BK ÍH 2017/116.
BK ÍH 2017/116.
2017.12.01.
Az összbüntetési indítványt a törvényszék csak a saját hatáskörébe tartozó ügy tekintetében utasíthatja el [Be. 574. § (1) bekezdés].
Az első fokon eljárt törvényszék az elítélt összbüntetési indítványát a helyi bíróság három ítélete és a törvényszék egy ítélete vonatkozásában elutasította. Egyebekben megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet az összbüntetési eljárás lefolytatása végett a helyi bírósághoz áttenni rendelte.
Az elsőfokú végzés tényállása szerint a helyi bíróság az elítéltet 1 év börtönre, 4 hónap börtönre és 4 hónap fogházra ítélte.
Majd ezt követően a törvényszék 9 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki vele szemben.
Az elkövetési időkre, illetőleg a határozatok jogerejére figyelemmel a törvényszék megállapította, hogy a három helyi bírósági ítélet esetében állnak fenn az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételei, valamint a két helyi bírósági és az egy törvényszéki elítélés esetében is adottak a feltételek. Tekintettel azonban arra, hogy ez utóbbi esetben a két helyi bírósági és a törvényszéki ítélet összbüntetésbe foglalásakor az összbüntetést a súlyosabb fegyház fokozatban kellene letölteni, így a helyi bírósági elítélések összbüntetésbe foglalása kedvezőbb az elítélt számára.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, melynek okát és célját nem jelölte meg, de nyilvánvalóan az indítvány elutasítását sérelmezte.
A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
A másodfokon eljáró ítélőtábla az elítélt fellebbezését alaposnak ítélte.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a Btk. 93. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel nincs lehetőség az elsőfokú végzésben megjelölt valamennyi szabadságvesztés összbüntetésbe foglalására. Azok nem állnak kvázi halmazati viszonyban, ugyanis a törvényszéki elítélés alapját képező cselekményeket az első helyi bíróság által hozott ítélet kihirdetése után követte el az elítélt.
Helyesen hivatkozott a törvényszék arra is, hogy valamennyi helyi bírósági, illetőleg a két helyi bírósági és törvényszéki elítélés esetében áll fenn az összbüntetésbe foglalás lehetősége. Abban sem tévedett, amikor megállapította, hogy a helyi bíróságok által kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása kedvezőbb az elítélt számára, mert így rövidebb időt kell fegyház fokozatban töltenie.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor az összbüntetésbe foglalható három járásbírósági hatáskörbe tartozó ítélet vonatkozásában is elutasította az összbüntetésbe foglalás iránti indítványt, és ez ellentétes azzal a helyes rendelkezésével is, hogy ezen eljárás tekintetében hatáskörének hiányát állapította meg, és az ügyet áttette a helyi bíróságra.
A járásbírósági hatáskörbe tartozó indítvány tekintetében ugyanis nem hozhat a törvényszék elutasító határozatot, hiszen saját mérlegelése alapján állapította meg, hogy a járásbírósági elítélések összbüntetésbe foglalhatók és ez a kedvezőbb az elítéltre nézve. Így csupán a saját hatáskörébe tartozó és álláspontja szerint összbüntetésbe nem foglalható elítélés tekintetében kell az indítványt elutasítani, míg a többi elítélésre vonatkozóan a hatáskör hiánya miatt az ügyet a helyi bíróságra áttenni.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezést a fentiek szerint alaposnak találta, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta akként, hogy az összbüntetési indítványt kizárólag a törvényszék ítélete vonatkozásában tekintette elutasítottnak, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.I.591/2016/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás