PÜ BH 2017/153
PÜ BH 2017/153
2017.05.01.
A szerződésben vállalt kötelezettség határidőre történő teljesítésének elmaradása nem a teljesítés meghiúsulását, hanem a vállalkozó kötelezetti késedelmét és késedelmikötbér-fizetési kötelezettségét alapozhatja meg, amennyiben a szerződésszerű teljesítésnek sem jogi, sem fizikai akadálya nincs, és a kötelezett a szerződésben vállalt kötelezettsége megvalósítása érdekében intézkedéseket is tesz [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 246. § (1) bek., 298. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes önkormányzat pályázat keretében értékesítette a perbeli ingatlant azzal a feltétellel, hogy a vevőnek 150 férőhelyes közparkolót kell létesítenie.
[2] Az alperes 2005. november 3-án a pályázati feltételek ismeretében kötött adásvételi szerződést a felperessel a perbeli ingatlanra 104 200 000 forint vételár ellenében. A szerződésben az alperes vállalta a 150 férőhelyes közparkoló kialakítását az aláírástól számított 3 éven belül.
[3] A felek a szerződést több alkalommal módosították.
[4] A 2008. november 17-i (1. számú) módosítás a parkolóhelyekre vonatkozó teljesítési határidőt meghosszabbította, és az alperes a perbeli ingatlannal szomszédos közterületek kapcsán további kötelezettségeket vállalt.
[5] A 2009. december 23-i (2. számú) szerződésmódosítás szintén a határidőket hosszabbította meg, továbbá a felek a szerződésből eredő bármely kötelezettség határidőre történő elmulasztása esetére – felső határ nélkül – napi 50 000 forint, az alperest terhelő kötbér fizetésében állapodtak meg.
[6] A 2010. július 19-i (3. számú) szerződésmódosítás a parkolóhelyekre vonatkozó teljesítési határidőt az eredeti szerződéskötés időpontjától számított 5 év 4 hónapban, az egyéb kötelezettségek határidejét 6 év 4 hónapban rögzítette.
[7] Az alperes 2011 közepére 35 lakást, 4 kereskedelmi egységet, gépjárműparkoló- és szolgáltatóegységet, valamint felvonót létesített. Az építésügyi hatóság 2011. június 29-én ideiglenes használatbavételi engedélyt adott két épületrészben kialakított, összesen 111 db gépjármű elhelyezésére szolgáló parkolóházra. Végleges használatbavételi engedély kiadására nem került sor.
[8] Az alperes 2012. április 20-án kelt levelében a gazdaságtalan üzemeltetésre hivatkozva kérte a felperestől a parkolóhelyek számára vonatkozó előírás elhagyását. Kezdeményezte továbbá a parkolóház városi parkolórendszerbe történő bevonását. A felperes a kért szerződésmódosításhoz és a parkolóház városi rendszerbe történő bevonásához nem járult hozzá, ragaszkodott a további 39 parkolóhely létesítéséhez.
[9] Az alperes erre tekintettel további intézkedéseket tett: átterveztette a parkolóhelyek beosztását, ennek kivitelezése esetén lehetségessé válhat 150 férőhely kialakítása és felmerült helytakarékos parkológépek beszerzése, amely kb. 40 millió forintos költséggel jár. Az átalakításokra nem került sor.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében 39 600 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest késedelmi kötbér címén. Hivatkozott a 2. számú szerződésmódosítás szerinti kötbérkikötésre és arra, hogy az alperes a végső határidőre sem teljesítette teljeskörűen a 150 férőhelyes közparkoló kialakítására vonatkozó kötelezettségét.
[11] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a kötbér legfeljebb 3 millió forintra való mérséklését kérte. Hivatkozott arra, hogy a pályázati kiírások szerinti „közparkoló” meghatározás miatt joggal bízott abban, hogy a parkolóház működtetésének üzleti kockázata a felek között megosztható lesz. Utalt az önkormányzati törvény időközbeni módosítására, amely a parkolási közszolgáltatások terén hozott változásokat és ami által a szerződés eredeti céljának teljesítése szerinte lehetetlenült. Kimentése körében hivatkozott a „jogos várakozás” elvére és a 2008-ban kezdődött gazdasági válságra mint vis maior okra.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a kötbérkikötés kizárólag késedelemmel kapcsolatos szerződésszegésre vonatkozott, ami a szerződés teljesítésének elmaradására nem alkalmazható, meghiúsulási kötbért pedig a felek nem kötöttek ki. Tényként rögzítette, hogy a szerződésben kikötött 150 parkolóhely egy része nem jött létre, és az alperes egyéb szerződési kötelezettségét (csapadékvíz elvezetés) sem teljesítette, ám ezen szerződési elemek hiánya késedelmikötbér-fizetési kötelezettséggel nem jár.
[13] Határozata indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem volt megállapítható, hogy a felperes a parkoló közös üzemeltetésére bármikor, bármilyen ígéretet tett volna. Lehetetlenülés sem áll fenn, a parkolóhelyeknek a hiányzó 39 férőhellyel történő bővítése műszakilag megoldható, az alperes pénzügyi helyzetének romlása, illetve a parkolás gazdaságtalan működtetése lehetetlenülést nem eredményezett.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest 10 millió forint és járulékai megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a „közparkoló” az alperesi értelmezéssel szemben nem az üzemeltetés módjára utaló kifejezés, hanem – akár önkormányzati, akár magántulajdonú ingatlanon kialakított – bárki által igénybe vehető parkolót jelent. Ennek üzemeltetéséhez az önkormányzat részvétele nem szükséges, erre a perbeli esetben sem tett ígéretet a felperes.
[15] A szerződéskötést követően beállt körülményváltozásra, és ezáltal a „clausula rebus sic stantibus” elvére hivatkozással az alperes nem mentesülhet szerződéses kötelezettsége alól. Az általa hivatkozott „jogos várakozás” elvének alkalmazása az uniós jogesetekben is egy létező jogszabály megváltoztatásával kapcsolatban merült fel, nem a jelen esetbeli szerződéses kötelezettség betartásával összefüggésben. A „pacta sunt servanda” elve alapján a szerződéses kötelezettségeket mindkét félnek teljesítenie kell, annak valamely fél számára történő terhesebbé válása mentesüléshez nem vezethet. Utalt a visszterhes szerződések kölcsönös kockázatfelvállaló természetére.
[16] A másodfokú bíróság rögzítette: a felperesi igény késedelmi kötbér fizetésére irányult, a teljes parkoló-helyszám végső határidőre történő nem teljesítése azonban – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – nem a teljesítés meghiúsulása, hanem az alperes kötelezetti késedelme [Ptk. 298. § a) pont]. Rámutatott, hogy a teljesítés sem jogi, sem fizikai okból nem lehetetlenült el, a kimentésre az alperes által felhozott gazdasági indokok nem voltak alkalmasak. Ezért az alperes kötbérfizetési kötelezettsége fennáll.
[17] A kötbér mérséklésre irányuló másodlagos ellenkérelem teljesítésére a másodfokú bíróság lehetőséget látott, mert a felperest számottevő kár nem érte, az alperes a szerződéses parkoló mennyiséget kb. 75%-ban teljesítette és utóbb tett intézkedései a parkolóhelyek számának növelése érdekében felelősségét enyhébben megítélhetővé tették [Ptk. 247. § (1) bekezdés]. Minderre tekintettel a szerződésben kikötött parkolószámból el nem készült mennyiségre vetítve, és a nem túlzott, napi 50 000 forint összegű kötbér alapulvételével a meghosszabbított határidő lejárta és a keresetlevél benyújtása közötti, késedelemmel érintett időszakra 10 millió forint arányos, mérsékelt összegű kötbért ítélt meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását, másodlagosan „a mérsékelt kötbér összegének jóváhagyását” kérte.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[21] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[22] A felülvizsgálat tekintetében az alperesnek a pályáztatással, a szerződéskötés folyamatával, esetleges – egyoldalú – várakozásával, a szerződésmódosításokkal és azok motivációjával, valamint a tartós jogviszonnyal kapcsolatos hivatkozásai teljes mértékben irrelevánsak voltak. Ezekkel összefüggésben a perben érvényesített igény egyik fél részéről sem volt, ezért a per kizárólagos tárgyát képező kötbérfizetési kötelezettség megítélése szempontjából e hivatkozások jelentőséggel nem bírtak. Egyebekben a másodfokú bíróság által a jogerős ítéletben e kérdésekkel összefüggésben kifejtett állásponttal a Kúria mindenben egyetértett. Egyúttal megjegyzi, hogy a perbeli szerződés – és módosításai – az azok tárgyát képező létesítmények létrehozását célozták, közös üzemeltetésről, működtetésről a felek között semmilyen megállapodás nem volt, erre vonatkozóan egyeztetések sem folytak – ezt az alperesi tanúk is megerősítették –, így az együttműködési kötelezettség sem sérült.
[23] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a „gyengébb fél"-re történt hivatkozás nem értelmezhető. A perbeli szerződés – és módosításai – kapcsán kizárólag magánjogi jogviszonyról van szó, az alperes által hivatkozott közjogi aktusra vonatkozó analógia alaptalan (ettől független kérdés, hogy a felek szerződésének teljesítését a felperes a SZÉSZ módosításával elősegítette, amelynek ténye viszont éppen az ő együttműködési készségére utal). A magánjogi jogviszonyból következően – fogyasztói jogviszony kivételével, amely a perbeli szerződésre nem vonatkoztatható – „gyengébb fél” léte fogalmilag kizárt, mert a magánjogi jogviszony alanyai mellérendeltek és egyenjogúak. A szerződés megítélésénél nem mellőzhető körülmény az sem, hogy az eleve nem kizárólag a perben érintett 150 parkoló létesítését célozta, hiszen a szerződés alapján 35 lakás, 4 üzlethelyiség és egyéb létesítmények is készültek.
[24] A per főtárgya az érvényes perbeli szerződés 2. számú módosításában ugyancsak érvényesen kikötött késedelmikötbér-fizetési kötelezettség volt. E szerződéses kötelem fennállta, érvényessége nem volt vitás, ahogyan az sem, hogy az alperes a módosított határidőre a parkolók létesítésére vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette teljeskörűen.
[25] Ehhez képest a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentés kérdése volt vizsgálandó.
[26] A kötelezett a kötbérfizetési kötelezettség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződésszerű teljesítés olyan okból maradt el, amelyért nem felelős [Ptk. 246. § (1) bekezdés]. A kötelezett a kötbérfelelősség alól vétlensége, vagyis annak bizonyításával mentheti ki magát, hogy a kötbérrel szankcionált szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (BH 2016.277., 2015.224.).
[27] A kimentés körében az alperesnek a teljesítés lehetetlenülésére [a szerződés meghiúsulására, a Ptk. 312. § (1) bekezdésére] vonatkozó védekezését a másodfokú bíróság a peradatok logikus, ellentmondástól mentes értékelésével ítélte meg: helytállóan mutatott rá, hogy az sem fizikai, sem jogi okból nem következett be. Helyesen ítélte meg az alperes által a kimentés körében felhozott érveket: a szerződéskötést követően beállott – az alperes által állított – körülményváltozások hiányát, valamint az éppen az alperes által a perindítást követően tett intézkedéseket, amelyekkel az alperes maga cáfolta a lehetetlenülésre vonatkozó hivatkozását.
[28] A körülményváltozás hiánya kapcsán a Kúria ismételten kiemeli: az alperes ez irányú hivatkozása a perben nem érvényesített, a bíróság általi szerződésmódosítás (Ptk. 241. §) tekintetében lett volna értelmezhető, a kötbérkötelezettség alóli kimentést azonban nem alapozhatta meg, mert annak szempontjából a felek között fennálló érvényes szerződésből (az annak részévé vált 2. számú módosításból) kellett kiindulni. E szerződési tartalom módosítása nélkül a felek tartós jogviszonyában bekövetkező lényeges változások (amelyet az alperes egyébként a perben csak állított) – a másodfokú bíróság által helyesen kifejtettek szerint – a szerződés eredeti tartalmának megfelelő teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinthették.
[29] Az alperes utólagos intézkedései, a 3. számú (2010. évi) szerződésmódosítás ténye nem a lehetetlenülést, hanem – éppen ellenkezőleg – a szerződésszerű teljesítésnek a felek által kölcsönösen reálisnak tartott lehetőségét támasztotta alá, az akkor már az alperes előtt is ismert gazdasági viszonyok között.
[30] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság jogerős ítéletében jogszabálysértés nélkül, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A felülvizsgálati eljárás keretében általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria azt vizsgálja, hogy az eljárt a bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (BH 1996.506.). Az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.II.). A jelen ügyben a másodfokú bíróság a rendelkezésre állt bizonyítékokat okszerűen, logikusan, ellentmondástól mentesen értékelte és azokból helytálló következtetést vont le.
[31] A másodfokú bíróság az alperes által hivatkozott anyagi jogi rendelkezéseket [Ptk. 246. § (1) bekezdés, 277. § (4)–(5) bekezdései, 312. § (1) bekezdés] sem sértette meg, a Ptk. 318. § (1) bekezdésére és 339. § (1) bekezdésére történt felülvizsgálati hivatkozás pedig – az e jogszabályhelyekkel összefüggésben értelmezhető perbeli igény hiányában – nem bírt jelentőséggel.
[32] Az alperesnek az „alkalmazni kért jogelvre vonatkozóan foganatosított” bizonyítás elégtelenségével összefüggésben a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség megsértésével kapcsolatosan előterjesztett hivatkozása is téves.
[33] A bíróságot e jogszabályhely alapján tájékoztatási kötelezettség a bizonyítandó tények tekintetében terheli. A felet azzal kapcsolatosan kell tájékoztatásban részesítenie, hogy a bíróság a Pp. 163. §-a alapján mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak. A tájékoztatást az eljárás olyan szakaszában kell megadni, amikor a bizonyítandó tények már ismertek és megállapítható, hogy a fél nincs kellőképpen tisztában bizonyítási kötelezettsége tartalmával [1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 2., 3. pontjai]. Jogszabály rendelkezésével, jogelvvel összefüggésben a tájékoztatási kötelezettség annyiban áll kapcsolatban, hogy annak alapja az alkalmazandó anyagi jogi szabály, amely jelen esetben a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentés szabálya volt. Az alperes e körben előadott érveire tekintettel a másodfokú bíróságot nem terhelte tájékoztatási kötelezettség, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását pedig nem bizonyítási hiányosság, hanem a nem teljesítés helyett a késedelmes teljesítés kérdéskörét érintő eltérő jogi álláspont (jogkérdésben való eltérő állásfoglalás) eredményezte. A késedelem (a 39-cel kevesebb parkolóhely határidőre történt kivitelezésének elmaradása) ténye önmagában nem volt vitatott a per során, az pedig, hogy az alperes perbeli védekezésében milyen érvrendszert épít fel, a bíróságot nem köti. Emiatt a tényállás teljes körű feltárását hiányoló alperesi hivatkozás sem foghatott helyt. A jogerős ítélet megalapozott és mindenben jogszerű.
[34] A „másodlagos” felülvizsgálati kérelem – felperesi felülvizsgálati kérelem hiányában – okafogyott volt, annak tárgyában a Kúriának határoznia nem kellett.
[35] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.748/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás