KÜ BH 2017/102
KÜ BH 2017/102
2017.03.01.
A családegyesítési célú tartózkodási engedély kiadása iránti eljárásban a hatóság – figyelemmel az Európai Bíróság gyakorlatára – az eltartottság körében azt köteles vizsgálni, hogy a családtagok között fennáll-e egy komplex függőségi viszony [2007. évi II. tv. (Harmtv.) 19. § (4) bek., 2003/86/EK irányelv 4. cikk., 10. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesi család tagjai, az I-II. rendű felperes testvérek, és a III-IV. rendű felperes szülők a Magyarországon 2014. július 16-án menekültként elismert Y. Y. szír állampolgár családtagjaiként 2014. szeptember 1-jén és 11-én családegyesítési célú tartózkodási engedély iránti kérelmeket nyújtottak be Magyarország kairói külképviseletén. Kérelmükben előadták, hogy a menekültként elismert Y. Y.-hoz kívánnak Magyarországra utazni. A kérelmezők a rokoni kapcsolat igazolására családi könyvet nyújtottak be.
[2] A kérelmeket az elsőfokú hatóság 2014. december 3. napján kelt 106-1-64443/9/2014-T., 106-1-64429/10/2014-T., 106-1-64456/9/2014-T., 106-1-64451/9/2014-T. számú határozataival elutasította. A szülők kapcsán a határozatok azon alapultak, hogy hitelt érdemlő módon nem igazolták, hogy őket a menekült tartotta, illetve tartja el. A testvérek tekintetében az elutasítás indoka az volt, hogy a testvérek nem igazolták, hogy egészségi állapotuk miatt önmagukat képtelenek lennének ellátni.
[3] Az elsőfokú határozatokkal szemben a menekültként elismert Y. Y. nyújtott be fellebbezéseket. A másodfokú eljárás során bizonyítékokat nyújtott be arra vonatkozóan, hogy családjának kéthavi rendszerességgel 100 USD összegű támogatást küld, valamint orvosi igazolásokat nyújtott be arról, hogy testvérei akut depresszióban szenvednek.
[4] Az alperes 2015. június 1-én kelt 106-T-8545/20/2015., 106-T-8550/17/2015., 106-T-8522/17/2015., és 106-T-8537/17/2015. számú határozataival a menekült családtag fellebbezéseit elutasította és az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az alperes a szülők vonatkozásában megállapította, hogy nem nyert hitelt érdemlően bizonyítást, hogy a szülők eltartására szorulnak, és eltartásukról csak a Magyarországon menekültként tartózkodó gyermekük tud gondoskodni. A testvérek vonatkozásában csatolt orvosi igazolások kapcsán az alperes megállapította, hogy azok nem tisztázzák kétséget kizáróan azt, hogy milyen súlyos betegségben szenvednek, milyen gyógyszeres kezelésben részesülnek, illetve hogy önmagukról képesek-e gondoskodni, ezért a tartózkodási célt nem fogadta el igazoltnak.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperesek az alperesi határozatokkal szemben kereseteket nyújtottak be, amelyekben a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérték. Előadták, hogy a hatóság megsértette a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) és (6) bekezdéseit, valamint 52. § (3) bekezdését, amikor nem vette figyelembe a becsatolt bizonyítékokat. Indítványozták továbbá előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Bíróságnál a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 19. § (4) bekezdése és a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) 4. cikk (2) bekezdés a) pontja és 10. cikk (2) bekezdése összhangjának vizsgálatára.
[6] A szülők esetében előadták, hogy az irányelv 4. cikk (2) bekezdés a) pontjával az alperes által alkalmazott Harmtv. 19. §-a (4) bekezdése ellentétben áll. Az irányelv eredeti angol nyelvű szövege az eltartottság helyett a „dependency” (függőség) kifejezést tartalmazza, ami nem kizárólag az anyagi eltartotti helyzethez köti a családegyesítést, hanem olyan egyéb, például érzelmi függő viszony esetében is lehetővé teszi e jogosultság alkalmazását, amelyeket jelen ügyben az alperes kellőképpen nem vizsgált meg.
[7] A testvérek esetében előadták, hogy az irányelv 10. cikk (2) bekezdésében használt „dependency” fogalom alapján az ő esetükben is a függő viszony feltárására lett volna szükség, szemben a Harmtv. 19. § (4) bekezdésének b) pontja alapján vizsgált egészségi állapottal.
Az elsőfokú ítélet
[8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetek folytán megindult pereket egyesítette, majd az alperesi határozatokat – az elsőfokú határozatokra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában hivatkozott a Kúria Kfv.III.37.968/2014/6. számú döntésére, amely alapján nem tartotta szükségesnek az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését. Hivatkozott arra is, hogy Harmtv. 19. § (4) bekezdés a) pontja összhangban áll a hivatkozott uniós joggal.
[9] Az ügy érdemét illetően a bíróság indokolásában rámutatott arra, hogy az I-II. rendű felperes testvérek vonatkozásában az alperes megsértette a Ket. 50. §-a szerinti tényállás-tisztázási kötelezettségét, amikor nem folytatott le szakértői bizonyítást arról, hogy a testvérek egészségi állapota hogyan befolyásolja az öngondoskodási képességüket.
[10] A III-IV. rendű felperes szülők kapcsán az eljárt bíróság nem találta jogsértőnek az alperesi határozatokat, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható, hogy a szülők a családegyesítő eltartottjai lennének, azonban a család egységének elve alapján ezeket is hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[11] Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetek elutasítását, illetve másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[12] Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az eljárt bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését és a Pp. 339. § (1) bekezdését. Az a körülmény, hogy a bíróság a beszerzett bizonyítékokat az eljárt hatóságoktól eltérően értékelte és mérlegelte, önmagában nem ad alapot a határozatok hatályon kívül helyezésére.
[13] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra is, hogy pusztán a család egységének elve nem indokolja a peres eljárások egyesítését, különösen ha ez olyan határozatok hatályon kívül helyezéséhez is vezet, amelyek az eljárt bíróság álláspontja szerint is jogszerűek.
[14] A felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be Kúriára, amelyben előadták, hogy az eljárt bíróság tévesen állapította meg az alkalmazandó jog körét a Harmtv. 19. § (4) bekezdés a)-b) pontjában, mivel az irányelv közvetlen hatályú alkalmazásának lett volna helye, arra tekintettel, hogy a Harmtv. rendelkezései ellentétesek az uniós jogi rendelkezésekkel. Kérték továbbá az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését.
[15] A testvérek vonatkozásában a felperesek előadták, hogy az irányelv 10. cikk (2) bekezdésével ellentétes, hogy a függőségi viszony helyett a magyar jogalkotó egy teljesen más feltételt írt elő a családegyesítéshez a Harmtv. 19. § (4) bekezdés b) pontjában. A felperesek álláspontja szerint a szülők vonatkozásában pedig az irányelv 4. cikk (2) bekezdés a) pontjával összhangban azt kellett volna vizsgálni, hogy a családegyesítő menekült és szülei között fennáll-e egy komplex függőségi viszony, amely az anyagi eltartottságon kívül más körülményeket is figyelembe vesz.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem kisebb részben alapos, nagyobb részben alaptalan.
[17] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét a bizonyítékok mérlegelése alapján hozta. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria állandó gyakorlata szerint a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati kérelemmel eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen volt, és emiatt iratellenes tényállás került megállapításra. Perbeli esetben ilyen hibában a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete nem szenvedett.
[18] Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy a felperesek körülményeikhez képest okiratokkal próbálták igazolni a testvérek egészségi állapotát. A Kúria egyetértett az eljárt bírósággal abban is, hogy ezen okiratok tükrében jelen ügyben annak megítélése, hogy az I-II. rendű felperesek öngondoskodásra képesek-e szakkérdésnek minősül, mivel az igazolt betegségeik pszichés eredetűek, ahol az öngondoskodási képesség megítélése komplexebb feladat, mint egy egyértelmű fizikai sérülés esetén.
[19] A Kúria a perek egyesítése kapcsán megállapította, hogy az egyesítés a családi kapcsolatokra és a család egységének elvére tekintettel indokolt volt a Pp. 149. § (2) bekezdése alapján, azonban ez önmagában nem elegendő indok arra, hogy a bíróság a szülők vonatkozásában is hatályon kívül helyezze az alperesi határozatokat. Ebben a körben tehát az alperes felülvizsgálati kérelme alapos volt. Megállapította azonban a Kúria, hogy a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme viszont abban a körben volt alapos, hogy az alperes nem tárta fel kellőképpen a III-IV. rendű felperes szülők és a menekült közötti eltartotti viszonyt, ezért a határozatok hatályon kívül helyezése – az alábbiak szerint, eltérő indokok alapján – jogszerű volt.
[20] A felperesek által indítványozott előzetes döntéshozatali eljárás kapcsán a Kúria elöljáróban megállapította, hogy az Európai Bíróság többek közt a 283/81. sz. CILFIT ügyben foglalta össze azokat a feltételeket, amelyek esetén a nemzeti bíróságnak lehetősége van, illetve bizonyos esetekben köteles előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni. Eszerint „ha közösségi jogi kérdés merül fel olyan nemzeti bíróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a kérdést a Bíróság elé terjessze, kivéve, ha azt állapította meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó közösségi jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy a közösségi jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár” (21. pont).
[21] Jelen ügyben a felperesek álláspontja szerint a szülő és a testvérek esetében két külön okból szükséges az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, erre tekintettel a Kúria is elkülönítve vizsgálta ezeket a kérdéseket.
[22] A szülők családegyesítésére tekintettel a felperesek előadták, hogy a Harmtv. 19. § (4) bekezdés a) pontja – amely kimondja, hogy a családi együttélés biztosítása céljából tartózkodási engedélyt kaphat a családegyesítő vagy házastársa, illetve a menekültként elismert személy eltartott szülője – ellentétes az irányelv 4. cikk (2) bekezdésével, valamint az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával. Álláspontjuk szerint az eltartottság („dependency”) kritériuma nem szűkíthető le az anyagi szempontú eltartás követelményére.
[23] Az eltartotti (dependent, függő) státusz értelmezése megjelenik az irányelv értelmezéséhez kibocsátott bizottsági közleményben (COM/2014/0210 final), valamint az Európai Bíróság esetjogában is. Az Európai Bíróság vonatkozó – és felperesek által is hivatkozott – döntéseinek jelentős része a 2004/38/EK irányelvhez kapcsolódóan született, ezért a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezők családegyesítésére vonatkozik, kisebb részben az ügyben érintett irányelvhez kapcsolódnak. A bizottsági közlemény azonban kiemeli, hogy a döntések nyelvezete nem utal arra, hogy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezők ügyeiben született megállapítások ne lennének irányadóak a harmadik országbeli kérelmezők vonatkozásában is az eltartotti státuszra.
[24] Az eltartottság kapcsán több ítélet úgy fogalmaz, hogy a jogosult családtagjának „eltartotti” minősége olyan tényállási helyzetből következik, amelyet az a körülmény jellemez, hogy a családtag eltartása a tartózkodási jog jogosultja által biztosított (pl. 316/85. sz. Lebon-ügy, C-200/02. sz. Zhu és Chen ügy). A legtöbb ügyben megjelenik, hogy az eltartottság nemcsak anyagi, hanem fizikai, érzelmi, materiális függést is jelent (C-83/11. sz. Rahman-ügy, 316/85. sz. Lebon-ügy). Az eltartotti viszony így valóban jellemezhető egy összetett függőségi viszonyként, amelynek egyik eleme az anyagi eltartottság.
[25] Ebben a körben a Kúriának tehát a CILFIT ügy alapján azt kellett megállapítania, hogy az eltartottság fogalmát az Európai Bíróság már értelmezte, ez az értelmezés kötelező a nemzeti hatóságokra és bíróságokra, így a szülők vonatkozásában előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének nem volt helye. Egyúttal megállapította a Kúria, hogy az irányelv az eltartottság jelentése körében – az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának figyelembevételével – közvetetten alkalmazható a jogalkalmazó szervek számára, így az alperesnek a megismételt eljárásban ennek figyelembevételével kell vizsgálnia a III-IV. rendű felperesek és a családegyesítő menekült helyzetét.
[26] A felperesek a testvérek kapcsán előadták, hogy Harmtv. 19. § (4) bekezdés b) pontja – amely szerint családi együttélés biztosítása céljából tartózkodási engedélyt kaphat a családegyesítő vagy házastársa, illetve a menekültként elismert személy testvére és egyenes ági rokona, ha egészségi állapota miatt képtelen önmagáról gondoskodni – ellentétes az irányelv 10. cikk (2) bekezdésével. Ez alapján a tagállamok engedélyezhetik a 4. cikkben nem említett egyéb családtagok családegyesítését, ha azok a menekült eltartottjai. A felperesek szerint a nemzeti jogalkotó nem szabhat teljesen más feltételt az irányelvhez képest. Mivel a felperesek álláspontja szerint az irányelv és a Harmtv. e rendelkezései ellentétesek egymással, ezért az uniós jog elsőbbsége alapján az irányelv közvetlen hatállyal érvényesül.
[27] Az ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem is említi az irányelv 10. cikk (2) bekezdése kapcsán a Kúria Kfv.III.37.968/2014/6.számú eseti döntését. A Kúria ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy ebben az ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem lehetett érdemben figyelembe venni, mivel azt a felperes a Pp. 335/A. § (1) bekezdése és a 273. § (5) bekezdése sérelmével, elkésetten terjesztette elő. Továbbá, mivel egy eseti döntésről van szó, e korábbi ítélet nem korlátozza a kérdés megítélését jelen ügyben.
[28] A felperesek uniós jog elsőbbségére vonatkozó érveiket arra alapították, hogy a magyar szabályozás a testvérek vonatkozásában egyértelműen ellentétes az irányelv szövegével. A Kúria álláspontja szerint ez az ellentét előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nélkül nem állapítható meg, így a testvérek vonatkozásában is az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének a CILFIT-ügy szerinti feltételeit vizsgálta.
[29] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének egyik CILFIT-ügy szerinti feltétele, hogy kérdés releváns legyen, vagyis a kérdésre adott felpereseknek kedvező válasz esetén eltérő döntés hozható az ügy érdemében (CILFIT-ügy 21. pont). Tekintettel arra, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel kellőképpen, így a jelen ügyben nem ítélhető meg, hogy a testvérek vonatkozásában van-e relevanciája a komplex függőségi viszony vizsgálatának. A megismételt eljárásban tehát az alperesnek ennek is figyelembevételével kell vizsgálni az I-II. rendű felperesek és a családegyesítő menekült kapcsolatát.
[30] A fentiekre tekintettel Kúriának az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet az Európai Uniós működéséről szóló szerződés 267. cikke és a Pp. 155/A. §-a alapján – figyelemmel a CILFIT-ügyre – el kellett utasítania.
[31] A kifejtett indokok alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az új eljárásban az alperes – a szakértő kirendelése mellett – köteles bizonyítást lefolytatni arra vonatkozóan, hogy a felperesek és a Magyarországon tartózkodó menekült családtagjuk között fellelhető-e olyan komplex függőségi kapcsolat, amely az – Európai Bíróság gyakorlatára figyelemmel – az eltartottság körében vizsgálandó, különösen figyelemmel az alapeljárás lefolytatása óta eltelt időre.
(Kúria, Kfv.III.37.419/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás