PK ÍH 2017/138.
PK ÍH 2017/138.
2017.12.01.
TSZSZ szakvéleményére alapított perben az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása során vizsgálható okiratok köre, azok tartalmi kritériuma [Pp. 386/P. § (2) bekezdés, 386/Q. § (1), (5) bekezdés, 386/O. §].
Az elsőfokú bíróság 2017. február 3. napján kelt 34.G.43.286/2016/14. számú végzésével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 56 698 962 forintot. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes a keresetében 2015. április 28-án kelt szerződés teljesítésére hivatkozva 56 698 962 forint vállalkozói díj és járulékai megfizetésére támasztott igényt. Előadta, hogy 2015. december 8-án az építési munkálatokat készre jelentette, a K. Ö. Társulás részére a projektet 2015. december 27-én minőségi és mennyiségi hibától mentesen átadta, teljesítésigazolás kiállítására azonban nem került sor, ezért Teljesítésigazolási Szakértői Szervhez (TSZSZ) fordult, mely arra a megállapításra jutott, hogy 59 683 118 forint összegű vállalkozói díj megilleti.
A Pp. 386/Q. § (1) bekezdés alapján a bíróság a (2) bekezdésben foglaltak teljesítése esetén kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendeli a kereseti kérelemben (viszontkeresetben) illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglalt azon – 400 millió forintot meg nem haladó összegű – követelés teljesítését, amely a TSZSZ szakvéleménye szerint a teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített tervezési, építési és kivitelezési munkák szerződés szerinti értéke.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint teljesültek a Pp. 386/Q. § (1) bekezdésében foglalt feltételek, a TSZSZ szakvéleménye szerint a pótmunkákkal növelt szerződéses összegnek megfelelően, kötbér levonása nélkül, a megtörtént kifizetésen túlmenően felperest 59 683 118 forint megilleti. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelme előterjesztésével egyidejűleg 56 698 962 forint összegű bankgarancia nyilatkozatot csatolt.
A végzés ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a részbeni megváltoztatását, a marasztalási összeg 2 834 948 forinttal történő leszállítását, és a felperes ezen összeg visszafizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a végzés meghozatalakor figyelmen kívül hagyta, hogy a vállalkozási szerződés 5.1. pontjában felperes jótállást vállalt akként, hogy annak időtartama a vállalkozó teljesítésétől kezdődik, és a projekt keretében kivitelezett létesítmény(ek) építtető általi – próbaüzem befejezését követő – átvételétől számított 36 +1 hónap utolsó napjáig tart az ÁSZF szerinti feltételekkel. A szerződés 7.2. pontja szerint a jótállási biztosítéki célú visszatartás összege a jótállási időtartam végét követő 20. munkanapig a nettó vállalkozói díj 5%-a, amely bankgaranciával kiváltható, utóbbi lejárata 2015. október 30-tól számított 36 + 1 hónap. A keresetlevélhez csatolt szerződésből kitűnik, hogy alperes jogosult volt jótállási biztosítékként a szerződéses érték 5%-ának a visszatartására, amely a jótállás tartama alatt és az azt követő 20. munkanapig nem esedékes, ennek következtében a kifizetésével nem eshetett késedelembe, ezért az ideiglenes intézkedésben foglalt marasztalási összeg a jótállási biztosíték összegével csökkentendő, a teljesített 56 698 962 forintból 2 834 948 forint visszautalásának van helye.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a döntés megfelel a Pp. 386/Q. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mert ezen jogszabályi rendelkezés a „szerződés szerinti értéket” jelöli meg az ideiglenes intézkedés tartalmaként, a TSZSZ szakvéleményéből pedig egyértelműen megállapítható, hogy a szerződésben meghatározott vállalkozói díj 59 683 118 forint, így ennek az alperesre eső része 56 698 962 forint, jogszabályi felhatalmazás hiányában nincs lehetőség ezen összeg bármiféle csökkentésére. Az esedékességre vonatkozó fellebbezési érvelés azért sem helytálló, mert a keresettel követelt vállalkozói díjon felül az alperest további fizetési kötelezettség is terheli, illetve a követelt összeg nem tartalmazza az 5%-os jótállási biztosítékot. A vállalkozási szerződés 7.1. pontja értelmében alperes jogosult volt a kivitelezés alatt a részszámlákból teljesítési biztosítéki célú visszatartás jogcímén 10%-ot levonni, mely a részszámlák kifizetése során meg is történt, így ezen a jogcímen 21 864 223 forintot tart vissza, az a létesítmények megrendelő általi átvételét követő 20 munkanapig volt jogszerű, ezen lejáratot követően az alperes ezzel az összeggel felperes felé tartozik. Kétségtelen, hogy a szerződés 7.2. pontja jótállási biztosítéki célú visszatartást is engedett a vállalkozói díj 5%-a erejéig, és ezen visszatartás az átadástól kezdődően illeti meg az alperest, ennek pénzügyi lebonyolítása általánosságban viszont úgy történik, hogy a teljesítési biztosíték átalakul jótállási biztosítékká, és ha az előbbi meghaladja az utóbbi összegét, nyilvánvalóan az a biztosítékot nyújtó részére visszajár. A felek közötti jogviszonyban a jótállási garancia összege 13 767 059 forint, a visszatartás 21 864 223 forint, melyek összevetéséből kitűnik, hogy az alperes a jótállási garancia szerződés szerinti összegéhez hozzájutott, sőt a keresettel érvényesített összegen felül a két garancia különbözeteként 8 097 164 forintot megfizetni tartozik.
Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak. Végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta; kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 forint + áfa másodfokú perköltséget.
Végzése indokolásában kifejtette: a Pp. 386/O. §-a szerint a pertárgy értékétől függetlenül kiemelt jelentőségű pernek minősül a tervezési, építési, kivitelezési szerződés teljesítéséből eredő díjkövetelés érvényesítése iránt indított olyan per, amelyben a felperes az érvényesíteni kívánt jog alapjául a TSZSZ szakvéleményére hivatkozik. A TSZSZ szakvéleményére alapított perekben elrendelhető ideiglenes intézkedésre nem a Pp. általános szabályai, hanem a Pp. 386/Q. § (1)–(5) bekezdései irányadók, a speciális szabályozás célja a kérelmező gazdasági, likviditási helyzetének a támogatása azáltal, hogy a tervezési-, építési-, kivitelezési jogviszonyból származó, a teljesítését ellentételező díjköveteléséhez ideiglenes – az elsőfokú ítélet meghozataláig, illetve a per megszüntetéséig tartó – hozzájutást enged a Pp. 386/Q. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogszabályi feltételek teljesülése esetén, melyek fennállásából mérlegelést nem engedő bírói kötelezettség keletkezik az ideiglenes intézkedés elrendelésére vonatkozóan.
Ezért az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályi rendelkezések helytálló alkalmazásával vizsgálta a kérelmet megalapozó feltételek teljesülését és azok fennállását – azt, hogy felperes építési kivitelezés tárgyában kötött szerződésből eredő díjigény megfizetésére irányuló perben, a kereseti kérelmen nem túlterjeszkedő, 400 millió forintot meg nem haladó marasztalásra irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, olyan követelés teljesítésének az elrendelését kérve, amely a TSZSZ szakvéleménye szerint a teljes bizonyossággal megállapíthatóan elvégzett kivitelezési munkák szerződés szerinti értéke, továbbá a követelés összegének megfelelő hitelintézeti garancia nyilatkozatot csatolt – alperes a fellebbezésében nem vonta kétségbe. A marasztalása összegét tette vitássá 2 834 948 forint erejéig, azt állítva, hogy ezen összeget a szerződés 5.1. és 7.2. pontja alapján visszatartani jogosult jótállási biztosíték címén, így a kifizetésével nem eshetett késedelembe, ekörben a díjtartozás nem lejárt, ezen érvelés azonban a Fővárosi Ítélőtábla szerint – az alábbiakra figyelemmel – súlytalan.
A Pp. 386/Q. § (1)–(5) bekezdésében rögzített speciális szabályozás értelmében az ideiglenes intézkedés elrendelése során a bíróságnak nem kell, és az eljárás ezen, az ellenérdekű fél meghallgatását nem igénylő szakaszában nem is lehet a pert érdemben eldöntő megállapításokra jutnia, a keresethez és az – ekkor még nem elvárt – érdemi ellenkérelemhez kapcsolódó szerződéses jogok érvényesülését, a kötelezettségek teljesítését – kivéve a munkavégzés TSZSZ által igazolt megtörténtét – vizsgálnia. A kérelem elbírálása a Pp. 386/P. § (2) bekezdése és a Pp. 386/Q. § (3) bekezdése értelmében kötelezően becsatolandó okirati bizonyítékok megléte, tartalmi megfelelősége vizsgálatát igényli, a tartalmi kritérium a TSZSZ szakvélemény vonatkozásában az, hogy rögzítse a teljes bizonyossággal megállapíthatóan teljesített tervezési, építési és kivitelezési munkák szerződés szerinti értékét; a biztosítás, vagy a garancia, vagy az elnöki letét tekintetében pedig az, hogy az intézkedés hatályvesztése, illetve a végzés hatályon kívül helyezés esetére biztosítsa a követelés összegének a visszatérítését.
Az a körülmény, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel követelt összeg megjelölésére a vállalkozási szerződésnek a biztosítéki célú visszatartásra vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel, azzal összhangban került-e sor, kívül esik a kötelezően vizsgálandó szempontok körén, a kérelem szerinti követelés esedékességét ugyanis az eljárás ezen szakaszában a TSZSZ – mely a munka elvégzésének vizsgálatára rendelt – szakvéleménye megalapozza. Annak tisztázása, hogy a szerződés 7.2. pontjában meghatározott mértékű jótállási biztosítéki célú visszatartásra ténylegesen sor került-e, az esetlegesen bankgaranciával kiváltást nyert-e, a visszatartott összeg esedékes-e, a teljesítési és jótállási biztosítéki visszatartás összege egymásba beszámítható-e, nem az ideiglenes intézkedés elbírálása során, hanem a jogszerűen járó díjtartozás összegének a meghatározása körében, az érdemi határozathozatalhoz szükséges.
Az elsőfokú bíróság végzése a fent kifejtettek szerint helytálló, a fellebbezésben előadottak nem adtak alapot annak részbeni megváltoztatására, eltérő jogi következtetés levonására, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 10.Gpkf.43.963/2017/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás