BK ÍH 2017/126.
BK ÍH 2017/126.
2017.12.01.
I. A harmadfokú eljárásban a felülbírálat nem korlátozódik a másodfokú határozat fellebbezéssel támadott rendelkezésére, ezért a bűnösség kérdésében hozott eltérő döntés jogereje nem állapítható meg a másodfokú bíróság által, ha határozata ellen fellebbezést jelentettek be [Be. 386. § (1) bekezdés c) pont, (4) bekezdés, Be. 387. §; 1/2007. BK. vélemény II. pont].
II. A bűncselekmény büntethetőségének elévülését csak a büntetőügyben eljáró hatóságnak a bűncselekmény miatt az elkövető ellen foganatosított cselekménye szakítja félbe [1978. évi IV. törvény 35. § (1) bekezdés; Btk. 28. § (1) bekezdés].
A járásbíróság, megismételt eljárásban meghozott ítéletével, V. J. É. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében a Btk. 403. § (1) bekezdés b) pontja szerint. A vádlottat ezért 375 000 Ft pénzbüntetésre ítélte, amelynek megfizetésére 15 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről akként, hogy 15 db vegyes könyvelési irat, valamint a Bt. működésével kapcsolatos könyvelési anyagok lefoglalását megszüntette, és a Felszámoló Zrt. képviselőjének kiadni rendelte. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni.
A járásbíróság álláspontja szerint a számvitel rendje megsértésének bűntette nem évült el, mert a vádlott 2015. szeptember 21. napján előterjesztett védekezése az elévülést megszakította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
A vádlott alapító tagja és vezető tisztségviselője volt 2002. február 22. napjától a Gyógyszertár Bt.-nek. A betéti társaság, mint adós szerződésen alapuló nem vitatott tartozását a teljesítési határidő lejártát követő 20 napon belül nem egyenlítette, ami miatt az 1991. évi XLIX. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a megyei bíróság 2012. január 25. napján jogerős végzésével megállapította a társaság fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolási eljárás megindításának közzétételére 2012. február 14. napján került sor. A vádlott által megbízott jogi képviselő a Felszámoló Zrt.-vel felvette a kapcsolatot és könyvelési iratokat adott át részére. A könyvelés alapján a betéti társaság a felszámolási eljárást megelőző napon 34 064 000 Ft pénzkészlettel rendelkezett. A felszámolási eljárás kezdetén azonban a gazdasági társaságnak már tényleges pénzeszköze nem volt, így a tevékenység zárómérlegében feltüntetett ezen vagyonelemre vonatkozó adat nem volt valósnak tekinthető. A vádlott 2007. évtől nem gondoskodott valamennyi kiadás bizonylatolásáról, így különösen a kifizetett munkabérekről és korábbi alkalmazottja személyes jogának megváltásával kapcsolatos kifizetésekről sem állított ki bizonylatokat. A Bt. könyvei nem tartalmaztak a pénzügyi helyzetre kiható minden gazdasági eseményt és a 2007-2010. évi beszámoló, valamint a felszámolási nyitómérleg adatai a társaság nem valós vagyoni helyzetét tükrözték. Mindezek miatt a gazdasági társaság 2007-2010. üzleti évre vonatkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének az áttekintése, továbbá felszámolási vagyon számba vehetősége meghiúsult.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést az ítélet megváltoztatása és az eljárás elévülés miatti megszüntetése érdekében.
A megyei főügyészség átiratában indítványozta a büntetőeljárás elévülés okán történő megszüntetését, valamint azt, hogy a bűncselekmény az 1978. évi IV. törvény 289. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira figyelemmel a (4) bekezdés b) pontjaként kerüljön megjelölésre.
A törvényszék, mint másodfokú bíróság, tanácsülésen meghozott 6. sorszámú végzésével, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 289. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerinti számvitel rendje megsértésének bűntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárást az 1978. évi IV. törvény 32. § b) pontja alapján megszüntette. Rendelkezett a 15 db Bt. vegyes könyvelési irat és a Bt. működésével kapcsolatos könyvelési anyag lefoglalásának megszüntetéséről és azokat a felszámoló Zrt. képviselőjének kiadni rendelte. Megállapította továbbá, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad.
A törvényszék határozatában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megtartotta a perrendi szabályokat, az ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Rögzítette a törvényszék, hogy a járásbíróság megalapozott tényállást állapított meg, amely a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A tényállásból azonban az elsőfokú bíróság helytelen jogi következtetést vont le a vádlott bűnösségére vonatkozóan. Kiemelte a törvényszék, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a vádlottal szemben alkalmazandó jogszabályt. Az irányadó tényállás alapján az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 289. § (1) bekezdés a) és b) pontjai és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette 3 évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő. A 2012. január 1. napjától hatályos anyagi jogi változások miatt a bűncselekmény 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetetté vált, de az elbíráláskor hatályos Btk. 403. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bűncselekmény ismét 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az 1978. évi IV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év elteltével. A 35. § (1) bekezdés szerint az elévülést a büntetőügyben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye szakítja félbe.
A törvényszék rögzítette, hogy a vádlottal szemben csődbűncselekmény bűntette miatt indult büntetőeljárásban a nyomozás elrendelésére 2012. szeptember 27. napján került sor, de a gyanúsítások számvitel rendje megsértésére vonatkozó magatartást nem róttak a vádlott terhére. Az utolsó gyanúsítotti kihallgatás 2013. június 13. napján történt és a 2013. szeptember 9. napján benyújtott vádirat tényállásában sem szerepeltek a számvitel rendje megsértésére vonatkozó tények. A vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 290. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűncselekmény bűntette miatt emelt vádat az ügyészség. Számvitel rendje megsértésének körében bizonyítás felvételére nem került sor az első bírósági eljárásban. A számvitel rendje bűntette tekintetében az ügyészi vádmódosítás a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban 2017. január 11. napján történt. A számvitel rendje megsértésének rendjéhez kapcsolódó utolsó eljárási cselekmény 2013. február 28. napján volt, amikor a nyomozóhatóság igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki a Bt. könyvelésének vizsgálatára, így ezen bűncselekmény büntethetősége 2016. február 28. napján elévült. A vádlott írásbeli védekezése nem szakítja félbe az elévülést, mivel az nem minősül a büntetőügyben eljáró hatóság eljárási cselekményének.
A büntethetőséget megszüntető ok miatt a törvényszék a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a Be. 373. § (1) bekezdés I. a) pontja alapján és a vádlottal szemben az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 289. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiba ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette.
A törvényszék másodfokú végzésével szemben a vádlott jelentett be fellebbezést, amelyben előadta, hogy a Felszámoló Zrt. felszámolójának felmentése ügyében az ítélőtábla előtt eljárás van folyamatban, így addig álláspontja szerint a jelen büntetőeljárásban lefoglalt iratanyag részére nem adható ki. Indítványozta, hogy az ítélőtábla rendelje el ezen iratoknak a törvényszéken történő bírósági letétbe helyezését az új felszámoló kirendeléséig, vagy a törvényszék végzésének megváltoztatásával mellőzze az iratoknak a Felszámoló Zrt. képviselője részére történő kiadását. A törvényszék 9. sorszám alatti végzésével megállapította, hogy végzése a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések kivételével jogerőre emelkedett.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlott fellebbezését alaptalannak tartotta és a törvényszék végzésének helybenhagyását indítványozta egyetértve a másodfokú végzés indokolásában foglaltakkal.
A főügyészség hivatkozott arra, hogy a törvényszék 9. sorszámú jogerősítő végzése – amely szerint a 6. számú végzése a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezés kivételével jogerőre emelkedett – téves, és annak hatályon kívül helyezését indítványozta. Rámutatott, hogy a harmadfokú eljárás során a másodfokú döntés felülbírálatának kereteit a Be. 387. §-a határozza meg, amelynek értelmében nem alkalmazható a Be. 348. § (3) bekezdése. A harmadfokú eljárásban a járulékos rendelkezések vizsgálatára a teljes körű felülbírálat keretében kerülhet sor. Erre figyelemmel a törvényszék 9. számú végzésének hatályon kívül helyezésére, majd a 6. számú fellebbezéssel támadott határozatának helybenhagyására tett indítványt.
A vádlott a fellebbviteli főügyészség indítványára tett észrevételében a bejelentett fellebbezést fenntartva kifejtette, hogy miután a törvényszék végzésével – annak is csak egy részével – szemben kizárólag ő nyújtott be fellebbezést, az egyéb rendelkezésekre nézve beállt a részjogerő. Előadta, hogy tudomása szerint a Felszámoló Zrt. felszámolójával szemben nyomozás van folyamatban, ezért álláspontja szerint a lefoglalt iratoknak a felszámoló részére történő kiadása minden alapot nélkülöz.
Az ítélőtábla a vádlott fellebbezését nem találta alaposnak.
A vádlott másodfellebbezése a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja szerint joghatályos, mivel a törvényszék az elsőfokú bíróság marasztaló rendelkezésével szemben a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezve, a vádlott elleni büntetőeljárást elévülés címén megszüntette. A bűnösség kérdésében elfoglalt eltérő döntések folytán megnyíló harmadfokú eljárásban a bíróság – a fellebbezés irányától, tartalmától függetlenül – a Be. 387. § (1) bekezdése szerint teljes felülbírálatot végez. A felülbírálata során vizsgálja az első- és másodfokú bíróság eljárásának törvényességét és a másodfokú bíróság határozatának megalapozottságát, beleértve a másodfokú ítélet járulékos rendelkezéseit. Vonatkozik ez a jelen ügyben támadott lefoglalásra vonatkozó döntésre is a Be. 387. § (4) bekezdése alapján. A Be. szabályozásából adódóan, figyelemmel a Kúria 1/2007. BK vélemény II. pontjában adott iránymutatásra is, a törvényi feltételeknek megfelelő fellebbezés esetén a másodfokon hozott határozat vonatkozásában nem alkalmazható a Be. másodfokú eljárásra vonatkozó XIV. fejezetében írt 348. § (3) bekezdése, miszerint a felülbírálat terjedelme az egyéb rendelkezésekre beállt részjogerőre tekintettel kizárólag a fellebbezéssel támadott járulékos kérdésre korlátozódjon. Mindezekből következik, hogy a másodfokú bíróság a 6. szám alatti végzését – a lefoglalásra vonatkozó rendelkezés kivételével – jogerősítő záradékkal ellátó 9. sorszámú határozatának meghozatala során eljárási hibát vétett, amikor megállapította érdemi végzésének részjogerejét. A fentieknek nem mond ellent a Be. 386. § (4) bekezdése sem, amely szerint a fellebbezés a másodfokú ítélet jogerőre emelkedését abban a részében függeszti fel, amelyet a harmadfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál, hiszen a Be. 387. § (2) bekezdés II. fordulata maga is korlátokat állít a harmadfokú teljes felülbírálat elé. A harmadfokú bíróság nem vizsgálhatja a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyó részét. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék 9. szám alatti jogerősítő végzését hatályon kívül helyezte.
Az ítélőtábla a törvényszék másodfokú határozatát a Be. 392. § (4) bekezdése szerint, tanácsülésen bírálta felül a harmadfokú eljárásban is alkalmazandó súlyosítási tilalom szabta keretek közt. Ennek során sem az első- sem a másodfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan eljárási hibát, hiányosságot, mulasztást, amely az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna. A másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás minden szempontból megalapozott, így alapját képezhette az ítélőtábla határozatának is a Be. 388. § (1) bekezdése értelmében.
A büntetőjogi főkérdést illetően a törvényszék helytállóan mutatott rá határozatában, hogy az elsőfokú bíróság a bűncselekmény elévülésével kapcsolatosan több kérdésben is téves jogi álláspontra helyezkedett, ezért nem tartható azon megállapítása, hogy az elévülést a vádlott 2015. szeptember 21-én előterjesztett írásbeli védekezése megszakította. Megalapozottan indokolta a másodfokú bíróság azt is, hogy nem alapos az időbeli hatály kérdésében való elsőbírói döntés sem, hiszen a számvitel rendje megsértése bűncselekmény kapcsán a büntetési tétel felső határát is érintő olyan szigorúbb törvényi szabályozást vett alapul, amely az elkövetéskor még nem, az elbíráláskor már nem volt hatályos. Az elkövetéskor és elbíráláskor hatályos törvény helyes összevetésével a törvényszék megalapozott döntést hozott, amikor a főszabály szerint az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazása mellett foglalt állást rámutatva, hogy a jelenleg hatályos törvény nem nyújt kedvezőbb elbírálásra lehetőséget. Nem tévedett akkor sem, amikor azt a megállapítást tette, hogy a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja szerint az elévülést a 2013. február 28. napjától számítandó 3 éves elévülési időn belül semmilyen, a Btk. 35. § (1) bekezdésében írt eljárási cselekmény nem szakította félbe, így a vádlott terhére rótt bűncselekmény 2016. február 28. napján elévült. Ennek megfelelően törvényes döntést hozott, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 373. § (1) bekezdés I/a. pontja alapján hatályon kívül helyezte és az 1978. évi IV. törvény. 289. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő számvitel rendje megsértésének bűntette miatti büntetőeljárást a Btk. 32. § b) pontjában írt elévülés okából megszüntette.
Nem tévedett a másodfokú bíróság a lefoglalás kapcsán hozott döntésekor sem.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése rendelkezik a felszámolás kezdő időpontjáról, akként, hogy a bíróság az adós felszámolását végzéssel rendeli el, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja. A Cstv. 28. § értelmében, ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság a jogerőre emelkedést követően haladéktalanul kirendeli a felszámolót. A Cstv. 34. § (1) és (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai. A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A Bt.-vel kapcsolatosan ezért a felszámolás elrendelése után csak a felszámoló tehet nyilatkozatot, így a törvényszék helytállóan rendelkezett a Be. 155. § (1)–(2) bekezdése szerint az eljárás során lefoglalt könyvelési iratok lefoglalásának megszüntetéséről és azoknak a felszámoló részére történő kiadásáról.
A felszámoló a felszámolás során a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő – illetve a felszámolás alatt szerzett – vagyonával összefüggésben áll fenn. Jelen büntetőeljárásnak nem tárgya a felszámoló esetleges felelőssége, illetve az adós által kifogásolt eljárása, a lefoglalt dolog sorsáról a bíróság csak a Be. rendelkezéseinek megfelelő döntést hozhat, amely a törvényszék részéről megtörtént, a fellebbező vádlott által indítványozott rendelkezés meghozatalára a büntetőeljárás keretében nincs törvényes lehetőség.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott másodfokú határozatot a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bhar.I.67/2017/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás