BK ÍH 2017/10.
BK ÍH 2017/10.
2017.03.01.
Ha a terhelt az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalanul jelent be kizárási okot, a kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható [Be. 25. §].
Az ítélőtábla a járásbíróságon folyamatban lévő büntetőügyben a törvényszék, valamint az illetékességi területén működő járásbíróság kizárását megtagadta és G. Gy. III. rendű vádlottat 30 000 forint rendbírsággal sújtotta.
A járásbíróságon J. T. és társai ellen hamis tanúzás bűntette miatt van büntetőeljárás folyamatban. Az iratokat a törvényszék elnöke terjesztette fel az ítélőtáblához az eljáró bíróság kijelölése érdekében, miután G. Gy. III. rendű vádlott ismételten – immár negyedik alkalommal – jelentett be elfogultsági kifogást a törvényszék és az illetékességi területén működő valamennyi járásbíróság kizárása érdekében a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja alapján.
Az elfogultsági kifogás elsődlegesen az alapügyben – álláspontja szerint elfogultan – eljárt ügyészek eljárását sérelmezi, és az általuk felvett bizonyítás eredményét támadja, azok kizárását indítványozza. Utalt arra is, hogy az alapügyben elítélt leánya, ugyanezen állítás alapján, valamint az alapügyben meghallgatott tanúk elfogultságát állítva kíván perújítási indítványt előterjeszteni.
Az eljáró bíróság elfogultságát megalapozó körülményként kizárólag arra hivatkozott, hogy férje, a IV. rendű vádlott védőjének kizárását célzó indítványának másodfokú elbírálásában a törvényszéken a tanács tagjaként polgári ügyszakos bíró is eljárt. Az elfogultsági kifogással együtt előterjesztett bizonyítási indítványában pedig arra is hivatkozott, hogy az alapügyben eljárt járásbíróság volt bírájának tanúkénti meghallgatását is indítványozta.
Mivel a kizárás iránti bejelentés a törvényszékre is vonatkozott, a Be. 24/A. § (1) bekezdésének értelmében a kizárásról az ítélőtábla határoz.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék és az illetékességi területén működő járásbíróságok kizárásának megtagadását, továbbá G. Gy. III. rendű vádlottal szemben rendbírság kiszabását indítványozta.
A kizárási indítvány alaptalan, a fellebbviteli főügyészség rendbírságra vonatkozó indítványa alapos.
A Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja alapján bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A törvényszék és az adott járásbíróság büntető ügyszakos bírái – a járásbíróság egy tartós távolléte miatt nyilatkozattételben akadályozott bírója kivételével – úgy nyilatkoztak, hogy az ügyben nem érzik magukat elfogultnak.
Az irányadó bírói gyakorlat alapján azt a törvényi feltételt, amely szerint az ügy elfogulatlan megítélése valamely bírótól nem várható, csak az adott konkrét ügyben a valóság tényei alapján lehet megállapítani, és csak olyan feltárt adatok alapján, amelyek a bíró pártatlansága iránt észszerű – megalapozott – kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014. B.4.).
A III. rendű vádlott kizárási indítványában megjelölt tények ilyen megállapítást nem alapoznak meg.
A nyilatkozatok alapján magukat elfogulatlannak tartó bírák kizárását nem alapozza meg az a körülmény sem, hogy az ügyben eljáró bíró a törvényben előírt kötelezettségeit teljesíti, illetve jogait gyakorolja (BH 1993.599.).
Az ismételt elfogultsági kifogás részben olyan okokra is hivatkozik, amelyeket a bíróság korábban már elbírált, így már korábban megtagadta a kizárást, mely arra hivatkozott, hogy a büntetőügyben polgári ügyszakba beosztott bíró járt el, illetőleg a korábban bíróként eljárt személy tanúkénti kihallgatásának indítványozása miatt sem adott helyt a kizárási indítványnak.
Az a tény, hogy az alapügyben eljárt ügyészek pártatlanságát és az eljárásuk során beszerzett bizonyítékokat, továbbá a tanúk elfogultságát a III. rendű vádlott kétségbe vonja, nem tekinthető olyan megalapozott hivatkozásnak, amely a jelen ügyben eljáró bíróság vagy a felsőbb bíróság kizárását eredményezhetné. Az alapügyben benyújtani tervezett perújítási indítvány önmagában szintén nem lehet oka az elfogulatlan bíróság kizárásának.
A kifejtettekre és a bírák nyilatkozatára tekintettel a kizárásra irányuló kérelem alaptalan, ezért az ítélőtábla a Be. 24/A. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva a törvényszék, valamint az illetékességi területén működő járásbíróságok kizárását megtagadta.
A Be. 25. §-a szerint ha a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél vagy a képviselője az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten, alaptalanul jelent be kizárási okot, a kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható. G. Gy. III. rendű vádlott ismételten, negyedik alkalommal jelentett be elfogultsági kifogást az adott megye területén működő összes bírósággal szemben. Az ítélőtábla legutóbbi, 2016. január 6. napján kelt végzésében figyelmeztette a III. rendű vádlottat, hogy a Be. 25. §-ában foglaltak alapján, amennyiben az ügyben ugyanazon bíró ellen, ismételten, alaptalanul jelent be kizárási okot, a kizárás megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható.
Mindezek alapján az ítélőtábla a III. rendű vádlottat 30 000 forint összegű rendbírsággal sújtotta. A rendbírság összegének meghatározásánál tekintettel volt a III. rendű vádlott személyi körülményeire, valamint az okot adó cselekmény súlyát és következményeit is mérlegelte. A rendbírság kiszabása ellen a Be. 161. § (4) bekezdése alapján halasztó hatályú jogorvoslatnak van helye.
A III. rendű vádlott fellebbezése folytán a Kúria a végzés rendbírságot kiszabó részét helybenhagyta.
A kizárás megtagadását a Be. 24/A. § (3) bekezdése alapján az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.
(Szegedi Ítélőtábla Bkk.III.253/2016/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás