PÜ BH 2017/119
PÜ BH 2017/119
2017.04.01.
Az elsőfokú földhivatal nem jogerős, utóbb megváltoztatott bejegyző határozata nem alapja egy későbbi törlési per megindításának. Az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan tulajdonostársa a másik tulajdonostárs tulajdoni illetősége tekintetében is nyilvántartott joggal rendelkezik és így törlési per indítására jogosult, ha a joga az adott jogviszonyt tekintve kihat arra a tulajdoni illetőségre is [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 145. § (2) bek. 234. § (1) bek., 237. § (1) bek., 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 62. § (1) bek. 635. § (1) és (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli ingatlan a felperesek, illetve jogelődjük néhai P. B. volt I. rendű felperes (a továbbiakban: felperesek), az eljárás során szintén elhunyt volt II., III. rendű alperesek (akiknek jogutódai a VIII., IX. és X. rendű alperesek) és az V., VI. rendű alperesek, valamint dr. S. Gy.-né tulajdonában állt. Dr. S. Gy.-né 1998. július 18-án eladta az ingatlan tulajdonában álló 1304/8010 tulajdoni hányadát az I. rendű alperesnek. A II-III. rendű alperesek lemondtak az elővásárlási jogukról, míg a felperesek élni kívántak ezzel az őket megillető jogosultsággal. A II-III. rendű alperesek ezt követően a korábbi nyilatkozatukat megváltoztatva, 1998. szeptember 14-én bejelentették, hogy gyakorolni kívánják az elővásárlási jogukat, az eladó pedig úgy nyilatkozott, hogy a jogosultak közül velük köti meg a szerződést. A felperesek által indított perben a bíróság a 2002. március 6-án meghozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az adásvételi szerződés a felperesek és az eladó között jött létre, de tekintettel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásba ekkor már bejegyezték a II-III. rendű alperesek tulajdonjogát, a perben az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésükről nem történt rendelkezés. A felperesek által indított további perben a bíróság a 2003. november 7-én meghozott jogerős ítéletével megállapította, hogy az eladó és a II-III. rendű alperesek között adásvételi szerződés nem jött létre és rendelkezett arról, hogy az 1304/8010 tulajdoni hányadra kerüljön bejegyzésre a felperesek tulajdonjoga. A II-III. rendű alperesek azonban 1998. október 14-én egy közös tulajdon megszüntetése megnevezésű szerződéssel átruházták a tulajdoni illetőséget az I. rendű alperesre, aki 1998. október 19-én már kérte a tulajdonjoga bejegyzését. Az elsőfokú földhivatal először az I. rendű alperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasította és bejegyezte a tulajdoni illetőségre a felperesek tulajdonjogát, de a fellebbezési, majd a bírósági eljárást követően megismételt eljárás eredményeképpen végül 2007. május 17-én bejegyzésre került az I. rendű alperes javára a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba. Az I. rendű alperes a 2006. november 15-én megkötött csereszerződéssel az ingatlan tulajdoni illetőséget ekkor már a IV. rendű alperesre ruházta át, aki 2006. november 20-án kérte a tulajdonjoga bejegyzését. 2007. július 20-án a IV. rendű alperes csereszerződéssel átruházta az ingatlan tulajdoni illetőséget a VII. rendű alperesre, aki az I. rendű alperes cég ügyvezetője és tagja. A földhivatal a IV., majd a VII. rendű alperesek tulajdonjogát is bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperesek keresetükben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 234. § (1) bekezdése és 237. § (1) bekezdése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdésének a) pontja és a 63. § (1) bekezdése alapján kérték, hogy a bíróság a perbeli ingatlanról a IV. és a VII. rendű alperesek javára bejegyzett tulajdonjogot törölje, az eredeti állapotot állítsa helyre és rendelje el a felperesek 652/8010-652/8010 arányú tulajdonjoga bejegyzését és kérték a földhivatal megkeresését a tulajdonjog átvezetése érdekében.
[3] Az I., IV. és VII. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték, mert álláspontjuk szerint az általuk megkötött szerződések nem semmisek, a közigazgatási bírósági eljárás eredményeképpen az I. rendű alperes tulajdonjoga bejegyzésre került, a IV. és VII. rendű alperesek pedig jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szereztek tulajdonjogot. A további alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével megállapította, hogy a II-III. rendű alperesek és az I. rendű alperes között, az I. rendű és a IV. rendű alperesek között, valamint a IV. és VII. rendű alperesek között létrejött szerződések érvénytelenek. Kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy a perbeli ingatlan tulajdoni hányadról a bejegyzett tulajdonjogot a földhivatal törölje és arra a felperesek tulajdonjogát jegyezze vissza. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az ügyben már meghozott jogerős ítéletek szerint a perbeli tulajdoni illetőségek tekintetében az adásvételi szerződés dr. S. Gy.-né eladó és a felperesek között jött létre, míg az eladó és a II-III. rendű alperesek közötti szerződést létre nem jöttnek kell tekinteni. A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése tárgyában hozott döntés jogereje nem terjedt ki a keresettel érintett jogra, az csak annyit állapított meg, hogy a korábbi ítéletek végrehajtása során a II-III. rendű alperesek időközben bejegyzett tulajdonjoga már nem volt törölhető, mert a bejegyzett tulajdonos azóta már az I. rendű alperes lett. A közigazgatási bíróság ítélete azonban nem foglalhatott állást a szerződések létrejötte, illetve érvényessége körében.
A felpereseknek tehát lehetőségük volt a jogerős ítéletek alapján arra, hogy az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törlési keresetet terjesszenek elő. A perindítás Inytv. 63. § (2) bekezdése szerinti feltételeinek a fennállására tekintettel vizsgálni kellett a IV. és VII. rendű alperesek jóhiszeműségét. Figyelembe kellett venni azonban itt a felek jóhiszeműségének a szubjektív elemét is, mert nem lehet jóhiszemű az, aki tud az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valós állapotról, de bízik abban, hogy az ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés. A IV. rendű alperesnek már pusztán a tulajdoni lap megtekintése alapján tudomással kellett bírnia a szerződés létre nem jötte, az érvénytelenségi, valamint a közigazgatási perekről, de az egyéb peradatok szerint az I. rendű alperes képviselőjétől külön tájékoztatást is kapott minderről. Nem lehetett jóhiszemű a VII. rendű alperes sem, aki az I. rendű alperes ügyvezetője és tagja volt, így tudott minden, az ingatlan tulajdoni hányadot érintő ügyről.
A nem tulajdonos II-III. rendű alperesektől az I. rendű alperes nem szerezhetett tulajdont, így az általuk kötött szerződés érvénytelen és nem szerezhetett tulajdont a tulajdoni illetőségen a továbbiakban a nem jóhiszemű IV. és VII. rendű alperes sem. A törlési per megindításának a feltételei fennálltak az ügyben és a perindítási határidő sem telt el, mert az csak a jóhiszemű jogszerzőket védte volna. A II., III. és az I. rendű, valamint az I. és IV. és a IV. és VII. rendű alperesek közötti szerződések a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelenek és ennek folytán érvénytelenek az azokon alapuló ingatlan-nyilvántartási bejegyzések is, megalapozott volt ezért a felperesek törlési keresete.
[5] Az I., IV. és VII. rendű alperesek által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a keresetváltoztatást követően a felpereseknek nem volt a szerződések érvénytelenségének a megállapítására irányuló keresete. Az érvénytelenségre csak a törlés iránti kérelmük indokaként hivatkoztak, az érvénytelenség megállapításával ezért az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten. Hivatkoztak ugyan a felperesek a régi Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglaltakra is, de az eredeti állapot helyreállítását nem kérték.
A 3/2010. (XII. 6.) PK véleményben foglaltakra hivatkozással a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a korábbi jogerős ítéletek alapján a II. és III. rendű alpereseknek valóban nem volt érvényes jogcímük az ingatlan tulajdoni hányad megszerzésére, így a tulajdonjoguk bejegyzése érvénytelen volt. A felperesek tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme azonban végül elutasításra került, így nem volt olyan, az ingatlanra vonatkozó joguk, amely jogszerű bejegyzés eredménye lett volna. Nem álltak fenn ezért a tekintetükben az I., IV. és VII. rendű alperesekkel szemben a törlési kereset benyújtásának a feltételei, törlési pert tehát nem indíthattak, keresetük megalapozatlan volt és így nem volt jelentősége az alperesek jóhiszeműségének.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel kérték az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a felperesek a keresetükben az érvénytelenségre hivatkozással kérték az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását és a korábbi bejegyzések törlésével tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Megállapításra a keresetük a módosítás folytán már valóban nem irányult, de a marasztalási keresetük indoka éppen a szerződések érvénytelensége volt, ezért a bíróságnak e tekintetben is ki kellett fejtenie az álláspontját. A két korábbi jogerős ítélet már determinálta az előzmények ténybeli és jogi minősítését, ezért az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetéseket vont le az alperesek közötti további jogügyletekről, az ezzel ellentétes következtetések pedig nyilvánvalóan okszerűtlenek és jogellenesek lettek volna. Helyesen vizsgálta tehát az elsőfokú bíróság azt, hogy az érintett alpereseknek van-e nyilvántartott joguk, részesülhetnek-e a közhitelességi elv védelmében, illetve az egyes alperesek jóhiszemű jogszerzőnek minősültek-e. E tekintetben az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően, helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felpereseknek van nyilvántartott joga, míg a további jogszerzőnek minősülő alperesek nem voltak jóhiszeműek, így a tulajdonjoguk törölhető.
Az elsőfokú bíróság helyesen alapította az Inytv. 63. § (2) bekezdésére a döntését, mert a perben a legfontosabb kérdés a további jogszerzők helyzetének és védelmének a vizsgálata volt. A régi Ptk. 237. § (1) bekezdése szerinti döntés jogkövetkezményei, ha ingatlanra vonatkoznak, csak az ingatlan-nyilvántartás szabályainak a keretei között vonhatóak le. Érvénytelenségi per nem csak a törlési per szempontrendszere alapján indítható olyan személy által, aki törlési per megindítására jogosult. Lehetőség van ugyanis arra, hogy a jogi érdekkel rendelkező, vagy jogszabály által felhatalmazott személy érvénytelenségi pert indítson akkor is, ha törlési pert egyébként nem indíthat, ilyen esetben azonban kérdéses, hogy ha vannak további jogszerzők, akkor az Inytv. 63. § (1) bekezdése alapján van-e mód még az eredeti állapot helyreállítására. Erre ez esetben ugyanis csak akkor van lehetőség, ha a további jogszerzők nem voltak jóhiszeműek.
A másodfokú bíróság által hivatkozott PK-vélemény csak később került meghozatalra, mint ahogy az elsőfokú bíróság döntött az ügyben, ugyanakkor az elsőfokú bíróság határozata a PK-vélemény tükrében is megalapozott. Az elsőfokú bíróság volt tehát az, amely helyesen értelmezte a keresetet, illetve annak módosítását, amelyben az eredeti állapot helyreállítása és a visszajegyzés kifejezéseket az Inytv.-re és arra tekintettel alkalmazták a felperesek, hogy a földhivatal nem jogerős határozatával egy alkalommal már a tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Nem volt akadálya a kereset teljesítésének az, hogy az érvénytelen jogcímen szerző fél a jogot további rosszhiszemű jogszerző félre ruházta át. A felperesek a marasztalási keresetüket tehát a 2/2005. (VI. 15.) PK véleményben foglaltakra is tekintettel a további szerződések érvénytelenségére is alapították és ennek folytán nyílt joguk arra, hogy a tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Nem lehet kérdéses ezért, hogy a perindításhoz szükséges jogi érdekeltségük fennállt és mivel a bejegyzett jogukat törölték, az sem volt valós, hogy ne lett volna korábban nyilvántartott joguk. Az ilyen formában előterjesztett keresetük alapján az érvénytelenség megállapítása valóban csak jogalapi kérdés, az nem az ítélet rendelkező részére, hanem az indokolására tartozik, ezért is nem tartották szükségesnek, hogy a marasztalási igény mellett fennálljon megállapítási petitum is. Előadták, hogy a törlési perekre vonatkozó szabályok vonatkozásában nemcsak az a jog minősül nyilvántartottak, ami a törlési igény keletkezésekor be van jegyezve, hanem az is, amit már töröltek, erre tekintettel tehát a felpereseknek is fennállt a perindítási lehetőségük és ez okból sem volt jogszerű a másodfokú bíróság által alkalmazott elutasítási ok.
[7] Az I. és IV. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására és a felperesek perköltségben történő marasztalására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[9] A másodfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetéseket vont le, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő.
[10] A Kúria már több alkalommal kifejtette, hogy a régi Ptk. rendelkezései szerinti érvénytelenségi és az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törlési kereset egymással összefüggő és együttesen alkalmazott, de a céljaiban és jellegében is egyaránt eltérő, két külön jogvédelmi eszköz.
[11] Az érvénytelenségi kereset alapján az arra jogosult (jogi érdekeltséggel rendelkező) fél a régi Ptk. rendelkezései szerint, érvénytelenségi jogcímre hivatkozással kérheti az egyes szerződések érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítása körében – amennyiben erre az Inytv. rendelkezései is lehetőséget adnak – a bejegyzett tulajdonjog törlését és a tulajdonjoga bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.
[12] A perbeli esetben azonban, ahogy azt a másodfokú bíróság is helyesen megállapította, a felperesek a keresetükben nem ezt kérték, nem kérték az egyes szerződések érvénytelenségének a megállapítását, így az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-ában foglaltak megsértésével hozott e tekintetben érdemi döntést. A felpereseknek – jogi érdekeltségük folytán – fennállt volna a lehetőségük az alperesek által a vitatott tulajdoni illetőségre kötött szerződések érvénytelenségének a megállapítására irányuló kereset előterjesztésére. Kérdéses lehet azonban az, hogy érvénytelenek voltak-e ezek a szerződések, mert önmagában abból eredően, hogy az ingatlan tulajdonjogával az eladó esetlegesen az átruházáskor nem rendelkezett, nem bizonyos, hogy az érvénytelenség megállapítható. Egy, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében, a tulajdonjog átruházására érvényesen létrejött szerződés alapján szerző fél tekintetében pedig ez a fajta perlés csak akkor vezethet eredményre, ha az érvénytelenségi per megindítója egyben törlési kereset előterjesztésére is jogosult és ilyen tartalmú igényt is előad.
[13] A felperesek azonban ténylegesen – bizonyos mértékben a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól is eltérően – nem erre alapították a keresetüket, hanem egyértelműen egy, az Inytv. 62. § (1) bekezdésének a) pontjának a rendelkezésein alapuló törlési pert indítottak. A felperesek a keresetben az eredeti bejegyzés, a II., III. rendű alperesek tulajdonjoga bejegyzésének a jogerős ítélettel már megállapított érvénytelenségére alapították az igényüket és a törlési per szabályai alapján kérték a további bejegyzések törlését és a tulajdonjoguk bejegyzését a vitássá tett tulajdoni illetőségre. A II., III. rendű alperesek tulajdonjogának bejegyzése azért érvénytelen bejegyzés, mert a jogerős ítélet által már megállapítottak szerint az annak alapjául szolgáló szerződés nem jött létre. Az ilyenformán előterjesztett kereset esetén nem volt jelentősége annak, hogy a további alperesek, azaz a II., III. és I. rendű, az I. és IV. rendű, és a IV. és VII. rendű alperesek közötti szerződések érvénytelenek vagy sem, mert ha a törlési kereset alapos, a javukra bejegyzett tulajdonjog akkor is törölhető, ha egyébként egymással érvényes szerződéseket kötöttek. A felperesek tehát ennek megfelelően és éppen ezért nem tartották fenn a továbbiakban az egyes szerződések érvénytelenségének a megállapítására irányuló keresetüket, mivel ennek a megállapítása a törlési keresetük teljesíthetősége szempontjából közömbös volt. Az eredményes törlési kereset esetén ugyanis a közvetlen szerzők, azaz a II., III. rendű alperesek bejegyzésének az érvénytelensége folytán az azon alapuló további bejegyzések is megdőlnek és a törlés alapja ez esetben a bejegyzés érvénytelensége és nem a további jogszerzők közötti szerződések érvénytelensége lesz, a szerződések érvénytelenségének a vizsgálata pedig ez esetben már nem is szükséges [3/2010. (XII. 6.) PK vélemény 4. pont és annak indokolása].
[14] Az első- és másodfokú bíróság tehát helyesen járt el akkor, amikor az ügyben vizsgálta, hogy fennállnak-e a törlési per megindításának a feltételei, és ha igen, akkor alapos-e a törlési kereset.
[15] Elsődlegesen – a másodfokú bíróság álláspontjának megfelelően – az kellett tehát vizsgálni, hogy a felperesek jogosultak-e egyáltalán a törlési per megindítására, mert csak az ez irányú jogosultságuk fennállása esetén lehet jelentősége az egyes jogszerző alperesek jó- vagy rosszhiszeműségének. A perindításkor hatályos Inytv. 62. § (1) bekezdésének a) pontja alapján törlési keresetet az adhat elő, akinek a nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti.
[16] Helyesen foglalt állást e tekintetben a másodfokú bíróság és téves a felperesek felülvizsgálati kérelemben előadott álláspontja annyiban, hogy az elsőfokú földhivatal felperesek tulajdonjogát bejegyző határozata a perindítást nem alapozta meg. Ez a határozat ugyanis nem emelkedett jogerőre és a fellebbezési, majd a közigazgatási eljárás eredménye az lett, hogy ez a bejegyzés téves, jogszerűtlen és a felperesek bejegyzés iránti kérelmét elutasították. Egy nem jogerőre emelkedett – téves – bejegyzés, amelynek megalapozatlanságát jogerős döntés mondja ki, nem jelent ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartott jogot és így nem lehet alapja a törlési per megindításának sem.
[17] A másodfokú bíróság álláspontja is téves azonban a továbbiakban, mert a felpereseknek a perben eredetileg tett előadásuknak megfelelően mindvégig volt és van is olyan nyilvántartott joga, amelyet az érvénytelen bejegyzés sértett. A felperesek az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan bejegyzett tulajdonostársai. Ez a joguk az ingatlan-nyilvántartásba fel van tüntetve és bár a másodfokú bíróság által leírtaknak megfelelően értelemszerűen más tulajdoni illetőségre vonatkozik, mint ami a perben vitás, mégis a perbeli tulajdoni illetőségre is kiható és bejegyzett, azaz nyilvántartott jogot jelent. A felpereseket abból eredően, hogy az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan bejegyzett tulajdonostársai, olyan jogok illetik meg, amelyek mindenki, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében jogot szerezni kívánó személyek előtt is nyilvánvalóak kell hogy legyenek. Ez a jog a perbeli esetben éppen az a régi Ptk. 145. § (2) bekezdése szerinti, a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadára őket megillető elővásárlási jog, amellyel a felperesek éltek is. Nem hivatkozhat más személy jóhiszeműen arra, hogy erről a jogukról, amely a perbeli tulajdoni illetőségre is kiterjedt, ne tudna, hiszen ez a jogosultságuk az ingatlan-nyilvántartásból megállapítható és az jogszabály alapján illeti meg őket. A felpereseknek tehát ez a nyilvántartott joga szenvedett sérelmet az alperesek további szerződéskötésein alapuló további bejegyzésekkel. A felpereseknek tehát fennállt a jogosultsága a törlési per megindítására, vizsgálni kellett ezért a törlési kereset teljesíthetőségét is.
[18] A törlési per megindítására jogosult felperesek keresetének a teljesíthetősége tekintetében az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I., IV. és VII. rendű alperesek nem voltak jóhiszeműek [Inytv. 63. § (1) és (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a jóhiszeműség szubjektív elemét is vizsgálni kellett az ügyben, mert a fél akkor jóhiszemű, ha az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valóságos jogi állapotról nem tud és nem is kell tudnia. Nem lehet jóhiszemű viszont az a szerző, aki abban bízik, hogy az ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz ingatlan-nyilvántartási bejegyzés.
[19] Az I. rendű alperes volt az, aki a tulajdoni illetőséget eleve meg akarta szerezni, így tudott a felperesek elővásárlásijog-gyakorlásáról és ezt akarta a II., III. rendű alperesekkel együtt a szerződés megkötésével, majd az ingatlanrész reá történt átruházásával kijátszani. A IV. rendű alperes az elsőfokú bíróság által kifejtetteknek megfelelően magából az ingatlan-nyilvántartásból, de az I. rendű alperestől kapott tájékoztatásból is tudott a folyamatban lévő perről és a felpereseknek az ingatlan tulajdoni illetőségre fennálló igényéről. A VII. rendű alperes az I. rendű alperes cég tagja és ügyvezetője, nyilvánvalóan tudott a valós helyzetről, így az egyes alperesek jóhiszeműsége nem volt megállapítható. A törlési per ennek megfelelően az alperesekkel szemben határidő nélkül volt megindítható és az így megalapozottnak is bizonyult.
[20] Megjegyzi a Kúria, hogy a PK-vélemények a bírói gyakorlatot összegezve, a jogszabályok helyes értelmezésére adnak iránymutatást, azok nem jogszabályok és így nincs hatályuk sem. Ennek megfelelően nincs jelentősége annak, hogy a 3/2010. (XII. 6.) PK vélemény csak az elsőfokú ítélet meghozatalát követően került kibocsátásra, de a perben vitás jogértelmezési kérdésekben lényegében a 2/2005. (VI. 15.) PK vélemény is hasonló álláspontot foglalt el, a Kúria ítélete pedig a 3/2010. (XII. 6.) PK véleményen is alapul.
[21] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és mellőzte az egyes szerződések érvénytelenségének a megállapítását. A felperesek törlés iránti keresetének a megalapozottsága folytán egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy – tekintettel az I. rendű felperes időközben bekövetkezett halálára – az alpereseket már annak a tűrésére kellett kötelezni, hogy az I. rendű felperes közbenső, adásvétel útján történt tulajdonszerzésére figyelemmel a jogutódai javára kerüljön, öröklés jogcímén bejegyzésre a tulajdonjog és ennek megfelelően kellett módosítani a földhivatal megkeresését.
(Kúria Pfv. VI. 21.887/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás