BK ÍH 2017/115.
BK ÍH 2017/115.
2017.12.01.
Összbüntetésbe kizárólag végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók.
A külföldi (tagállami) ítéleten alapuló szabadságvesztés végrehajtása átvételének hiányában az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételei sem állnak fenn, mert e szabadságvesztés a magyar jog szerint nem végrehajtható [Btk. 93. § (2) bekezdés; 2012. évi CLXXX. törvény 109. §].
A törvényszék 2017. év július hó 27. napján kelt végzésével Gy. I. elítéltnek a törvényszék korábbi határozatával külföldi ítélet érvényeként elismert 1 év 6 hónap börtönbüntetés és a kerületi bíróság, illetve a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével kiszabott 3 év börtönbüntetés összbüntetésbe foglalása iránti indítványát elutasította.
A végzés ellen az elítélt jelentett be indokolás nélküli fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék végzésének helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék helytállóan rögzítette az összbüntetési eljárás szempontjából jelentőséggel bíró adatokat, azt kizárólag a külföldi bíróság megnevezése tekintetében kellett helyesbíteni.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen döntött az elítélt összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványának elutasításáról, azonban indokai csak részben helytállóak.
Az elsőfokú végzés törvényesen hivatkozott arra, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a szerint, ha az összbüntetésbe foglalandó ítéletek közül legalább egy 2013. július hó 1. napját követően emelkedett jogerőre, a Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy jelen esetben mindkét alapítélet a Btk. hatályba lépését követően emelkedett jogerőre, így az összbüntetésbe foglalás iránti indítvány elbírálásakor a jelenleg hatályos Btk. szabályai az irányadók.
Az elsőfokú bíróság arra is helytállóan hivatkozott, hogy a Btk. 93. § (2) bekezdése értelmében összbüntetésbe kizárólag olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre. Az indokolásában kitért arra, hogy a külföldi ítélettel kapcsolatban nem áll rendelkezésre olyan adat, amelyre tekintettel az lenne megállapítható, hogy az elítéltnek a kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés egy részét még le kellene töltenie, azonban e kérdés vizsgálata nem bír jelentőséggel.
A külföldi ítélet érvényeként elismert 1 év 6 hónap börtönbüntetésről megállapítható, hogy az Magyarországon nem vált végrehajtandóvá.
Ennek oka, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködéséről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 109. §-a szerinti eljárás keretében a külföldön kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételére nem került sor, így a külföldi (tagállami) ítéleten alapuló börtönbüntetés végrehajtása átvételének hiányában az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételei sem állnak fenn, mert e börtönbüntetés a magyar jog szerint nem végrehajtható.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék összbüntetésbe foglalás iránti indítványt elutasító végzését – a fent hivatkozott részben eltérő indokolással – a Be. 371. § (1) bekezdése értelmében, a Be. 555. § (2) bekezdés h) pontja szerinti eljárásban helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Beüf.10.740/2017/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás