PÜ BH 2017/158
PÜ BH 2017/158
2017.05.01.
I. Ha a bíróság ítéletének rendelkező részében egyértelműen meghatározza, hogy mely kereseti, illetve viszontkereseti kérelmeknek ad helyt, elegendő az arra történő utalás, hogy ezt meghaladóan a kereseti (viszontkereseti) kérelmeket elutasítja, ezeket tehát nem szükséges nevesíteni.
II. A bíróság a szülői felügyelet rendezése esetén a kapcsolattartásról – a szoros összefüggésre tekintettel – szükség esetén hivatalból dönt, ami nem jelenti a kereseti (fellebbezési) kérelmen, illetve ellenkérelmen történő túlterjeszkedést [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:181. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (1) bek., 213. § (1)–(2) bek., 253. § (3) bek., 275. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek különélő házastársak, házasságukból 2009. március 3-án J. utónevű gyermekük született. Az alperes 2014. szeptember 24-én a házastársak cs.-i közös lakásából elköltözött. A felek gyermeke az ingatlanban, a felperes tartásában maradt, majd 2014. december 9-én édesanyjához került, az alperes által bérelt ingatlanban élt.
[2] A felperes cége N.-en működik és itt él a felperes édesanyja is. Az alperes gyógyszerész, korábban váltott műszakban dolgozott, majd a délutáni műszakok elkerülése érdekében munkahelyet váltott. A gyermek a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában nagycsoportos óvodás volt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében kérte a szülői felügyeleti jog gyakorlására, valamint a közös ingatlan kizárólagos használatára feljogosítását, az anya és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozását és az alperes kötelezését gyermektartásdíj megfizetésére.
[4] Az alperes ellenkérelmében nem ellenezte a lakáshasználat rendezése iránti kereseti kérelem teljesítését, ezt meghaladóan a kereset elutasítását és viszont-keresetében azt kérte, hogy a bíróság a szülői felügyeleti jog gyakorlására jogosítsa fel, szabályozza az apa és a gyermek közötti kapcsolattartást, a felperest 2014. december 1. napjától kezdődően havi 40 000 forint tartásdíj, továbbá 61 000 forint jogosulatlanul felvett családi pótlék megfizetésére kötelezze.
[5] A felperes a szülői felügyelet gyakorlása iránti viszontkereset teljesítése esetén, ellenkérelmében havi 20 000 forint tartásdíj megfizetését vállalta és az alperes kérelmétől eltérően, szélesebb körben kérte az apai kapcsolattartás biztosítását.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a gyermek szülői felügyeleti jogának gyakorlására az alperest jogosította fel, a felperest 2014. december 1. napjától kezdődően havi 40 000 forint gyermektartásdíj és a 2015. szeptember 30-ig terjedő időszakra 225 000 forint hátralékos tartásdíj megfizetésére kötelezte, továbbá szabályozta a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást. Az ingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel és a 36 600 forint jogalap nélkül felvett családi pótlék megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[7] Az elsőfokú bíróság részletesen indokolta a felperest terhelő gyermektartásdíjra, a hátralékos tartásdíjra, az apai kapcsolattartás szabályozására, a lakáshasználat rendezésére, továbbá a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén megítélt családi pótlék visszafizetésére vonatkozó döntését.
[8] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatását, a szülői felügyeleti jog gyakorlására feljogosítását, a jogalap nélküli gazdagodás címén fizetési kötelezésének mellőzését, a szülői felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó ítéleti rendelkezés helybenhagyása esetén, az őt terhelő tartásdíj havi 25 000 forintra leszállítását és az időszakos kapcsolattartás bővítését kérte.
[9] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és ennek fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. A szülői felügyeleti jog gyakorlására a felperest jogosította fel és kötelezte az alperest a gyermek 15 napon belüli kiadására. Kimondta, hogy a felperest az elsőfokú ítélet szerinti gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség a gyermek kiadásáig terheli. A szülői felügyelet gyakorlása, a fentieket meghaladó tartásdíj megfizetése és az apai kapcsolattartás szabályozása iránti viszontkeresetet elutasította. Módosította az elsőfokú eljárási illeték, az állam által előlegezett költség és a perköltség fizetésére kötelező rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.
[10] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmeit teljeskörűen nem bírálta el. A felperes tartásdíj iránti követeléséről nem döntött, a keresetet elutasító rendelkezés ugyanis nem terjed ki a tartásdíj iránti kereset elutasítására, ezért az elsőfokú bíróságnak a tartásdíj iránti keresetről ítélettel kell határoznia.
[11] A felperes személyiségénél és az alkalmazott nevelői módszerénél fogva kedvezőbb nevelői környezetet képes a gyermek számára biztosítani. Fel sem merült, hogy megengedőbb nevelési magatartása a gyermek számára hátrányos, korlátlanul megengedő lenne. Ellenkezőleg, a szakértő is pozitívumként értékeli a felperes nevelői attitűdje körében azt, hogy a meggyőzés eszközét alkalmazza. Olyan szülői magatartással igyekszik őt megfelelő irányba terelni, amely a gyermek számára elfogadható, nem kelt benne szorongást, félelmet. Ezzel szemben az alperes esetenként a gyermekben félelmet keltő nevelői módszereket is alkalmaz. Nem erőlteti élettársa és a gyermek kapcsolatát, amely a legszíntelenebb, minden felsorolt rokon, barát mellett, ezért az alperes élettársától nem várható, hogy a gyermek nevelésében az anya számára megfelelő segítséget nyújtson.
[12] A gyermek érdekei ellen hatott az anya korábbi gyakorlata is, miszerint a gyermek személyes felügyeletének megoldatlansága esetén a felperes segítségét akkor sem vette igénybe, amikor erre egyébként objektíve lehetősége lett volna. A gyermeket inkább harmadik személyekre bízta.
[13] Összességében értékelve a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a szülők személyiségjegyei, nevelői módszerei alapján a gyermek számára az apa nevelői környezete a megfelelő. A szülői felügyelet gyakorlására ezért a felperest jogosította fel, rendelkezett a gyermek kiadásáról és ezen időpontig a felperest terhelő tartásdíjfizetési kötelezettségről, a tartásdíj és az apai kapcsolattartás szabályozása iránti viszontkereseti kérelem elutasításáról. Az anyai kapcsolattartásról a fellebbezési kérelem korlátaira hivatkozással nem határozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat meghozatalára. Jogszabálysértésként az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (5) bekezdését, a 164. § (2) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését, a 182. § (3) bekezdését, 212. § (1) bekezdését, a 213. § (1)–(2) bekezdését, a 252. § (2) bekezdését, a 253. § (1) bekezdését, továbbá a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:181. § (1) bekezdését jelölte meg.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme megalapozott.
[17] A Pp. 3. § (1) bekezdésében foglalt kérelemhez kötöttség elve alapján a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. A bíróság a keresettel és a viszontkeresettel érvényesített anyagi jogi igényről, a per érdeméről a Pp. 212. § (1) bekezdése alapján ítélettel határoz. Az ítélet a bíróság eljárási cselekménye, amellyel a perbe vitt igények érdemi eldöntésével befejezi az előtte folyó peres eljárást. Az ítélet teljességére vonatkozó szabály, a Pp. 213. § (1) bekezdése szerint a bíróság döntésének ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti és viszontkereseti kérelemre, ellenkérelemre. Az ítélet rendelkező részének az önálló igényérvényesítési eszközökkel érvényesített kérelmekre vonatkozó döntést kell tartalmaznia.
[18] A perbeli esetben a felek több, valóságos tárgyi kereset (viszontkereset) halmazatot alkotó kérelmet terjesztettek elő. A felperes keresetében a lakáshasználat rendezését, az alperes viszontkeresetében a jogalap nélküli gazdagodásra alapítva a felperes pénzbeli marasztalását kérte. A további kereseti (viszontkereseti) kérelmek tárgya a szülői felügyeleti jog rendezése, a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartás szabályozása, továbbá a tartásdíj megállapítása volt.
[19] Az elsőfokú bíróság a perben előterjesztett valamennyi kereseti és viszontkereseti kérelemről határozott. A Pp. 213. § (1) bekezdésének megsértése ugyanis csak akkor állapítható meg, ha a bíróság elmulasztotta a perben előterjesztett kereset, viszontkereset, illetőleg egyes kereseti, viszontkereseti kérelmek, vagy ezek önállóan elbírálható részeinek érdemi elbírálását. Az elsőfokú bíróság érdemi határozata a kérelmek teljesítéséhez képest helyt adó, elutasító, vagy vegyes rendelkezés lehet.
[20] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereseti kérelemmel egyező határozattal döntött a lakáshasználat rendezése tárgyában és a viszontkereset túlnyomó részben (szülői felügyeleti jog rendezése, a kapcsolattartás szabályozása, tartásdíj megállapítása, a jogalap nélküli gazdagodás) a kérelmeknek helyt adott. A kereset és a viszontkereset ezt meghaladó elutasítására vonatkozó rendelkezése pedig a perben érvényesített valamennyi kereseti, ezen belül az önálló keresetnek nem tekinthető másodlagos kereseti és a viszontkereseti kérelmekre kiterjedő érdemi döntést jelent. Nincs ugyanis olyan eljárási szabály amely előírná, hogy érdemi, a kérelemnek teljes egészében, vagy részben helyt adó, illetőleg elutasító döntés csak valamennyi kérelemnek az ítélet rendelkező részében vagy indokolásában való nevesítésével, meghatározásával hozható.
[21] A Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt követelmények alapján a bíróságnak a határozatát mindig a szükséges mértékben kell megindokolnia, amelynek terjedelme az ügy jellegéhez, a tisztázandó körülményekhez, továbbá a bíróság jogi álláspontjához igazodik. Az elsőfokú ítélet szerinti szülői felügyeleti jog rendezésének és felperes tartásdíjban marasztalásának értelemszerű jogkövetkezménye a tartásdíj iránti kereseti kérelem elutasítása, amely külön indokolásra nem szorul.
[22] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az eljárási szabályok megsértésével állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmeit teljeskörűen nem bírálta el, a keresetet elutasító rendelkezés nem terjed ki a tartásdíj iránti kereset elutasítására.
[23] A másodfokú bíróság az el nem bírált kereseti kérelem miatt tekintette részítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletét. Ezzel azonban nincs összhangban határozatának formája – az eljárást befejező ítélet – továbbá rendelkező része, mivel a tartásdíj iránti keresetről rendelkezést nem tartalmaz, valamint az indokolásnak az a része sem, miszerint az elsőfokú bíróságnak a tartásdíj tárgyában ítélettel kell határoznia.
[24] Ezzel szemben a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 213. § (2) bekezdése és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a másodfokú részítélet meghozatalának feltételei teljesültek. Az elsőfokú ítélet részítéletkénti érdemi felülbírálata esetén a másodfokú eljárásban hozható helybenhagyó, egészében vagy részben megváltoztató érdemi döntés is csak részítélettel hozható. Míg az érdemi felülbírálatra alkalmatlan kereseti kérelem tekintetében a másodfokú bíróságnak a részítélet rendelkező részében az elsőfokú ítéletet részben hatályon kívül helyeznie és utasítania kell az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására, és újabb határozat meghozatalára [Pp. 252. § (3) bekezdés].
[25] Mindezek összegzéseként a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértésekkel a tévesen el nem bírált kereseti kérelemnek tekintett gyermektartás iránti követelés tárgyában nem határozott, az elsőfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezése nélkül, ítélete indokolásában utasította az elsőfokú bíróságot a tartásíj iránti kereseti kérelem tárgyában újabb ítélet meghozatalára.
[26] A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a szorosan összefüggő kereseti kérelmek esetén, részítélet fő- szabályként nem hozható. A szülők és a gyermek közötti kapcsolattartás kérdése szorosan összefügg a szülői felügyeleti jog rendezésével és tárgyuk folytán csak egymásra tekintettel elbírálható. A kapcsolattartás elsődlegesen a gyermek joga, alapvető érdeke, egyúttal a különélő szülő egyik legfontosabb jogosultsága és kötelezettsége. A gyermeket nevelő szülő pedig köteles a zavartalan kapcsolattartás biztosítására.
[27] A jogerős ítélet a szülői felügyelet gyakorlására a felperest jogosította fel, az apai kapcsolattartás szabályozása iránti viszontkeresetet elutasította, az anyai kapcsolattartás szabályozásáról a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátaira hivatkozással nem rendelkezett. A másodfokú bíróság eljárása anyagi jogi szabályt, a Ptk. 4:181. § (1) bekezdésében foglaltakat sérti, mivel a bíróság a szülői felügyelet rendezése iránti perben a kapcsolattartásról, a szülők egyezségének hiányában, a gyermek érdekében hivatalból dönt. A bíróság hivatalbóli döntési kötelezettségének anyagi jogi szabályát pedig a Pp. 253. § (3) bekezdésében foglalt, a másodfokú bíróság döntésének korlátaira – a fellebbezési kérelemhez, ellenkérelemhez kötöttség – vonatkozó eljárásjogi szabály alóli törvényi kivételnek kell tekinteni. Ezért a másodfokú eljárásban sem mellőzhető a különélő szülő és a gyermek kapcsolattartásának rendezése, illetőleg az erre vonatkozó kereseti (viszontkereseti) kérelem hatályon kívül helyezése, az új eljárás elrendelés esetén, ennek ideiglenes intézkedéssel való szabályozása.
[28] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet anyagi jogi szabályt és több, az ügy érdemi eldöntésére együttesen és lényegesen kiható eljárási szabályt sértett. A jogerős ítéletet ezért a szülői felügyeleti jog gyakorlása, a gyermektartásdíj, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozása iránti kereset és viszontkereset, valamint az elsőfokú eljárási és a fellebbezési illeték, valamint a perköltség tárgyában, az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A kétfokú eljárás garanciális szabályainak biztosítása érdekében az elsőfokú bíróságot kötelezte az új eljárás lefolytatására és az új határozat meghozatalára.
[29] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a perbe vitt igények közül a hatályon kívül helyezett kereseti, viszontkereseti kérelmekről kell határoznia, mivel a lakáshasználat rendezéséről és a jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelésről a bíróság már jogerős határozattal döntött.
[30] Az új eljárásban az időmúlásra és a körülmények változására is tekintettel lehetőség van a szükséges és indokolt bizonyítás lefolytatására, a pszichológus szakértői vélemény kiegészítésére vagy más szakértő kirendelésére. A bíróság ezután kerülhet abba a helyzetbe, hogy a szorosan összefüggő, egymásra tekintettel elbírálható szülői felügyeleti jog gyakorlásáról, a tartásdíjról, továbbá a szülő és a gyermek kapcsolattartásának rendezéséről, a gyermeki érdek elsődlegességének szem előtt tartásával, az anyagi jogi és az eljárási szabályoknak megfelelően határozzon.
(Kúria Pfv. II. 21.298/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás