, fenntartotta a korábbi értelmezését a Fémtörvény 11. § (2) bekezdés a) pontját illetően. A bírság mellőzésével kapcsolatban kifejtette, hogy a jogszabály helyes értelmezése szerint csak akkor kizárt a bírság a mellőzése, ha az ismételt jogsértés a Fémtörvény 11. § (2) bekezdésében felsorolt okból történik. A felperes állítása szerint nem ezen tényállási elemek alapján került sor korábban a bírságolására, az tehát nem tekinthető olyan előzménynek, amely a bírság mellőzését utóbb kizárná.
[21] Kifejtette továbbá a felperes, hogy helytelenül értelmezi a folyamatban lévő ügy fogalmát a bíróság. Egyértelműen rögzíti az új Fémtörvény hatályba léptető 15. § (4) bekezdése, hogy e törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. A Pp. 339/A. §-a szerint a bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálja felül. A felperes álláspontja szerint a Fémtörvény 15. § (4) bekezdése éppen ilyen eltérő hatályba léptető rendelkezést tartalmaz, amely ezen túlmenően az ügyfélre kedvezőbb szabályozást is magában foglal.
[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[23] A Kúria maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság ítéletének a bírságkiszabás jogalapjával, valamint a bírság mellőzésével kapcsolatos jogi okfejtését. E körben a Kúria csupán visszautal az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakra, mely szerint a felperes fémkereskedelmi engedélyének szerves részét képező, a szakhatóság által kiadott hulladékkezelési engedély érvényességének lejárta, megvalósítja a Fémtörvény 11. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt fémkereskedelmi törvénysértést, tehát a bírság jogalappal bírt. Nem állt fenn továbbá a bírság mellőzésének feltétele sem, figyelemmel az elsőfokú bíróság által is idézett Fémtörvény 11. § (3) bekezdés a) pontjára. Ebből következően a határidő meghosszabbítása iránti kérelem elbírálatlansága sem minősült az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek.
[24] Ugyanakkor a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem a bírság összegszerűsége, az új jogszabály alkalmazhatósága körében alapos. Az új Fémtörvény „Záró rendelkezése” 15. § (4) bekezdése szerint, a törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. Ez a törvény olyan kifejezett és az általánostól eltérő rendelkezése, melyre tekintettel az új törvényi rendelkezés a folyamatban lévő ügyekben is releváns.
[25] A közigazgatási per sajátossága, hogy az a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló, az ügyfél kérelmére induló jogorvoslat, amelynek törvényi jogalapját a Ket. teremti meg, és a részletszabályait kisebb részben maga a Ket., nagyobb részben a Pp. tartalmazza. Ugyanakkor a közigazgatási eljárás és a közigazgatási peres eljárás szabályozási rendszerében, a két eljárás egymáshoz való viszonyában egyik jogszabály sem definiálja a folyamatban lévő ügy fogalmát, így annak értelmezése a jogalkalmazókra hárul.
[26] A bírósági joggyakorlat a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata általánossá válását követően, az 1990-es évek eleje óta foglalkozik a „folyamatban lévő ügy” kérdésével, amelyre vonatkozó álláspont részben formálódott is, illetve speciális kérdések megválaszolására is kiterjedt.
[27] Korábban volt olyan legfelsőbb bírósági gyakorlat, amely még a felülvizsgálati eljárás szakaszában is folyamatban lévőnek tekintette az ügyet, és az ez idő alatt beállt jogszabályváltozást is alkalmazta. E felfogás utóbb meghaladottá vált, és a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás – mint rendkívüli jogorvoslat – már nem alkalmas arra, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően hatályba lépett jogszabály alapján visszamenőleg nyilvánítson jogszabálysértővé egy bírósági ítéletet, illetőleg közigazgatási határozatot (Kfv. IV. 37.797/2009/5.).
[28] Kimondta a joggyakorlat azt is, hogy a közigazgatási eljárás folyamata alatt, annak bármely fázisában bekövetkező jogszabályváltozást még akkor is figyelembe kell venni – tekintettel a teljes felülvizsgálat elvére –, ha a jogszabály nem tartalmaz átmeneti rendelkezést (Kfv. VI. 37.403/2011/3.).
[29] Más jogértelmezés ezt továbbfejlesztette és rögzítette, hogy hatályba léptető rendelkezés hiányában jelentősége van annak is, hogy a módosítás anyagi jogi vagy eljárásjogi kérdésre vonatkozott (Kfv. II. 37.401/2012/13.).
[30] Azon kérdés megválaszolásánál pedig, hogy a módosuló jogszabályok alkalmazhatósága szempontjából a bírósági eljárás (a bírósági rendes jogorvoslat) „folyamatban lévő ügyet” jelent-e, a jogalkalmazók mindenekelőtt leggyakrabban két jogszabályra hivatkoznak, ebből vezetik le jogértelmezésüket.
[31] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.
[32] A Pp. 339/A. §-a szerint pedig a bíróság – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a közigazgatási határozatot a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálja felül.
[33] Láthatóan tehát mindkét jogszabály kivételt enged a főszabály alól, azaz eltérő rendelkezést is lehetővé tesz. E körülménynek a vitatott kérdés megválaszolásánál döntő jelentősége van tehát, hiszen az új, illetőleg módosuló jogszabály hatályba léptető rendelkezése folyamatban lévő ügyekre is alkalmazhatóvá teheti az új szabályozást.
[34] Ennek nem mond ellent a jelen perbeli elsőfokú ítélet indokolásában hivatkozott Kfv. IV. 37.699/2009/7. számú eseti döntés sem, amennyiben rögzíti, hogy a peres eljárás során hatályba lépő új jogszabály csak akkor nem érinti a perben éppen felülvizsgált alperesi határozat jogszerűségét, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Az említett jogeset a két eljárás elkülönült jellegének rögzítése mellett, illetve annak ellenére sem zárja ki – felhatalmazás esetén – a megváltozott jogszabály perbeli alkalmazhatóságát.
[35] Jelen ügyben az új Fémtörvény hatályba léptető 15. § (4) bekezdése a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni rendeli az új szabályozást, amely egyébiránt a jelen tényállásban az ügyfélre kedvezőbb rendelkezéseket is tartalmaz. A felhívott releváns jogszabályok pedig nem írják elő a hatályba léptető rendelkezések megfogalmazása körében a folyamatban lévő ügy további részletező vagy esetlegesen szűkítő definiálásának kötelezettségét. Annak lehetséges megfogalmazása, tartalmi elemei tárgyában, a jogalkotói célt is figyelembe véve, maga a jogalkotó dönt. Ez nem hozható szoros összefüggésbe a Ket. hatálybalépésével, illetve egyes módosításaival, még akkor sem, ha egyet lehet érteni a Kfv. II. 37.754/2014/24. számú (BH 2015.112.) eseti döntésben foglalt azon megállapítással, hogy a bírósági felülvizsgálat nem a közigazgatási eljárás egyik szakasza, és nemcsak szervezetileg, de eljárásjogilag is önálló.
[36] Amint arra a felperes is utalt, a bírósági szakaszban már valóban nem egy közigazgatási szerv jár el, de a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatályon kívül helyezheti a határozatot, új eljárást keletkeztethet a döntése, azaz a határozat jogerejét ezáltal a bírói eljárás feltörheti. Lényegében ez az álláspont fogalmazódik meg a Kfv. I. 35.501/2003. számú (BH 2004.300.) eseti döntésben is, mely szerint a közigazgatási ügy a jogerős ítélettel válik anyagi jogi értelemben jogerőssé. E döntés rögzítette, hogy a folyamatban lévő ügyben alkalmazandó áfatörvényt módosító rendelkezéseket a hatálybalépéskor jogerős ítélettel be nem fejezett perben is alkalmazni kell. A jelen perben elbírálandó jogkérdés szempontjából a Kúria e döntést nem tekinti meghaladottnak, a Ket. és módosításai ezt követő hatálybalépése mellett sem.
[37] Mivel a felperes a megváltozott jogszabályra még az elsőfokú eljárásban és közvetlenül azt követően hivatkozott, hogy az a tudomására jutott, ezért ennek értékelése nem lett volna mellőzhető.
Ennélfogva a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet, valamint az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, és a bírság mértéke tekintetében az alperest új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte. A megismételt eljárás során az új Fémtörvény 11. §-ában foglaltak szerint kell megállapítani a felperest terhelő bírság összegét.
(Kúria, Kfv. I. 35.562/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás