PÜ BH 2017/148
PÜ BH 2017/148
2017.05.01.
I. A tisztességes tárgyaláshoz való jog, ezen belül az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelme esetén az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény rendelkezései az Egyezményben részes országok bíróságai előtt, az egyedi jogvitákban közvetlen igényérvényesítési lehetőséget nem teremtenek [1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Római Egyezmény].
II. A büntetőeljárás indokolatlan elhúzódásával okozott nem vagyoni hátrány kiküszöbölése iránti igényt valamely személyhez fűződő jog megsértésének igazolása alapozhatja meg. Az eljárás észszerű időt meghaladó elhúzódása önmagában személyhez fűződő jogot nem sért [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 76. §; 1998. évi XIX. tv. 278. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes rágalmazás vétsége miatt magánvádlóként büntetőeljárást kezdeményezett a perben nem álló személy ellen. Az eljárás iratai 2011. július 19-én érkeztek meg a bírósághoz. A bíróság 2011. szeptember 30-án meghallgatást tartott, majd 2012. január 24-én az ügyet más ügyekkel egyesítette. A bíróság az ügyben 2013. szeptember 27-én hozott ítéletet, amelyben a vádlottat felmentette a felperes által emelt vád alól. A felperes az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A fellebbezés folytán felterjesztett iratok 2013. december 2-án érkeztek meg a másodfokú bírósághoz, amely 2014. november 12-én meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes megsértette az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a magánvádas büntetőeljárást több mint három év elteltével fejezte be. Kérte továbbá az alperes kötelezését elégtétel adására és 400 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint a perrel felmerült költségei megfizetésére. Kereseti álláspontja szerint a büntetőeljárásban eljárt bíróságok megsértették az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított és a Ptk. 75. § (1) bekezdésében védett, az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő személyiségi jogát. Az eljárás elhúzódása számára bizonytalanságot, feszültséget okozott, ez a hátrány a nem vagyoni kártérítés iránti követelését megalapozza.
[3] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, hogy az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog eljárási jog, nem személyhez fűződő jog.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400 000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy a büntetőügyben eljárt bíróságok megsértették a Be. 278. § (3) bekezdését azzal, hogy nem törekedtek az eljárás észszerű időn belül történő befejezésére. Az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog azonban nem személyhez fűződő jog. Az eljárási jogok megsértése csak akkor sért személyhez fűződő jogot is, ha az eljárási szabálysértést a bíróság a fél személyiségének lényegét adó tulajdonsága miatt követte el. A felperes a perben nem bizonyította, hogy a büntetőügyben eljárt bíróságok a személyére tekintettel sértették meg az eljárási szabályt. Az elsőfokú bíróság arra hivatkozással, hogy a bíróság a polgári perben nincs kötve a kereset jogcíméhez, a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét a Ptk. 349. §-a alapján találta teljesíthetőnek. Megállapította, hogy a bíróságok azzal okoztak nem vagyoni hátrányt a felperesnek, hogy az elhúzódó eljárásban több évig nem volt információja az eljárás állásáról, amely számára idegfeszültséget, bizonytalanságot okozott. Az elsőfokú bíróság a felperes által követelt kártérítés összegét nem találta eltúlzottnak, ezért az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta.
[5] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljesen elutasította, továbbá rendelkezett a másodfokú eljárási illetékek viseléséről.
[6] A másodfokú bíróság rögzítette: a felperes a keresetét arra alapította, hogy az alperes és szervezeti egysége megsértette a felperes által emelt magánvád folytán indult büntetőeljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő személyiségi jogát, és ezzel kárt okozott. Keresete jogalapjaként a Római Egyezmény 6. cikkét, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, a Ptk. 75. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 84. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjait jelölte meg.
[7] Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk 1. pontja kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.
[8] Magyarország az Egyezményben vállalt kötelezettségének a kihirdetést követően – 2011. december 31-éig hatályos – a bíróságok szervezetéről és működéséről szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 9. §-ával, jelenleg – a 2012. január 1-jétől hatályos – Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel tett eleget. A büntetőeljárásokra vonatkozóan a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 278. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és a soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem előtt tartásával a lehető legközelebbi napra úgy kell kitűzni, hogy a bíróság az ügyet lehetőleg elnapolás nélkül, észszerű határidőn belül be tudja fejezni. Az Egyezmény 6. cikkében deklarált, a bírósági eljárások észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogot a Bsz. 9. §-a, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a Be. 278. § (3) bekezdése eljárási alapjogként fogalmazza meg. A különböző jogszabályokban az eljárás résztvevői számára biztosított eljárási jogok azonban nem minősülnek egyben személyhez fűződő jognak is, akkor sem, ha eljárási alapjogról van szó. Személyhez fűződő jognak csak a személyiség lényegi elemeinek, a személy egyediségét, azonosságtudatát, környezetének értékítéletét meghatározó tulajdonságainak és külső megnyilvánulásainak védelmét szolgáló jogok tekinthetők, amelyek abszolút szerkezetűek. A bírósági eljárások észszerű időt meghaladó elhúzódása okozhat kárt vagy egyéb érdeksérelmet az egyén számára, nem jár azonban az eljárásban résztvevők személyiségének sérelmével. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő eljárási jog nem személyhez fűződő jog, így megsértése esetén nem alkalmazhatók a Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jog megsértéséhez kapcsolódó szankciók.
[9] A másodfokú bíróság álláspontja szerint azt, hogy az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jog nem tartozik a személyiségi jogok körébe, a Pp. 2. § (3) bekezdésének rendelkezése is alátámasztja, amely lehetővé teszi, hogy a polgári eljárás résztvevői méltányos elégtételt biztosító kártérítésre, illetve – 2014. március 15-től – sérelemdíjra tartsanak igényt, ha az eljárásban nem érvényesült az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő joguk. Amennyiben az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jog egyben személyhez fűződő jog is lenne, szükségtelen volna külön törvényi rendelkezéssel a Ptk. 84. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérő, különös jogkövetkezmény alkalmazása.
[10] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a büntetőeljárás elsődleges célja az állam büntetőhatalmának és nem a sértett jogainak az érvényesítése. Ennek a célnak az elérése érdekében – figyelemmel a Be. soronkívüliségre vonatkozó rendelkezéseire is – a Be. 278. § (3) bekezdése a büntetőeljárásban az ügyek elintézésének sorrendjét nem kizárólagosan az érkezés sorrendjére tekintettel határozza meg; az érkezés sorrendje a soronkívüliségre vonatkozó szabályok mellett csak az egyik szempont az ügyintézés sorrendjének meghatározása során. Ezért a büntetőeljárásban nem abszolút követelmény az eljárás észszerű időn belül történő befejezése, hanem a bíróságnak elég törekednie az eljárások észszerű időn belül történő befejezésére. Ez az oka annak, hogy a Be. nem tartalmaz a Pp. 2. § (3) bekezdéséhez hasonló rendelkezést és nem fűz különös jogkövetkezményt ahhoz, ha a büntetőeljárás nem fejeződik be észszerű időn belül.
[11] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jog megsértése akkor minősülhetne személyiségi jogi sérelemnek, ha az eljáró bíróság kifejezetten az eljárás valamelyik résztvevőjének a személyére tekintettel, a felperes személyiségének lényegét adó sajátosságok megsértése céljából nem fejezte volna be az eljárást észszerű időn belül. Erre a perben maga a felperes sem hivatkozott. A felperes előadása szerint feszült és bizonytalan volt a büntetőeljárás elhúzódása miatt. Erre tekintettel felmerülhetett a felperes egészséghez fűződő, a Ptk. 76. §-ában védett személyiségi jogának megsértése. Azt azonban a perben a felperes maga sem állította és nem is bizonyította, hogy a feszültség és a bizonytalanság következtében károsodott volna az egészsége. Az egészségromlást nem okozó átmeneti feszültség és bizonytalanság nem sérti az egészséghez fűződő személyiségi jogot és nem okoz más, olyan személyi hátrányt sem, amelynek kiküszöböléséhez a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja szerint alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a nem vagyoni kártérítés indokolt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében. A felperes nem vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy a büntetőeljárásban nem abszolút követelmény az eljárás észszerű időn belül történő befejezése. Hangsúlyozta azonban, hogy az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog attól függetlenül megilleti, hogy a büntetőeljárást ő kezdeményezte. A perbeli esetben az egyes eljárási cselekmények indokolatlan késedelme miatt az eljárás elhúzódásából kára származott. A kiszolgáltatottság, megalázottság, bizonytalanság és az ezekkel összefüggő idegesség olyan körülmények, amelyek a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján köztudomású tényként elfogadható immateriális hátrányt jelentenek. A felperes nem értett egyet a jogerős ítéletnek azon megállapításával, hogy az Egyezmény nem teremt lehetőséget az abban meghatározott jogokra való közvetlen hivatkozásra. Álláspontja szerint az Egyezmény 13. cikke teszi lehetővé, hogy az Egyezményben meghatározott jogok sérelme esetén a hazai bíróság előtt a jogsérelem hatékony orvoslása kérhető. Ebből következően az Egyezmény 6. cikkének megsértését is vizsgálni kellett volna a perben.
[13] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] Az eljárt bíróságok az ítélkezési gyakorlatnak is megfelelően, helytállóan állapították meg, hogy az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog megsértése önmagában a személyhez fűződő jog sérelmét nem okozza. A bíróság eljárási szabálysértése a fél személyhez fűződő joga megsértésének megállapítására ugyanis csak akkor ad alapot, ha az eljárási szabálysértést a bíróság a fél személyiségének lényegét alkotó tulajdonság miatt követte el (EBH 2007.1598.). A felperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag már nem vitatta, hogy az általa indított büntetőeljárás indokolatlan elhúzódása önmagában a személyhez fűződő jog megsértését nem teszi megállapíthatóvá. A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint az Egyezmény 13. cikke teremt közvetlen igényérvényesítési lehetőséget a 6. cikkben deklarált tisztességes tárgyaláshoz való jog, ezen belül az eljárás észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog megsértése esetén.
[15] Az Egyezmény aláírói az Egyezményben részes országok kormányai, amelyek az Egyezmény 1. cikke értelmében arra vállaltak kötelezettséget, hogy biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára az Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat. A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság által kifejtett állásponttal, mely szerint az ismertetett rendelkezés alapján az Egyezményben részes országok kormányai az országuk belső jogában kötelesek biztosítani az Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogok és szabadságok védelmét, ennek megfelelően meg kell állapítaniuk e jogok és szabadságok gyakorlásának és érvényesítésének rendjét, és meg kell határozniuk e jogok és szabadságok megsértésének jogkövetkezményeit. Az Egyezmény tehát az abban részes országok kormányaira ró kötelezettséget, és nem teremt lehetőséget az Egyezményben meghatározott jogok egyedi jogvitákban való közvetlen érvényesítésére.
[16] Az Egyezmény 13. cikke szerint, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg. A felperes felülvizsgálati álláspontjával szemben, az Egyezmény 13. cikke az Egyezmény rendelkezései között nem olyan önálló, anyagi vagy eljárási jogi hatáskört biztosító jogszabály, amely Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogok és szabadságok vélt vagy valós sérelme miatti igények érvényesítésére a bírósági eljárást közvetlenül lehetővé tenné. A fent kifejtetteknek megfelelően az Egyezmény 13. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülését is az Egyezményben részes tagállamnak – a jogalkotáson keresztül – kell biztosítania.
[17] A büntetőeljárásban alkalmazandó Be. az eljárás indokolatlan elhúzódása miatt – meghatározott feltételek esetén az eljárási kifogás előterjeszthetőségét meghaladóan –, eltérően a polgári eljárásra irányadó szabályoktól, közvetlen igényérvényesítési lehetőséget nem biztosít. Nem kétséges, hogy a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódása okozhat az egyén számára érdeksérelmet, vagyoni és nem vagyoni hátrányt egyaránt. Az Egyezmény 13. cikkében rögzített hatékony jogorvoslat érvényesülése, a büntetőeljárás indokolatlan elhúzódásával okozott vagyoni és nem vagyoni hátrány orvoslása a Ptk. 75-83. §-aiban védett személyiségi jogok megsértése esetén igénybe vehető keresetindítási joggal és a Ptk. 84. §-a alapján igényelhető objektív és szubjektív jogkövetkezmények alkalmazásával biztosított. Ezért helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a felperes által kezdeményezett büntetőeljárás indokolatlan elhúzódása okozott-e a felperesnek olyan sérelmet, amely a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítását, valamint az objektív és szubjektív jogkövetkezmények alkalmazását megalapozza. Ebben a körben helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes által hivatkozott körülmények a Ptk. 76. §-a alapján a személyhez fűződő jog sérelmének megállapítására nem alkalmasak. Az eljárás elhúzódása miatt a bizonytalanság, idegesség és feszültség érzése, még ha a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a köztudomás szerint is elfogadható, az egészséghez fűződő jog megsértését önmagában nem teszi megállapíthatóvá.
(Kúria Pfv. IV. 21.699/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás