BK ÍH 2017/121.
BK ÍH 2017/121.
2017.12.01.
I. A rendbírságot kiszabó végzéssel szemben benyújtott igazolási kérelem elbírálásáról az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
II. Az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálásával egyidejűleg kerülhet sor a rendbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezés felülbírálatára. [Be. 50. § (1) bekezdés e) és f) pont, Be. 65. §, Be. 66. §, Be. 69. § (1a) bekezdés, Be. 161. § (1), (2) és (5) bekezdés; BH 1998.524.]
A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt I. R. I. r. vádlott és társai ellen a törvényszéken folyamatban lévő büntetőügyben az I. r. vádlott kirendelt védője a 2016. június 21. napján megtartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradását előzetesen nem mentette ki és helyettesítéséről sem gondoskodott.
Az elsőfokú bíróság a 2016. június 24. napján kelt végzésében dr. Sz. A. G. védőt 100 000 forint rendbírsággal sújtotta a Be. 69. § (1a) bekezdése alapján. Az indokolásban kiemelte, hogy ezen a határnapon a bíróság az ügy érdemi befejezését tervezte, amelyről az eljárás résztvevői is tudtak, ez a védői mulasztás súlyát növeli amellett, hogy a kiemelt jelentőségű, soron kívül tárgyalandó ügyben az I. r. vádlott előzetes letartóztatás hatálya alatt áll.
A védő az elsőfokú bírósághoz 2016. június 28. napján érkezett beadványában igazolási kérelemmel élt arra hivatkozással, hogy a 2016. június 21. napjára kitűzött tárgyaláson külföldi tartózkodása miatt nem tudott részt venni, helyettesítéséről gondoskodott, de a helyettesítő ügyvéd betegség miatt nem tudott megjelenni.
A védő a rendbírság kiszabásáról szóló végzés ellen a beadványában törvényes határidőben fellebbezést jelentett be. Elsődlegesen az igazolási kérelmének helyt adva a végzés saját hatáskörben történő, törvényszék általi visszavonását indítványozta, mivel hónapokkal korábban befizetett külföldi utazáson vett részt, a helyettesként megbízott ügyvéd megbetegedett és nem tudta őt helyettesíteni a tárgyaláson. Másodlagos indítványként az ítélőtáblától a végzés megváltoztatását, a rendbírság mellőzését vagy jelentős mérséklését kérte arra hivatkozással, hogy annak összege eltúlzott figyelemmel a kirendelt védői díjazásra és az általa eddig elvégzett munkára, valamint arra, hogy mulasztása az eljárást számottevően nem hosszabbította meg.
Az elsőfokú bíróság a 2016. szeptember 12. napján tartott tárgyaláson felhívta dr. Sz. A. G. védőt az igazolási kérelem kiegészítésére azzal, hogy csatolja a helyettes védő nyilatkozatát, illetve ha esetlegesen rendelkezésre áll, a dokumentumokat arról, hogy nem tudta a helyettesítést megoldani.
A törvényszék az iratokat a rendbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésre figyelemmel a fellebbviteli főügyészség útján az ítélőtáblához, mint másodfokú bírósághoz terjesztette fel.
A rendbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezés elbírálása miatt az ítélőtáblán másodfokú eljárás indult. Tekintettel arra, hogy a védő által benyújtott igazolási kérelem elbírálásáról az elsőfokú bíróság nem döntött, az ítélőtábla a végzés ellen benyújtott fellebbezés érdemi elbírálása nélkül visszaküldte az elsőfokú iratokat, mert az igazolási kérelem elbírálásáról a Be. 66. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság jogosult dönteni.
A törvényszék ezt követően végzésével az I. r. vádlott védőjének igazolási kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a védő az igazolási kérelemhez nem csatolta sem a mulasztás okát igazoló dokumentumot a hónapokkal előtte befizetett külföldi útjáról, sem a helyettesként megbízott védő megbízására és megbetegedésére vonatkozó iratokat. A bíróság felhívására sem tett ennek eleget, annak ellenére, hogy a felhívástól már közel egy év telt el. Így a bíróság nem tudta az önhiba hiányát megállapítani.
Az igazolási kérelmet elutasító végzéssel szemben dr. Sz. A. G. védő törvényes határidőben jogorvoslatot jelentett be. Ebben indítványozta, hogy a hiányzó orvosi igazolás ellenére igazolási kérelmét a bíróság fogadja el. Másodlagosan a 100 000 forint rendbírság összegének mérséklését indítványozta, amely indokolatlanul eltúlzott és oly mértékű anyagi terhet jelent számára, amely nem áll arányban a tárgyalásról való távolmaradásával okozott sérelemmel. Ilyen összegű rendbírság kiszabását az egyszeri alkalommal történő, eddig precedens nélküli mulasztása nem indokol.
A fellebbviteli főügyészség átirataiban a törvényszék rendbírságot kiszabó és igazolási kérelmet elutasító határozatainak helybenhagyását indítványozta.
Az igazolási kérelem elutasításáról rendelkező végzés elleni jogorvoslat nem alapos, míg a rendbírságot kiszabó végzés ellen bejelentett fellebbezés részben alapos.
A Be. 65. § (1) bekezdés értelmében, ha a védő határidőt vagy határnapot, illetőleg a jogorvoslatra jogosult határidőt önhibáján kívül mulasztott – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – igazolásnak van helye. Ugyanezen törvényhely (3) bekezdés szerint az igazolási kérelemmel szemben tartalmi szempontból meghatározott követelmények támaszthatók, így elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik.
Az I. r. vádlott védője a benyújtott igazolási kérelemben csak a helyettes megbetegedésére hivatkozott, a fellebbezésében is csupán a mulasztás ugyanezen okát adta elő, beadványa nem tartalmaz olyan körülményt, amely a mulasztás vétlenségét valószínűsítené. Az igazolási kérelemben, majd később, a bíróság felhívására, illetve az azóta eltelt időben sem csatolta a külföldi utazását, a helyettes megbetegedését alátámasztó okiratot vagy egyéb nyilatkozatot, amelyből azt a következtetést lehetne levonni, hogy tőle függetlenül felmerülő olyan állapot állt fenn, amely a kitűzött tárgyalási napon való megjelenésének elháríthatatlan akadálya lett volna. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság osztotta a törvényszék álláspontját, hogy az igazolási kérelem méltányos elbírálás mellett sem fogadható el, helyesen döntött annak elutasításáról, mivel a védő által előadottak a büntetőeljárási cselekményen való mulasztása vétlenségét nem valószínűsítik.
Ezért az ítélőtábla a Be. 347. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Be. 371. § (1) bekezdés alapján az igazolási kérelmet elutasító végzést helybenhagyta.
Az igazolási kérelem méltányos elbírálása esetén – ha annak a bíróság helyt adott volna – a rendbírságot kiszabó végzés hatályon kívül helyezésére kerülhetett volna sor a Be. 66. § (3) bekezdésében írtakra figyelemmel. Mivel ez nem történt meg, az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálásával egyidejűleg sor kerülhetett a rendbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezés elbírálására is (BH 1998.524.).
A Be. 50. § (1) bekezdés e) pont értelmében a védő köteles akadályoztatása esetén – előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülése kivételével – helyettesítéséről gondoskodni, amennyiben az eljárási cselekményen védő részvétele kötelező.
A szabályozás értelmében mind a meghatalmazott, mind a kirendelt védő kötelezettsége, hogy akadályoztatása esetén a helyettes állításáról gondoskodjon, ha az adott eljárási cselekményen a védő részvétele kötelező.
A Be. 69. § (1a) bekezdés szerint, ha a védő az idézés ellenére olyan eljárási cselekményen nem jelenik meg, amelyen részvétele kötelező, és helyettesítéséről sem gondoskodik, rendbírsággal sújtható, valamint az okozott költség megtérítésére kell kötelezni.
A büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező volt, távollétében a tárgyalás nem volt megtartható.
A rendbírság kiszabását a fenti jogszabályhely az ügyben eljáró hatóság (bíróság) mérlegelési jogkörébe utalja. A törvényszék helyesen döntött úgy, hogy a Be. 69. § (1a) bekezdés alkalmazásának van helye, ugyanis szabályszerű idézés ellenére a védő a tárgyaláson, ahol részvétele kötelező volt, nem jelent meg, helyettesítésről nem gondoskodott és az akadályoztatás tényéről a Be. 50. § (1) bekezdés f) pontja alapján a bíróságot nem értesítette a tárgyalás megkezdése előtt.
A rendbírság összegét az elsőfokú bíróság a kiszabható tételkeretben 100 000 forintban állapította meg. Az elsőfokú bíróság által kiszabott rendbírság mérséklésére a másodfokú bíróság arra tekintettel látott lehetőséget, hogy az iratokból megállapíthatóan a védő ezen egyszeri alkalommal mulasztott és bár tőle független okból, de az eljárás befejezésére még a következő tárgyaláson sem kerülhetett sor, csupán 2017. április 21. napján hirdetett a törvényszék ügydöntő határozatot. Így a Be. 161. § (2) bekezdés alapján a rendbírság kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményeit figyelembe véve, a rendbírság összegét 30 000 forintra mérsékelte.
Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság rendbírságot kiszabó végzését a Be. 372. § (1) bekezdése alapján összegszerűségében megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Beüf.10.802/2017/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás