BK ÍH 2017/120.
BK ÍH 2017/120.
2017.12.01.
Az adócsalás bűncselekményének rendbelisége nem a számlát befogadó és az azt teljesítő gazdasági társaságokhoz, hanem a számlát kibocsátó adóalanyra irányadó bevallási időszakhoz és adónemekhez kapcsolódik [1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdés, 310. § (1) és (4) bekezdés, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény és 2007. évi CXXVII. törvény].
Az elsőfokú bíróság S. T. vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében állapította meg. Ezért 2 évi börtönre, 4 évi közügyektől eltiltásra, továbbá 4 évi gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 302 429 852 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás a következő:
S. T. vádlott 2003 márciusától 2008. év végéig az E.T.V. Kft. ügyvezetője volt. A kft. fő tevékenységi köre 2006 januárjától 2008. év végéig megbízási szerződések alapján rendszeresen végzett őrzésvédelmi és vagyonvédelmi tevékenység volt. Ennek keretében 16 céggel állt kapcsolatban, akik részére őrzésvédelmi, illetve vagyonvédelmi szolgáltatást végzett. Az elvégzett szolgáltatások után az A.B.Sz. Kft. felé 2006. január 31. és 2006. március 9., illetve 2006. október 10. és 2008. december 4. napja között folyamatosan, összesen 1 565 026 850 forint összegben állított ki számlákat, amelyek általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalma 261 202 808 forint volt.
Másik 15 cég felé 2006. február 1. napja és 2008. december 31. napja között összesen 280 551 391 forint összegben állított ki számlákat, melyek áfa tartalma 46 777 406 forint volt.
A kiállított számlák ellenértékét a vádlott által vezetett kft.-vel kapcsolatban álló cégek kiegyenlítették, amelynek alapján a vádlott által vezetett kft.-nek az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 3. § a) pontja, illetve a 16. §. (1) bekezdése, majd később a 2008. január 1-jétől hatályos 2007. évi CXXVII. törvény 2. §-a, 55. § (1) bekezdése és az 56. §-a alapján áfa fizetési kötelezettsége keletkezett.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény alapján a vádlottnak a kft. vonatkozásában negyedéves áfa bevallási kötelezettsége volt, amelynek 2006. I-III. negyedévében nem tett eleget, 2006. IV. negyedévétől 2008. III. negyedévéig nullás tartalmú adóbevallást nyújtott be, míg 2008. IV. negyedévére a tényleges forgalmától eltérő összegeket szerepeltetett az adóhatósághoz benyújtott adóbevallásában.
A vádlott így összesen 305 765 546 forint áfát nem vallott, illetve nem fizetett be és ezzel az összeggel károsította meg a költségvetést.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség a cselekmény minősítésének megváltoztatására tett indítványt, figyelemmel arra, hogy az A.B.Sz. Kft. felé a vádlott 2006. március 9. és 2006. október 10. között nem bocsátott ki számlákat. A főügyészség álláspontja szerint a két időpont közt eltelt több hónapra tekintettel a részcselekmények nem vonhatók a folytatólagosság egységébe, ezért ebben a vonatkozásban két rendbeli adócsalás megállapításának van helye.
A másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított – és a másodfokú bíróság által az áfa összege tekintetében pontosított – tényállás teljes és hiánytalan, mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási szabályok betartása mellett folytatta le, a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat feltárta és mérlegelési körébe vonta, így indokolási kötelezettségének is eleget tett.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményét is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség érvelésével, miszerint a 2006. I. negyedévben, valamint a IV. negyedévben megvalósított részcselekmények között eltelt több hónapra figyelemmel azok a folytatólagosság egységébe nem vonhatók. Kétségtelen, hogy az A. B. Sz. Kft. tekintetében 2006. I. negyedéve és 2006. IV. negyedéve között hosszabb idő telt el anélkül, hogy a vádlotti kft számlát állított ki. Azonban az irányadó tényállásban részletezetten – számlák által igazoltan – 2006. március 9. és 2006. október 10. napja között 14 másik cég felé a vádlott által vezetett gazdasági társaság folyamatosan állított ki számlákat, melyekkel kapcsolatosan az áfa befizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Tekintettel arra, hogy az adócsalás sértettje a költségvetés, így a rendbeliség nem a cégekhez, hanem a bevallási időszakhoz és adónemekhez kapcsolódik. Mindezekre figyelemmel a vádlott esetében a folytatólagosság egysége valamennyi részcselekmény tekintetében megállapítható, így az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott által elkövetett cselekményt egy rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket a törvényszék helyesen tárta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette valamennyi enyhítő körülményként számba jöhető tényezőt. Az időmúlást helyesen értékelte kisebb mértékben a vádlott javára, mert az jelentős részben az ő terhére róható, miután a vádlott az eljárás egy része alatt ismeretlen helyen tartózkodott, így hosszabb időre kivonta magát az eljárás hatálya alól.
Az adóhiány igen nagy mértékére figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott olyan indokot, hogy a törvényi minimumban megállapított büntetést tovább enyhítse, vagy annak végrehajtását próbaidőre felfüggessze.
A fellebbviteli bíróság pontosította a tényállást a vádlott cége által kiállított számlák összege és a be nem fizetett áfa tekintetében. E pontosításra figyelemmel változott az az összeg, amellyel a vádlott a bűncselekmény elkövetésével gazdagodott. Erre tekintettel az ítélőtábla a tényálláshoz igazítottan megváltoztatta a vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 13.Bf.190/2016/14.
Az ügyben kirendelés folytán a Pécsi Ítélőtábla járt el.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás