PÜ BH 2017/154
PÜ BH 2017/154
2017.05.01.
A felek kölcsönszerződése szerint ha az adós nem tett eleget a törlesztési kötelezettségének, az a szerződés felmondására alapot adó súlyos szerződésszegésnek minősül. Ilyen esetben a felmondásra okot adó esemény a törlesztés elmaradása, ezért ha az bekövetkezett a felmondás jogszerű lesz attól függetlenül, hogy felszólító levél, illetve a felmondás a hátralék összegét a ténylegesnél valamivel magasabb összegben jelölte meg [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 298. §, 525. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a perben nem álló házastársa 2007. június 19. napján 48 500 000 forint – CHF alapú – hitelt vettek fel a II. rendű alperestől. A felperes és a II. rendű alperes 2009. április 28-án a kölcsönszerződés biztosítására opciós szerződést kötöttek, amely szerint a kölcsönszerződés felmondása esetén – ha az adósok nem számolnak el a II. rendű alperessel és velük szemben a II. rendű alperesnek lejárt követelése áll fenn – a II. rendű alperes jogosult 21 602 000 forint vételáron a felperes tulajdonában álló ingatlanon a vételi jogot gyakorolni. A felperes és az adóstársa 2010. május 5. napjától kezdődő felszólítások ellenére sem tettek eleget a törlesztési kötelezettségüknek, ezért a II. rendű alperes, amelynek a nyilvántartása szerint ekkorra 5 708 419 forint hátralék halmozódott fel, 2011. január 17-én írásban felmondta a kölcsönszerződést, amely szerint a fennálló tartozás összege 56 802 651 forint volt. Az II. rendű alperes 2011. február 15-én az I. rendű alperesre engedményezte a felperessel és adóstársával szemben fennálló követelését és őt jelölte ki a vételi jog gyakorlására is, majd 2011. február 16-án minderről értesítette a felperest. Az I. rendű alperes a 2011. február 15-én tett nyilatkozatával élt a vételi jogával. A felperes felmondásig felhalmozott tartozása ténylegesen 4 982 202 forint volt, a lejárt tartozás pedig a felmondáskor 53 917 163 forint. Az eljárás során meghozott jogerős részítélettel az engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti kereset jogerősen elutasításra került.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes fenntartott keresetében kérte az I. rendű alperes által 2011. február 15-én tett nyilatkozat és a vételi jog gyakorlása érvénytelenségének a megállapítását, továbbá a vételijog-gyakorlás érvénytelenségének vagy hatálytalanságának a megállapítása esetén a vételi jogot alapító szerződés módosítását a vételár tekintetében és annak a 60 000 000 forintra történő felemelését.
[3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték azzal, hogy az I. rendű alperes jogszerűen gyakorolta a vételi jogát.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az I. rendű alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 373. § (4) bekezdése alapján jogosult volt a vételi jog gyakorlására. A tájékoztató levél kelte ebben a tekintetben közömbös, mert az időpontok szempontjából annak volt jelentősége, hogy a joggyakorolás nem előzte meg a kijelölés időpontját, így arra hatályosan kerülhetett sor. A kölcsönszerződésből eredően, a beszerzett könyvszakértői véleményből megállapíthatóan a felperesnek fennállt a tartozása, az óvadékban lévő pénzösszeg pedig korábban felhasználásra került és azt a felperes többletbefizetésekor a II. rendű alperes valóban nem töltötte fel. Erre azonban a II. rendű alperesnek nem is állt fenn kötelezettsége és ezt a felperes sem követelhette. Amennyiben viszont a felperes korábbi többletbefizetését a II. rendű alperes az óvadéki számlára számolta volna el, ez azt eredményezte volna, hogy a felperes tartozása ezzel az összeggel magasabb lenne, mert a többletbefizetést a II. rendű alperes a lejárt és kamatozó kintlévősége csökkentésére használta fel. A II. rendű alperes tehát mindezek alapján megalapozottan mondta fel a kölcsönszerződést.
Az opciós szerződés nem tartós jogviszony pusztán abból eredően, hogy azt 5 év időtartamra kötötték. A szerződés megkötésével a vételi jog létrejött, majd az ügylet a jogosult egyoldalú jognyilatkozatával fejeződik be a jog gyakorlása esetén, a két esemény között azonban nincsenek folyamatos vagy időszakonként visszatérő szolgáltatások. A felperes nem is értékemelkedésre hivatkozott, mert előadása szerint a rendelkezésére álló értékbecslésből már 2007-ben tudomása volt az ingatlan lényegesen magasabb forgalmi értékéről. Arra, hogy ennek ellenére miért kötötte meg az opciós szerződést, a felperes nem tudott magyarázatot adni. A szerződés régi Ptk. 241. §-a szerinti módosítására tehát nem volt lehetőség, a forgalmi érték eltérése pedig a szerződés jóerkölcsbe ütközését sem támasztotta alá és nem alapozta meg a semmisségi okot a kölcsönszerződés vételi joggal történt biztosítása sem. Az elszámolás során a felperes igényelheti az ingatlan valós forgalmi értéken történő elszámolását és így az I. rendű alperes, aki már egyben a hitelező jogutódja is, nem gazdagodhat jogalap nélkül.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I. rendű alperes nyilatkozatával nem jött létre az adásvételi szerződés, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes ugyan az egyik nyilatkozata szerint a II. rendű alperes felmondásának a jogellenességére nem kívánt hivatkozni, egyéb előadásaiban azonban mégis utalt erre. Nem volt mód feltételes kereset előterjesztésére, de már okafogyottá is vált az opciós szerződés bírói úton történő módosítása, mert a vételi jogot alapító szerződés lejárt és annak a teljesítése kizárt.
Az adásvételi szerződés létre nem jötte tekintetében a felperes nem is nyilatkozott arról, hogy a tájékoztatásokat mikor, milyen sorrendben vette át, így tényelőadás hiányában nem lehet alapos a nyilatkozat vele szembeni hatálytalanságával kapcsolatos előadása, amely szerint a vételi jog gyakorlására a kijelölésről szóló nyilatkozatot megelőzően került volna sor.
A vételi jog gyakorlásának előfeltétele a kölcsönszerződés felmondása és az, hogy a felperesnek kiegyenlítetlen tartozása álljon fenn. A beszerzett szakértői vélemény szerint a felperes felmondást megalapozó tartozását azonban a II. rendű alperes a tényleges tartozásnál magasabb összegben határozta meg és magasabb összegben jelölte meg a teljes tartozás összegét is. A II. rendű alperes nyilatkozata tehát téves volt, hibás adatokat közölt a felperessel és ilyen körülmények között a felperes sem a felmondást, sem a vételi jog gyakorlását nem tudta volna elhárítani a tényleges tartozás megfizetésével, mert ezt az összeget egyrészt nem ismerte, másrészt pedig mindezt elkerülni csak a teljes, II. rendű alperes által követelt összeg megfizetésével tudta volna. Nem jogszerű az a felmondás, amely valótlan adatokat tartalmazó felszólításon alapul és nem jogszerű az olyan vételi jog gyakorlása, amelyre valótlan összegű lejárt tartozás meg nem fizetése miatt kerül sor. A régi Ptk. 321. § (1) bekezdése szerinti jogszerű felmondásnak valós adatokon kell alapulnia és mivel a felszólítás nem ilyen volt, a II. rendű alperes elmulasztotta azt a nyilatkozatot megtenni, ami ahhoz lett volna szükséges, hogy a felperes teljesíteni tudjon. A II. rendű alperes ezzel késedelembe esett, ami a felperes egyidejű késedelmét és ezáltal a felmondás jogszerűségét is kizárta. A II. rendű alperes akkor járt volna el helyesen, ha a felperes tartozását helytállóan tartja nyilván és a felszólítást is a megfelelő adatok megjelölésével közli. Ennek hiányában a felmondása jogellenes, annak jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak és így a vételi jog gyakorlására sem kerülhetett sor.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben a II. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben, vagy másodlagosan a jogerős ítéletnek, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésével utasítsa az első- vagy másodfokon eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. és a II. rendű alperes perköltségben történő marasztalását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[9] A másodfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt tényállásból téves jogi következtetéseket vont le, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő.
[10] A felperes, ahogyan azt a jogerős ítélet is helyesen megállapította, a megismételt eljárás során is hiányosan, önellentmondásosan tartotta fenn a keresetét, azt a jogerős részítéletben leírtak és az elsőfokú bíróság tájékoztatása ellenére sem pontosította és nem tette következetessé. A felperes a 7. sorszám alatti jegyzőkönyvben kifejezetten olyan előadást tett, hogy a kölcsönszerződés felmondásának az érvénytelenségére ebben a perben nem kíván hivatkozni, ezzel ellentétben egyéb perbeli nyilatkozataiban mégis erre hivatkozott, előadva, hogy nem állt fenn a tartozása és ezért nem lett volna a II. rendű alperesnek lehetősége a kölcsönszerződés felmondására.
[11] A kölcsönszerződés és az annak a biztosítására létrejött opciós szerződés két külön szerződés még akkor is, ha az opciós szerződés a biztosítéki jellege folytán járulékos jellegű. Ennek megfelelően a felperes részéről nem volt elegendő hivatkozni a kölcsönszerződés felmondásának a jogszerűtlenségére, hanem, ha erre is alapítja a perbeli igényét, akkor alakszerű keresetet kellett volna előterjesztenie a felmondás jogszerűtlenségének a megállapítása iránt. Ez irányú kereset nélkül a bíróság nem állapíthatta meg a felmondás jogszerűtlenségét és nem dönthetett ez alapján az opciós szerződés sorsa felől, tekintettel arra is, hogy ez a döntés a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján ítélt dolgot eredményezne a felmondás tekintetében, ami viszont az erre irányuló kereset nélkül nem lehetséges. Az eljárt bíróságoknak tehát a Pp. 215. §-a alapján az erre irányuló kereset hiányában nem volt jogi lehetőségük a kölcsönszerződés felmondása jogellenességének a megállapítására.
[12] A másodfokú bíróság azonban érdemben is tévesen döntött a felmondás jogszerűtlensége tárgyában. A felek közt létrejött kölcsönszerződés 5.1. pontja szerint, ha a felperes nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének, az a felmondásra okot adó eseménynek, súlyos szerződésszegésnek minősül. A II. rendű alperes tehát ilyen esemény bekövetkeztét követően a régi Ptk. 525. § (1) bekezdésének e) pontja szerint jogosult volt a szerződés azonnali hatályú felmondására. A felperes maga sem vitatta, hogy 2010. februártól már nem tett eleget a fizetési kötelezettségének, nem volt vitatott az sem, hogy a II. rendű alperes ezt követően több alkalommal felhívta a felperest a teljesítésre és csak 2011. január 17-én mondta fel a kölcsönszerződést, akkor, amikor a felperesnek már jelentős összegű elmaradása volt. Az eljárás során szakértői bizonyítás került lefolytatásra annak megállapítására, hogy a felmondáskor a felperesnek állt-e fenn és ha igen, akkor milyen összegű elmaradása. Bizonyított tény tehát az ügyben ennek megfelelően az, hogy a felmondáskor a felperes fennálló hátraléka 4 982 202 forint volt, amit felhívás ellenére sem fizetett meg, azaz a régi Ptk. 298. § a) és b) pontja szerinti két okból is késedelembe esett és ezzel a felmondásra okot adó esemény bekövetkezett.
[13] A felmondásra a felek szerződése értelmében nem a hátralék bizonyos összege, hanem a mulasztás, a fizetési késedelem bekövetkezte adott alapot. Tévesen jutott tehát a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy azért, mert a II. rendű alperes a tartozás összegét helytelenül állapította meg és közölte, a felmondás jogszerűtlen volt. Amennyiben a II. rendű alperes által megjelölt hátralék ténylegesen nem állt volna fenn, vagy az nem lett volna olyan mértékű, ami a szerződés felmondásához vezethet, akkor valóban megállapítható lett volna a felmondás jogszerűtlensége. Abban az esetben, ha a II. rendű alperes nyilvántartása és annak alapján a felszólítása téves volt, akkor a felperes a tényleges tartozásának a megfizetésével minden további nélkül el tudta volna hárítani a felmondás hátrányos jogkövetkezményeit. Ez esetben ugyanis a felmondás szintén jogellenes lett volna és a II. rendű alperesnek kellett volna viselni annak jogkövetkezményeit. A felperes tartozása azonban ténylegesen fennállt és a fizetési kötelezettségének ismételt felhívások ellenére sem tett eleget és ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a hátralék pontos összege a felszólító levél megküldésekor 5 708 419 forint, vagy 4 982 202 forint volt. Utal e tekintetben a Kúria arra is, hogy a II. rendű alperes hivatkozásának megfelelően az eltérésnek számos egyéb oka is lehet, nem csak a II. rendű alperes téves számítása. Az időközbeni esetleges résztörlesztés, kamatváltozások, vagy devizahitel esetében a devizahitelekkel kapcsolatos jogszabályi változások mind azt eredményezik, hogy az aktuális tartozás összege kérdéses lehet vagy akár meg is változhat. Ennek azonban a kifejtettek értelmében nem az a jogkövetkezménye, hogy a ténylegesen bekövetkezett és a felmondásra alapot adó mulasztás, fizetési késedelem folytán fennálló jelentős összegű hátralék ellenére a felmondás jogszerűtlenné válik, hanem az, hogy a későbbi elszámolásokat ennek megfelelően kell foganatosítani. A kifejtetteknek megfelelően tehát a másodfokú bíróság döntése érdemben is téves volt, a felmondás jogszerűtlensége ez okból még akkor sem lett volna megállapítható, ha erre a felperes keresetet terjeszt elő.
[14] Hivatkozott még a felperes az opciós szerződés jóerkölcsbe ütköző voltára is, lényegében azzal az indokkal, hogy az ingatlan értéke a szerződés megkötésekor lényegesen meghaladta az opciós szerződésben kikötött vételárat. A Kúria számos döntésében kifejtette már, hogy a régi Ptk.-ban külön nevesített érvénytelenségi ok esetén – csak arra történő hivatkozással – nem lehet alapos a szerződés jóerkölcsbe ütközésére alapított kereset. (BH 2013.187., 2016.149.) A régi Ptk. 201. § (2) bekezdése szerinti feltűnő értékkülönbözet esetleges fennállása ennek megfelelően nem a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti jóerkölcsbe ütközést alapozza meg, hanem, mint ahogyan ezt a jogszabály is rögzíti, a szerződés ez okból történő megtámadására ad lehetőséget. A felperes a szerződést azonban nem támadta meg, a szerződés megkötésekor pedig egyébként is tudott a feltűnő értékkülönbözet fennállásáról. Nem tudta magyarázatát adni, hogy jobb tudomása ellenére a szerződést miért kötötte meg és tény az is, hogy 2009. április 28-án ténylegesen már egy korábbi szerződését erősítette meg [régi Ptk. 236. § (4) bekezdés), ami az esetleges megtámadást is eleve aggályossá tenné.
[15] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. VI. 21.608/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás