GÜ BH 2017/161
GÜ BH 2017/161
2017.05.01.
A tisztességes eljárás elvével, így az Eljárási Szabályzat 17. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelménnyel ellentétes az a választottbírósági eljárás, amelyben a választottbíróság ítéletében iratellenesen tagadja a fél által tett valamely előadás, védekezés tényét, majd a ténylegesen megtett előadás, védekezés hiányára hivatkozással hozza meg érdemi határozatát [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek. c) és e) pont; a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság Eljárási Szabályzata 17. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2006. január 23-án kötötték meg a perbeli vonalalagutakra és kapcsolódó műtárgyakra vonatkozó tervezési és kivitelezési munkák elvégzésére irányuló szerződésüket.
A szerződésben a határidők elmulasztásának szankciójaként a felek késedelmi kötbért kötöttek ki, melynek részleteit az Általános Szerződési Feltételek (ÁF), illetve az azt esetenként kiegészítő, módosító Különleges Feltételek (KF) tartalmazták. Ez utóbbi beiktatta a 8.7A. cikkelyt a felek szerződésébe, mely szerint, ha a vállalkozó kifizeti a kötbérterhes határidőhöz tartozó teljesítés miatt fellépő késedelmi kötbért, az nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a megbízó követelést nyújthasson be az ÁF 2.5. alcikkely szerinti eljárásban a más vállalkozó azon készenléti (ha van ilyen) vagy lassítási (ha van ilyen) költségei miatt, melyek a vállalkozó fenti kötbérterhes határidőkhöz tartozó teljesítésének elmulasztásából erednek.
Az ÁF 2.5. cikkelye a megbízó követelésének érvényesítéséről rendelkezett. Előírta, hogy ha a megbízó úgy véli, a részére valamilyen fizetség jár a szerződés alapján, akkor erről az igényéről ő maga vagy a Mérnök (azaz a megbízó által kinevezett és a szerződés szerint számára előírt jogok gyakorlására jogosult, illetve teljesítésére köteles közreműködő) értesíti a vállalkozót és átadja a követeléssel kapcsolatos részletes információkat. Ezt követően a Mérnök dönt a megbízó követeléséről, elfogadja azt vagy megállapítja a helyes összeget, ha ez szükséges. A Mérnök döntésének felülvizsgálatát a szerződés szerinti Döntőbizottságtól lehet kérni, míg az ennek határozatával elégedetlen fél választottbírósághoz fordulhat. A megbízói követelés összegét a megbízó jogosult levonni a vállalkozónak járó díjból.
A vállalkozási szerződésben abban is megállapodtak, hogy bármilyen vitát, amelynek tárgyában a Döntőbizottság határozata (ha van ilyen) nem vált véglegessé és kötelezővé, végül Választottbíráskodás útján kell rendezni. Választottbíróságként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságot (a továbbiakban: Választottbíróság) jelölték meg. Megállapodásuk szerint a választottbírói tanácsban három választottbíró jár el a választottbíróság Eljárási Szabályzatában (a továbbiakban: Eljárási Szabályzat) foglaltaknak megfelelően, a magyar jogot alkalmazzák, és magyar nyelven folytatják le az eljárást.
[2] A szerződés szerinti létesítmény a megbízó álláspontja szerint késedelmesen került átadásra, ezért a megbízó alperes kötbérigényt jelentett be a vállalkozó felperessel szemben. A felperes vitatta a kötbér jogszerűségét, a Mérnök azonban 20 741 584,10 _ összegben azt jogosnak ismerte el, melyet az alperes beszámított a felperes vállalkozói díjába. A felperes a Mérnök döntése ellen a Döntőbizottsághoz fordult, amely elutasította a kifogásait. E döntés ellen a felperes 2014. március 5-én benyújtott keresettel kezdeményezett választottbírósági eljárást.
E perben a Választottbíróság a 21. számú ítéletben az alperes által kötbér jogcímén visszatartott összeg 50%-ának megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolása szerint a szerződésben foglalt kötbérterhes határidők már kezdettől fogva illuzórikussá váltak szerkezeti változtatások miatt, továbbá egyes esetekben az építési engedélyek késedelmes megszületése, illetve a más vállalkozók által épített állomások késedelmes befejezése is az eredeti teljesítési határidők betartása ellen hatott.
A felperes vállalkozó kezdeményezte új kötbérterhes határidők megállapítását. A Mérnöknek ugyan a szerződés szerint joga volt a kötbérterhes határidők megváltoztatásáról határozni, az erről szóló határozatok azonban a Választottbíróság álláspontja szerint mégis érvénytelenek, mert részben a határidőhöz tartozó műszaki tartalmat is módosították, részben pedig visszamenő hatályúak. „Az így megállapított Kötbérterhes Határidők tehát érvénytelenek, azokra az alperes nem alapíthat jogot, kötbérigényt nem alapozhatott, és kötbér címén a felperes vállalkozói díjából levonásokat nem alkalmazhatott”. A választottbírósági tanács az ügy összes körülményét mérlegelve 50%-os kötbér felszámítását találta méltányosnak. Az ítélet érvénytelenítése iránti perben a bíróság a keresetet elutasította.
[3] 2013. május 10-én az alperes a felperes késedelmére hivatkozással a kötbérigényen felül további költségigényeket is előterjesztett a szerződés 8.7A. alcikkelyére hivatkozással. Az MB113/Co-02. számú, összesen 20 745 866,21 _ összegű követelést a felperes nem fogadta el, a Mérnök azonban a teljes összeget megalapozottnak találta. A felperes nem fogadta el a Mérnök határozatát és az összeget sem fizette meg az alperesnek. Az alperes ebből az igényből 2 277 151,33 _ összeget beszámított a felperes vállalkozóidíj-követelésébe, azaz az elismert és esedékessé vált díjból levonta ezt az összeget, és azt nem fizette meg a felperesnek.
[4] A felperes (a választottbírósági eljárásban is felperes) a Választottbírósághoz 2014. március 13-án benyújtott – utóbb módosított – keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes MB113/Co-02. számú követelésében szereplő közvetett költségek nem más vállalkozók készenléti és lassítási költségei, és ezért kötelezze az alperest 2 277 151,33 _ vállalkozói díj, és ezen összeg után 2013. augusztus 7-től a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. § szerinti késedelmi kamat, ezen felül 32 172 _ kártérítés és ennek késedelmi kamata megfizetésére.
[5] A Választottbíróság megalakulását követően az alperes nem vitatta, hogy a felperesnek járt a vállalkozói díj, és azt teljes mértékben nem fizette meg a felperesnek. Állította, hogy a szerződés 8.7A. pontja szerint a felperes késedelme miatt a kötbéren felül az alperest megilletik az érvényesített költségek, melyeket a felperes által megjelölt összegben beszámított a felperest megillető vállalkozói díjba. Az alperes a Választottbíróság eljárása során beszámítási kifogásként érvényesítette az összeget, melyet három vállalkozónak kifizetett díjjal indokolt. A felperes kártérítési igényét kérte elutasítani.
[6] A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Egyebek mellett állította, hogy nem következett be késedelem, mert a Választottbíróság 21. számú ügyben hozott ítélete is megállapította, hogy nem voltak olyan kötbérterhes határidők, amelyeket a felperes megszeghetett volna, s ez az ítélet res iudicata hatással bír.
Hivatkozott arra is, hogy az alperes nem más vállalkozók lassítási vagy készenléti díjait kívánja beszámítani, hanem egyéb saját költségeit, vagy a megbízottai költségeit, ezért ezek a költségek nem felelnek meg a kötbéren felül felszámítható költségeknek. Az alperes nem bizonyította, hogy ha volt is késedelem, azért a felperest terhelné a felelősség. Az MB113/Co-02. számú alperesi igény oszthatatlan, abból nem lehet egyes követeléseket kiragadva érvényesíteni, legfeljebb arányosítva lehetne követelni a harmadik személyeknek történő kifizetéseket.
A választottbírósági ítélet
[7] A Választottbíróság az eljárás lefolytatása után hozott 23. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította.
[8] Az ítélet indokolásában elsőként rögzítette, hogy a felperes részére vitán felül járna a vállalkozói díj címén követelt összeg, ha nincs az alperesnek beszámítható kifogása a felperes követelésével szemben. A jogvita eldöntése tehát alapvetően a beszámítási kifogás alaposságán, vagyis azon múlik, hogy az alperesnek volt-e olyan beszámítható követelése, amellyel a felperes díjigényét megszüntethette. E körben vizsgálta a felperes által előadottakat.
[9] A felperesnek azzal a kifogásával kapcsolatban, hogy nem voltak kötbérterhes határidők, amelyeket elmulaszthatott volna, a Választottbíróság a következő álláspontra jutott:
jóllehet a felek megállapodása hiányában a Mérnök, illetve a Döntőbizottság határozott meg új határidőket, ám ezek érvénytelennek bizonyultak a 21. számú ügyben hozott ítélet alapján. A Választottbíróság jelen perben megállapította, hogy a másik per a késedelmi kötbérről szólt, míg jelen eljárás a vállalkozói díjról, valamint szerződésszegéssel okozott költségek megtérítéséről, az alperesi beszámítási igény vonatkozásában a kötbért meghaladóan érvényesíthető megrendelői követelésekről. Nem ugyanazon jog iránt folyik tehát a per, ezért a 21. számú ítélet anyagi jogerő hatása kizárt. Figyelembe lehetne ugyan venni, „a korábban meghozott választottbírósági ítélet tartalmát, hiszen azt a felperes a jelen per anyagává tette az ítélet becsatolásával, de az ítéletnek nincs olyan hatása, amely eleve korlátozza a jelen ügyben hozandó ítélet tartalmát”. A Választottbíróság szerint téves az az álláspont, hogy a szolgáltatásoknak egy idő után nem volt megállapítható határideje. „Ha el is fogadnánk azt az álláspontot, hogy a módosított határidőkre vonatkozó határozatok nem tekinthetők érvényesnek, vagyis nem állapítottak meg újabb határidőket, abból csak az következhetne, hogy az eredeti határidők maradtak fenn, amelyekhez képest a teljesítés még nagyobb késedelemmel következett be.” Utalt arra, hogy a 21. számú ítélet sem azt a következtetést vonta le, hogy nem voltak határidők, hiszen 50%-ban megállapíthatónak tartotta a kötbért. Úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben „a felperes nem adott elő olyan tényeket, amelyek akár az eredeti, akár a módosított határidők tarthatatlanságára, a határidők elmulasztásában való vétlenségére utaltak volna, s eképp megalapozhatták volna az alperesi igény elutasítását. Önmagában a 21. számú ítéletre való hivatkozás kellő alapul nem szolgálhatott erre.”
[10] A Választottbíróság kifejtette továbbá, hogy az alperes beszámítási kifogása kapcsán a kötbérhez hasonlóan felelősségi alapra van szükség ahhoz is, hogy a kötbéren túli igényeket érvényesíteni lehessen. A káron, a jogellenes magatartáson és az okozati összefüggésen felül a vétkességet nem az alperesnek kell bizonyítania. A kártérítési felelősség alóli kimentés körében kell a károkozónak bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bekezdése és 318. § (1) bekezdése]. „A felperes ebben a tárgykörben előadást nem tett, bizonyítékokat nem terjesztett elő, kizárólag a 21. számú ítéletre hivatkozott annak igazolására, hogy nem is léteztek figyelembe vehető határidők. Ilyen álláspont mellett annak bizonyítása, hogy a határidők túllépése nem volt felróható a felperesnek, nem lett volna logikus. A felróhatóság hiányának bizonyítása nélkül azonban az egyéb feltételek megléte alapján a felperes felelőssége a késedelemmel okozati összefüggésben állott károkért megállapítható.”
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[11] A felperes keresetében kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés c) és e) pontja, valamint 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján.
Az ügy előterjesztéséhez való joga [55. § (1) bekezdés c) pont] sérülése kapcsán állította, hogy a késedelem felróhatóságának kimentésére vonatkozóan tett előadást, melynek létét a Választottbíróság tagadta, s erre alapozva hozta meg érdemi döntését. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a fél nem tudta előadni az ügyét. Nincs e körben jelentősége annak, hogy hány nyilatkozatot terjesztett elő, mert azt az ítélet negligálta.
A választottbírósági ítélet közrendbe ütközését [Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pont] arra hivatkozva állította, hogy az ítélet sérti az ítélt dolog elvét, másrészt, bizonyítás nélkül fogadott el vitatott tényeket.
A 21. számú jogerős ítélet kimondta, hogy a módosított kötbérterhes határidők érvénytelenek, míg a támadott ítélet a 21. számú ítéletben érvénytelennek kimondott kötbérterhes határidőt érvényesnek fogadta el. Álláspontja szerint a két ítélet ellentmondásos és sérti a jogbiztonságot.
[12] Az alperes kérte a kereset elutasítását, vitatva az érvénytelenítési okok megvalósulását.
A jogerős ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a választott-bírósági eljárásban és a tárgyalás határnapjain a felperes az ügyét előadhatta, a Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulását nem találta megállapíthatónak.
A Választottbíróság ítéletét úgy értékelte, hogy az ítéletből – az eljárási cselekmények alapján – nem következik olyan súlyos, az érdemi döntésre közvetlenül kihatóan iratellenes megállapítás, amely a felek közötti jogvita feloldását érvénytelenítési okhoz vezetően, jogsértő módon érte volna el. A felek eljárási nyilatkozatait azok tartalma szerint helyesen rögzítette ítéletében, a tényállításokat a bizonyítékokkal együtt teljeskörűen értékelte és mérlegelte. A felek jogvitáját a szerződés alapján ítélte meg, érvénytelenítési okot eredményezően nem mellőzött kötelezően alkalmazandó szerződéses előírásokat.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.
Állította a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének, a Vbt. 27. §-ának, 55. § (1) bekezdés c) és e) pontjának, valamint az 55. § (2) bekezdés b) pontjának a megsértését.
Továbbra is sérelmezte, hogy a Választottbíróság ítéletében egy ténylegesen megtett előadásról azt állította, hogy az adott fél azt nem tette meg, és ítéletét e valótlan tényre alapította. Ha a Választottbíróság a felperes egyes eljárási cselekményeiről nem vesz tudomást, illetve azokról valótlanul mást állít, akkor megállapítható, hogy a felperes ténylegesen nem gyakorolhatta az eljárási jogosultságát.
Az ítélt dolog megsértése kapcsán kiemelte, hogy egy adott körülményről – késedelemről – nem lehet jogerősen elbíráltan, két egymással ellentétes jogi értékelést kimondani, mert az jogbizonytalanságot eredményez.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Állította, hogy alaptalanok a felperes által jogszabálysértésként előadottak.
A Kúria döntése, jogi indokai
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, s megállapította, hogy az az alábbiakban kifejtett okokból jogszabálysértő.
[17] A felperes megalapozottan állította, hogy a bíróság jogerős ítéletében a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt követelményt megsértve, iratellenesen és tévesen értékelte a bizonyítékokat. Ennek eredményeként tévedett, amikor azt állapította meg, hogy „a választottbírósági ítéletből az eljárási cselekmények alapján nem következik olyan súlyos, az ügy érdemi eldöntésére közvetlenül kihatóan iratellenes megállapítás, amely a felek közötti jogvita feloldását érvénytelenítési okhoz vezetően jogsértő módon érte volna el”.Tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a Választottbíróság döntésével nem sértette meg az Eljárási Szabályzatban írt kötelező előírásokat.
[18] A Kúria a felperes által a keresetében, majd a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott választottbírósági iratokból megállapította, hogy a felperes a 2014. július 7-én kelt válasziratában állította, a kivitelezésének késedelmét állandó jelleggel és határozottan vitatta (1. oldal I. pont harmadik alpont). A 2015. március 27-én kelt válasziratában bejelentette, a jelen választottbírósági eljárással párhuzamosan folyt 21. számú választottbírósági eljárásban ítélet született, amelyben a Választottbíróság a tényállás szerint megállapította a szerződésben szereplő kötbérterhes határidők illuzórikussá válását, s a Mérnök által módosított Kötbérterhes Határidők érvénytelenségét. A felperes e válasziratában külön részletezte, hogy az egyes állomások esetében is az alperes által kijelölt vállalkozó késésben volt, és ezért a felperes csak jóval később tudta elkezdeni az adott területen a munkát. E válasziratához csatolta az alperes részére 2013. május 17-én írt levelét, melyben szintén rögzítette, hogy a projekt fő késedelmét az ott megjelölt állomások késedelmes kivitelezése okozta, és részletezte ezzel kapcsolatos álláspontját.
[19] A jelen perben támadott választottbírósági ítélet alapjául szolgáló eljárás fent hivatkozott iratain kívül a 21. számú ítélet – amelynek tartalmát a felperes az e perben támadott választottbírósági ítéletben foglaltak szerint is az általa lefolytatott eljárás tárgyává tette – a megállapított tényállásában felsorolta milyen egyéb okok vezettek ahhoz, hogy az eredeti kötbérterhes határidők a felperes részéről betarthatatlanná váltak. Erre tekintettel – a Kúria álláspontja szerint – önmagában a 21. számú ítélet tartalmára történt hivatkozással és egyéb iratokban is – a felperes a késedelme kimentése tárgykörében előadást tett.
[20] Ezzel szemben a Választottbíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes a kimentés tárgykörében előadást nem tett, bizonyítékokat nem terjesztett elő, kizárólag a 21. számú ítéletre hivatkozott annak igazolására, hogy nem is léteztek figyelembe vehető határidők. Ilyen álláspont mellett – a Választottbíróság szerint – annak bizonyítása, hogy a határidők túllépése nem volt felróható a felperesnek, nem lett volna logikus, s a kimentés hiányára alapította ítéletét.
[21] A Kúria álláspontja szerint a felperes Vbt. 55. § (1) bekezdés c) pontjára alapított keresete kapcsán előadott tényállást – miszerint a késedelem felróhatóságának kimentésére vonatkozóan tett előadása létét a Választottbíróság tagadta, s erre alapozva hozta meg érdemi döntését – nem ennek az érvénytelenítési oknak a körében, hanem a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulása körében kell értékelni. Ahogy azt a Kúria, illetve korábban a Legfelsőbb Bíróság több határozatában kifejtette, az ügy előterjesztése lehetőségének fogalmába a fél álláspontjának és az arra vonatkozó bizonyítékainak a választottbíróság előtt szóban és írásban történő előadása, megjelölése és mindennek az ellenérdekű fél által történő megismerése tartozik (BH 2003.127.). Az ügy előterjeszthetősége jogának megsértését az jelenti, ha a választottbíróság olyan kereseti kérelemről dönt, amelyre a felek nem fejthették ki a véleményüket (BH 2014.21.).
[22] A felperes által érvénytelenítési okként szintén megjelölt, a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontja alapján kérhető azonban a választottbírósági ítélet érvénytelenítése, ha a választottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának.
[23] A felek megállapodása értelmében a jogvitájuk Választottbíróság által történő elbírására alkalmazni rendelt Eljárási Szabályzat 17. § (1) bekezdésének második mondata akként rendelkezik, hogy „A választottbíráskodásról szóló törvény kötelezően alkalmazandó rendelkezéseiben és az Eljárási Szabályzatban nem szabályozott eljárási kérdések tekintetében – a felek egybehangzó rendelkezése hiányában – az eljáró tanács saját belátása szerint jár el, figyelembe véve a felek közötti jogviszony hazai vagy nemzetközi jellegének megfelelő általános eljárási elveket.” Az Eljárási Szabályzatban szereplő általános eljárási elvek fordulat megfelelően úgy értelmezendő, hogy az magában foglalja az alapvető eljárási garanciákat (alapelveket) is.
[24] A Magyarország által 1992. november 5-én ratifikált és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye, a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének 1. bekezdése alapelvként rögzíti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Magyarország Alaptörvénye a XXVIII. cikkének (1) bekezdésében is megfogalmazza ezt az általános eljárási elvet, amely a választottbírósági eljárásban is garanciális követelményként érvényesül.
[25] A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria elvi jelentőségű határozataiban hangsúlyozta, hogy a választottbírósági eljárásban is garanciális követelmény a tisztességes eljáráshoz való jog (EBH 2011.2421., 2008.1794., 2006.1429.).
[26] Az előző pontokban kifejtettekből következően az Eljárási Szabályzat alapján eljáró választottbíróságnak általános eljárási elvként érvényesítenie kell a felek tisztességes eljáráshoz való jogát.
[27] A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése megköveteli, hogy a választottbíróság a felek által elő-adottakat számba vegye, mérlegelje, és annak alapján hozza meg a döntését. Ebbe beletartozik az, hogy amennyiben az egyik fél olyan tények fennállását állítja, amelyek a választottbíróság szerint megállapítható szerződésszegés (késedelem) miatti felelősség alóli kimentésre alkalmasak, azokat a választottbíróság megvizsgálja és értékelje. A tisztességes eljárás elvével, így az Eljárási Szabályzat 17. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelménnyel ellentétes az a választottbírósági eljárás, amelyben a Választottbíróság ítéletében iratellenesen tagadja a fél által tett valamely előadás, védekezés tényét, majd a ténylegesen megtett előadás, védekezés hiányára hivatkozással hozza meg érdemi határozatát.
[28] A Kúria megállapította, a felperes megalapozottan állította, hogy a bíróság jogerős ítéletében a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt követelményt megsértve, iratellenesen és tévesen értékelte a bizonyítékokat. Ennek eredményeként a Vbt. 55. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezés megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy a Választottbíróság eljárási cselekményei ezt az érvénytelenítési okot nem valósították meg.
[29] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjába ütköző választottbírósági ítéletet érvénytelenítette. Figyelemmel arra, hogy a fenti okból a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére sor került, a Kúria a felperes által a felülvizsgálati kérelmében előadott egyéb érvénytelenítési okok vizsgálatát mellőzte.
(Kúria Gfv. VII. 30.367/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás