Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KÜ BH 2016/99

KÜ BH 2016/99

2016.04.01.
[1] A felperes 2013 januárjában feladatellátási szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötött K., D., C., Sz. és T. községek Önkormányzataival, mely szerint dr. L. Gy. – (praxisjogosult) személyes ellátásra kötelezett – által háziorvosi alapellátást biztosít. A szerződés 13. pontja tartalmazta, hogy a fentiekben körülírt háziorvosi körzet lakosságának folyamatos ellátását az önkormányzatok az éjszakai, hétvégi és egyéb munkaszüneti napokon való ellátás biztosítása érdekében a személyes ellátásra kötelezett praxisjogosult H. Város Önkormányzata által működtetett ügyeleti szolgáltatóval megkötött külön szerződés alapján központi ügyeleti formában biztosítják.
[2] A szerződés 14. pontja rögzítette, hogy a személyes ellátásra kötelezett praxisjogosult a központi ügyeletben az egészségügyi szolgáltatónak (felperes) az ügyeleti szolgáltatóval (H. Város Önkormányzata) kötött ügyeleti szerződésben foglaltak szerint külön díjazás ellenében vesz részt.
[3] A fentiekben felsorolt önkormányzatok az ügyelet ellátására H. Város Önkormányzatával az ügyeleti szerződést megkötötték.
[4] A felperes az ügyeleti szolgáltató hibás teljesítésére hivatkozással a központi ügyeletben való részvételre kötött szerződést 2013. október 30. napjával felmondta, a praxisjogosult az ügyeletet ettől kezdve nem látta el, melyről az ügyeleti szolgáltató a B. Megyei Kormányhivatal S. Járási Hivatal Népegészségügyi Intézetét (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) tájékoztatta.
[5] Az elsőfokú hatóság 2014. március 25. napján kelt BA-08R/101/00675-3/2014. számú határozatában kötelezte a felperest, hogy tegyen eleget az I/389-2/2004. számú működési engedélyében foglalt kötelezettségének és az általa megkötött feladatellátási szerződés 14. pontjában rögzítetteknek megfelelően a H. Város Önkormányzata által működtetett ügyeleti szolgálatban beosztása szerint vegyen részt.
[6] A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2014. május 20. napján kelt BAR/006/00632-5/2014. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[7] A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.
[8] Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy felperes a szerződésében vállaltak szerint és működési engedélye alapján a központi ügyeletben köteles volt közreműködni, működési engedélye módosítását a hatóság jogerős határozatával megtagadta, a határozat bírósági felülvizsgálata folyik. Kiemelte továbbá, hogy a felperes az önkormányzatok és az ügyeleti szolgáltató közötti szerződésről tudott. A bíróság egyetértett azzal, hogy az alperesnek a felperes és az ügyeleti szolgáltató közötti jogvita elbírálására nincs hatásköre.
[9] A határozat jogszerűsége tekintetében a bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes a jogszabályok helyes értelmezése szerint az ügyeleti ellátásban való részvételre köteles. Hivatkozott az egészségügyi ható-sági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ehi.) 10. és 11. §-aira, valamint a 96/2003. (VII. 15.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 16. § (1)–(2) bekezdéseire, továbbá 11. § (2) bekezdés l) pontjára, amely szerint a működési engedély tartalmazza a készenléti rendszerben való közreműködés tényét. A bíróság álláspontja szerint amennyiben a felperes bármely okból nem köt szerződést az ügyeleti szolgáltatóval, a hatóság intézkedési kötelezettsége – a fokozatosság rendje szerint – fennáll. A 47/2004. (V. 11.) EszCsM rendelet (a továbbiakban: EszCsM r.) 15. § (6) bekezdése utal az ügyeleti kötelezettség szerződésben való feltüntetésére, illetőleg az ügyeleti szolgáltatóval kötendő szerződésre. Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 2/B. § (1) bekezdés c) pontja, továbbá a háziorvosi, a házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (2) bekezdés e) pontja a feladatellátási szerződés részeként jelöli meg az ügyeleti részvétel szabályait.
[10] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
[11] Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogsértő, mert sérti
[12] az egészségügyi szolgáltatók és működési engedélyük nyilvántartásáról, valamint az egészségügyi szakmai jegyzékről szóló 2/2004. (XI. 17.) EüM rendelet (a továbbiakban EüMR.) 2. számú mellékletét, az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendeletet (a továbbiakban: Rend.); továbbá
[17] az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev.) 7. § (2) bekezdését, 8-9. §-ait;
[18] a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §-át.
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[20] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[21] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá.
[22] Az elsőfokú bíróság a perben körültekintően foglalkozott a felperes kiegészített keresetében foglaltakkal. Valamennyi, az ügy szempontjából releváns kérdést vizsgálta, azokat részletesen és kellő indokolással megválaszolta, így a Pp. 221. § (1) bekezdését nem sértette meg.
[23] Az elsőfokú bírósággal egyezően a Kúria megállapította, hogy a felperes praxisengedélyhez kötött egészségügyi szolgáltatást végez, amely személyes közreműködés keretében nem nyújtható [Korm. r. 12/A. § (2) bekezdése]. Ebből következik – szemben a felperes téves előadásával –, hogy sem a felperes nem lehetett személyes közreműködő, sem – a tőle nem függetleníthető, a társas vállalkozás tagja – dr. L. Gy. Ennek folytán a felperes mint egészségügyi szolgáltató (jogi személy) [Eütv. 108/A. § (2) bekezdés c) pontja; Eütev. 7. § (2) bekezdés c) pontja] működési engedély birtokában végezhette a területi ellátást, mely a működési engedély tartalmi elemeit, közte az ügyeleti közreműködés tényét [Korm. r. 11. § (2) bekezdés l) pontja] rögzíti. Ennek folytán a felperes működési engedélye is tartalmazta 1. pont alatt ezt az elemet. Az R 4. § (2) bekezdés e) pontja és az ESzCsM r. 15. § (6) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a feladatellátási szerződésnek is része az ügyeletellátási kötelezettségről való rendelkezés. A felperes által sem vitatottan az általa kötött szerződés 13. és 14. pontja rendelkezik erről. A perbeli eset sajátosságára tekintettel a szerződés 14. pontja utal az ügyeleti szolgáltatóval megkötendő szerződésre, amelynek szükségességét az alperes is elismerte. E szerződés azonban a felek közötti jogviszony kifejeződése, a hatósági eljárásnak, így a jelen ügynek sem tárgya.
[24] A hatósági kötelezésnek az volt az alapja, hogy a felperes a kiadott működési engedélye alapján tevékenykedik, azonban az abban foglalt egyik feltételnek, azaz az ügyeleti ellátás nyújtásának – dr. L. Gy. útján – nem tesz eleget. E tényt felperes maga sem vitatta.
[25] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jelen per tárgya a hatósági eljárás, illetőleg a kiadott határozatok jogszerűsége. A hatósági eljárás során a felperes által kötött szerződés léte vagy tartalma csak annyiban képezi a vizsgálat részét, amennyiben a jogalkotó a hatóság hatáskörébe utalta. A jogalkotó – a személyes közreműködői és az egészségügyi szabadfoglalkozási szerződést jogosult ellenőrizni, míg a felperes esetében kizárólag a működési engedély kiadására és betartatására, a feladatellátási szerződés tartalmi elemei vizsgálatára van hatásköre. Az elsőfokú bíróság helytállóan jegyezte meg, hogy a hatóság kompetenciájának hiányát a felperes és az ügyeleti szolgáltató közötti szerződés megkötése vonatkozásában az is alátámasztja, hogy a Kormr. 8. § (4) bekezdése szerint nem ezt, hanem a feladatellátásról szóló szerződést kell csatolni a működési engedélyezési eljárásban. Ezért sem a bíróságnak, sem a Kúriának nem kellett választ adnia arra, hogy a felperesnek milyen szerződést kell megkötnie az ügyeleti ellátóval.
[26] Az elsőfokú bíróság vizsgálta az alperes által becsatolt miniszteri tájékoztatót és megállapította, hogy az ügyeleti szolgáltatónak érvényes szakmára volt engedélye, továbbá az EüMR. 2. számú melléklete is alátámasztja, hogy a tevékenység nem szűnt meg, csak a régi szakmanév változott, melyhez új kódot rendeltek. A Kúria álláspontja szerint azonban ennek a vizsgálatára nem volt szükség a jelen eljárásban, tekintve, hogy az ügyeleti ellátó tevékenységére jogerős határozat állt rendelkezésre, melynek jogi vitatására a felperesnek nincs lehetősége, különösen nem ezen – más tárgyú – közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során. Ezért a felperes e körben tett fejtegetései nem foghattak helyt, azokat a Kúria nem válaszolhatta meg.
[27] A felperes azon sérelmét, hogy az ügyelet ellátására a kft.-t és nem annak tagját kötelezte a hatóság, a Kúria rámutat arra, miszerint a felperes, mint a működési engedély jogosultja a közigazgatási jogviszony alanya (ügyfél), következésképpen a határozatban foglalt rendelkezés alanya is csak a felperes lehet, a jogviszony alapján kizárólag a felperessel szemben léphetett fel a hatóság a felperesi kötelezettség teljesítése érdekében.
[28] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. II. 37.351/2015.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére