BÜ BH 2017/149
BÜ BH 2017/149
2017.05.01.
A szerződés színleltség miatti érvénytelensége akkor állapítható meg, ha valamennyi szerződő fél tudatosan színlelte az ügyletkötési akaratát. Az ingatlan-adásvételi szerződésben a szerződő fél személye nem színlelhető és az nem leplezhet más személyek közti adásvételi szerződést [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 207. § (6) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az I. rendű alperes 2004. augusztus 20-tól 2012. április 25-ig házastársak voltak. A házastársi együttélésük alatt 2009. április 23-án, az I. rendű alperes édesanyja, a II. rendű alperes előszerződést kötött a III. és IV. rendű alperesek ingatlanának a megvásárlásra, majd 2009. június 4-én 27 000 000 forintért megvásárolta tőlük a perbeli ingatlant. Az ingatlan még nem volt teljesen kész, ezért a II. rendű alperes egyes befejező munkálatokra vállalkozási szerződést is kötött a III-IV. rendű alperesekkel. Az ügyletkötés során általában az I. rendű alperes tárgyalt az eladókkal és az ingatlanba is ő költözött be a felperessel, valamint a közös gyermekükkel. A II. rendű alperes 2013. április 18-án 30 000 000 forintért eladta az ingatlant az V. rendű alperesnek.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes keresetében kérte annak a megállapítását, hogy a II. rendű és a III., IV. rendű alperesek közt az ingatlan átruházására létrejött szerződés színlelt, az a felperes és az I. rendű alperes vevők, valamint a III. és IV. rendű alperes eladók között létrejött adásvételi szerződést leplezett. Kérte annak a megállapítását is, hogy a II. és V. rendű alperesek közt létrejött adásvételi szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult és ezért semmis, mert a II. rendű alperes nem rendelkezett az ingatlan tulajdonjogával. Kérte mindezek alapján annak a megállapítását, hogy a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának tulajdonjoga a felperest illeti meg és kérte a tulajdonjoga bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.
[3] Az I., II. és V. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I., II. rendű alperesek előadták, hogy az ingatlan vevője a II. rendű alperes volt, aki az ingatlan vételárát maga fedezte. Az V. rendű alperes arra hivatkozott, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. A III. és IV. rendű alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás során a felperes nem tudott olyan mértékű vagyonszerzést bizonyítani, ami a perbeli ingatlan megvásárlását lehetővé tette volna. Az eladó III-IV. rendű alperesek nem foglalkoztak azzal, hogy ki került vevőként megjelölésre a szerződésben, ami arra utalt, hogy nem akartak más tartalmú szerződést megkötni, mint amilyet meg is kötöttek. Nem volt tudomásuk mögöttes szándékról, részükre annyi volt fontos, hogy megkapják a vételárat, az pedig, hogy az egyeztetésekhez képest a szerződésben más személy került megjelölésre vevőként, nemcsak színlelést, hanem az akarat módosulását is jelenthette. Az eladókat mindezek hátterébe nem avatták be, így a tudatuk nem foghatta át a színlelést, a kétoldalú és tudatos színlelés hiányában pedig a szerződés ez okból való érvénytelensége nem állapítható meg.
A II. és V. rendű alperesek szerződéskötésekor az ingatlan-nyilvántartásban nem szerepelt perfeljegyzés, onnan az V. rendű alperes számára nem derült ki, hogy az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatos per van folyamatban. Nem került bizonyításra az sem, hogy az V. rendű alperes rosszhiszemű lett volna, így az ő szerződéskötése és tulajdonszerzése is akadályát képezte annak, hogy a felperes megalapozottan hivatkozhasson tulajdonjoga fennállására.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira való utalással hagyta helyben. A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a szerződéses akaratot kinyilvánító fél személyét nem lehet színlelni, a felperes erre való hivatkozása jogilag nem értelmezhető. A perbeli esetben a szerződő felek az aláírásukkal kifejezték a szerződés tartalmával megegyező szerződéses akaratukat. A színleltség megállapításához a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a II. rendű alperes és a III., IV. rendű alperesek annak ellenére, hogy az ingatlan tulajdonjogának az átruházására irányuló nyilatkozataikat a szerződés aláírásával megtették, nem kívántak adásvételi szerződést kötni egymással és a közös akaratuk arra irányult, hogy azt a szerződést, amely az így kinyilvánított jognyilatkozataik alapján keletkezik, ne kössék meg. Ezt a felperes nem tudta bizonyítani, a tényelőadásai sem erre irányultak, az pedig a szerződés érvényessége szempontjából közömbös, hogy a vételár kinek és milyen pénzeszközéből került kifizetésre. Mindezekre tekintettel a II. és V. rendű alperesek közti szerződés érvénytelensége iránti kereset sem értelmezhető, mert az ingatlan bejegyzett tulajdonosának a tulajdonjoga átruházására irányuló szerződése nem irányulhatott lehetetlen célra.
A szerződő felek valós szerződéskötési szándéka a tulajdonjog átruházására irányult, de ha ennek oka fedezetelvonás, vagy mint a perbeli esetben egy házastársi vagyonközösségi igény alapjának az elvonása lenne, a jogellenes szerződéses cél miatt a szerződés még mindig nem válna a színleltsége folytán semmissé. A tulajdonátruházási szándék valós volt, a fedezet elvonása pedig legfeljebb a szerződés relatív hatálytalanságát eredményezheti. A bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, a felperes pedig az érvényesíteni kívánt keresetén keresztül kívánt volna eljutni a házastársi vagyonközösségi igényhez, azzal, hogy az ingatlanból tulajdoni hányadot kért. Ez azonban a kifejtetteknek megfelelően nem lehetséges és az V. rendű alperes tulajdonát képező ingatlan tekintetében házastársi vagyonközösségi igény már nem érvényesíthető.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és adjon helyt a keresetének. Másodlagosan kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróságot, vagy az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[7] Az I., II. és V. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] Az eljárt bíróságok az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vontak le, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
[10] Az első- és másodfokú bíróság, valamint a felperes által egyaránt helyesen kifejtetteknek megfelelően a régi Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján a szerződés akkor színlelt, ha a felek ténylegesen nem akarnak egymással szerződést kötni, a szándékuk arra irányul, hogy a szerződést, amely a jognyilatkozataik alapján keletkezne ne kössék meg. Leplezett a szerződés akkor, ha a felek egyező szándéka arra irányul, hogy egymással a kifejezett jognyilatkozatuktól eltérően, más szerződést kössenek meg. Az egyoldalú színlelés közömbös, ahhoz tehát, hogy egy szerződés színlelt volta megállapítható legyen, valamennyi szerződő félnek színlelnie kell a jognyilatkozatát. (BH 2013.399., 2001.29., Pfv.VI.21.222/2012/3.)
[11] A jogerős ítéletnek megfelelően a perbeli esetben nem volt megállapítható, hogy a felek színlelték volna a szerződéskötési akaratukat. A szerződő felek, azaz a II. és III., IV. rendű alperesek az adásvételi szerződésben aláírásukkal kifejezték az ingatlan tulajdonjoga átruházására irányuló szerződéses akaratukat. A III-IV. rendű alperesek akarata ellentmondásos nyilatkozataik ellenére is nyilvánvalóan az volt, hogy az ingatlant a „vevőnek” eladják és azután a vételárat megkapják. A IV. rendű alperes maga is előadta, hogy nem igazán foglalkozott azzal, hogy az ingatlant ki veszi meg, azaz a III-IV. rendű alperesek szempontjából közömbös volt, hogy a velük tárgyaló I. rendű alperes, a II. rendű alperes, vagy más lesz az ingatlan vevője. Kétségkívül megállapítható volt a per adatai alapján az is, hogy a II. rendű alperes szándéka az ingatlan tulajdonjogának a megszerzésére irányult, ennek megfelelően nem valósult meg valamennyi fél színlelése. Megjegyzi a Kúria, hogy a III-IV. rendű alperesek előszerződést, majd még egy vállalkozási szerződést is kötöttek a II. rendű alperessel, így többször és következetesen kifejezték a vele való szerződés megkötésére irányuló szándékukat.
[12] A szerződő felek szerződéses akarata tehát az ingatlan tulajdonjogának a II. rendű alperesre történő átruházására irányult, az pedig a jogerős ítélet helytálló megállapításának megfelelően közömbös, hogy mi volt a felek szándéka a szerződés megkötésével. Nincs jelentősége annak sem, hogy a II. rendű alperes a vételárfizetési kötelezettségének a saját, vagy más pénzéből tett-e eleget. A szerződéskötés célja, motivációja, ha esetlegesen fedezetelvonás vagy házastársi vagyonjogi igény elvonása volt is, nem eredményezi a szerződés színleltségét, hiszen a tulajdonjog átruházás iránti szándék – a nem jogszerű motivációtól függetlenül – ilyen esetekben is fennáll. Más kérdés, hogy ennek milyen egyéb jogi következményei – például hatálytalanság – lehetnek (BH 2013.299.).
[13] A régi Ptk. 365. § (3) bekezdése az ingatlan adásvételére kötelező írásbeliséget ír elő, ennek hiányában az adásvételi szerződés a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése szerint érvénytelen. A felperes és az I. rendű alperes nem kötöttek adásvételi szerződést a III., IV. rendű alperesekkel, így köztük ilyen tartalmú, írásban megkötött és így érvényes szerződés nem jöhetett létre még abban az esetben sem, ha esetlegesen a II. és a III-IV. rendű alperesek szerződése színlelt lett volna. Amennyiben tehát a felperes tudta volna bizonyítani a szerződés színlelt voltát és azt, hogy az egy mögöttes – szóbeli – adásvételt leplezett, akkor se lenne olyan érvényes szerződés amelynek alapján a jogviszonyt meg lehetne ítélni és amelynek alapján meg lehetne állapítani a felperes tulajdonszerzését. Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés esetén ugyanis – a másodfokú bíróság álláspontjának megfelelően –, amint azt a Kúria is már számos esetben kifejtette, a szerződő felek személye nem színlelhető. (Pfv.VI.20.405/2011/3., Pfv.VI.20.366/2015/8.)
[14] Az ingatlan ennek megfelelően az adásvételi szerződés színleltsége esetén sem kerülhetett volna a felperes és az I. rendű alperes közös tulajdonába, mert annak tulajdonjogát adásvétel vagy más jogcímen a volt házastársak egyike sem szerezte meg. A felperes ennek megfelelően nem vált házastársi vagyonközösség vagy más jogcímen az ingatlan ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosává, így az ügyben nem voltak irányadóak a régi Ptk. 116. § (1) bekezdésében foglaltak.
[15] Az ingatlan átruházására létrejött adásvételi szerződés tehát nem érvénytelen, de a felperes az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdésének aa) pontja szerint törlési per megindítására nem is jogosult, mert a II. rendű alperes tulajdonjogának a bejegyzése nyilvántartott jogát nem sértette, mivel a felperes a perbeli ingatlan vonatkozásában nyilvántartott joggal soha nem rendelkezett. Ennek megfelelően az ügyben nem voltak irányadóak az érvénytelenségi és a törlési per kapcsolatáról szóló 3/2010. (XII. 6.) PK véleményben foglaltak. A II. rendű alperes az ingatlan tulajdonosaként ennek megfelelően jogosult volt az ingatlannal való rendelkezésre és így annak elidegenítésére, az V. rendű alperes jó- vagy rosszhiszeműsége pedig az ügy megítélése szempontjából nem bírt relevanciával.
[17] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet – utalva annak helyes indokolására is – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.480/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás