BK ÍH 2017/119.
BK ÍH 2017/119.
2017.12.01.
A szexuális erőszak bűntette megvalósulhat a Btk. 197. § (2) bekezdésben foglaltak alapján – kizárólag a tizenkettedik életévét be nem töltött személy esetén – már önmagában az erőszak nélküli szexuális cselekmény végzésével (végeztetésével). A szexuális erőszak minősített eseteit megállapító (3) és (4) bekezdés – részben közvetlen hivatkozással, részben utaló szabállyal – csak az (1) bekezdésben meghatározott fordulatokra hivatkozik, így a (2) bekezdés szerinti tettesi alapcselekménynek nincs minősített esete [Btk. 197. § (2) bekezdés; Kúria 1/2017. számú BJE, 19/2017. (VII. 18.) AB határozat].
A törvényszék a vádlott bűnösségét szexuális erőszak bűntettének kísérletében [Btk. 197. § (2), (3) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a) pont II. fordulat], szeméremsértés vétségében [Btk. 205. § (1) bekezdés], és folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettében [Btk. 198. § (1), (3) bekezdés a) pont] állapította meg, és ezért 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott és P. T. élettársi kapcsolatban éltek egy szolgálati lakásban. P. T. és T. J.-né testvérek, T. J.-né kiskorú leány gyermekei 2001. augusztus 2. napján és a 2006. augusztus 18. napján születtek. Közöttük nagyon jó volt a viszony, kölcsönösen rendszeresen látogatták egymást. Ezen látogatások alkalmával többször előfordult, hogy ott is aludtak egymásnál. Így a kiskorú sértettek is nagyon ragaszkodtak a vádlotthoz és nagynénjükhöz, P. T.-hoz, bizalommal voltak irántuk.
A vádlott ezt a viszonyt kihasználva az alábbi bűncselekményt követte el a két kiskorú sérelmére:
I. 2014. év végén – 2015. év elején a vádlott élettársával meglátogatták a kiskorú sértettek családját. Amíg P. T. és T. J.-né beszélgettek, valamint elmentek vásárolni, a vádlott bement a szobában tartózkodó kiskorú sértettekhez. Az idősebbik kiskorú sértett az ágy végében ült, míg a másik gyermek aludt az ágyon. A vádlott az ágy mellé ült le, majd nemi vágyának felkeltése végett, kezével a 13 éves kiskorúsértett combja felső részét és belső oldalát simogatni kezdte. A vádlott a cselekményét akkor hagyta abba, amikor a sértett eltolta a kezét.
II. 2015. június hónapban a kiskorú sértettek édesanyjukkal, meglátogatták a vádlottat és P. T.-t. Napközben a vádlott kettesben maradt a 8 éves kiskorú sértettel a lakóházban. A vádlott a szobában az asztalnál ült, mobiltelefonon játszott. Mivel a kiskorú sértett is a telefonnal akart játszani, a vádlott a sértettet az ölébe ültette, majd az egyik kezét megfogta a csuklójánál, és nemi vágyának felkeltése céljából megpróbálta a nadrágján keresztül a nemi szervéhez érinteni, miközben azt mondta neki, hogy „fogd meg a bácsinak”. A sértett ez ellen tiltakozott és mielőtt a keze odaért volna a vádlott nemi szervéhez, kihúzta a kezét a vádlott kezéből és kiszaladt a szobából.
III. 2015. július 5-én P. T. a két kiskorú sértettet egy hétre magukhoz vitte. Az édesanyjuk a két kiskorú sértettet ideiglenesen a vádlott és P. T. felügyeletére bízta. Ezen idő alatt – pontosabban meg nem határozható napon – sötétedés után a vádlott az udvaron játszott, labdázott és fogócskázott a kiskorú sértettekkel, míg P. T. telefonált. Labdázás közben egy alkalommal a vádlott úgy vette ki az idősebbik kiskorú sértett kezéből a labdát, hogy nemi vágyának felkeltése céljából megsimogatta a sértett melleit. Ezt követően, amikor a vádlott a kiskorú sértettekkel elbújt P. T. elől, a vádlott jobb kezével megsimogatta a mellette álló, ugyanezen kiskorú sértett fenekét, mire a sértett eltolta a vádlott kezét. A vádlott simogatásai a sértettben kellemetlen, rossz érzést váltottak ki.
Másnap reggel P. T. a szobában öltözködött és megkérte ezen kiskorú sértettet, hogy a félig behúzott ajtónál kint várakozzon. Ekkor a vádlott a sértett háta mögé lépett, hátulról átölelve elhúzta az ajtótól, közben nemi vágyának felkeltése céljából a sértett egyik mellét megfogta. A sértett a vádlott öleléséből rögtön kiszabadította magát.
IV. Ugyanezen időszakban, az esti órákban, sötétedés után, a fiatalabbik kiskorú sértettet a vádlott kikísérte a kerti vécébe, mert az udvaron nem volt világítás. A sértett egy zseblámpát vitt magával. Miközben a sértett vécében tartózkodott, a vádlott elment vizelni. A vécéből kilépő sértett előtt állt a vádlott térdközépig lehúzott alsó- és felső nadrággal. Ruházattal nem fedett nemi szervvel a sértett felé fordulva közölte, hogy „még száradnia kell”. A vádlott a nadrágját akkor húzta fel, amikor a házhoz visszaértek és a sértett bement a lakóházba.
A kiskorú sértettekben a vádlott szexuális cselekményei kellemetlen érzést váltottak ki, ezért – a tervezettnél hamarabb – a negyedik napon közölték, hogy nem akarnak tovább maradni és haza vitették magukat. A történteket el akarták felejteni, ezért arról sem egymásnak, sem édesanyjuknak nem beszéltek hónapokig.
Mintegy két és fél hónap múlva az egyik kk. sértett egy, a tévében hallott hasonló hír után először édesanyja párjának, majd édesanyjának mesélte el a történteket, aki ezt követően feljelentést tett.
A 13 éves és a 8 éves sértettek életkoruknak és iskolázottságuknak megfelelő átlagos értelmi képességgel rendelkeznek.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezéssel éltek.
A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, a perrendi szabályok szerint folytatta le.
Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. § (1) bekezdése értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság törvényesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére.
A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a II. ítéleti tényállásban írt, a kiskorú sértett sérelmére elkövetett cselekményt nem pusztán a 12 év alatti sértett sérelmére történő elkövetés minősíti, hanem az is, hogy a vádlott a sértett egyik kezét csuklójánál megfogva próbálta a kiskorú sértettet arra rábírni, hogy a kezével a vádlott nemi szervét a nadrágon keresztül megfogja úgy, hogy a sértett kezét a nemi szervéhez próbálta húzni. Kérésének szóban is hangot adott. Ez a fizikai kényszernek egy viszonylag enyhébb változata, ami azonban egy 8 éves sértett esetében elegendő erőszak, amely alkalmas a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tényállási elem megállapítására. Az erőszak és a kényszerítés mértékét és jellegét ugyanis a sértett szemszögéből kell vizsgálni, és egy 8 éves gyermek esetében a sértett fizikai tulajdonságainál fogva is elegendő, és kimeríti a Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontjában írt erőszakos magatartás fogalmát.
Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a bűncselekmény jogi minősítését akként állapítsa meg, hogy az a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontjának I. fordulatára és a (2) bekezdésében írtakra tekintettel a (3) bekezdés b) pontja és a (4) bekezdés a) pontjának II. fordulata alapján szexuális erőszak bűntette kísérletének minősül.
Az ítélőtábla nem értett egyet az ügyészség indítványával az erőszak megállapíthatóságával kapcsolatosan. A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulata szerinti elkövetési magatartás erőszak alkalmazásával, közösülésre vagy olyan súlyosan szeméremsértő cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítés, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul. A kényszerítés olyan leküzdhetetlen erő, mely képtelenné teszi az akaratnak megfelelő magatartást. Ennek eszköze a vizsgált esetben az erőszak. Az erőszak a kényszer testi megnyilvánulása, a fizikai kényszer. A Btk. az erőszak fogalmát, mértékét nem határozza meg. Az fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent. Lehet lenyűgöző erejű, akaratot megbénító (vis absoluta), vagy akaratot hajlító (vis compulsiva). A lenyűgöző erőszak alkalmas a fizikai ellenállás leküzdésére, azonban a sértett ellenállása nem megkívánt. Az akaratot hajlító erőszak feltételezi a sértett ellenállását. Az erőszak a megtámadott személy teste ellen közvetlenül a szexuális cselekményre irányuló erős ráhatás, amely alkalmas a sértett komoly ellenállásának leküzdésére és a szexuális cselekmény kikényszerítésére.
A sértett életkorát és személyi tulajdonságait figyelembe véve adott esetben kisebb mérvű fizikai kényszer is alkalmas lehet a törvényi tényállásban meghatározott erőszak megállapítására (BJD 8191.). A vádlott által a kiskorú sértettel szemben alkalmazott magatartás azonban nem minősíthető erőszaknak. Ez sokkal inkább a szexuális cselekmény végzése iránti szándék ráutaló magatartásra való kifejezésének tekinthető, amellett, hogy erre szóban is kérte a vádlott a sértettet. Amennyiben a sértett kezének a vádlott nemi szervéhez húzását erőszaknak tekintenénk, az adott törvényhely (2) bekezdése esetében minden olyan cselekmény szintén erőszaknak minősülne, amely szexuális aktus végzésére irányuló szándék testi érintéssel járó kifejezését jelenti. A vádlott által kifejtett fizikai ráhatás semmiképpen nem lehetett akaratot hajlító, erőszakot elérő nagyságú. A tényállás szerint a sértett egyszerűen kihúzta a kezét a vádlott kezéből és a szobából kiszaladt. Amennyiben a vádlott elhatározása arra irányult volna, hogy mindenképpen, akár erőszakkal is hozzáérinti a gyermek kezét a nemi szervéhez, azt éppen a javára fennálló jelentős erőfölény miatt, igen csekély erőfeszítéssel megtehette volna. Mindezek miatt az ítélőtábla nem találta alaposnak az ügyészség indítványát a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontjának megállapítására.
Az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában a törvényszék az akkor hatályban volt büntető jogegységi határozat alapján – bár az erre való hivatkozást nem rögzítette –, helyesen minősítette a II. pontban írt bűncselekményt a Btk. 197. § (2) bekezdése, és a (4) bekezdés a) pontjának II. fordulata szerint.
A Kúria 2/2016. BJE határozata alapján a Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütközik és a (2) bekezdésre figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősül a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette, ha a cselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, függetlenül attól, hogy azt kényszerítéssel valósította-e meg.
Időközben azonban az Alkotmánybíróság 19/2017. (VII. 18.) AB határozata – Alaptörvény-ellenesség címén – ezt a jogegységi döntést 2017. október 31. napjával megsemmisítette.
A Kúria Büntető Kollégiuma, mint Büntető Jogegységi Tanács 2017. év október hó 9. napján meghozott 1/2017. BJE számú jogegységi határozatával hatályon kívül helyezte a Kúria 2/2016. BJE számú jogegységi határozatát. A hatályon kívül helyezett jogegységi határozat a hatályon kívül helyező határozat közzététele időpontjától nem alkalmazható.
Azt az Alkotmánybíróság fenti határozatában kifejtette, a szexuális erőszak bűntette megvalósulhat a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerint erőszakkal, illetve kvalifikált fenyegetéssel, vagy b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználásával, továbbá a (2) bekezdésben foglaltak alapján – kizárólag a tizenkettedik életévét be nem töltött személy esetén – már önmagában a szexuális cselekmény végzésével (végeztetésével). A szexuális erőszak minősített eseteit megállapító (3) és (4) bekezdés – részben közvetlen hivatkozással, részben utaló szabállyal – csak az (1) bekezdésben meghatározott fordulatokra hivatkozik, így a (2) bekezdés szerinti tettesi alapcselekménynek a kontextuális értelmezés szabályainak megtartása mellett a törvény szövegéből következően nincs minősített esete.
Ennek megfelelően az ítélőtábla a II. ítéleti tényállásban írt, a kiskorú sértett sérelmére elkövetett cselekményt a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősülő szexuális erőszak bűntett kísérletének minősítette.
Szem elől tévesztette a törvényszék, hogy a IV. pontban írt szeméremsértést a vádlott 2015 júliusában, a 2006. augusztus 18. napján született kiskorú sértett sérelmére, annak 14. életéve betöltése előtt követte el. A Btk. 205. § (2) bekezdése szerint az a 18. életévét betöltött személy, aki nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából 14. életévét be nem töltött személy előtt szeméremsértő magatartást tanúsít, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezért a IV. pontban írt cselekmény szeméremsértés bűntettének minősül.
Az első fokon eljárt bíróság nagyrészt helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, és azokat, összevetve a büntetéskiszabás egyéb elveivel, nagyrészt a súlyuknak megfelelően értékelte. A vádlott azonban – amint azt a törvényszék is megállapította –, nem volt hozzátartozója a kiskorú sértetteknek, hanem egyéb módon hatalmi befolyása alatt álló személyeknek voltak tekinthetők. Ezért a hozzátartozó sérelmére történő elkövetés nem értékelhető súlyosító körülményként.
A halmazatot alkotó bűncselekmények közül súlyát tekintve kiemelkedik a szexuális erőszak bűntettének kísérlete. Ennek büntetési tételkerete azonban az ítélőtábla minősítés változtatása folytán öttől tizenöt évig terjedőről öttől tíz évig kiszabható szabadságvesztésre módosult. Továbbá azt is szem előtt kell tartani, hogy e cselekmény konkrét megvalósulási formája a hasonló cselekményekkel összehasonlítva kisebb súlyú volt. A vádlott nem vette elő saját nemi szervét, és a sértett testébe semmilyen módon nem próbált behatolni, pusztán arra próbálta rávenni, hogy kezével a nemi szervét fogja meg nadrágon keresztül. A kiskorú sértett mellét és fenekét pedig két alkalommal simogatta. Ez a körülmény a másodfokú bíróság szerint indokolttá teszi a büntetési tételnél enyhébb büntetés – 3 év 6 hónap szabadságvesztés – kiszabását, a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásával.
Enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazására azonban valós indok hiányában nincs törvényes lehetőség.
Törvényesen alkalmazta az elsőfokú bíróság a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés mellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetést.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján a szükséges részben megváltoztatta, míg helytálló rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bf.II.251/2017/20.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás