BÜ BH 2017/141
BÜ BH 2017/141
2017.05.01.
A külföldön kiszabott büntetés végrehajtásának elévülése nem szakad meg attól, hogy a külföldi elítélés alapját képező cselekmények miatt Magyarországon is büntetőeljárás indul [1978. évi IV. tv. 67. § (1) bek. d) pont, 68. § (4) bek.].
[1] A terheltet Románia megyei törvényszéke a 2007. február 23. napján kelt, a fellebbviteli törvényszék 2007. november 19. napján kelt határozatával helybenhagyott, a Legfelsőbb Semmítőszék terhelt fellebbezését elutasító határozata folytán 2008. február 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével folytatólagosan elkövetett emberkereskedelem bűntette miatt 4 év szabadságvesztés-büntetésre, valamint a román Büntető Törvénykönyv 64. cikkének a) és b) szakaszában megjelölt jogok 2 évre történő felfüggesztésére ítélte.
[2] Az F.-i Törvényszék a 2015. március 19. napján kelt végzésével a külföldi ítélet érvényét a Btk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés c) pontja szerint minősülő kerítés bűntettének kísérlete, a Btk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés c) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett kerítés bűntette, 2 rendbeli, a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértésének bűntette miatt kiszabott 4 év szabadságvesztés-büntetésként ismerte el. A végrehajtási fokozatot börtönben állapította meg, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, egyúttal megállapította, hogy a terhelt esetében a külföldi ítélet tekintetében a büntetés-végrehajtás átvételének feltételei 4 év börtönbüntetésként fennállanak.
[3] Az F.-i Ítélőtábla a 2016. február 29-én kelt végzésével az elsőfokú végzést kizárólag a cselekmények minősítése körében változtatta meg akként, hogy a személyi szabadság megsértésének bűntettét 1 rendbeli cselekményként, míg a kerítés bűntettét további 1 rendbeli cselekményként minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[4] A hivatkozott büntetőügyben a legfőbb ügyész terjesztett elő törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt a végzések azon rendelkezése ellen, mely szerint a büntetés-végrehajtás átvételének feltételei fennállnak. A legfőbb ügyész indítványa értelmében a támadott rendelkezés azért törvénysértő, mert a büntetés végrehajthatósága elévült.
[5] Ezért indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, miszerint a külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvétele feltételei fennállásának a megállapítására törvénysértően került sor, ezért az eljárást e tekintetben szüntesse meg, egyebekben az első- és másodfokú bíróság végzését hatályában tartsa fenn.
[6] A Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati eljárásban a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője a törvényesség érdekében benyújtott indítványt változatlan tartalommal fenntartotta, és az abban foglaltakkal egyező indítványt tett.
[7] A nyilvános ülésen jelen lévő védő felszólalásában csatlakozott a legfőbb ügyészi indítványhoz.
[8] A legfőbb ügyész által bejelentett törvényességi jogorvoslat alapos.
[9] A Kúria megállapította, hogy a Be. XIX. Fejezetében szabályozott törvényességi jogorvoslat feltételei fennállnak, mert a legfőbb ügyész a jogorvoslatot előterjesztette, az állított törvénysértés pedig más rendkívüli jogorvoslattal vagy különleges eljárással nem küszöbölhető ki.
[10] Helyesen mutatott rá a legfőbb ügyészi indítvány a terhelt tekintetében hozott külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvétele feltételei fennállásának törvénysértő megállapítására, annak indokaival a Kúria maradéktalanul egyetértett.
[11] Eszerint az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Osztálya a törvényszékre 2016. április 4. napján érkezett átiratában arról tájékoztatta a bíróságot, hogy az igazságügyért felelős miniszter 2016. március 25. napján hozzájárult a külföldi ítéletben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának átvételéhez.
[12] Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Eube.) 112. § (1) bekezdés c) pontja szerint a jogerős szabadságvesztés-büntetést kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazó tagállami határozat elismerését és végrehajtását a törvényszék megtagadja, ha a magyar jog szerint a büntetés elévült.
[13] A külföldi ítélet jogerőre emelkedésekor hatályos 1978. évi IV. törvény 67. § (1) bekezdés d) pontja szerint az öt évet el nem érő szabadságvesztés öt év elteltével évül el. Az 1978. évi IV. törvény 68. § (1) bekezdése szerint a főbüntetés elévülésének határideje a büntetést kiszabó határozat jogerőre emelkedésének napján kezdődik. A 68. § (4) bekezdése szerint az elvülést félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét elkezdődik. Az elévülés tartama, határidejének kezdő időpontja, valamint az elévülést félbeszakító körülmények tekintetében ezzel azonos rendelkezést tartalmazott a Bv.tvr. 2013. július 1. napja és 2014. december 31. napja között hatályos 18. § (1) bekezdésének d) pontja, és a 18/A. § (1) és (4) bekezdése, továbbá a 2015. január 1. napjától hatályos Bv.tv. 28. § (1) bekezdés d) pontja és 29. § (1) és (4) bekezdése is.
[14] Az 1/2005. BJE határozat szerint a nemzetközi körözést elrendelő elfogatóparancs, illetőleg a kiadatási kérelem az elévülést félbeszakítja. Az igazságügy- miniszter kiadatási kérelme alapján a külföldi hatóságok által foganatosított eljárási cselekmények az elévülés szempontjából egy tekintet alá esnek a magyar hatóságok által foganatosított eljárási cselekményekkel. Az igazságügy-miniszter külföldi államnál előterjesztett kiadatási kérelme az elévülést – az előterjesztés időpontjában – félbeszakítja.
[15] A büntetés elévülése szempontjából az alábbiak állapíthatóak meg.
[16] A külföldi ítélet 2008. február 14. napján történt jogerőre emelkedése után Románia megyei törvényszékének büntetés-végrehajtási részlege 2008. február 18. napján büntetés-végrehajtási parancsot bocsátott ki. A terhelt a külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetésének letöltését nem kezdte meg, ezért a Román Rendőrség Főfelügyelősége 2008. március 24. napján a terhelt Románia területére szóló országos körözését rendelte el. Ezt követően a törvényszék 2008. június 4. napján európai elfogatóparancsot bocsátott ki a terhelt ellen, az általa kiszabott 4 év szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából. Az F. -i Bíróság a 2009. február 23. napján kelt, és aznap jogerőre emelkedett végzésével az európai elfogatóparancs végrehajtását és a terhelt átadását megtagadta, majd az európai elfogatóparancsot az igazságügyi és rendészeti miniszternek küldte meg.
[17] Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 28. §-a alapján az iratokat a büntetőeljárás megindításának megfontolása végett a Legfőbb Ügyészségnek küldte meg. A Legfőbb Ügyészség a Románia Igazságügyi Minisztériuma által felajánlott ügyet átvette, ennek alapján a B.-i Városi Ügyészség 2011. december 6. napján a terhelttel szemben kerítés büntette miatt nyomozást rendelt el, majd 2012. július 20. napján vádiratot nyújtott be. A vád tárgyává tett cselekmények megegyeztek a külföldi ítélettel már elbírált cselekményekkel. Miután az F.-i Törvényszék a külföldi ítélet érvényének elismeréséről és a büntetés-végrehajtás átvételének feltételei fennállását megállapító végzése 2016. február 29. napján jogerőre emelkedett, a B.-i Járásbíróság 2016. április 7. napján kelt és 2016. április 19. napján jogerős végzésével a terhelttel szemben a büntetőeljárást a Be. 267. § (1) bekezdés d) pontja alapján – mivel a cselekményt már jogerősen elbírálták – megszüntette.
[18] Az F.-i Törvényszék irataiból megállapítható, hogy az Eube. 109. § (1) bekezdésében írt, a 8. számú mellékletben foglalt, a kölcsönös elismerés elvének a büntetőügyekben hozott, a szabadságvesztés-büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében említett tanúsítványt a román hatóságok 2014. április 29. napján állították ki.
[19] A külföldi ítélet jogerőre emelkedését követően a romániai hatóságok által kibocsátott országos körözés, majd utóbb az európai elfogatóparancs a büntetés elévülését félbeszakította, hiszen azok egyértelműen a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtása iránt tett intézkedésnek tekinthetőek. Az 1/2005. BJE határozatra figyelemmel ugyancsak a büntetés elévülésének félbeszakítását eredményezte az, hogy az európai elfogatóparancs tárgyában az F.-i Bíróság 2009. február 23. napjára tárgyalást tűzött ki, amelyre a terheltet is megidézte. Ezt követően azonban az a körülmény, hogy a terhelttel szemben a külföldi marasztalás alapját képező cselekmények miatt Magyarországon is büntetőeljárás indult, a külföldi büntetés elévülésének félbeszakítására nem volt alkalmas. A magyar hatóságok ezen eljárása ugyanis nem a külföldi ítélettel kiszabott büntetés végrehajtásának átvételére, hanem a terheltnek a külföldön elkövetett bűncselekménye miatti, Magyarországon történő büntetőjogi felelősségre vonására irányult. A tagállami hatóságnak az Eube. 8. számú melléklete szerinti tanúsítványának megküldése tartalmilag a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtásának átadása iránti jogsegélykérelemnek tekinthető, így ez is a külföldi büntetés végrehajtását célzó intézkedésnek minősül.
[20] Megállapítható tehát, hogy a román hatóság által 2008. június 24. napján kibocsátott európai elfogatóparancs tárgyában 2009. február 23. napján tartott – a büntetés elévülését félbeszakító – tárgyalást követően az első, a külföldi büntetés végrehajtása iránti intézkedés a román hatóságok által 2014. április 29. napján kiállított, a 2008/909/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében említett tanúsítvány megküldése volt, a kettő között azonban a büntetés végrehajthatóságának elévülésére a magyar jogban meghatározott 5 év már eltelt.
[21] A 2014. december 31. napjáig hatályban volt Bv.tvr. 23. §-a szerint a szabadságvesztés végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elítélten más szabadságvesztést hajtanak végre, vagy más ügyben előzetesen fogva tartják; ezeknek a körülményeknek a megszűnéséig az elévülés nyugszik. Ilyen, a külföldi büntetés elévülésének nyugvását eredményező szabadságvesztésre, vagy előzetes fogvatartásra a terhelt tekintetében nem merült fel adat.
[22] A fentieknek megfelelően a Kúria a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy a megtámadott határozat a külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvétele feltételei fennállását megállapító részében törvénysértő, ezért az eljárást e tekintetben a Be. 437. § figyelemmel megszüntette. Egyebekben az F.-i Törvényszék, illetőleg az F.-i Ítélőtábla végzését hatályában fenntartotta.
(Kúria Bt. II. 1651/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás