BÜ BH 2017/139
BÜ BH 2017/139
2017.05.01.
I. Az adócsalás tettese csak olyan személy lehet, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény (adat) valótlan előadásával, elhallgatásával vagy más magatartással a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően megtéveszti. Az adóhatóság megtévesztésére szolgáló valótlan tartalmú számlákat beszerző és azokat az adóbevallást elkészítő számára rendelkezésre bocsátó személy az adócsalásnak nem társtettese, hanem bűnsegéde [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek.; Btk. 13. § (3) bek., 14. § (2) bek.].
II. A részes cselekménye tettesi (társtettesi) bűncselekményt feltételez; a részesi bűncselekmény járulékos jellegű. A részes ugyan a tettes minőségi túllépéséért nem felel, a mennyiségi túllépésért azonban igen.
A részes azzal, hogy az általa megszerzett, valótlan tartalmú számlákat a tettes rendelkezésére bocsátja, tudva azt, hogy az azokat az adófizetési kötelezettsége csökkentésére fogja felhasználni, fizikai bűnsegélyt nyújt a tettesnek. Amennyiben azzal is tisztában van, hogy egy harmadik társuk is valótlan tartalmú számlákat szerez be, amiket a tettes az adóbevallása kapcsán fel is használ, a harmadik társ által beszerzett számla felhasználása kapcsán szándékerősítő hatást is gyakorol a tettesre, azaz ezek kapcsán pszichikai bűnsegélyt nyújt neki [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek. Btk. 13. § (3) bek., 14. § (2) bek.].
[1] A törvényszék ítéletében
[2] - az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott börtönbüntetés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, emellett elrendelte a vele szemben korábban kiszabott hét hónap fogházbüntetés végrehajtását és megállapította, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll;
[3] - a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (3) bek.] és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért halmazati büntetésül három év két hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a kiszabott börtönbüntetés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyben megállapította, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll;
[4] - a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül négy év két hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, egyben megállapította, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll;
[5] - a VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, megállapította továbbá, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll.
[6] Rendelkezett a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[7] Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést, míg az I. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a II. r. vádlott és védője, a III. r. vádlott és védője, továbbá a VI. r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.
[8] A másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta,
[9] - az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat 2 rendbeli adócsalás bűntettének [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek., illetve 1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.], míg a VI. r. vádlottat az adócsalás bűntettének [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] vádja alól felmentette;
[10] - az I. r., a II. r., a III. r. és a VI. r. vádlottak külföldre utazásának tilalmára vonatkozó rendelkezést mellőzte;
[11] - az I. r. vádlottat öt év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra is ítélte és vele szemben 139 642 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el, ugyanakkor a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzte;
[12] - a VI. r. vádlott terhére megállapított adócsalás bűntettét [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] folytatólagosan, bűnsegédként elkövetettnek minősítette, és a vádlottat öt év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra is ítélte, ugyanakkor a különös visszaesőkénti elítélésre utalást mellőzte és megállapította, hogy a vádlott a kiszabott börtönbüntetés háromnegyed részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
[13] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének e vádlottakra vonatkozó részét helybenhagyta.
[14] A másodfokú bíróság ítélete ellen az I. r. és a II. r. vádlottak és védőik elsősorban a vádlottak felmentéséért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért, a III. r. vádlott elsősorban felmentése, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése, harmadsorban a büntetés enyhítés érdekében, kirendelt védője pedig a vádlott felmentéséért, a VI. r. vádlott védője a vádlott büntetésének enyhítéséért jelentett be fellebbezést.
[15] A VI. r. vádlott ugyancsak fellebbezéssel élt, azt azonban – miután elkésett – az ítélőtábla elutasította.
[16] Az I. r. vádlott védője a felmentésre irányuló fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az áfa adónemben elkövetett adócsalás bűntette és a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól elsősorban büntethetőséget kizáró ok, másodsorban pedig bizonyítottság hiányában van helye védence felmentésének, mivel őt kívülálló harmadik személyek megtévesztették, jóhiszeműségét kihasználták, így eszközként használták fel, azaz akaratán kívül „stróman” lett, amivel csak az adórevíziós eljárásokban, később pedig a büntetőeljárásokban szembesült, és ugyan ő volt a cég ügyvezetője, de az utóbb fiktívnek bizonyult szerződéses partnerekkel és azok képviselőivel nem ő, hanem kizárólag társai, a II. és a III. r. vádlottak tartották a kapcsolatot, ezt a rendelkezésre álló okiratok és tanúvallomások is alátámasztják.
[17] Megítélése szerint a tényállás megállapításai ellentétesek az iratok tartalmával, illetve a bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, és a tényállás az indokolásban kifejtettekkel a jogilag releváns részletek vonatkozásában ellentétben áll. Hivatkozott az ítélet azon megállapítására is, mely szerint a nevében kiállított fiktív számlákat a társaság ügyvezetője a II. és III. r. vádlott kérésére állította ki, alapvetően az ügyfelekkel is ők tárgyaltak a fiktív beszerzésekről, a tényleges haszon sem védencénél realizálódott, arra pedig bizonyíték nem merült fel, hogy védence pénzt vett volna fel vagy átutalásokat indított volna a vitatott ügyekkel kapcsolatban.
[18] Álláspontja szerint az adócsalás közvetett tettesség útján is megvalósítható, ha a társaság vezető tisztségviselőjét az adózás folyamatában megtévesztik, ahogy védence esetében is történt, ezért cselekményeit nem eshetőleges szándékkal követte el, hanem a könnyelműség, a könnyelmű bizakodás jellemezte, ami a gondatlanság talaján valósult meg.
[19] Ezért elsődlegesen védence felmentését kérte.
[20] Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy védencét az adórevízió során, valamint a büntetőeljárás kezdeti stádiumában tanúként hallgatták ki, holott a nyomozás során már potenciális gyanúsított volt.
[21] A büntetés enyhítését pedig elsősorban a rendkívüli időmúlásra és a vádlott egészségi állapotára tekintettel kérte, ez utóbbi igazolására orvosi iratokat is csatolt.
[22] Ez utóbbiakra figyelemmel másodlagosan azt indítványozta, hogy a Kúria mérsékelje a kiszabott szabadságvesztés tartamát és annak végrehajtását próbaidőre felfüggessze fel, amennyiben pedig ez nem teljesíthető, állapítsa meg, hogy a szabadságvesztést eggyel enyhébb fokozatban – fogházban – kell letöltenie és abból a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
[23] A II. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában az ítéletek megalapozatlanságára és ezen belül elsősorban arra utalt, hogy nem merült fel az eljárás során bizonyíték a vádlottak közötti megállapodás mibenlétére, és mivel a részes felelőssége nem terjedhet túl a tettes szándékán, így amennyiben a tettes többet tesz vagy mást tesz, mint amire a részes szándéka kiterjed, azért a részes felelőssége nem állapítható meg. Ezért a védence terhére róható elkövetési érték nem igazodhat a teljes elkövetési értékhez, csak a saját részesi cselekményeihez; a III. r. vádlott által beszerzett számlákhoz neki nem volt köze, így azokért nem is felelős.
[24] Arra is utalt, hogy kétséget kizáróan az sem volt megállapítható, hogy a valótlan tartalmú számlák közül melyek általános forgalmiadó-tartalma került bele a Y. Kft. adóbevallásaiba, a számlák hogyan kerültek védencéhez, illetve ő maga melyik pénztárbizonylatot állította ki, azt pedig nem állapították meg, hogy neki az V. és VI. r. vádlott pénzt juttatott volna vissza.
[25] Álláspontja szerint ezért a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, és a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem.
[26] A kiszabott büntetést is aránytalanul súlyosnak minősítette, hivatkozva a vádlott családi körülményeire, törvénytisztelő életmódjára és az ítélet tettesek és bűnsegédek közötti belső aránytalanságára, valamint arra, hogy nem lehetett volna az üzletszerűség megállapítása mellett védence terhére azt súlyosító körülményként értékelni.
[27] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül az első- és másodfokú ítéletet és utasítsa új eljárásra az elsőfokú bíróságot, másodlagosan pedig azt, hogy a kiszabott szabadságvesztést enyhítse és annak végrehajtását függessze fel, amennyiben pedig erre nem lát lehetőséget, állapítsa meg, hogy a vádlott a szabadságvesztés fele részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[28] Emellett azt is kérte, hogy a Kúria a II. r. vádlottat hallgassa meg a személyi körülményeire.
[29] A Legfőbb Ügyészség a fellebbezéseket alaptalannak találta. Álláspontja szerint a megalapozott és irányadó tényállás és az abból levont helyes jogi következtetések helytállósága miatt sem a vádlottak felmentése, sem a büntetések enyhítése nem indokolt.
[30] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.
[31] A Kúria nyilvános ülésén a vádlottak és a védők fellebbezésüket fenntartották, ahogy a Legfőbb Ügyészség képviselője is indítványát.
[32] A bejelentett fellebbezések – az ítélőtábla által elutasított kivételével – a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontjának I. fordulatára figyelemmel joghatályosak, ezért a Kúria mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta.
[33] A másodfokú ítélet felmentő rendelkezései azonban – figyelemmel arra, hogy ezek ellen az ügyész nem jelentett be fellebbezést – jogerőre emelkedtek, így azokat a Kúria érdemben nem vizsgálta.
[34] Ennek során megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit.
[35] Így nem foghatott helyt az I. r. vádlott védőjének az az eljárási kifogása sem, amely szerint a hatóságok eljárási szabályt sértettek, amikor védencét mint nyilvánvalóan potenciális gyanúsítottat tanúként hallgatták meg.
[36] A Be. 291. §-ának (2) bekezdése szerint a vádlottnak a nyomozás során tanúként tett vallomása a törvényben rögzített feltételek teljesülése esetén ismertethető, ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a későbbi vádlott tanúkénti kihallgatását a törvény nem tiltja.
[37] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés útján kiegészítette, illetve helyesbítette; ezzel azt már hiánytalannak és megalapozottnak találta s az eljárásban irányadónak tekintette.
[38] A kiegészített, illetve helyesbített tényállást a Kúria is megalapozottnak találta, az – szemben a védői érveléssel – iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, a bizonyítékok indokolt mérlegelésén alapul, így a harmadfokú eljárásban is irányadó.
[39] Ekként az I. r. és a II. r. vádlottak védőjének a tényállás megalapozottságát vitató érveit a Kúria nem találta megalapozottnak.
[40] Így nem tartotta indokoltnak a II. r. vádlott védőjének a vádlott meghallgatására irányuló indítványát sem, amelyre egyébként nincs is törvényes lehetőség; a harmadfokú eljárásban bizonyításnak nincs helye, a tényállás kiegészítésére, helyesbítésére csak az iratok alapján ad lehetőséget a Be. 388. § (2) bekezdése.
[41] Az irányadó tényállás lényege a következő:
[42] Az I. r. vádlott, mint a Y. Kft. ügyvezetője a II. és III. r. vádlottakkal megbízási szerződést kötött 2008. január 15-én, amely arról szólt, hogy a megbízottak terményt vásárolnak fel, illetve értékesítenek az ügyvezető utasításai alapján. Emellett a kft. nevében 2008. január 30-án számlát nyitott a CIB Banknál, afelett korlátlan és önálló rendelkezést biztosítva két társának. A kft. OTP-nél vezetett számlája felett pedig 2008. február 25. napjától kezdődően ugyancsak korlátlan és önálló rendelkezést engedett a II. r. vádlottnak.
[43] A kft. gabonakereskedelemmel foglalkozott, a megvásárolt gabonát azonnal továbbértékesítette, annak tárolása nélkül.
[44] Ennek során azonban a vádlottak 2007 IV. negyedévétől 2008 III. negyedévének végéig öt olyan gazdasági társaságtól is befogadtak számlákat, amelyek tényleges gazdasági tevékenységet egyáltalán nem folytattak, vagy gabonakereskedelemmel egyáltalán nem foglalkoztak, és amely számlák mögött tényleges kereskedés nem folyt.
[45] Ezek közül két kft. nevében a valótlan tartalmú számlákat a VI. r. vádlott állította ki, és egy további kft. nevében a számlákat szintén ő töltötte ki, majd a társaság ügyvezetőjével, az V. r. terhelttel íratta alá. Azt azonban, hogy mi legyen a számlák tartalma, a III. r. vádlott határozta meg.
[46] Egy kft. nevében eljárva a IV. r. terhelt állított ki fiktív számlákat, a II. és III. r. vádlottak kérésének megfelelően.
[47] A számlák ellenértékét az I., II., illetve III. r. vádlott vagy átutalta a számlák kibocsátóinak, akik azt felvették, majd visszajuttatták az Y. Kft. képviselőjének, vagy fiktív kiadási pénztárbizonylatot állítottak ki, azt a látszatot keltve, hogy az Y. Kft. pénztárából kifizették a számla ellenértékét a számla kibocsátójának, holott erre nem került sor.
[48] 2007-ben és 2008-ban így számos – a tényállásban egyenként megjelölt – valótlan tartalmú számla befogadására került sor, amelyek szerint összesen 1 008 090 629 forintért vásárolt az Y. Kft. gabonát, holott erre ténylegesen nem került sor.
[49] Ebben az időszakban áfa adónemben a negyedéves bevalló Y. Kft. nevében az I. r. vádlott az adóbevallásokban a fiktív számlákat felhasználva összesen 168 015 000 forinttal csökkentette az adóbevételt.
[50] Ehhez a II. és III. r. vádlott a számlák beszerzésében való közreműködésével segítséget nyújtott, a VI. r. vádlott pedig ezen belül az általa biztosított valótlan tartalmú számlákkal 37 353 000 forint adóbevétel-kieséshez nyújtott segítséget.
[51] Az APEH Dél-alföldi Regionális Igazgatósága 2007. IV. negyedévre az Y. Kft.-t 17 802 000 forint adóhiány, 8 901 000 forint bírság és 1 670 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[52] Az 1978. évi IV. törvény 27. § (1) bekezdése szerint nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.
[53] Ezen büntethetőséget kizáró ok azonban – szemben a fellebbezésben kifejtettekkel – az I. r. vádlott javára nem volt megállapítható.
[54] Ahogy arra mind az első-, mind a másodfokú bíróság helyesen utalt: a vádlottak felhasználtak olyan gazdasági társaságok által kibocsátott számlákat is, amelyek gazdasági tevékenységet vagy egyáltalán nem végeztek, vagy gabonakereskedelemmel egyáltalán nem foglalkoztak.
[55] A Kúria a törvényszék és az ítélőtábla által ennek kapcsán kifejtetteket kiegészíti az alábbiakkal:
[56] Az I. r. vádlott az APEH-ellenőrzés során azt nyilatkozta, hogy a társaság ügyében ő járt el, illetve társai tevékenységéről is tudomással bírt.
[57] Tanúkénti kihallgatása során ugyan vallomását visszavonta és arra utalt, hogy minden tevékenységet társai végeztek az ő írásos meghatalmazása alapján, azonban a társaival kötött megbízási szerződés azt tartalmazta, hogy nekik az ügyvezető utasításai szerint kell eljárni.
[58] A II. r. vádlott az I. r. vádlottal szemben foganatosított szembesítése során határozottan kijelentette, hogy minden tevékenységet közösen határoztak meg, és az I. r. vádlott is úgy nyilatkozott, hogy minden gazdasági tevékenységről közösen döntöttek.
[59] Az eljárt bíróságok megállapították azt is, hogy a gabonabeszerzésről az I. r. vádlott is tudomással bírt, így azt is látnia kellett, hogy néhány esetben nagyobb mennyiségű gabona eladása történt ugyanazon a napon, mint amennyi vételére került sor, annak ellenére, hogy a vádlott maga elismerte: az Y. Kft. nem rendelkezett gabona tárolásra alkalmas telephellyel vagy raktárral. Ilyen eset volt például az, amikor 2007. december 3. napján 54,17 tonna gabona megvételére került sor, majd ugyanezen a napon 79,40 tonnát adtak el anélkül, hogy az esetlegesen korábban beszerzett különbözet tárolására lehetőségük lett volna.
[60] A II. és a III. r. vádlottak nem álltak foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban az Y. Kft.-vel, és az I. r. vádlottat terhelte a felelősség az áfabevallások benyújtásáért. Az APEH-vizsgálat során 2008. december 2-án akként is nyilatkozott, hogy a szerződések legnagyobb részét ő kötötte meg, a lebonyolítás körében egyeztetett a II. és III. r. vádlottal, valamint a könyveléssel is ő tartotta a kapcsolatot.
[61] Az APEH előtti meghallgatáson a II. r. vádlott pedig arra utalt, hogy szerződést önállóan nem köthetett, azt csak előkészítette az I. r. vádlott utasítása alapján. Ugyanezt erősítette meg az adóhatóság előtt a III. r. vádlott, arra hivatkozva, hogy csak az I. r. vádlott jóváhagyásával kezdhettek a gyakorlati megvalósításhoz és az I. r. vádlott tudtával létrejött ügyletek alapján kerültek kiállításra a számlák is.
[62] Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az I. r. vádlott régebb óta volt ügyvezetője a gazdasági társaságnak, mint ahogy sor került a II. és III. r. vádlottal a megbízási szerződés megkötésére; a megbízási szerződések kelte 2008. január 15.
[63] Arra ugyan az I. r. vádlott védője helyesen hivatkozott, hogy számos tanú állította: ők az I. r. vádlottal nem álltak kapcsolatban, azonban az, hogy a tanúk egy része a II. r., más része a III. r. vádlottal tartotta a kapcsolatot, nem jelenti azt, hogy az adóbevallás során az I. r. vádlott nem volt tisztában a felhasznált számlák valótlan tartalmával.
[64] A B. Megyei Bíróság előtt folyt közigazgatási perben – amelyben a bíróság a felperes APEH elleni keresetét elutasította – a társaság könyvelését végző H. I. A. tanúként azt vallotta, hogy az áfabevallás elkészítése előtt ő mindig felhívta az ügyfelet és megbeszélte vele, hogy mit kell befizetni, és az Y. Kft. kapcsán erről mindig az ügyvezetővel, vagyis az I. r. vádlottal beszélt.
[65] Ez is azt igazolja, hogy a vádlott az adózás teljes folyamatával tisztában volt a bevallások során.
[66] A vádlott védője által felhívott és a BH 2010.319. szám alatt közzétett eseti döntés az adott ügyben így nem irányadó; a közvetett tettességet ugyanis abban azért állapította meg a bíróság, mert az érintett személy a társaság gazdasági tevékenységében nem vett részt, arról érdemi információval nem rendelkezett.
[67] Miután a rendelkezésre álló bizonyítékon alapuló, irányadó tényállás helyesen tartalmazza azt, hogy bár az ügyletkötéseket alapvetően a II. és III. r. vádlott bonyolította, az I. r. vádlott ezekről tudott, és ő tartotta a kapcsolatot a könyvelővel is, az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy az I. r. vádlott a társaival kötött megállapodásnak megfelelően a társaság ügyvezetőjeként úgy nyújtotta be a tényállásban megjelölt áfabevallásokat, hogy teljes mértékben tisztában volt azzal: a fiktív számlák felhasználásával az általa vezetett társaság általános forgalmi adónemben keletkezett adókötelezettségét csökkenti.
[68] Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az adócsalás tettese csak olyan személy lehet, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény (adat) valótlan előadásával, elhallgatásával vagy más magatartással a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően megtéveszti. Az adóhatóság megtévesztésére szolgáló valótlan tartalmú számlákat beszerző és azokat az adóbevallást elkészítő számára rendelkezésre bocsátó személy az adócsalásnak nem társtettese, hanem bűnsegéde (BH 2010.290.).
[69] Erre figyelemmel pedig az I. r. vádlott bűnösségének tettesként történt megállapítása, cselekményének minősítése mindenben törvényes.
[70] Nem foghatott helyt a II. r. vádlott védőjének azon érvelése sem, hogy az eljárt bíróságok törvénysértően állapították meg védence felelősségét valamennyi elbírált részcselekmény kapcsán.
[71] Az eljárt bíróságok a tényállásban a szükséges mértékben részletezték a terheltek cselekvőségét.
[72] Az, hogy a számlák egy részét ténylegesen ő, más részét a III. r. vádlott szerezte be, nem jelenti azt, hogy a társa tevékenységéről nem is volt tudomása.
[73] A védő a fellebbezés indokolásában lényegében az ún. excessus mandatira hivatkozott.
[74] Az excessus mandatinak azonban két esete különböztethető meg:
[75] 1. Minőségi a túllépés, ha a tettes más bűncselekményt is vagy súlyosabb bűncselekményt követ el, mint amire felbujtották, illetve amelyhez a bűnsegély kapcsolódik.
[76] 2. Mennyiségi a túllépés, ha a tettes ugyanannak a bűncselekménynek a minősített esetét valósítja meg, mint amelyre a felbujtás vagy a bűnsegély vonatkozik.
[77] A részes cselekménye a tettesi, társtettesi cselekménnyel szemben alárendelt, mert tettesi bűncselekményt feltételez. Ebből következik a részesi bűncselekmény járulékos jellege. A következetes bírói gyakorlat szerint azonban a részes ugyan a tettes minőségi túllépéséért nem felel, a mennyiségi túllépésért azonban igen (BH 2012.111.). Mennyiségi túllépés esetén a részesi cselekmény is a tettesi bűncselekmény szerint minősül.
[78] A bűnsegédi magatartás két formája a fizikai és a pszichikai bűnsegély. Amikor a II. r. vádlott az általa megszerzett, valótlan tartalmú számlákat az I. r. vádlott rendelkezésére bocsátotta, tudva azt, hogy azokat az adófizetési kötelezettsége csökkentésére fogja felhasználni, fizikai bűnsegélyt nyújtott az I. r. vádlottnak. Ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy a III. r. vádlott is fiktív számlákat szerez be, amiket az I. r. vádlott felhasznál; így minden, a III. r. vádlott által beszerzett számla felhasználása kapcsán szándékerősítő hatást is gyakorolt az I. r. vádlottra, azaz pszichikai bűnsegélyt nyújtott.
[79] Ami a II. r. vádlott védője által kifogásolt „szakértői megállapításokat” illeti, a Kúria rámutat a következőkre:
[80] Az ítéleti tényállás tényeit valóban nem a szakértő, hanem a bíróság állapítja meg. Azonban az adott ügyben ez is történt; azt pedig, hogy a bűnösség körébe vont számlák mögött nem volt tényleges gazdasági tevékenység, nem csupán a szakvélemények alapján állapították meg az eljárt bíróságok, hanem az egyéb bizonyítékokra is figyelemmel, és erre irányult a Kúria indokoláskiegészítése is.
[81] Ami pedig azt a védői észrevételt illeti, amely szerint az ítélőtábla a védence cselekményét „quasi társtettesként” elkövetettnek minősítette, nyilvánvalóan nem helytálló. Az ítélőtábla a cselekményt bűnsegédként elkövetettnek minősítette, és ezzel csupán arra utalt az indokolásban, hogy a társtettességhez hasonló az elkövetés mikéntje.
[82] Így az eljárt bíróságok a II. r. vádlott cselekményét törvényesen minősítették valamennyi tettesi részcselekményhez nyújtott bűnsegélyként.
[83] Ugyanez irányadó a III. r. vádlottra is.
[84] A fent kifejtetteknek megfelelően a felmentésre irányuló fellebbezések nem bizonyultak megalapozottnak.
[85] Helytállóan foglaltak állást az eljárt bíróságok abban a kérdésben is, hogy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény rendelkezései nem nyújtanak kedvezőbb elbírálást a vádlottak számára. Ezért helyesen jártak el, amikor nem az elbíráláskor hatályos Btk., hanem az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit alkalmazták.
[86] E törvénynek megfelelően, helyesen értékelték az eljárt bíróságok valamennyi terhelt terhére az áfa adónemre elkövetett bűncselekményeket adócsalásként, illetve magánokirat-hamisításként.
[87] Az I., II. és III. r. vádlottak a tényállásban leírt cselekményükkel tettesként, illetve bűnsegédként együttesen és összesen 168 015 000 forint adóbevétel-csökkentést eredményeztek, a VI. r. vádlott pedig ehhez 37 353 000 forint erejéig nyújtott segítséget.
[88] Erre is figyelemmel helyes az adócsalásként értékelt cselekmények minősítése.
[89] Az eljárt bíróságok a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket maradéktalanul feltárták és súlyuknak megfelelően értékelték.
[90] A Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy a II. r. vádlott védője tévesen hivatkozott a kettős értékelés tilalmának megsértésére az üzletszerűség mint súlyosító körülmény kapcsán.
[91] A büntetés kiszabás során értékelendő tényezőkről szóló 56. BK vélemény I. pontja valóban azt tartalmazza, hogy a kétszeres értékelés tilalma a büntetést befolyásoló körülmények értékelésénél is érvényes, azaz a törvényhozó által tényállási elemként szabályozott, avagy a súlyosabb vagy enyhébb minősítést megalapozó körülményt nem lehet enyhítőként vagy súlyosítóként is értékelni. Erre azonban a felülbírált ügyben nem került sor, tekintettel arra, hogy az 1978. évi IV. törvény 310. §-a nem tartalmazza az üzletszerűséget mint minősítő körülményt. Ezért az üzletszerű elkövetés súlyosító körülményként történő értékelése nem volt kizárt.
[92] Az 1978. évi IV. törvény 310. § (4) bekezdésére és a halmazati szabályokra figyelemmel kiszabható szabadságvesztés mértéke az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakkal szemben két évtől kilenc évig terjedő szabadságvesztés, a VI. r. vádlott esetében pedig hat évig terjedő szabadságvesztés.
[93] A vádlottak közül csak a II. r. vádlott büntetlen előéletű, a III. r. és a VI. r. vádlott pedig többszörösen büntetett előéletű, a III. r. vádlott ráadásul a terhére megállapított egyik bűncselekmény kapcsán különös visszaeső.
[94] Erre is figyelemmel más joghátrány, mint végrehajtandó szabadságvesztés, a vádlottakkal szemben szóba sem kerülhetett.
[95] Azonban az igen jelentős időmúlásra – az elkövetéstől eltelt nyolc évre –, az I. r. vádlott esetében pedig a megromlott egészségi állapotára is tekintettel a Kúria a másodfokú ítéletet a Be. 398. § (1) bekezdése alapján eljárva megváltoztatta, és a fellebbezéssel érintett vádlottakkal szemben a kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítette.
[96] Figyelembe vette a büntetés arányosságának követelményét is, ezért a bűnsegédi elkövetésre és a büntetlen előéletére figyelemmel a II. r. vádlott szabadságvesztés-büntetését rövidebb tartamban – két évben – állapította meg, mint az I. r. vádlottét, és a vele szemben megállapított tartamnál, a két év hat hónapnál hosszabb időben, három évben állapította meg – a bűnsegédi elkövetés ellenére – a többszörös korábbi büntetettségére, a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésre és a közbizalom elleni bűncselekmény kapcsán a különös visszaeső voltára tekintettel a III. r. vádlottét. Ugyancsak kétévi tartamra enyhítette a VI. r. vádlott szabadságvesztésének tartamát, mert ugyan a vádlott igen sokszor volt már büntetve, mégpedig mindkét terhére megállapított bűncselekmény kapcsán is, továbbá részben felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje, részben más büntetőeljárás hatálya alatt követte el azokat, azonban csak az adócsalási cselekménnyel megvalósult adóbevétel-csökkenés mintegy negyedéhez nyújtott bűnsegélyt.
[97] Az elkövetéstől eltelt igen hosszú időre tekintettel ugyancsak méltányolhatónak tartotta az enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó védői érveket, és akként rendelkezett, hogy a vádlottaknak a szabadságvesztést – a III. r. vádlott kivételével, aki különös visszaeső – fogházban kell letölteniük, és ennek megfelelően a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követően feltételes szabadságra bocsáthatók.
[98] Így az ítélőtábla ítéletét megváltoztatva
[99] - a III. r. vádlottat a terhére megállapított közbizalom elleni bűncselekmény kapcsán tekintette különös visszaesőként elítéltnek,
– az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést két év hat hónap fogházbüntetésre,
– a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést két év fogházbüntetésre,
– a III. r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát három évre,
– a VI. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést két év fogházbüntetésre enyhítette,
azzal, hogy az I., II. és VI. vádlottak a velük szemben kiszabott szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra.
[100] Ugyanakkor helytállóan mellőzte az ítélőtábla az I. r. vádlottal szemben a korábbi, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését, és törvényesen rendelkezett a vagyonelkobzásról is, annak az adóhiánnyal azonos mértékét helyesen csökkentve – a Kúria 95. BK véleményében kifejtetteknek megfelelően – az adóhatóság által megállapított fizetési kötelezettséggel.
[101] Ezért egyebekben az ítélőtábla ítéletét e vádlottakra vonatkozóan helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 1088/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás