PK ÍH 2016/97.
PK ÍH 2016/97.
2016.09.01.
I. A zálogjog dologi természetéből adódik, ha a zálogtárgy tulajdonosa a zálogul lekötött ingatlant elidegeníti, az új tulajdonos lesz a zálogkötelezett abban az esetben is, ha a zálogszerződést a jogosult külön nem újítja meg vele.
II. A dologi biztosítéki zálogkötelezettek a biztosított kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozhatnak, a jogi érdekeltségük által behatárolt körben érvénytelenségi kifogással élhetnek. A kölcsönszerződés érvénytelensége ugyanis maga után vonhatja az azt biztosító zálogkötelezettség, a zálogszerződés érvénytelenségét is [1959-es Ptk. 251. § (1), (3) bekezdés, 235. § (2) bekezdés].
A felperesi pénzintézet a perben nem álló K. N. és K.-né T. É. egyenes adósokkal 2004. november 18-án német nyelven írásba foglalt kölcsönszerződést kötött. A periratokhoz hiteles fordításban, magyar nyelven becsatolt kölcsönszerződés szerint az adósok 127 000 euró egyszer igénybe vehető kölcsönt vettek fel a felperestől évi 6% ügyleti kamat, további késedelmes teljesítés esetére évi 5% késedelmi kamatfizetési kötelezettség kikötése mellett. Az adósok 60 negyedéves átalányrészletekben vállalták a kölcsön törlesztését. Rögzítették, hogy a kölcsön visszafizetésének biztosítéka egyrészt II. rendű alperes kezességvállalása 127 000 euró erejéig, valamint az első ranghelyű biztosítékként jelzálogjog terhelése a K., 4560. helyrajzi számú lakóház ingatlanra. A kölcsönszerződés megkötésével egyidőben, de külön szerződési okiratban került sor a kezesi szerződés, továbbá felperes és K.-né T. É., mint a zálogjoggal terhelt ingatlan akkori kizárólagos tulajdonosa, illetve II. rendű alperes, mint az ingatlanon haszonélvezeti joggal rendelkező fél között jelzálogjog szerződés megkötésére. A felek magyar és német nyelven egy okiraton belül írásba foglalt szerződéssel megállapodtak abban, hogy a zálogkötelezettek tulajdonában, illetve haszonélvezetében álló k.-i 4560. helyrajzi számú lakóház, udvar megjelölésű ingatlanon jelzálogjogot alapítanak. Az akkor még tulajdonos K.-né. T. É., valamint II. rendű alperes, mint zálogkötelezettek hozzájárultak ahhoz, hogy 127 000 euró és járulékai erejéig a felperes első ranghelyen jelzálogjogot alapítson az ingatlanon és ez az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. A jogosult a zálogjogát abban az esetben gyakorolhatja, ha az adósok a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségüknek határidőben nem tesznek eleget. A zálogszerződés alapján a felperes javára 127 000 euró és járulékai erejéig a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A kölcsönszerződés adósai 2004. november 19-én külön közjegyzői okiratban rögzítették tartozáselismerő nyilatkozatukat, mely szerint a felperesi pénzintézet felé 127 000 euró tőkével és ennek a 2004. november 18-án kelt szerződés szerinti kamataival tartoznak. Tudomásul vették a nyilatkozó felek, ha a tartozás visszafizetése iránti kötelezettségeiknek nem tesznek eleget, a bank jogosult a tartozás erejéig közvetlenül bírósági végrehajtást kezdeményezni ellenük. Abban az esetben pedig, ha a szerződésből eredő bármely oknál fogva végrehajtásra nem kerülne sor, a jelzálogjoggal lekötött ingatlant kiürített állapotban a hitelező rendelkezésére bocsátják.
A II. rendű alperes egy további közjegyzői okiratban ugyancsak nyilatkozott, eszerint K. N. és K.-né T. É. adósoknak a felperesi pénzintézettel megkötött kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásáról tudomása van. Hozzájárult ahhoz, hogy a kölcsön visszafizetésének biztosítékául a bank javára ezen kölcsönösszeg erejéig a haszonélvezetében lévő ingatlant jelzálogjoggal megterheljék. Kijelentette, ha a szerződésből eredő bármely oknál fogva végrehajtásra kerülne sor, a jelzálogjoggal lekötött ingatlant kiürített állapotban rendelkezésre bocsátja.
Az egyenes adósok a tartozás visszafizetésével kapcsolatos kötelezettségeiket szerződésszerűen nem teljesítették, 73 324 euró megfizetésén túl a további hiteltörlesztést beszüntették. A felperes ezért 2010. október 27-én közjegyzői okiratba foglalt azonnali hatályú felmondást közölt velük. Ezt követően az egyenes adósokkal szemben a felperes végrehajtást kezdeményezett, mely jelenleg is folyamatban van, azonban az eredményre nem vezetett.
A kölcsön visszafizetésének biztosítékát képező, jelzálogjoggal érintett k.-i ingatlan tulajdonjogát utóbb ajándékozás útján az I. rendű alperes szerezte meg. Az ezzel kapcsolatos tulajdonjogi változásokat 2013. március 17-én az ingatlanügyi hatóság átvezette az ingatlan-nyilvántartáson, melyből kitűnik, hogy az I. rendű alperes tulajdonjogát továbbra is terheli jelzálog.
A kölcsönszerződés felmondása után, 2010. december 15-től 2013. augusztus 2-a között az adósok több részletben, összesen még 28 250 eurót fizettek meg a felperesnek.
A felperes keresete arra irányult, a bíróság kötelezze I. és II. rendű alperest annak tűrésére, hogy az egyenes adósokkal szemben fennálló 125 567,05 euró, valamint ennek kamatai erejéig fennálló követelését a K., 4560. helyrajzi számú ingatlanra vezetett végrehajtás útján kielégítse. Keresetének jogalapjaként a közte és az alperesek között megkötött jelzálog-szerződésre hivatkozott, melynek jogosultjaként a kölcsönszerződés felmondás útján történő megszűnése következtében a megjelölt ingatlanra vonatkozó kielégítési jog megnyílt. Kereseti kérelmének összegszerűségét illetően előadta, hogy az adósoknak a felmondás időpontjáig 110 590 euró tartozása állt fenn, melyből 104 475 euró tőketartozás volt, 4280 euró ügyleti kamat, 254 euró késedelmi kamat, 55 euró zárási költség, 1526 euró rendelkezésre tartási jutalék. Az alperes a 110 590 eurós tartozás tőkeösszege után 2010. november 19-től (a szerződés megszűnésének időpontjától) a keresetindítás időpontjáig (2014. május 28.) további 11%-os mértékű ügyleti és késedelmi kamatot számított fel, melyet 43 227,05 euró összegben határozott meg. Az így összevont összegből levonásba helyezte a 28 250 euró felmondás utáni résztörlesztések együttes összegét és ekként határozta meg az általa követelt 125 67,05 euró tőkeösszeget.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen vitatták a magyar bíróság joghatóságát a perbeli jogvita elbírálására. Kérték figyelembe venni, hogy a kölcsönszerződésben a peres felek a Fürstenfeldi Járási Bíróság illetékességét kötötték ki. Állították, hogy ez olyan kizárólagos illetékességi kikötés, mely felperes számára nem teszi lehetővé magyar bíróság előtt a velük szembeni igényérvényesítést. A követelés jogalapját érdemben is vitatva arra hivatkoztak, hogy nem jött létre a kölcsönszerződés, mert az nem magyar nyelven készült és annak adósok által aláírásokkal igazolt fordítása nem áll rendelkezésre. Nem állapítható meg, hogy az adósok teljes terjedelemben megismerték, megértették volna a szerződési rendelkezéseket, azokra a szerződési akaratuk kiterjedt volna. Megtámadási kifogásként hivatkoztak az egyenes adósok szerződés aláírásakori tévedésére is. A szerződési szabályok ismerete hiányában az adósokkal, valamint a zálogkötelezettekkel aláíratott egyoldalú tartozáselismerő nyilatkozatok és a zálogszerződés sem alkalmas joghatás kiváltására. A kereset összegszerűségét vitatva időközi részteljesítések figyelembevételét kérték, hangsúlyozva, hogy 2013 áprilisáig a felmondás után még törlesztések történtek az adósok részéről. A felperes elszámolását nem tartották elfogadhatónak, mivel tőkésített kamattal vonta össze a tőkekövetelést és ebből a törvényes elszámolási szabályokkal ellentétesen számított összegből vonta le az időközi törlesztések összegét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes 80 404 euró és annak 2010. november 19. napjától a kifizetés napjáig járó évi 5% mértékű késedelmi kamat követelését a K., 4560. helyrajzi számú ingatlanra vezetett végrehajtás útján elégítse ki. Mindezeket meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában elsődlegesen a perbeli jogvitában alkalmazandó jogot határozta meg a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmjtv.) szabályai alapján. Eszerint a 62/A. § a) pontja értelmében kizárólag magyar bíróság (vagy más hatóság) járhat el belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban. Magyar bíróság előtti perbeli igényérvényesítésre ezen jogszabályhely alapján lehetősége van felperesnek, mert az adósokkal megkötött kölcsönszerződés biztosítékát képező, jelzálogjoggal terhelt ingatlan Magyarországon található, belföldön fekvő ingatlant érint. Megjegyezte, hogy az iratokhoz csatolt kölcsönszerződés, valamint a II. rendű alperes és felperes között megkötött kezesi szerződésben rögzített illetékességi kikötést a zálogkötelezettekkel alakilag elkülönülten megkötött szerződésekre nem lehet kiterjesztőleg értelmezni. A zálogszerződés pedig ilyen illetékességi kikötést nem tartalmaz. A továbbiakban ismertette a perbeli jogviszonyra alkalmazandó 1959-es Ptk. 254. § (1) bekezdését, valamint 251. § (3), (4) bekezdéseit és ezek alapján megállapította az alperesek mint zálogkötelezettek helytállási kötelezettségét.
Az alperesek érvénytelenségi kifogásait jogi érdek fennállta hiányában érdemben nem vizsgálta, mivel az alperesi zálogkötelezettek a kölcsönszerződésnek nem alanyai. A kereset összegszerűsége körében a felperesi elszámolást nem találta szabályszerűnek, mivel a felperes a felmondáskor bekövetkezett lejárati időponthoz képest egy későbbi lejárati időpontot már nem határozhatott volna meg, a már tőkésített kamat és járulék tartozások további tőkésítésére emiatt sem kerülhet sor. Elfogadta, hogy a felmondás időpontjában 110 590 euró tőketartozása volt az egyenes adósoknak, ezen összegre kell elszámolni a felmondás időpontját követően az adósok részéről megfizetett 28 250 eurót. A felmondás utáni törlesztések 4589 euró ügyleti és késedelmi kamat, valamint költség tartozás megszüntetésére elegendőek voltak, így a még fennmaradó 23 661 eurót lehet a tőketartozás csökkentésére elszámolni. A lecsökkentett 80 804 euró tőketartozás és ennek a felmondás időpontjától a kifizetés napjáig számított évi 5% mértékű, szerződésben kikötött késedelmi kamata tekintetében találta alaposnak a keresetet, és ennek erejéig kötelezte tűrésre az alpereseket, mint zálogkötelezetteket.
Az ítélet ellen valamennyi peres fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes 2015. február 19. napján postára adott, kijavítás iránti kérelemként megjelölt beadványában kérte az elsőfokú ítéleti rendelkezés módosítását akként, hogy a 80 404 euró követelési összeg és annak 2010. november 19. napjától a kifizetés napjáig járó évi 5%-os mértékű késedelmi kamatán túl további évi 6% mértékű ügyleti kamatkövetelés is a zálogtárgyra vezetett végrehajtás útján kielégíthető legyen. Kérelmének indokaként a szerződési kikötés alapján a késedelmi és ügyleti kamat együttes követelésének lehetőségére hivatkozott.
A bíróság fellebbezési illetékfizetéssel kapcsolatos hiánypótlási felhívása nyomán 2015. március 12-én postára adott újabb, 25. sorszámú beadványban felperes már akként kérte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, hogy a követelés tőkeösszege 110 590 euróban kerüljön meghatározásra és további évi 6%-os mértékű ügyleti kamatkövetelés is az ingatlanra vezetett végrehajtás útján kielégíthető legyen. E fellebbezési indítványa indokaként saját elszámolásának helyességét hangsúlyozva utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság elszámolási módja 2010. november 19-től 2014. május 28-ig terjedő időszakra a tőkekövetelés kamatmentességét eredményezné. A kölcsönszerződés alapján továbbra is kérte a kamatkövetelés felemelését évi 6%-os mértékkel.
Az alperesek fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására, és a felperesi kereset teljes egészében történő elutasítására irányult. Fenntartották a magyar bíróság joghatóságával kapcsolatos kifogásaikat. A kölcsönszerződés minden vitás kérdésre kiterjedően határozta meg a felek közös akarataként a Fürstenfeldi Járási Bíróság illetékességét, ezt a kölcsönszerződéshez kapcsolódó zálogszerződésből eredő jogvitára is vonatkoztatni kell. Érdemben előadták, hogy a felperes követelése a jogalap és az összegszerűség tekintetében egyaránt bizonytalan, kimunkálatlan. Vitatták a kölcsönszerződés érvényes létrejöttét, sérelmezték, hogy érvénytelenségi kifogásuk érdemi vizsgálatára az elsőfokú bíróság nem látott lehetőséget. Hangsúlyozták, hogy jogi érdekük fűződik ehhez, mivel a szerződés érvénytelensége kihat a zálogjogra is, hiszen az érvénytelenség a követelés összegének csökkenését vagy akár megszűnését is eredményezheti.
A felperes fellebbezése alapos, míg az alperesek fellebbezése nem alapos.
A felperes keresetében a Ptk. 251. § (3) bekezdésére alapítva a személyi kötelezettek – egyenes adósok és kezes – nem teljesítése miatt az alperesekkel kötött jelzálog szerződés alapján kérte a dologi adós alpereseket annak tűrésére kötelezni, hogy az általa megjelölt tartozás erejéig az ingatlanból, mint zálogtárgyból követelését végrehajtás útján kielégíthesse. Az alperesekkel szembeni kereset a jelzálogszerződésen alapult. A perbeli jelzálogszerződés alaki szempontból érvényes, az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlan jogi terheként az konstitutív hatállyal bejegyzésre is került.
A szerződésen alapuló jelzálogjog olyan dologi hatályú jogosultság, amely a Ptk. 251. § (1) és (3) bekezdése szerint biztosítékul szolgál arra, hogy a jogosult az elzálogosított ingatlanból akkor is kielégítést keressen, ha az ingatlan tulajdonosának személyében a jelzálogjog alapítását követően változás következik be. A zálogjog dologi természetéből adódik, ha a zálogtárgy tulajdonosa a zálogul lekötött ingatlant elidegeníti, úgy az új tulajdonos lesz a zálogkötelezett, mint dologi kötelezett [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) BH 1996.267., valamint BH 2006.121. szám alatt közzétett eseti döntések]. A perbeli esetben tehát a felperesnek a zálogszerződésben szereplő, haszonélvezeti joggal rendelkező II. rendű alperessel, valamint a szerződésben nem szereplő, azonban dologi jogi szempontból zálogkötelezetti jogutódnak minősülő, a zálogtárgyon időközben tulajdont szerző I. rendű alperessel szemben egyaránt fennáll a kielégítési joga.
Helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság azt, hogy a perbeli jogvita elbírálására fennáll-e a magyar bíróság joghatósága, az illetékesség alapítható-e a Pp. 24. § (1) bekezdés f) pont, 23. § (1) bekezdés a) pont, valamint a 35. § (1) bekezdés általános szabályaira. Az ítélőtábla a fellebbezésben is felhozott joghatósági és illetékességi kifogással kapcsolatban megállapította, hogy az elsőfokú ítéletben kifejtett indokok érdemben helytállóak. A joghatóság körében annyiban pontosítandóak, hogy az Nmjtv. 2. §-ából adódóan az Európai Parlament és Tanács 1215/2012.EU rendelete az irányadó, mely a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szól. Ennek 6. szakasz, 24. cikk 1. pontja az elsőfokú ítéletben hivatkozott Nmjtv. 62/A. § a) pontjához hasonlóan kizárólagos joghatóságot ír elő olyan eljárásokra, amelyeknek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog, azon tagállamnak a bírósága számára, ahol az ingatlan található. A perbeli jogvita elbírálására az ingatlan fekvésének megfelelően tehát magyar bíróságnak van joghatósága. A zálogjogi szerződésből eredő követelés érvényesítésére nem terjed ki az alapul szolgáló kölcsönszerződésben rögzített kizárólagos illetékességi kikötés. A zálogkötelezettek személyi köre eltér a kölcsönszerződésben részt vevő felekétől, a zálogszerződésben a felek részéről kizárólagos illetékességi kikötés megtételére nem került sor. A magyar bíróság tehát joghatósággal rendelkezik a perbeli jogvita elbírálására, a K.-i Törvényszék pedig a Pp. általános szabályaira tekintettel fennálló illetékessége alapján járhatott el elsőfokú bíróságként, a kereset elbírálására jogkörrel rendelkezett.
Az alperesek fellebbezésükben érdemben azt sérelmezték, hogy a kölcsönszerződéssel kapcsolatos érvénytelenségi kifogásukat az elsőfokú bíróság nem bírálta el. Az elsőfokú ítélet annyiban valóban nem helytálló álláspontot foglalt el, hogy a zálogkötelezettek, mint a járulékos dologi biztosítéki kötelezettek a kölcsönszerződés érvénytelenségére jogi érdekeltség hiányában nem hivatkozhatnak. A kölcsönszerződés érvénytelensége ugyanis helytállási kötelezettségükre egyértelműen kihat, a jogi érdekeltségük által behatárolt körben ezért érvénytelenségi kifogással élhettek (BDT 2015.3253. számon közzétett eseti döntés). Az ezzel kapcsolatos irányadó bírói gyakorlat szerint a szerződést biztosító mellékkötelezettség kötelezettje jogviszonyban áll a főkötelezettség alanyaival, az alperesek így jogviszonyba kerültek a kölcsönszerződés alanyaival is. A Ptk. 235. § (2) bekezdése által feltételül szabott jogi érdek a zálogkötelezettek esetében fennáll, ugyanis a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása maga után vonhatja az azt biztosító zálogkötelezettség, a zálogszerződés érvénytelenségét is [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye LB-H-P-J-2008-514. számú bírósági határozat, Polgári Törvénykönyv Magyarázata I. kötet, 874. oldal KJK-KERSZÖV Kiadó 2004.].
A perben rendelkezésre álló adatok alapján azonban a megtámadási kifogás érdemi vizsgálatának eredményeként sem állapítható meg a szerződés tévedés miatti érvénytelensége. A kölcsönszerződést megkötő egyenes adósok a szerződési szabályok tekintetében nem lehettek tévedésben, mivel a kölcsönösszeget felvették és azt hosszabb időn keresztül törlesztették is, az ügylet realizálódott. Ezen túlmenően a kölcsönvevők magyar nyelven tartozáselismerő nyilatkozatot is tettek közjegyző előtt, melyből kitűnik, hogy a szerződés lényeges tartalmi elemeit, feltételeit ismerték. Akarathibára utaló tényállási elem nem merült fel. A szerződési kötelezettségek ismeretében tett tartozáselismerés a szerződés megerősítését jelenti, így a Ptk. 242. § (1) bekezdésére figyelemmel is leszűkült a szerződés megtámadásának lehetősége [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 2010/244. számon közzétett eseti döntés]. A szerződés megkötésével kapcsolatos akarati hiba bizonyítottsága hiányában az alperesi zálogkötelezettek – fennálló jogi érdekeltségük ellenére – tévedés címén nem érvényesíthettek eredményesen megtámadási kifogást, a kölcsönszerződés érvénytelensége e címen nem állapítható meg. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kölcsönszerződés érvénytelenségére az alperesek alaptalanul hivatkoztak, ebből következően a zálogszerződés is érvényes.
A felmondás időpontjában megjelölt tartozás összegszerűségét illetően az alperesek általánosságban hivatkoztak időközi teljesítésekre, illetve a felperes által kimutatott, a felmondási időn túli teljesítés együttes összegének elszámolási módját kifogásolták. Az elsőfokú bíróság ezt részben elfogadva, az összegszerűségre elszámolást vezetett le az ítélete indokolásában, és ennek eredményeként állapította meg a 80 804 euró követelési összeget, mely a felperes által érvényesíteni kívánt tőkeösszegnél alacsonyabb.
A felperes a keresetét ezt meghaladóan elutasító ítéletet 2015. február 9-én kapta kézhez jogi képviselője útján és a rendelkezésre álló 15 napos fellebbezési határidőn belül, 2015. február 19-én adta postára az ítéletet támadó első beadványát. Ezt kijavítási kérelemnek címezte, mely érdemben, tartalmát tekintve kizárólag a kamat 6%-kal történő felemelésére irányult. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően kis összegű illeték lerovására hívta fel hiánypótlásként felperest, aki ennek eleget is tett. A 2015. március 12-én postára adott 25. számú beadvány már kifejezetten fellebbezésként került előterjesztésre és ebben a kamat 6%-kal történő felemelésén túl már a követelés tőkeösszegének eredeti kereset szerinti felemelését is kérte. Ez a fellebbezés-kiterjesztés azonban a fellebbezési határidőn túl történt, az a Pp. 247. § (2) bekezdés folytán elkésett. A 15 napos határidőn túl előterjesztett fellebbezés hivatalbóli elutasítására az elsőfokú bíróság részéről nem került sor, ezért a Pp. 237. §-ában előírt jogkövetkezményt az ítélőtábla a Pp. 240. § (1) bekezdésében rögzített jogkörében eljárva alkalmazta.
A Ptk. 255. § (1) bekezdése szerint a zálogtárgyból való kielégítés bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik. Felperesi zálogjogosultnak a zálogkötelezett dologi adóssal – az I. rendű alperessel – szemben a zálogtárgyból való kielégítés időpontjában keletkezik elszámolási kötelezettsége. E körben a zálogtárgyból befolyó ellenérték és a részteljesítések nyomán fennmaradt tartozás különbözetét kell majd a zálogtárgy tulajdonosának megfizetnie. Ebből a szempontból a tűrésre kötelezés azon követelési tőkeösszegre vonatkozik, amely a tartozás ítélethozatalkori összege, melynek erejéig fennáll a dologi adós helytállási kötelezettsége. A tényleges kielégítés a végrehajtás utáni elszámoláskor még változhat, a későbbiekben felmerülő késedelmi kamatok növelik, esetleges időközi teljesítések pedig csökkenthetik azt.
A járulékok tekintetében időben előterjesztett, hatályos felperesi fellebbezés megalapozott volt. A szerződésből kitűnik, hogy az 5% késedelmi kamat mellett a szerződés felmondását követően, ún. vegyes kamat részeként még évi 6%-os mértékű ügyleti kamat követelésére is jogosult a felperesi kölcsönadó. Ennek megfelelően átszövegezve és csak e tekintetben változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla, míg egyebekben azt helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.413/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás