PÜ BH 2017/122
PÜ BH 2017/122
2017.04.01.
Amennyiben a vállalkozási jogviszonyban a megrendelő a munkák elvégzéséről teljesítésigazolásokat állított ki, a végszámla benyújtásához írásban hozzájárult és a vállalkozói díjat kifizette, őt terheli a bizonyítási kötelezettség azon állítása tekintetében, hogy a leigazolt munkák egy részének teljesítése nem történt meg [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 389. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes mint megrendelő és a II. rendű alperes mint tervező között 2004. április 20-án tervezési szerződés jött létre a perbeli üdülőpark közművesítésének engedélyes tervei elkészítésére. A tervezői díjat 5 914 000 forint + áfa összegben határozták meg és megállapodtak, hogy a közművesítéshez kapcsolódó műszaki ellenőri tevékenységet a II. rendű alperes végzi el. A tervezési díjat az I. rendű felperes 2007. június 14-én megfizette a II. rendű alperesnek.
[2] Az I. rendű felperes mint megrendelő és az I. rendű alperes mint vállalkozó között 2007. május 8-án vállalkozási szerződés jött létre előközművesítési munkák elvégzésére. A szerződés műszaki tartalmát az I. rendű felperes által szolgáltatott dokumentáció 1. számú mellékletében szereplő, a megrendelő által elfogadott tételes árajánlat tartalmazta. A vállalkozói díjat átalányösszegben határozták meg, melyhez a kivitelezés során felmerült pótmunkák ellenértéke adódott hozzá. A felek a szerződésben megállapodtak, hogy végszámla a megrendelő által aláírt átadás-átvételi jegyzőkönyv és teljesítésigazolás alapján nyújtható be, amely megegyezik a vállalkozói díj pótmunkák díjával növelt és a benyújtott részszámlákkal csökkentett összegével.
[3] 2007. október 19-én műszaki átadás-átvétel történt, melyről jegyzőkönyvet vettek fel. Az I. rendű felperes műszaki ellenőre a teljesítést igazolta, az átadási dokumentáció hiányait 8 napon belül kérte pótolni. A megrendelő a műszaki ellenőr nyilatkozata alapján a teljesítést elfogadta, az I. rendű alperes végszámla benyújtására való jogosultságát elismerte.
[4] Az I. rendű felperes több részletben összesen 166 630 800 forint vállalkozói díjat fizetett meg az I. rendű alperes részére, az egyes kifizetéseket teljesítésigazolás előzte meg.
[5] Az I. rendű felperes az I. rendű alperessel 2007. május 10-én „szolgáltatási szerződés” címet viselő megállapodást kötött, amellyel a munkaterület használatával összefüggésben kötöttek ki díjakat. Az I. rendű felperes 2007. október 19-én erről kiállított 4 998 924 forint összegű számláját az I. rendű alperes december 5-én egyenlítette ki.
[6] Az I. rendű felperes 2007. június 30-án 927259 sorszámú számlát állított ki az I. rendű alperes felé összesen 7 800 000 forint összegben. A számlán a szolgáltatás megnevezéseként „Közműtervek szerződés szerint” megjelölés szerepelt. A számlát az I. rendű alperes két részletben megfizette.
[7] Az I. rendű felperes az ingatlanfejlesztési terveit részben bankhitel felhasználásával kívánta megvalósítani. Ennek érdekében devizahitel-szerződést kötött az I. Bank Nyrt.-vel, amely alapján a pénzintézet 580 000 euró hitelkeretet tartott az I. rendű felperes rendelkezésére. E megállapodásban rögzítették, hogy a bank műszaki szakértője ellenőrizheti a lehívó nyilatkozattal megküldött számlák vagy teljesítésigazolások tartalmát.
[8] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes között több kölcsönszerződés is létrejött, az I. rendű alperes összesen 18 320 000 forint kölcsönt folyósított az I. rendű felperes részére. A II. rendű felperes a kölcsönök visszafizetéséért készfizető kezességet vállalt.
[9] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes között 2009. március 4-én kölcsönszerződéshez kapcsolódó kezességre vonatkozó megállapodás jött létre, amelyben rögzítették azt is, hogy az I. rendű felperesnek az I. rendű alperes felé tartozása áll fenn az üdülőpark termálkútépítés járulékos munkái elvégzése alapján. A tartozás 8 550 000 forint, amelyet 2009. március 17-ig kell megfizetni. A megállapodással összefüggésben az I. rendű felperes 2009. május 27-én 2 000 000 forintot megfizetett az I. rendű alperes részére.
[10] Az I. rendű alperes beltagja a III. rendű alperes.
[11] Az I. Bank jogutódja a C. Bank Zrt., amely a banki hitelszerződésből eredő követelését engedményezte a IV. rendű alperesre.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[12] Az I. rendű felperes módosított keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az I. rendű és II. rendű alpereseket az I. rendű felperes részére 83 706 400 forint és kamatai megfizetésére. Arra az esetre, amennyiben az I. rendű alperes vagyona a követelését nem fedezné, a III. rendű alperes II. rendű alperessel egyetemleges kötelezését kérte mögöttes felelőssége alapján. A kereseti kérelmének jogalapjaként arra hivatkozott, hogy 166 630 800 forint vállalkozói díjat fizetett meg az I. rendű alperes részére, azonban 83 706 400 forint értékű műszaki tartalom nem került megvalósításra az I. rendű alperes részéről, így ezzel az összeggel az I. rendű alperes jogalap nélkül gazdagodott, annak visszafizetésére köteles. A II. rendű alperes nem végezte el a műszaki ellenőrzési feladatokat, ennek ellenére az I. rendű felperes összesen 5 040 000 forint vállalkozói díjat megfizetett, ezzel az összeggel pedig a II. rendű alperes jogalap nélkül gazdagodott. Hivatkozott arra is, hogy a II. rendű alperes képviseletében B. E. valótlanul dokumentálta a munkák elvégzését, és ez tette lehetővé, hogy az I. rendű alperes 83 706 400 forint összeghez jogalap nélkül hozzájutott. A II. rendű alperes e magatartásával – az I. rendű alperessel szándékegységben – 83 706 400 forint kárt okozott az I. rendű felperesnek. Az I. rendű alperes beltagja a III. rendű alperes, a vele szembeni keresetét e felelősségére, míg az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló keresetét az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 344. § (1) bekezdésére, 360. § (1) bekezdésére, 363. § (3) bekezdésére, 364. §-ára alapította.
[13] Az I. rendű felperes a Ptk. 305. §-a, valamint 310. §-a alapján hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése jogcímén kérte a IV. rendű alperes 83 706 400 forint megfizetésére kötelezését, figyelemmel arra, hogy a hitelszerződésben kikötötték a pénzügyi, műszaki ellenőrzési kötelezettséget, azonban ennek a pénzintézet nem tett eleget.
[14] Az I-IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.
[15] Az I. rendű alperes (perek egyesítése révén) viszontkeresettel kérte az I. rendű és a II. rendű felpereseket egyetemlegesen kötelezni 18 320 000 forint kölcsön és kamatai visszafizetésére. Kérte továbbá kötelezni az I. rendű felperest 6 550 000 forint vállalkozóidíj-tartozás és kamata, jogalap nélküli gazdagodás címén az I. rendű alperes által megfizetett „közmű tervhasználati díj” címén átvett 7 800 000 forint és kamata, valamint a jogalap nélkül kiszámlázott és átvett 4 998 924 forint és kamatai megfizetésére.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével kötelezte az I. rendű alperest az I. rendű felperes részére 10 836 924 forint és késedelmi kamata megfizetésére. Kötelezte továbbá az I. rendű és II. felperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperes részére 24 870 000 forintot és késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet is elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű felperes és az I. rendű alperes között építési szerződés jött létre. Az átalánydíjas szerződés műszaki tartalmát az I. rendű alperes 91,9%-ban valósította meg, így az I. rendű alperest 140 065 728 forint vállalkozói díj és a külön szerződésben rögzített pótmunkák értékeként 13 080 000 forint, összesen 150 145 728 forint illeti meg. Az I. rendű felperes az általa teljesített 166 630 800 forint vállalkozói díjból 13 485 072 forintot tartozatlanul fizetett meg az I. rendű alperes részére. Ennek az összegnek 2008. január 8-tól az ítélethozatalig terjedő időre késedelmi kamattal növelt összege 26 733 934 forint, amelybe azonban az I. rendű alperesnek az I. rendű felperessel szemben fennálló, elsőfokú bíróság által megalapozottnak ítélt viszontkereseti követelése beszámítható. Alaptalannak ítélte az I. rendű felperesnek az I-IV. rendű alperesekkel szemben valamennyi jogcímen előterjesztett kártérítési igényét.
[17] Az elsőfokú bíróság a viszontkereseti kérelmet alaposnak ítélte 18 320 000 forint kölcsön és kamatai erejéig, továbbá a 2009. március 4-i megállapodásra is figyelemmel 6 550 000 forint vállalkozói díj és kamatai erejéig. Alaposnak ítélte a közmű tervhasználati díj címén átvett 7 800 000 forint visszafizetése iránti igényt azzal, hogy ezt az összeget a vállalkozói díj túlfizetésbe beszámította. Elutasította ugyanakkor a 4 998 924 forint visszatérítési igényt.
[18] Az elsőfokú ítélet viszontkereseti kérelmet elutasító rendelkezése fellebbezés híján első fokon jogerőre emelkedett.
[19] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy az I. rendű alperes által az I. rendű felperesnek fizetendő marasztalási összeget 2 385 110 forintra és annak az elsőfokú ítéletben meghatározott kamataira leszállította. A másodfokú bíróság a kereseti kérelemmel összefüggésben megállapította, hogy a vállalkozási szerződés tárgyát csak az előközművesítési munkák elvégzése képezte, ezenkívül azonban pótmunkákra vonatkozóan a szerződés írásbeli módosítása külön okirattal megtörtént. A vállalkozói díj a szerződéses mennyiségek által meghatározott műszaki tartalom átalánydíja, ezért az elszámolást az elsőfokú bíróság által figyelembe nem vett mennyiségekkel és tételekkel szükséges kiegészíteni. Álláspontja szerint a megvalósult műszaki tartalom szerződéses ellenértéke 1 429 560 forinttal, míg a pótmunkák körében 2 741 040 forinttal növelendő. A teljesült munkák alapján az I. rendű alperest megillető vállalkozói díj így 141 495 288 forint és a pótmunkák ellenértéke 18 821 040 forint, együtt összesen 157 316 328 forint. Az I. rendű felperes 166 630 800 forintos teljesítésére tekintettel a tartozatlanul megfizetett vállalkozói díj 9 314 472 forint, aminek 2008. január 8-tól az ítélet meghozataláig kamatokkal növelt összege 18 282 120 forint. Az I. rendű felperes II. rendű alperessel szembeni kártérítési kereset elutasításának az elsőfokú ítéletben szereplő érveit osztotta, figyelemmel arra, hogy a II. rendű alperes ellátta a műszaki ellenőri tevékenységét, ami nem azonos a műszaki vezetői szereppel, ezért mellőzte az ítélet indokolásából a műszaki vezető feladataira és felelősségére vonatkozó indokolást és annak jogszabályi hivatkozását. Teljes egészében egyetértett az I. rendű felperes III. rendű és IV. rendű alperesekkel szembeni keresetét elutasító elsőfokú ítéleti indokokkal.
[20] A másodfokú bíróság a viszontkereset tekintetében megállapította, hogy az I. rendű felperes mint kölcsönvevő, a II. rendű felperes pedig mint készfizető kezes 18 320 000 forinttal és kamataival tartozik az I. rendű alperesnek. Rámutatott, hogy a 2009. május 27-i 2 000 000 forintos teljesítés nem a kölcsönhöz kapcsolódott. A 8 550 000 forint I. rendű felperes által elismert vállalkozóidíj-tartozás csökkent a 2009. május 27-én teljesített 2 000 000 forinttal, ezért 6 550 000 forint megfizetésére előterjesztett viszontkereseti kérelem alapos. A 7 800 000 forintos követelés megítélése tekintetében egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az I. rendű felperes nem tudta bizonyítani, hogy a „közműtervek szerződés szerint” megnevezésű számlán feltüntetett jogcímmel szemben a tényleges teljesítés az I. rendű felperes által az I. rendű alperesnek értékesített csövekkel függött össze, ezért a kifizetés nem volt jogalap nélküli.
[21] A másodfokú bíróság jogerős ítéletében rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság helyes tartalommal nyújtott tájékoztatást az I. rendű felperesnek a bizonyítási teherről és lefolytatott minden olyan indítványozott bizonyítást, ami nem ütközik a Pp. 3. § (4) bekezdésébe és 141. § (6) bekezdésébe. További bizonyítás lefolytatása szükségtelen lett volna, és alaptalan az I. rendű felperesnek a szakértői vélemény további kiegészítése és új szakértő kirendelése iránti indítványa is.
A felülvizsgálati kérelem
[22] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű és II. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára történő utasítását, másodlagosan az alperes viszontkeresetének elutasítását és a kereseti kérelmüknek történő teljes körű helyt adást kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Akár a konkrét jogszabályhely megjelölése, akár a jogszabálysértés szöveges előadása hiányzik a felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el (BH 2005.290., 2011.259.). Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet többféle okból is támadja, vagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 6. pont]. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (BH 2015.307.). A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálattal csak a jogerős ítélet rendelkezései támadhatók és a Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen. A Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[24] A fenti jogszabályi rendelkezések alapján a Kúria érdemben kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és indokolással ellátott jogszabálysértések körében vizsgálta felül a jogerős ítéletet. Nem képezte a felülvizsgálat tárgyát a felperesek felülvizsgálati kérelmével nem érintett, I. rendű alperest marasztaló jogerős ítéleti rendelkezés, továbbá a viszontkereseti kérelem 4. pontjában érvényesített, első fokon elutasított és fellebbezés híján első fokon jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezés. A Kúria nem tudta értékelni továbbá a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozásait, amelyek pontos jogszabályi hivatkozási alapja nem volt megjelölve, illetve azon előadásokat sem, amelyek nem jelen peres eljárásra vonatkoztak.
[25] Az érdemben vizsgálható felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[26] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[27] Az I. rendű felperes és az I. rendű alperes közötti jogviszonyt a bíróság helyesen minősítette, miután az építési szerződés a vállalkozási szerződés sajátos fajtája. A konkrét jogvitára vetítve ez azt jelenti, hogy a Ptk. felülvizsgálati kérelemben megjelölt különös rendelkezései (Ptk. 402-405. §-ok) mellett a vállalkozási jogviszonyra a vonatkozó általános szabályok is irányadók. Alaptalan az 1997. évi LXXVII. törvény 40. § (2) bekezdésének megsértésére történő utalás is, tekintettel egyrészt arra, hogy a másodfokú bíróság az ezzel összefüggő indokolást az ítéletből mellőzte, másrészt pedig e jogszabály nem a műszaki ellenőrre vonatkozó jogszabályi előírásokat tartalmazza, a II. rendű alperes perbeli szerepét illetően pedig kizárólag e minőség volt felvethető és vizsgálható.
[28] A peres eljárásban az egyik döntő eljárásjogi kérdés az volt, hogy a kereseti kérelemben tett tényállítások fényében a bizonyítási teher [Pp. 164. § (1) bekezdés] hogyan oszlik meg a felek között. A perbeli építési-vállalkozási jogviszonyban teljesítésigazolások történtek, ami alapján végszámla került kiállításra és a megrendelő ez alapján a vállalkozói díjat ki is fizette. Ilyen adatok mellett a vállalkozási jogviszonyokban általánosan érvényesülő azon bizonyítási szabályhoz képest, hogy a vállalkozási szerződés teljesítését a vállalkozónak kell igazolnia a díjigény iránti követeléséhez, a bizonyítási teher megfordult, és azt a megrendelőnek kellett bizonyítania, hogy mindezen bizonyítékok ellenére a munkák egy részének teljesítése nem történt meg. A bíróság helyesen döntött, amikor e kérdésben a bizonyítási terhet az I. rendű felperesre osztotta és a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit ennek folytán neki kell viselnie.
[29] Ugyancsak lényeges eldöntendő kérdés volt, hogy az I. rendű alperesnek az építési-vállalkozási jogviszony alapján milyen munkákat kellett elvégeznie. Helyes kiindulópontja volt a bíróságnak, hogy az I. rendű felperes és az I. rendű alperes közötti építési-vállalkozási szerződés tárgya kizárólag előközművesítési munkák elvégzése volt. Az I. rendű alperes által elvégzendő feladatok tekintetében tehát nem komplett tervekből, hanem a szerződésben egyértelműen meghatározott, csökkentett műszaki tartalomból kellett kiindulni és ehhez a műszaki tartalomhoz igazodóan kellett a teljesítés mértéke tekintetében állást foglalni.
[30] A bíróság a perben jelentős azon tény vonatkozásában, hogy melyek voltak a ténylegesen teljesített és az el nem végzett munkák a felek közötti szerződésben foglalt műszaki tartalomhoz képest, szakértőt rendelt ki, akinek a kompetenciájával összefüggő aggályok nem merültek fel, ugyanis a szerződés teljesítésének megítéléséhez nem merült fel olyan villamossági szakkérdés, amely külön erre irányuló szakértői kompetenciát kívánt volna meg. A villamossági csatlakozás és térvilágítás megvalósítása tekintetében a szükséges bizonyítékok a szakértői állásfoglaláshoz rendelkezésre álltak. A terület megtisztításával összefüggésben erdészeti, erdőgazdálkodási szakértelemre nem volt szükség, miután a terület megtisztításához szükséges munka elvégzése, nem pedig a kitermelt famennyiség volt a perben releváns kérdés.
[31] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy az ügyben további bizonyítás lefolytatásának szükségessége nem állapítható meg, részben a teljesítéstől számított sokéves időmúlás, a munkaterület 2007. őszi állapotának ellenőrizhetetlen és igazolhatatlan körülményekre visszavezethető megváltozása, részben pedig amiatt, mert a megfelelő előzetes bírói tájékoztatást követően csak késedelmesen előterjesztett bizonyítási kérelmek alapján további bizonyítás lefolytatására nem kerülhetett sor. Összességében a bíróság a felmerült bizonyítékokat helyesen, okszerűen és logikusan mérlegelte [Pp. 206. § (1) bekezdés], a bizonyítékok felülmérlegelésére pedig lehetőség nincsen (BH 2012.179., 2002.29.).
[32] A Pp. 206. § felülvizsgálati kérelemben hivatkozott (2) bekezdése kimondja, hogy a per adataival egybevetett mérlegelés alapján a bíróság azt is meggyőződése szerint ítéli meg, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak, ha a személyes megjelenésre idézett fél nem jelent meg, vagy a fél vagy képviselője valamely felhívásnak nem tett eleget, a hozzá intézett kérdésre nem felelt, vagy kijelentette, hogy valamely tény valóságáról nincs tudomása vagy arra nem emlékszik. E szabály a per menetével összefüggő egyéb körülményekre kiterjedő szabad bírói mérlegelés szabálya, amelynek korlátját az indokolási kötelezettség [Pp. 221. § (1) bekezdés] adja. A bíróság ítéletében e kötelezettségének megfelelően eleget tett, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott egyoldalú és csak az I. rendű alperesi előadásokat figyelembe vevő és értékelő bizonyítékmérlegelési tevékenység nem állapítható meg.
[33] A másodfokú bíróság jogerős ítéletében egyenként indokolta a vitatott munkatételeket, ahol pedig egyetértett az elsőfokú ítélet indokaival, ott erre való utalást tartalmaz a határozat. Ennek kapcsán helyesen állapította meg a bíróság, hogy a felek közötti építési-vállalkozási szerződés díjmegállapodásra vonatkozó sajátossága az, hogy a kikötött vállalkozói díj a szerződéses mennyiségek által meghatározott műszaki tartalom átalánydíja. Ugyanez igaz a vitatott pótmunkákkal összefüggésben is. Helyes indokokkal jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a szerződésmódosítással érintett pótmunkák elszámolására is lehetőség van, ugyanis a 2007. október 19-i okirattal azok elfogadására került sor, B. E. műszaki ellenőr pedig a munkákat igazolta. A műszaki átadás-átvétellel kapcsolatos I. rendű felperesi kifogások sem megalapozottak, ugyanis habár a jegyzőkönyvet a felperesek nem személyesen írták alá, a teljesítés igazolása mellett a végszámla aláírásával a végszámla benyújtására való jogosultság elismerésére került sor. A teljesítés felperesi elismerését igazolja az is, hogy utóbb még referencialevelet is kiállított a II. rendű felperes, amiben az I. rendű alperes szerződésszerű megfelelő teljesítését igazolta.
[34] Ugyancsak nem jogszabálysértő a 7 800 000 forint viszontkereseti kérelemmel érvényesített I. rendű alperesi követelés megítélése, tekintettel arra, hogy azt az I. rendű felperes sem vitatta, hogy a számlán megjelölt „közműtervek szerződés szerint” jogcímű követelése az I. rendű alperessel szemben nem volt, ezért a Pp. 164. § (1) bekezdésére is figyelemmel azt neki kellett volna bizonyítania, hogy saját előadásnak megfelelően a munkaterületen visszamaradt csövek ellenértéke került feltüntetésre a számlán. Ezt az állítását az I. rendű felperes bizonyítani nem tudta, ezért az I. rendű alperes visszakövetelési igénye megalapozott.
[35] A nem vitatott összegben az I. rendű alperes által folyósított kölcsön kapcsán azt a felperesek szintén nem bizonyították, hogy 2 000 000 forintot visszafizettek az I. rendű alperes részére, a 8 550 000 forintos számlával összefüggésben pedig 2 000 000 forintos teljesítést a bíróság figyelembe vett és ennek folytán a felpereseket csak a 6 550 000 forintban marasztalta. Alaptalanul kifogásolták a felperesek a termálkút-építés járulékos munkáira vonatkozó bizonyítási teher kiosztását is, ugyanis miután a felperesek okiratban ismerték el a 8 550 000 forint összegű számlában szereplő tartozásukat, e tartozáselismerő nyilatkozatot követően nem az érintett tervköteles munkálatok elvégzését, hanem azt volt szükséges a Pp. 164. § (1) bekezdése és a Ptk. 242. § (1) bekezdése szerint bizonyítani, hogy az elismert követelés nem állt fenn. E kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni, ezért marasztalásuk nem jogszabálysértő.
[36] Összességében a másodfokú bíróság – a szükséges indokokkal kiegészítve az elsőfokú ítéletet – a felek közötti jogviszonyban helyes elszámolást téve döntött a kereseti kérelemről és a viszontkereseti kérelemről. A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.859/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás