Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KÜ BH 2017/101

KÜ BH 2017/101

2017.03.01.
A védelembevételt megalapozza, ha a szülő a kötelező védőoltásokat a gyermekének nem adatja be, házi gyermekorvost nem választ számára [1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) 5. §, 68. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 7. § (1) bek., 8. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 272. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek közösen nevelik a 2013. augusztus 9-én született gyermeküket, a kiskorú P. L.-t.
[2] A Budapest Főváros Önkormányzat Gyermekjóléti Központ és Családsegítő Szolgálat 2014. február 13-án tájékoztatta a Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámhivatalát, hogy a Gyermekjóléti Központnak a védőnő 2013. szeptember 2-án és 2014. január 20-án jelezte, hogy a gyermek nem kapta meg a kötelező védőoltásokat, és a szülők ígérete ellenére a gyermek nem vett részt a státuszvizsgálatokon. Az I. rendű felperes 2014. január 28-án a Gyermekjóléti Szolgálatnál megjelent és kijelentette, hogy azokat a védőoltásokat adatják be, amiről úgy gondolják, hogy arra a gyermeküknek szüksége van. Úgy vélte, hogy a kórházban és a rendelőben is félretájékoztatták az első BCG beadásának lehetőségével kapcsolatban. A családban van védőnő, aki többször látta a gyermeket.
[3] A Gyermekjóléti Központ jelezte a gyámhivatalnak, hogy a szülők elmulasztották a kötelező védőoltások beadatását, és nem nevezték meg, hogy ki a gyermek háziorvosa, ezért a gyermek veszélyeztetett, és javaslatot tettek a gyermek védelembevételére és a családgondozó személyére.
[4] Az elsőfokú gyámhivatal 2014. február 17-én hivatalból eljárást indított a kiskorú védelembevétele tárgyában. 2014. március 5-én az elsőfokú gyámhivatal tárgyalást tartott, amelyen jelen volt az I. rendű felperes, a családgondozó és a védőnő. Ezt követően az elsőfokú gyámhivatal 2014. március 10-én határozatot hozott a védelembevételről, de ezt a határozatát a felperesek fellebbezése folytán saját hatáskörben visszavonta.
[5] A Gyermekjóléti Központ újabb, a veszélyeztetettségnek három, egymással összefüggő okát megjelölő, kiegészítő javaslata 2014. április 14-én érkezett meg a gyámhivatalhoz. A gyermek veszélyeztetettségét egyrészt az alapozta meg, hogy a szülők a kötelező védőoltások beadását megtagadták, másrészt a védőnői szolgáltatást nem kérik, illetve a gyermekük számára nem választottak házi gyermekorvost. A Gyermekjóléti Központ utalt arra is, hogy a szülők csak látszólagosan működnek együtt a Gyermekjóléti Központtal, annak tanácsait nem fogadják meg, az édesapa nem engedi be a családgondozót a lakásukba.
[6] A gyámhivatal 2014. május 21-én tárgyalást tartott, amelyen jelen voltak a felperesek, a jogi képviselőjük, a XXII. kerületi Védőnői Szolgálat vezetője és a védőnő, a Gyermekjóléti Központ vezetője és családgondozója, továbbá a közegészségügyi, járványügyi felügyelő, a gyámhivatal vezetője és ügyintézője.
[7] Ezt követően az elsőfokú gyámhivatal a 2014. június 16-án kelt BP-22C/001/459-26/2014. számú határozatával elrendelte a felperesek gyermekének védelembevételét és családgondozót rendelt ki. Előírta határozatában, hogy mi a szülők és mi a családgondozó feladata. Határozatában megállapította, hogy a szülők nem gondoskodnak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 57. § (1) bekezdésében előírt, továbbá a járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (6) bekezdésében szabályozott védőoltások beadásáról. Gyermeküknek nincs háziorvosa, mely komoly mulasztás a szülők részéről, mivel megfosztják a gyermeküket az egészséghez való jogtól, ezáltal veszélyeztetik őt. A gyermek veszélyeztetése fennáll, amely az alapellátás önkéntes igénybevételével nem szüntethető meg a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 68. § (1) bekezdése alapján, ezért a gyermek fejlődése a védelembevétel mellett szoros családgondozással és szülők számára előírt feladatok teljesülésével családi környezetben biztosítható.
[8] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2014. szeptember 2-án kelt BPC-020/2670/2014/3. számú határozatával az elsőfokú határozatot a rendelkező rész pontosításával helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[9] A felperesek keresetet nyújtottak be az alperesi jogelőd határozatának felülvizsgálata iránt. Eljárási jogsértésként hivatkoztak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 39. § (3) bekezdés b) pontja, 46. § (4) bekezdése, 62. § (2) bekezdése megsértésére azzal, hogy a gyámhivatal által tartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben nem került rögzítésre, hogy kik és milyen minőségben vettek részt az eljárásban. Álláspontjuk szerint a tárgyalásra meghívott szakembereknek nem meghívást, hanem idézést kellett volna küldeni. További jogsértésként hivatkoztak arra, hogy a kötelező házi gyermekorvos választásának jogszabályi alapja hiányzik a határozatból. Sérelmezték, hogy a veszélyeztetettség szakértő bevonása nélkül került megállapításra a Ket. 58. § (1) bekezdésébe ütközően. A hatóság nem jelölte meg a Gyvt. 5. § n) pontja szerinti veszélyeztetettség fennállását alátámasztó bizonyítékokat, így azt sem, hogy mi minősül veszélyeztetésnek, mi az az állapot, ami a gyermek testi fejlődését gátolja vagy akadályozza. Álláspontjuk szerint a hatóság csak mulasztást állapított meg, amely nincs okozati összefüggésben azzal az állapottal, amit a jogszabály a veszélyeztetettség alapjaként megjelöl. Állították, hogy a gyermeküket orvos látja, biztosítják számára a gyermekorvosi ellátást, a házi gyermekorvos igénybevétele pedig jog és nem kötelezettség. Az R. 5. § (1) bekezdés a)-k) pontjai szerinti életkorhoz kötötten előírt kötelező védőoltások betegtájékoztatóiban leírt ható-, hordozó-, segédanyagok esetleges hatásaként reakciók léphetnek fel a gyermekük szervezetében, veszélyeztethetik a testi fejlődését, melyről a hatóság hallgat. Utaltak arra is, hogy nem végeznek olyan szűrővizsgálatokat, amelyek ezeket az esetleges allergiás reakciókat, vagy nem kívánt hatásokat megállapíthatnák. Állították, hogy a gyámhivatal nem bizonyította, hogy gyermekük a kötelező oltások hiányában testi fejlődését veszélyeztető fertőzések veszélyében élne. A felperesek az első tárgyalást követően hivatkoztak az eljárás megindításával és a Gyermekjóléti Szakszolgálat eljárást megindító jelzésével összefüggésben jogsértésre.
[10] Az alperes a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaptalannak találta, ezért az ítéletével elutasította.
[12] A bíróság a Gyvt. 6. § (5a) bekezdésének megsértésére, azaz a Gyermekjóléti Szakszolgálat jelzésével és az eljárás megindításával összefüggő jogsértésre való hivatkozást a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. § (1) bekezdésére utalással érdemében nem vizsgálta, mert az a törvényes határidő után, a keresetváltoztatás tilalmába ütközően került előterjesztésre.
[13] A bíróság megállapítása szerint az alperes a tényállást feltárta, határozatában részletesen szerepeltette azokat az anyagi és eljárási szabályokat, amelyre a határozatát alapította. Az Eütv. végrehajtására kiadott 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: Eütv.Vhr.) 13/A. §-ára utalva megállapította, hogy a házi gyermekorvos választása nemcsak jog, hanem egyben kötelezettség is, amely jogát a teljesen cselekvőképtelen kiskorú a törvényes képviselője útján gyakorolja, és az, ami a gyermek számára biztosított jog, az a szülő oldalán kötelezettség. Azzal, hogy a felperesek a gyermeküknek nem választottak házi gyermekorvost, veszélyeztették a gyermekük egészségügyi ellátáshoz való jogát. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 82. § (6) bekezdésébe ütközően a felperesek mint szülők nem voltak együttműködőnek tekinthetők, többszöri tájékoztatás ellenére is akadályozták a gyermek egészségügyi ellátását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A felperesek a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyben kérték annak és a közigazgatási határozatoknak a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy a felülvizsgálati eljárás során olyan jogszabálysértés nem jelölhető meg, amelyre korábban a fél nem hivatkozott. Állította, hogy a veszélyeztetettség három összefüggő ok alapján került megállapításra, és a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában az Alkotmánybíróság foglalkozott a kötelező védőoltások rendszerével, és a gyermek személyiségének integritásához való joggal és a kettő összefüggésével. Az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermek önálló érdekeit.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályi rendelkezések körében vizsgálta felül, melynek eredményeképpen azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megalapozott és törvényes, a felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[18] A felülvizsgálati eljárás során a Pp. 272. § (2) bekezdéséből fakadóan nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott, és amelyre vonatkozóan a jogerős ítélet döntést nem tartalmaz. Mindebből következően nem volt érdemben felülvizsgálható a felpereseknek a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 19. § (2) bekezdésére, a Gyer. 86. § (3) bekezdés a) pontjára, továbbá a Gyer. 84. § (2) bekezdés c) pontjának, a Ket. 53. § (1)–(3) bekezdéseire, (5) bekezdésére, 54. § (1)–(2) bekezdéseire, az 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet közelebbről meg nem jelölt rendelkezésére, az Ebtv. 5/B. § a) pontjára, a Gyvt. 17. § (2) bekezdés b) pontjára való hivatkozás, ezért ezeknek a rendelkezéseknek a megsértését a Kúria nem vizsgálta.
[19] Megállapította továbbá a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság a Gyvt. 6. § (5a) bekezdése kapcsán felhívott jogsértés körében a kereset elkésettségét állapította meg, és ezért ezt a kereseti kérelmet érdemben nem bírálta el. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben erre a jogszabálysértésre ismételten hivatkoztak, de nem cáfolták, hogy e körben a keresetük elkésett, a keresetváltoztatás tilalmába ütközően került előterjesztésre, ezért az ehhez kapcsolódó jogszabálysértéseket a Kúria érdemben nem vizsgálhatta, így azt sem, hogy a Gyermekjóléti Központ javaslata megalapozott volt-e, a megfelelő okokat, indokokat tartalmazta-e, egységes elvek és módszerek alkalmazására sor került-e.
[20] Az érdemben felülvizsgálható jogszabálysértések körében a Kúria rámutat arra, hogy a felperesek az elsőfokú eljárás során csupán azt kifogásolták, hogy a gyámhivatal az elsőfokú eljárása során nem jelölte meg a tárgyaláson felvett jegyzőkönyvben, hogy kik és milyen minőségben vettek részt az eljárásban, azaz az eljárási helyzetük feltüntetését kifogásolta, valamint azt, hogy a szakembereket idézni kellett volna, és nem meghívni a tárgyalásra. Ezzel szemben a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a Ket. 39. § (3) bekezdésének b) pontjának megsértésére való hivatkozás mellett már azt is kifogásolták, hogy az eljárási helyzetük tisztázása folytán ezeket a személyeket csak tanúként lehetett volna meghallgatni. Ez a felülvizsgálati kérelem olyan új tényállítást és jogszabálysértés-megjelölést tartalmaz, amelynek felülvizsgálatára nem kerülhet sor a Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében.
[21] A felperesek az elsőfokú peres eljárás során a Ket. alapelveinek megsértésére sem hivatkoztak, így ezzel összefüggésben a felülvizsgálati kérelmükben hivatkozott körülmények vizsgálatára sem kerülhet sor, azaz a Ket. 2. §-ával és 3. §-ával összefüggésben állított jogszabálysértéseket a Kúria érdemben nem vizsgálta. Ennek kapcsán a Kúria megjegyzi, hogy a hatóság elfogadta az apa azon nyilatkozatát, hogy a gyermeket 14 alkalommal 4 különböző gyermekorvos látta. Nem az volt a jogsértés megállapításának oka, hogy a felperesek a gyermeküket nem vitték orvoshoz, ha beteg volt. A veszélyeztetettség fennállásának egyik indoka az volt, hogy házi gyermekorvost nem választottak a gyermekük számára. Ennek kapcsán az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a házi gyermekorvos választása a szabad orvosválasztásból adódóan a gyermek számára jogosultság, de a szülő számára kötelezettség. Az Eütv. 7. § (1) bekezdésének és a 8. § (1) bekezdésének előírásai azt célozzák, hogy egy választott orvos lássa rendszeresen a beteget, a választott orvosnak nemcsak a gyógyítás, de a megelőzés is feladata. Hatékonyabb az egészségügyi ellátás, amennyiben ugyanaz az orvos látja el a gyermeket, ismeri a kórelőzményeket, és az adott tünetek alapján hamarabb ismeri fel az esetleges betegségeket. A kötelező védőoltások beadatásának elmulasztása kapcsán az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a feltárt körülmények alapján a tényállást a veszélyeztetettség körébe tartozónak. Az oltás beadatásának elmulasztása nemcsak a gyermekre, hanem másokra is veszéllyel jár, veszélyhelyzetet eredményez. Az Alkotmánybíróság a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában foglalkozott a kötelező védőoltás rendszerével. Ennek kapcsán az életkorhoz kötött védőoltások esetében a gyermek jogainak érvényesülését is vizsgálta, és arra a megállapításra jutott, hogy a gyermek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indok az alapjog korlátozására. Az életkorhoz kötött védőoltások nem minősíthetők szükségtelen alapjogi korlátozásnak, mert azok egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését biztosítják, másrészt az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelmét szolgálják. A gyermekek testi-lelki integritásához való jogának és a szülők gyermekeik gondozásához fűződő alapjogának korlátozását szükségessé teszi a járványügyi közérdek, mint alkotmányos cél. Az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy a védőoltások elmaradása általában véve sokkal nagyobb kockázatot jelent a gyermek egészségére, mint a védőoltások. Mindebből következően a kötelező védőoltások beadatásának elmulasztása olyan veszélyeztetettséget jelent, amely alapján a védelembevétel elrendelése szükségessé válhat, mert a gyermek testi fejlődését gátolhatja vagy akadályozhatja. A Kúria a Kfv.II.38.071/2015/4. számú eseti döntésében is rámutatott – amelyet a Kúria jelen ügyben is oszt –, hogy a veszély fennállását mint szakkérdést a jogalkotó az egyes életkorokhoz kötött védőoltások kötelezővé tétele előtt megvizsgálta és mérlegelte a társadalom átoltottságához fűződő össztársadalmi érdek, valamint az egyéb önrendelkezési joghoz, lelkiismereti és vallásszabadsághoz fűződő egyéni érdek között feszülő ellentétet. A Gyvt. 5. § n) pontja szerinti veszélyhelyzet alátámasztására szakértő kirendelésére nincs szükség. A veszélyeztetettség minden további bizonyítás nélkül megállapítható a kötelező védőoltások beadásának megakadályozása vagy elmulasztása esetén.
[22] A Kúria ezzel összefüggésben nem osztotta a felpereseknek azt a hivatkozását, hogy a veszélyeztetettség csak az előidézett állapot igazolása esetén lenne megállapítható, a védőoltások elmulasztása esetében pedig csak egy feltételezett, jövőbeni helyzet áll fenn. Arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt, hogy nem kell bekövetkeznie a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődése megsértésének ahhoz, hogy a veszélyeztetettség megállapítható legyen. Az állapot lehet olyan veszélyhelyzet is, amely az ilyen sérelem bekövetkezésével járhat, és e körben nincs jelentősége a büntetőjogban a kiskorú veszélyeztetettsége bűncselekménye megállapítása feltételeinek, mert a perbeli esetben nem büntetőjogi tényállás vizsgálatára kerül sor.
[23] Mindebből következően a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és érdemben felülvizsgálható jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.37.254/2016.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére