PÜ BH 2017/155
PÜ BH 2017/155
2017.05.01.
I. Az 1989. évi 1. tvr.-rel kihirdetett „Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről” szóló New Yorkban 1974. június 14-én kelt egyezmény, illetve az azt módosító, Bécsben 1980. április 11-én kelt jegyzőkönyv (együtt: Elévülési Egyezmény) különböző államban telephellyel rendelkező felek viszonylatában akkor is alkalmazandó, ha a szerződő felek állama (vagy azok egyike) nem Részes Állam ugyan, de az adásvételi szerződésre valamely Szerződő Állam jogát a nemzetközi magánjog szabályai alapján kell alkalmazni [1/1989. tvr. 8. §].
II. Nem ütközik a keresetváltoztatás tilalmába az elsőfokú eljárásban a Ptk. szabályai szerint előterjesztett elévülési kifogás másodfokú eljárásban történő módosítása, az elévülés általános szabálya helyett speciális, nemzetközi szerződésben kikötött elévülési időre történő hivatkozás [1952. évi III. tv. (Pp.) 247. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes és a 2005. június 24-étől felszámolás alatt álló felperes folyamatos gazdasági kapcsolatban állt, a felperes baromfihústermékeket, fagyasztott libát, illetve kacsát szállított az alperes részére. A peres felek megállapodásukat naptári évenként és terméktípusonként külön-külön kötötték meg többnyire szóban, de néhány esetben azt írásba foglalták. A közöttük kialakult gyakorlat szerint az alperes időnként alapanyagot, illetve csomagolóanyagot biztosított, aminek ellenértékét az alperes által teljesítendő számlák vételárából levonták, ugyanígy jártak el minőségi kifogás, valamint az alperes által fizetett előleg elszámolásakor.
[2] Az alperes és a P. spol. S.r.o. között 2010. november 20-án létrejött megállapodásban a P. spol. S.r.o. az alperesre engedményezte a felperessel szemben fennálló 133 748 euró összegű követelését.
[3] A felperes 2009. december 4-én a T. Zrt.-re engedményezte az alperessel szemben fennálló, a 2009/704., 705., 706., 708., 688., 889. és 5800. számú számlákban megjelölt összesen 187 402,17 euró összegű követelését.
[4] A felperes tevékenységének finanszírozása érdekében faktorálási keretszerződést kötött a beavatkozóval, amelyben a beavatkozóra engedményezte az alperessel szemben fennálló, a 2009. március 23-án megkötött szállítási szerződésből eredő követeléseit. Az alperes a felperesi értesítést követően az engedményezést tudomásul vette. A felperes képviseletében eljáró felszámolóbiztos 2010. június 2-án megerősítette az alperesnek írt levelében, hogy az alperes által visszaigazolt engedményezés keretében minden létező és még keletkező, a 2009. március 23-át követő szállításból származó követelés a beavatkozóra engedményezésre került.
[5] A felperes 2008. február 5-én az elsőfokú bíróság előtt az alperes ellen előterjesztett keresetében a 2007. augusztus 22-én létrejött szállítási szerződésből eredő összesen 288 185 euró megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Figyelemmel arra, hogy ebben az eljárásban a kereset tárgyát képező tartozást az alperes megfizette, a keresetet leszállította a perköltségre, ami folytán a bíróság csak a felperes perköltségében marasztalta az alperest.
[6] A beavatkozó és a G. Kft. között 2012. július 2-án engedményezési szerződés jött létre, valamint a beavatkozó, a G. Kft. és a felperes között 2015. november 19-én is született háromoldalú megállapodás engedményezett követelések tekintetében.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes módosított keresetében 1 211 922,04 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a 2006 és 2009 között teljesített szállítási szerződések alapján a kiszállított hústermékek értékéről kiállította a számlát, azokat az alperes befogadta, azonban a megjelölt számlák végösszegét felszólításra sem egyenlítette ki.
[8] Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Joghatósági kifogást terjesztett elő a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. számú tvr. (Nmjt.) 62/F. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva arra tekintettel, hogy a felek a német bíróságok joghatóságát kötötték ki, ezért kérte a pert a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 157/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntetni.
[9] Az alperes elévülési kifogást is előterjesztett a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) általános 5 éves elévülési ideje alapján. Álláspontja szerint – figyelemmel a felperes 2012. november 5-én előterjesztett keresetére – a 2007. november 5. előtti időpontban esedékes számlákban megjelölt követelések, összesen 201 289,16 euró összegben elévültek.
[10] Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetét mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Előadta, hogy a felperes jelen perben érvényesített követeléseit kiegyenlítette, továbbá a felperes a perben olyan követelést is érvényesít, amelyet a beavatkozóra engedményezett. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes követelését 133 748 euró összegben a P. spol. S.r.o.-val kötött engedményezési szerződés alapján, míg 187 402,7 euró erejéig a T. Zrt.-vel kötött megállapodása szerint kiegyenlítettnek kell tekinteni.
[11] A felperes pernyertessége érdekében a G. Zrt. beavatkozott a perbe.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 45 686,37 euró és járulékai felperes részére történő megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a joghatósági kifogást alaptalannak ítélte, a kikötött joghatóság igazolásának hiányában saját joghatóságát „A Tanács polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról” szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelete (44/2001/EK rendelet) alapján állapította meg. A felek közötti jogvitára „A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról” szóló 593/2008/EK rendelet (Róma I. rendelet) 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjára és 19. cikk (1) bekezdésére alapítottan a magyar jogot tekintette alkalmazandó jognak. Megállapította, hogy a felek jogvitájára irányadó az 1987. évi 20. tvr.-rel kihirdetett „Az egyesült nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló” Bécsben, az 1980. évi április 11. napján kelt egyezménye (Bécsi Vételi Egyezmény), illetve az elévülés kérdésében az 1989. évi 1. tvr.-rel kihirdetett „Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről” szóló New Yorkban 1974. június 14-én kelt egyezmény, illetve az azt módosító, Bécsben 1980. április 11-én kelt jegyzőkönyv (a továbbiakban együtt: Elévülési Egyezmény).
[13] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy habár a felperes a 2008. január 15-i fizetési felszólításával a 2007. évben kiszállított árukra megszakította az Elévülési Egyezmény által a követelésekre szabott 4 éves elévülési időt, azonban a 2012. november 5-i perindításra tekintettel a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 4 év eltelt, ezért az alperes elévülési kifogásának jogalapja megalapozott. Az alperes azonban elévülési kifogását az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) alapján terjesztette elő, és nyilatkozata szerint a 2007. november 5. napját megelőzően esedékes számlák tekintetében következett be az elévülés, ezért a bíróság a kérelemhez kötöttség elvére is figyelemmel csupán 19 621,71 euró összegben találta megalapozottnak az elévülési kifogást.
[14] Az elsőfokú bíróság a szerződéses kötelezettségek teljesítése körében megállapította, hogy a felperes és a beavatkozó között engedményezés történt, az erről szóló 2009. április 3-i értesítést követően az engedményezés tárgyát képező követelést az alperes már nem a felperes, hanem a felperesi beavatkozó felé köteles teljesíteni, ezért a kereseti kérelemből összesen 869 234,4 euró követelés a felperes részéről nem érvényesíthető. Megalapozottnak ítélte az alperes azon hivatkozását, hogy a P. spol. S.r.o.-val kötött megállapodás alapján megfizetettnek kell tekinteni 133 748 eurót, ugyanakkor a felperes és a T. Zrt. között létrejött engedményezési szerződés alapján az alperes javára a felperes követelése nem csökkenthető, mert az engedményezés tárgyát olyan követelés képezte, amelynek jogosultja már nem a felperes, hanem a beavatkozó. Bizonyítottság hiányában alaptalannak ítélte az alperes által biztosított alapanyagok elszámolhatóságát, és a peres felek között folyamatban volt előzményi perben történt teljesítésre tekintettel megállapította, hogy az alperes 143 631,96 euró megfizetésére nem köteles.
[15] Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes az ítélet megváltoztatását és az alperes terhelő marasztalás 1 048 673,37 euróra történő felemelését, míg az alperes a kereset teljes elutasítását kérte.
[16] A másodfokú bíróság jogerős, kijavított ítéletében – nem érintve az elsőfokú ítélet 163 253,67 euró és járulékai erejéig keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezését – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 398 029 euróra és járulékaira felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[17] A másodfokú bíróság egyetértett a joghatósági kifogás elutasításával. A széles körben lefolytatott bizonyításra tekintettel nem látta szükségesnek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, ugyanakkor az elszámolás helyessége tekintetében több ponton eltért a véleménye az elsőfokú bíróságétól. Megállapította, hogy az alperes által a P. spol. S.r.o.-val kötött engedményezési szerződésben megjelölt 133 748 euró követelés nem felel meg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdésében írt feltételnek, miután a P. spol. S.r.o. a felszámolás kezdő időpontjában nem volt a felperes hitelezője. Ezért ennek az engedményezett követelésnek a beszámítására nem kerülhetett sor. Megállapította azt is, hogy a felperes és a beavatkozó közötti engedményezési szerződés tárgyát képező követelések összegeként nem a felperes által érvényesített 869 234,40 euró, hanem a 2009. évre érvényesített követelésből annak csak a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerinti 650 344,38 euró összege vehető figyelembe. A másodfokú eljárásban becsatolt okiratok (a beavatkozó és a G. Kft. közötti 2012. július 2-i engedményezési szerződés, a 2015. november 19-i megállapodás) tartalma alapján megállapította, hogy ezekkel összefüggésben a felperes követelést nem érvényesíthet. E jogi álláspontjára tekintettel nem vizsgálta az alperesnek az engedményezett követelés elévülése tárgyában tett és a másodfokú eljárás során pontosított tartalmú kifogását.
[18] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a T. Zrt.-vel kötött megállapodással érintett követelés levonhatóságának hiányával és az elsőfokú bíróság által elévültnek ítélt követelés összegével, továbbá az előzményi perben teljesített követelés levonhatóságával. Összességében a felperes 1 211 927,04 euró követeléséből levonásba helyezte a 19 621,71 euró elévült, valamint a 2008-ban indult peres eljárás tartama alatt teljesített 143 931,96 euró követelést. Levonta továbbá a 2009. évre érvényesített, általa pontosított összegű engedményezett követelést 650 344,38 euró összegben.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[19] A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelybe a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
[20] A felperes, valamint a felperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[22] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 325. § (1) bekezdését és az Elévülési Egyezmény, illetve azt kihirdető 1989. évi 1. tvr. 8. cikkét.
[23] A felek jogviszonyának minősítése (nemzetközi adásvétel) és az alperesi elévülési kifogás tekintetében a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felek jogviszonyára irányadó a Bécsi Vételi Egyezmény, valamint az Elévülési Egyezmény. Ezek alkalmazásának alapja azonban nem az első- és másodfokú bíróság által hivatkozott Róma I. rendelet, ugyanis annak 28. cikke értelmében a rendelet szabályait csak a 2009. december 17-étől kötött szerződésekre kell alkalmazni. A perbeli követelések alapjául szolgáló szerződések pedig ezen időpontot megelőzően jöttek létre. Az alperesi felülvizsgálati kérelem szempontjából döntő jelentőségű Elévülési Egyezmény azonban a nemzetközi magánjog szabálya folytán alkalmazandó. Abból kell kiindulni, hogy Magyarország részese az Elévülési Egyezménynek, és habár a nemzetközi adásvételben érintett másik állam, a Német Szövetségi Köztársaság nem, az Elévülési Egyezmény Jegyzőkönyvvel módosított 3. cikk (1) bek. b) pontja megnyitja az utat az Egyezmény kollíziós úton való jogi kapcsolás révén történő alkalmazásához. Az Elévülési Egyezmény különböző államban telephellyel rendelkező felek viszonylatában ugyanis akkor is érvényesül, ha a szerződő felek állama (vagy azok egyike) nem Részes Állam ugyan, de az adásvételi szerződésre valamely Szerződő Állam jogát a nemzetközi magánjog szabályai alapján kell alkalmazni. A 3. cikk (1) bekezdés b) pontja szerint alkalmazandó Nmjt. 25. § a) pontjának megfelelően a felhívott jog az eladó államának joga, vagyis a magyar jog.
[24] Helyesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az Elévülési Egyezmény 8. cikke értelmében az elévülési idő négy év. A 9. cikk (1) bekezdése alapján az elévülés a követelés esedékessé válásával kezdődik. Habár az elsőfokú eljárásban az alperes elévülési kifogását a Ptk.-ban meghatározott elévülési időre figyelemmel terjesztette elő, és nyilatkozata szerint a perindítás időpontjához képest a 2007. november 5. napját megelőzően esedékes számlák tekintetében következett be az elévülés, ugyanakkor a másodfokú eljárásban módosította az elévülési kifogását, és valamennyi követelés tekintetében az Elévülési Egyezményre hivatkozott. Ezt a kifogást pedig a másodfokú bíróság ítéletében az engedményezés alá nem eső követelések tekintetében nem bírálta el. Az elévülési kifogásra a fellebbezési eljárásban is lehet hivatkozni, így nem volt elvi akadálya annak, hogy az elsőfokú eljárásban tett elévülési kifogását a másodfokú eljárásban módosítsa, az ilyen hivatkozás – a felülvizsgálati ellenkérelemben írtakkal szemben – nem ütközik a Pp. 247. § (2) bekezdésébe (EBH 2008.1875.).
[25] Az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni [Ptk. 325. § (1) bekezdés], elévülési kifogás esetén ezért a bíróságnak először abban a kérdésben kell döntenie, hogy a perbeli követelés elévült-e. A másodfokú bíróság az engedményezéssel nem érintett követelések körében egyáltalán nem, míg az engedményezett követelések tekintetében eltérő jogi álláspontja folytán nem foglalkozott e kérdéssel, ezért a jogerős ítélet e vonatkozásban jogszabálysértő.
[26] Az engedményezés tekintetében a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg a jogerős ítélet jogszabálysértő jellege, azonban a felperesi igényérvényesítési jogosultság vizsgálata tárgyában szükségessé válhat annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a felperesi igényérvényesítési jogosultságot nem teremti-e meg a „visszengedményezés” vagy az engedményezés visszavonása – melynek lehetőségét sem a Ptk. diszpozitív rendelkezései, sem pedig a jogirodalom nem zárja ki.
[27] Tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárásban már megállapított 19 621,71 euró elévült követelésen túlmenően a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben tételesen is megjelölt számlák, követelések vonatkozásában az elévülés kérdésével nem foglalkozott, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[28] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak állást kell foglalni az elévülés kérdésében, az Elévülési Egyezmény rendelkezései alapján.
(Kúria Pfv. V. 20.366/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás