KÜ BH 2017/131
KÜ BH 2017/131
2017.04.01.
A Kúria Önkormányzati Tanácsának döntése következtében anyagi jogi norma hiányában telekadó-fizetési kötelezettség nem áll fenn [1952. III. tv. (Pp.) 155/C. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 136162/1791989 részben tulajdonosa a Pécel helyrajzi szám alatti kivett beépítetlen belterületként nyilvántartott ingatlannak, mely tekintetében az önkormányzati adóhatóság 2011-2015 adóévekre ellenőrzést végzett. Az elsőfokú adóhatóság a revízió eredményeként a felperes terhére 2011 évre 2 020 652 Ft, 2012. I-II. félévére 220 046-220 046 Ft adóhiánynak minősülő telekadó-különbözetet állapított meg, 3593 Ft késedelmi pótlékot szabott ki, míg az adóbírság kiszabását kivételes méltányosságból mellőzte.
[2] Az alperes 2012. október 18. napján kelt XIV-V-040/02409-3/2012. számú határozatával a telekadó-fizetési kötelezettséget 2 460 733 Ft-ban állapította meg, míg az adóbírság kiszabását mellőző részt helybenhagyta. A késedelmi pótlék tekintetében a határozatot megsemmisítette és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította. Érdemi döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 19. § a) pontjára, 52. § (7) bekezdésére, 16. és 43. pontjaira és Pécel Város Önkormányzat Képviselő-testületének 28/2010. (XII. 16.) rendeletnek (a továbbiakban: Ör.1.) 8. § (1) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésére alapította.
[3] Az Alkotmánybíróság 2011. november 15. napján Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének fent említett, a helyi adókról szóló önkormányzati rendelet 8. §-ának az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe történő ütközését állapította meg, ezért 2011. december 31. napjával azt megsemmisítette.
[4] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5046/2015/4., 2016. január 3. napján kelt határozatával megállapította, hogy Pécel Város Önkormányzat Képviselő-testületének a 33/2013. (XII. 20.) számú önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Ör.2.) módosított, Ör.1. 18. § (1) bekezdése törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. Megállapította továbbá, hogy a Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének 1/2011 (I. 28.) számú rendelettel módosított Ör.1. rendelet 8. §-a, valamint a Ör.2. rendelettel beiktatott 18. § (1) bekezdése a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.030/2015. számú folyamatban lévő perében, valamint valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, mert álláspontja szerint az adófizetésre való kötelezése törvénysértő és megalapozatlan mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében. Arra hivatkozott, hogy Pécel Város Önkormányzata rendeletének 2. §-a mentességet állapított meg azzal, amikor kimondta, hogy mentes a telek az adó alól, amennyiben a telek a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően nem építhető be. Márpedig a perbeli felperes tulajdonában lévő ingatlan tekintetében ez maradéktalanul megállapítható. 2011. évre pedig kifogásolta, hogy telekadó olyan mértékű, ami megközelíti ingatlana forgalmi értékét, mely rendkívül méltánytalan.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja az volt, hogy az Ör.2.-vel az önkormányzat kiegészítette az Ör.1-et azzal, hogy a magánszemély adóalanyokat a vállalkozási, üzleti célt nem szolgáló telekingatlanok után 2011. adóévben 60%-os, 2012 évben 0%-os, míg 2013 adóévben 30%-os adókedvezmény illeti meg. Tekintettel arra, hogy az Ör.2. a felperes javára olyan kedvezményt állapított meg, ami csak egy közigazgatási eljárásban érvényesíthető, az összegszerűség kérdésében való határozathozatal céljából a keresettel támadott határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
[8] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati eljárás folytán hozott Kfv.V.35.408/2014/5. számú végzésével a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az új eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
[10] Kifejtette, hogy Pécel Város Önkormányzatának helyi építési szabályzata lehetővé teszi az ingatlan beépíthetőségét, az engedélyezéssel összefüggésben határoz meg műszaki, infrastrukturális követelményeket. Az adótárgy meghatározásánál a Htv. rendelkezéseit kell figyelembe venni, így az abban szabályozott építési tilalom fennállása az irányadó, mely a perbeli ingatlanra nem vonatkoztatható.
[11] Elvetette az Ör.2. módosításának alkalmazhatóságát arra figyelemmel, hogy az a keresettel támadott határozatok meghozatalakor nem volt hatályban, ezért a Pp. 339/A. § irányadó rendelkezése szerint azt alkalmazni nem lehetett. Hangsúlyozta továbbá, hogy az Art. 99. § (2) bekezdése alapján a felperes köteles bizonyítani az adómentesség megvalósulását, mely kötelezettségének azonban nem tett eleget.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítása érdekében.
[13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 3. § (5), 163. § (1), 206. § (1) bekezdésében jelölt tényállás-tisztázási kötelezettségének, megsértette a Pp. 275. § (5) bekezdésében foglalt előírásokat, következésképpen ítélete a Pp. 221. §-ába ütközik. Hangsúlyozta, hogy a Htv. 6. § d) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga egyebek között arra terjed ki, hogy az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességgel, kedvezményekkel kibővítse. Pécel Város Önkormányzatának Ör.1. rendelet 2. §-a szerint: „mentes a telekadó alól amennyiben a telek a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően nem építhető be”. Az önkormányzat tehát a Htv.-ben kapott felhatalmazásával élve állapított meg újabb mentességet és azzal, hogy rendeletében a helyi építési szabályzat előírása szerinti és nem a Htv.-ben megfogalmazott szabályokra utal, maga különbözteti meg a mentesség feltételét a Htv. 19. § c) pontjában szereplő építési tilalomtól.
[14] Kifogásolta a felülvizsgálati kérelem, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Kúria korábbi hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak, hiszen az azt írta elő, hogy a bíróság vizsgálja, hogy a perbeli telek 2011 adóévben megfelelt-e az építési telek fogalmának. Ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta.
[15] Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa 2016. január 3-án kihirdetett határozatával megállapította, hogy az Ör.2. 18. § (1) bekezdése törvénysértő, ezért azt megsemmisítette. Kimondta, hogy az Ör.1. 8. §-a, valamint az Ör.2. 18. § (1) bekezdése valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben nem alkalmazható, ennek figyelembevételét is kérte a döntés meghozatalakor. Utalt arra is, hogy a felperes az eljárás során több esetben felhívta az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy az alperes konzekvensen kerüli a számára kellemetlen AB-döntést, amely szerint egy adótárgyon belül a tulajdonosok nem fizethetnek különböző mértékű fajlagos adót. Az alperes ugyanazt a fogalmat több módon kísérli meg értelmezni, mely magatartása a jogbiztonság követelményével ellentétes. Ezen túlmenően hangsúlyozta, hogy a felperes alkotmányossági aggályai nem voltak alaptalanok, figyelemmel a Kúria Önkormányzati Tanácsának megsemmisítő döntésére.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[18] A Kúria döntésének meghozatalakor kiemelten vette figyelembe a Kúria Önkormányzati Tanácsának döntését, hiszen az a perben irányadó Ör.1. 8. § és Ör.2. 18. § (1) bekezdésének alkalmazási tilalmát mondta ki valamennyi, a törvényellenesség megállapítása időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyre.
[19] Azáltal, hogy az önkormányzati tanács határozatában az Ör.1. 8. §-ának alkalmazását megtiltotta, az anyagi jogi norma hiányában a felperest 2011-2012. közötti időszakra telekadó-fizetési kötelezettség nem terhelte. A Kúria ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet és a felülvizsgálni kért határozatokat hatályon kívül helyezte.
[20] A fentiek miatt nem volt jelentősége már annak, hogy a perbeli ingatlan a HÉSZ figyelembevételével beépíthetőnek tekinthető-e vagy sem, bár a Kúria álláspontja az, hogy ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság helyesen, a jogszabályok helytálló alkalmazásával foglalt állást. Attól, hogy egy adott telket a beépítésre alkalmassá kell tenni, nem jelenti annak beépíthetetlenségét, mert az akadályok elhárításával megnyílik a lehetőség az engedélyeztetésre, a tényleges beépíthetőségre.
(Kúria, Kfv.I.35.254/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás