KÜ BH 2017/134
KÜ BH 2017/134
2017.04.01.
Földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés hiánya esetén a mezőgazdasági terület tulajdonosának a bejegyzés önhibán kívüli okból történő elmaradását igazolni kell ahhoz, hogy az európai uniós támogatás igénybevételénél jogszerű földhasználónak minősüljön [1994. évi LV. tv. (Tft.) 25/B. § (7) bek., 29/2012. (III. 24.) VM rendelet 1. § (8) bek., 32/2012. (IV. 2.) VM rendelet (Jogcímrendelet) 3. § (2) bek., 1122/2009. EK rendelet 58. cikk (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2012. május 3-án benyújtott egységes kérelmében a 2012-es évre vonatkozóan egységes területalapú támogatás, EMVA agrárkörnyezet-gazdálkodás, Natura 2000 gyepterület fenntartása, EMVA kedvezőtlen adottságú területeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatások jogcímeken igényelt támogatást.
[2] Az első fokon eljáró hatóság a felperes területalapú támogatás kifizetése iránti kérelmének helyt adott és 3 259 073 Ft támogatási összeget állapított meg.
[3] Az elsőfokú határozat meghozatalát követően a hatóság a jogszerű földhasználat körében helyszíni ellenőrzést folytatott le. A 2013. február 4. napján tartott helyszíni ellenőrzés tárgyában három jegyzőkönyv is készült. A jegyzőkönyvek megállapításai szerint a felperes a meghatározott fizikai blokkokban található 3. számú tábla, valamint a 11. és 15. tábla vonatkozásában nem tekinthető jogszerű földhasználónak, illetve a 8. számú tábla vonatkozásában mindössze 2,57 hektár tekintetében tekinthető jogszerű földhasználónak a földhasználati nyilvántartás adatai alapján. A jegyzőkönyvet a felperes meghatalmazottja 2013. február 12. napján postai úton vette kézhez, a jegyzőkönyvre a felperes észrevételt nem tett.
[4] A helyszíni ellenőrzés eredménye alapján az elsőfokú hatóság 2014. június 27-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította, továbbá a korábban kifizetett 3 259 073 Ft összegű támogatást jogosulatlan támogatási összegként visszakövetelte. A határozat a 32/2012. (IV. 2.) VM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 3. § (2) bekezdésére, valamint az 1122/2009/EK rendelet 58. cikk (2) bekezdésére hivatkozott.
[5] A felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nyújtott be. Ebben hivatkozott arra, hogy a területek részben saját, részben felesége tulajdonát képezik, és a támogatási kérelem benyújtásakor hatályos, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 25/B. § (7) bekezdésében foglalt vélelemre tekintettel a vitatott parcellák vonatkozásában földhasználónak kell tekinteni.
[6] A másodfokon eljárt alperes a 2015. május 13-án meghozott MVHF/1682-1/2015. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Keresetlevelében előadta, hogy álláspontja szerint a hatóság a jogszerű földhasználat mértékét a 3-as, a 8-as és a 15-ös táblák vonatkozásában tévesen állapította meg.
[8] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az ügyben eljárt Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 11.K.27.494/2015/11. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[10] A bíróság idézte a Jogcímrendelet 3. § (2) bekezdését, a 29/2012. (III. 24.) VM rendelet 1. § 8. pontját, valamint a Tft. 25/B. § (7) bekezdését. A bíróság egyetértett az alperes határozatával abban a tekintetben, hogy az Egységes kérelem rendelet a Tft.-hez képest speciális szabályt állapít meg. Míg a Tft. általában a termőföldre vonatkozó jogviszonyokra tartalmaz szabályozást, addig az Egységes kérelem rendelet, az igényelhető uniós és hazai forrásokból finanszírozott mezőgazdasági támogatással kapcsolatos szabályokat rögzíti. A bíróság szerint megállapítható, hogy a földhasználati nyilvántartásba vételt megkövetelő Egységes kérelem rendelet 1. § 8. pontjában foglalt rendelkezés a mezőgazdasági támogatással összefüggő jogviszonyokra vonatkozó olyan szabály, amely a Tft. vélelmével szemben elsőbbséget élvez.
[11] A bíróság idézte végül a 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 41. § (5) bekezdésében és 57/A. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A bíróság álláspontja szerint ezen rendelkezések alapján az alperesi hatóság a fellebbezési eljárásban tett felperesi nyilatkozatokat, okirati bizonyítékokat döntése meghozatalakor nem vehette figyelembe, a felperes esetében az Eljárási tv. 57/A. § (5) bekezdésében foglalt feltétel nem teljesült.
A felülvizsgálati kérelem
[12] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását akképpen, hogy a Kúria az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően helyezze hatályon kívül. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, valamint az Eljárási tv. 41. § (5) bekezdését.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[14] A Jogcímrendelet a SAPS- és a top up-támogatásokra vonatkozik, az ügyben az elsőfokú hatóság a felperes 2012. május 3-án benyújtott kérelme alapján az egységes területalapú támogatás (SAPS) igénybevétele felől döntött. A Jogcímrendelet 3. § (2) bekezdése szerint egységes területalapú támogatás iránti kérelmet az a mezőgazdasági termelő nyújthat be, aki a támogatás alapjául szolgáló terület vonatkozásában az Egységes kérelem rendelet alapján jogszerű földhasználónak minősül.
[15] Az Egységes kérelem rendelet 1. § 8. pontja határozza meg a jogszerű földhasználó fogalmát. E definíció értelmében jogszerű földhasználónak azt kell tekinteni, aki a tárgyév június 9-ei dátum szerinti állapotnak megfelelően földhasználóként bejegyzett ügyfél, vagy az az ügyfél, akinek földhasználati joga önhibáján kívüli okból nem került a földhasználati nyilvántartásba bejegyzésre és a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb okirattal rendelkezik.
[16] A fenti jogszabályok alapján jogszerű földhasználó nemcsak az lehet, aki a földhasználati nyilvántartásban szerepel, hanem az is, aki ugyan földhasználatra vonatkozó okirattal nem rendelkezik, azonban földhasználati jogosultsága önhibáján kívüli okból nem került bejegyzésre.
[17] A Tft. 25/B. § (7) bekezdése értelmében „Ha a földhasználó személyére vonatkozó bejelentés nem érkezett, a termőföld használójának a tulajdonost, illetőleg haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt kell tekinteni.”
[18] A Kúria megítélése szerint a Tft. 25/B. § (7) bekezdése és az Egységes kérelem rendelet 1. § 8. pontja egymásra tekintettel megfelelően értelmezhető. Nem helytálló az az értelmezés, amely szerint az Egységes kérelem rendelet kizárja a Tft. 25/B. § (7) bekezdésének alkalmazását (jobban mondva nem az ál-talános és a speciális viszonyáról van szó). A Tft. 25/B. § (7) bekezdése – az Egységes kérelem rendelet alkalmazása tekintetében – azt rögzíti, hogy a tulajdonjogot és/vagy a haszonélvezetet igazoló okirat alapján vélelmezhető a földhasználat, azaz ezen okiratok elfogadhatók a „földhasználatra vonatkozó okirat"-nak. Ugyanakkor a Jogcímrendelet 3. § (2) bekezdése a SAPS- és top up-támogatás igénybevétele vonatkozásában a „jogszerű földhasználó” fogalmát az Egységes kérelem rendelet szerint rendeli értelmezni, ez alapján pedig előírás, hogy nemcsak az okirat megléte a szükséges, de az is, hogy a földhasználati nyilvántartásba történő bejelentés önhibán kívüli okból maradt el.
[19] Jelen ügyben a felperes nem igazolta, hogy önhibán kívüli ok akadályozta meg a földhasználati nyilvántartásba történő bejelentkezésében, a jogerős ítélet ezen megállapítását a felülvizsgálati kérelmében sem cáfolta, így helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felperest nem lehet jogszerű földhasználónak tekintetni.
[20] A felülvizsgálati kérelem a fentieken túl arra is hivatkozik, hogy iratellenes a jogerős ítélet azon megállapítása, amely szerint a három értesítő levél a 2012. évi SAPS támogatásra vonatkozott. Mivel több jogcímre is beadott támogatási kérelmet (AKG, NATURA 2000, KAT), a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyveknek is külön jogcímekre kell vonatkoznia. A felperes egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy nem is volt lehetősége a helyszíni ellenőrzésre észrevételt tenni, mivel a SAPS-ra vonatkozó jegyzőkönyvet felperes részére a hatóság egyáltalán nem kézbesített. E körben a felperes az Egységes kérelem rendelet 15. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozott.
[21] A Kúria a fentiek vonatkozásában a következőket állapította meg: azon túl, hogy az eljárás a SAPS-támogatás igénybevételével kapcsolatos kérdéseket érintette, az eljárás során a felperes egyáltalán nem hivatkozott a különböző jogcímek közötti eltérőségre. Mind a hatósági eljárás, mind a bírósági eljárás tárgya meghatározott táblákban, meghatározott helyrajzi számmal rendelkező területek vonatkozásában a jogszerű földhasználat elismerhetősége, de nem volt vizsgálat tárgya a jogcímek közötti esetleges eltérőség. A felperes kereseti kérelme kizárólag táblánként a különböző területekre és nem a különböző jogcímekre vonatkozott. Mivel a felperesnek olyan irányú felvetése nem volt, amely szerint a SAPS jogcímre vonatkozó helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvet nem is kapott, így azt az elsőfokú bíróság értelemszerűen nem is vizsgálhatta. Ugyanígy a kereseti kérelem egyáltalán nem hivatkozik az Egységes kérelem rendelet 15. § (1) bekezdés d) pontja szerinti támogatási jogcímekre irányadó rendelkezésekre sem. Az elsőfokú bíróság erre vonatkozó kereseti kérelem hiányában ezzel nem is foglalkozhatott.
[22] A Pp. XX. fejezete szerinti eljárásban az elsőfokú bíróság a keresettel támadott közigazgatási határozat törvényességét vizsgálja felül a kereseti kérelem keretei között. A Kúria gyakorlata szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében kerülhet sor a jogerős ítélet felülvizsgálatára. Olyan, új jogszabálysértés a felülvizsgálati kérelemben nem jelölhető meg, amelyre a fél a peres eljárás során nem hivatkozott és amelyre nézve a jogerős ítélet döntést nem tartalmaz, illetve olyan jogszabálysértés sem jelölhető meg, amely nem a per tárgyához kapcsolódik (lásd: Kfv.VI.37.348/2011/7. és Kfv.VI.37.364/2011/10.).
[23] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.IV.35.135/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás