BÜ BH 2017/112
BÜ BH 2017/112
2017.04.01.
A szolgálatban kötelességszegés a kötelesség más módon súlyos megszegésével megvalósult fordulata akkor állapítható meg, ha a kötelességszegés – annak mibenléte, jellege miatt – eléri azt a szintű mulasztást, amelyet a nevesített három elkövetési fordulat tartalmaz. „A más módon súlyosan megszegés” megállapításánál elsősorban annak van jelentősége, hogy mi volt az elkövető feladata, mire vonatkozott a szolgálati kötelezettsége, és ez a katonai érdekek szempontjából mennyire volt jelentős, továbbá a szolgálati előírások megszegése miben nyilvánult meg [Btk. 438. § (1) bek. 4. fordulat].
[1] A rendőr főtörzszászlós I. r. és a rendőr törzszászlós II. r. vádlottat a törvényszék katonai tanácsa a megismételt eljárásban meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki a Btk. 438. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettében, ezért őket százhúsz-százhúsz napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 120 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[2] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtáblai katonai tanács az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és bűncselekmény hiányában mindkét vádlottat felmentette a szolgálatban kötelességszegés bűntettének vádja alól.
[3] A másodfokú határozat ellen a fellebbviteli főügyészség fellebbezést jelentett be mindkét vádlott terhére, bűnösségük megállapítása és velük szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében.
[4] A Legfőbb Ügyészség a másodfellebbezést fenntartotta, mivel megítélése szerint a vádlottak cselekménye a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével járt, mivel az ellenőrzés elvégzésének hiányában a csempészet feltételezett gyanúja nem volt tisztázható.
[5] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét megváltoztatva állapítsa meg a vádlottak bűnösségét a Btk. 438. § (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettében és velük szemben a Btk. 33. § (4) bekezdésének alkalmazásával – a Btk. 50. § (1) és (2) bekezdése alapján – szabjon ki pénzbüntetést.
[6] A bejelentett másodfellebbezés a Be. 386. § (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel joghatályos, ezért a Kúria az ügyben a Be. 393. §-a alapján nyilvános ülést tartott.
[7] Az ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az ügyészi másodfellebbezést fenntartotta.
[8] A vádlottak védője és maguk a vádlottak is a másodfokú bíróság határozatának helybenhagyására tettek indítványt.
[9] A védő ezt azzal indokolta, hogy a vádlottak konkrét utasítást arra, hogy miként járjanak el, nem is kaptak, forgalmi okok miatt máshol, mint ahol erre sor került, nem is tudtak volna a járművel leállni, a határrendészek által ellenőriztetni kívánt gépjárműveket az adott útszakaszon a vonatkozó belső szabályzatok előírásai miatt nem lehetett leállítani, és ezért cselekményük nem minősíthető sem szolgálatban kötelességszegés bűntettének, sem más katonai bűncselekménynek.
[10] A Kúria az első- és másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.
[11] Ennek során megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit.
[12] A másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) és b) pontjára figyelemmel részben helyesbítette, részben kiegészítette, és ezzel eljárásban irányadónak tekintette.
[13] A Kúria álláspontja szerint azonban további kiegészítésre és helyesbítésre szorul a másodfokú bíróság által pontosított tényállás is. Ezért a Be. 388. § (2) bekezdése alapján eljárva az irányadó tényállást az iratok alapján az alábbiak szerint kiegészíti, illetve helyesbíti.
[14] Az elsőfokú ítélet 2. oldalán a történeti tényállás második bekezdése helyett megállapítja a következőket:
[15] A B.-i Határrendészeti Kirendeltség stabilhőkamera-kezelője 2011. november 11. napján hajnalban a t.-i szeméttelep átjárónál személyek mozgását észlelte. O.-né rendőr főhadnagy és H. Gy. rendőr főtörzsőrmester elöljárói utasításra szolgálati kocsival a helyszínre indult. B. és T. között haladva észlelték, hogy szemből több gépjármű közeledik nagy sebességgel, ezért felmerült a csempészet gyanúja. Emiatt megfordultak és követni kezdték a járműveket, miközben értesítették a B.-i Határrendészeti Kirendeltség ügyeletesét azzal, hogy kérjen zárást a V.-i Rendőrkapitányságtól a Tisza-hídon. A V.-i Rendőrkapitányság ügyeletese 5 óra 39 perckor a vádlottakat a következőkre utasította: „... B.-ből most szóltak, hogy a negyvenegyesen halad N. irányába egy kék színű Seat, utána pedig egy román rendszámú autó, feltehetően csempészek. Menjetek már oda a Kraszna-híd környékére, próbáljátok ellenőrzés alá vonni a járműveket.”
[16] Mellőzi az elsőfokú ítélet 2. oldalának utolsó bekezdéséből az utolsó mondatot, amely szerint a vádlottak nem teljesítették az ügyeletesnek a forgalom ellenőrzésére adott utasítását annak ellenére, hogy az ügyeletes a keresett gépjárművek feltartóztatására és ellenőrzésére vonatkozó parancsot csak 6 óra 1 perkor vonta vissza.
[17] Ezzel a kiegészítéssel, illetve helyesbítéssel a tényállás immár hiánytalan, iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ekként megalapozott, így azt a Kúria a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban irányadónak tekintette.
[18] A Legfőbb Ügyészség által fenntartott ügyészi másodfellebbezés nem alapos.
[19] Ahogy arra az ítélőtábla helyesen rámutatott: a vádlottak részére a V.-i Rendőrkapitányság ügyeletese arra adott utasítást, hogy a Kraszna-híd környékén próbálják meg ellenőrzés alá vonni a határrendészek által üldözött gépjárműveket. Az ellenőrzés módjára konkrét utasítást azonban a vádlottak nem kaptak, ilyet a rendőrkapitányság ügyeletének hanganyaga sem tartalmazott.
[20] Arra sincs ugyanakkor adat, hogy a vádlottakhoz eljutott az országhatár felől V. felé közlekedő gépjárműveket üldöző határrendészek azon kérése, miszerint a Kraszna-hídnál zárást kérnek, mivel a B.-i Határrendészeti Kirendeltség és a V.-i Rendőrkapitányság közötti rádióforgalmazás hanganyaga nem áll rendelkezésre.
[21] (Ezért is kellett mellőzni az elsőfokú ítélet tényállásából a 2. oldal utolsó bekezdésének utolsó mondatát.)
[22] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a vádlottak nem szegték meg a közúti járművek megállításának és követésének módszereiről és taktikáiról szóló 7001/2006. (IV. 6.) ORFK irányelvben foglaltakat, és arra is helytállóan mutatott rá, hogy a B.-i Határrendészeti Kirendeltség járőrei által kért zárás, illetve ellenőrző-áteresztő pont megszervezése a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (IV. 23.) ORFK utasítás alapján a V.-i Rendőrkapitányság két gépkocsizó járőre által nem is lett volna végrehajtható.
[23] Emellett a vádlottak az utasításnak eleget tettek; az ügyeletes utasítását – amely szerint meg kellett volna próbálniuk ellenőrzés alá vonni a kérdéses járműveket – az adott körülmények között a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 44. §-a szerinti közlekedésrendészeti intézkedésként sem volt lehetőségük másként végrehajtani.
[24] Utal a Kúria a következőkre is:
[25] A szolgálatban kötelességszegés bűncselekménye kapcsán kialakult bírói gyakorlat akkor tartja megállapíthatónak a szolgálatban kötelességszegés Btk. 438. § (1) bekezdés 4. fordulata szerinti elkövetési magatartással megvalósított vétségét, ha a kötelességszegés – annak mibenléte, jellege miatt – eléri azt a szintű mulasztást, amelyet a nevesített három elkövetési fordulat tartalmaz. „A más módon súlyosan megszegés” kapcsán elsősorban annak vizsgálata indokolt, hogy az ugyanezen bekezdésben megjelölt három elkövetési magatartással legalább azonos súlyú, a szolgálatra nézve azonos mértékű jogsérelmet előidéző magatartásról van-e szó. Ennek megállapításánál annak van jelentősége, hogy mi volt az elkövető feladata, mire vonatkozott a szolgálati kötelezettsége, és ez a katonai érdekek szempontjából mennyire volt jelentős. Emellett azonban fontos annak vizsgálata is, hogy a szolgálati előírások megszegése miben nyilvánult meg.
[26] A vádlottak terhére a szolgálatban kötelességszegés bűncselekményének egyik fordulata sem állapítható meg.
[27] Így az ítélőtábla katonai tanácsa a vádlottakat törvényesen mentette fel bűncselekmény hiányában a szolgálatban kötelességszegés bűntettének vádja alól.
[28] Ezért a Kúria az ítélőtábla ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 971/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás