Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

MÜ BH 2017/162

MÜ BH 2017/162

2017.05.01.
Az elsőfokú bíróságnak a felmentés jogellenességét megállapító ítélete ellen benyújtott fellebbezés elbírálásakor a másodfokú bíróságnak látszólagos keresethalmazat esetén is a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem keretei között kell eljárnia. Fellebbezési ellenkérelmében a félnek elégséges a jogellenességre vonatkozó korábbi érveire hivatkoznia (1952. évi III. tv. 213. §, 235. §, 247. §).
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1994. július 18-ától állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban kulturális menedzserként az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában.
[2] A miniszter a 2011. november 8-án kelt, az alperesi intézményvezetőhöz írt levelében a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperesnél azonnali hatályú létszámcsökkentést rendelt el, és utasította az intézményvezetőt, hogy annak végrehajtását még abban az évben kezdje meg. Az ütemterv megküldésének határidejéül 2011. november 11-ét jelölte meg. Az alperesi intézményvezető ezen a napon intézkedési tervet küldött el, amelyben a létszámcsökkentés mértékét 24 főben határozta meg.
[3] Az alperes a D. A. Igazgatóság mint új szervezeti egység létrehozására és ezzel az új feladatok ellátására 20 fő létszámbővítésre kapott hozzájárulást.
[4] Az alperes álláspályázatokat hirdetett meg 2012. január 3-ai pályázat benyújtási határidővel projektmenedzser, főosztályvezető, irodavezető, szerkesztő, nemzetközi referens és gondnok munkakör betöltésére. Ennek alapján 2012. év elején 14 főt neveztek ki, 2011 szeptemberétől az alperesnél megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak közül is többen elnyerték az állást.
[5] A 2012. január 21-i intézkedési terv név szerint tartalmazta a létszámleépítésben érintett 24 főt azzal, hogy 4 fő jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg.
[6] Az alperes 2012. január 30-ai levelében tájékoztatta a felperest a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségéről. A felperes ezt követően további tájékoztatást kért, az alperes pedig 2012. február 6-án kelt levelében azt közölte, hogy az alperesnél az 1004/2012. (I. 11.) Korm. határozat és a felügyeleti szerv 2011. november 8-án kelt levele alapján azonnali hatályú létszámcsökkentés történt. 2012. március 7-ei hatállyal kezdődően csoportos létszámleépítés keretében a felperes jogviszonyát felmentéssel kívánják megszüntetni, amennyiben azonban kéri betöltetlen munkakör felajánlását, úgy azt két napon belül írásban jelezheti. A felperes 2012. február 8-án levélben a felmentést nem fogadta el, betöltetlen munkakör felajánlását kérte jelezve, hogy a részmunkaidős foglalkoztatása tárgyában tájékoztatást még nem kapott.
[7] Az alperes 2012. március 1-jén megbízást adott a belső ellenőrnek, hogy a T. Bt. és az alperes között létrejött szerződéseket vizsgálja felül. A felperes ezen bt.-nek kültagja. A belső ellenőr javaslata alapján a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult 2012. március 13-án, amelyet 2012. június 1-jén megszüntettek.
[8] Az alperes a 2012. július 3-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy 2012. július 30-ával a jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján felmentéssel kívánja megszüntetni. A felperes 2012. július 11-én ismét írásbeli tájékoztatást kért az alperestől.
[9] Az alperes miután 2012. július 17-én megkereste a Személyügyi Főosztályt a betöltetlen állás felajánlása tárgyában, 2012. augusztus 2-án közölt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a háttérintézményei nem ajánlottak fel felelős szerkesztő, lapszerkesztő, archívumi referens (spanyol nyelvterületen) betöltendő közalkalmazotti álláshelyet, ilyen a közalkalmazott részére felajánlható munkakör a Személyügyi Főosztály által vezetett nyilvántartásban nem szerepel.
[10] A felperes 2012. augusztus 1-jén levélben jelezte az alperesnek, hogy a 2012. július 30-ai hatályú felmondását nem kapta meg, melyre az alperes azt a választ adta, hogy a felmentés időpontja változni fog.
[11] Az alperes 2012. augusztus 10-én kelt, és augusztus 13-án közölt felmentéssel 2013. január 13-ai hatállyal szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Ennek indokolása szerint „A 1004/2012. (I. 11.) Korm. határozat 1. pontja értelmében a Kormány a megjelölt költségvetési szerveknél az ott meghatározott mértékű létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el. A fentiekkel összefüggésben az M. N. D. A. és F. felügyeleti szervét vezető miniszter 2011. november 8-án kelt levelében a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján, mint a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője az M. N. D. A. és F.-nél mint munkáltatónál azonnali hatályú létszámleépítést rendelt el, és utasítást adott ki az ennek érdekében szükséges személyügyi intézkedések végrehajtására. A jelen felmentés indoka az, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetőjének döntése alapján a munkáltatónál létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség.”
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[12] A felperes módosított kereseti kérelmében a jogviszonya 2014. augusztus 31-ével való megszűnése megállapítását kérte az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján bruttó 2 981 340 forint elmaradt jövedelem címén kártérítés megfizetésével. Hivatkozott arra, hogy a felmentés indokai nem valósak, nem okszerűek, az alperes a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét megsértette, jogát rendeltetésellenesen gyakorolta.
[13] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint jogszerűen került sor a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére, annak indokai valósak és okszerűek, és nem történt rendeltetésellenes joggyakorlás sem.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 2013. január 13-i jogellenes felmentésére figyelemmel 2 981 340 forintot elmaradt jövedelem címén kártérítésként.
[16] A tényállás szerint a felperes hivatkozott arra, hogy az alperes nem megfelelő formában és időben tett eleget a Kjt. 30/A. §-a szerinti tájékoztatási kötelezettségének, valamint elmulasztotta tájékoztatni a Kjt. 30/B. § (1) bekezdése szerint. Ezen túlmenően arra is utalt, hogy nem jó FEOR szám megadásával keresték a hasonló munkakört.
[17] Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az alperes nem szegte meg a Kjt. 30/B. §-át, a felperessel azonos munkakörben más foglalkoztatottja nem volt, ilyet a felperes sem tudott megjelölni. Az alperes a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében a tájékoztatást a felperesnek megadta, amely a törvény szerint feladata, valamint kötelezettsége is volt. A felperes ezen hivatkozása tehát jogszerű.
[18] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes nem kérte ki a szakszervezet véleményét a munkaviszony megszüntetése előtt, azonban ezen hivatkozását nem tartotta fenn, így azt a bíróság nem vizsgálta.
[19] A felmentést tartalmazó okirat szerint az 1004/2012. (I. 11.) Kormányhatározat és a miniszter 2011. november 8-ai levele alapján került sor a felperes felmentésére. A Kormányhatározat a mellékletében felsorolt költségvetési szerveknél az ott meghatározott mértékű létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el. A miniszter levele azonnali hatályú létszámcsökkentésről szólt, és a szükséges személyügyi intézkedések végrehajtására utasította az intézményvezetőt azzal, hogy 2011. november 11-éig ütemtervet kell készítenie, amely megtörtént. A peradatokból megállapíthatóan 2011-ben a létszámcsökkentést már meg kellett kezdeni, azonban 2012. évre a 20 fő létszámbővítésre az alperesnek hozzájárulása volt. G. K. ezen körülményekre figyelemmel került az alperes intézmény állományába 2012. január 6-ával. Az ő feladatait az alperes beadványában részletesen felsorolta. A felperes arra hivatkozott, hogy G. K. munkakörét el tudta volna látni. Ezen tényt Gy. V. tanúvallomása egyértelműen és kétség kívül alátámasztotta, aki az alperes korábbi vezetőjeként releváns nyilatkozatot tudott tenni. Az alperes 2011 szeptemberétől az intézményben megbízási jogviszonyban lévő személyeket kinevezte közalkalmazotti jogviszonyba 2012 januárjában, amely mintegy 14 személyt érintett. Az alperes állítása szerint az új feladat az új alperesi szervezeti egység, a D. A. Igazgatóság kapcsán merült fel, de ezt okirat a perben nem támasztotta alá, csak az új feladat nyert igazolást. Az igazgatóság az alperes szervezeti egysége, tehát nem önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet.
[20] A bíróság megítélése szerint a felperes jogviszonya megszüntetésére nem okszerűen került sor. 2011. év végétől kezdődően 2012. évben is létszámleépítést rendeltek el az alperesnél, amelyben a felperes érintett volt. 2012. évre azonban az alperes új feladataira tekintettel 20 fő felvételét engedélyezték. Véghatáridőként a Kormányhatározat a felmentések kezdő napját legkésőbb 2012. január 18-ában jelölte meg, amely a felperes esetében nem valósult meg, először a 2012. február 6-ai levélben tájékoztatták a létszámleépítésben való érintettségről, amelynek hatályát, azaz kezdő napját 2012. március 7-ében jelölte meg az alperes szemben a Kormányhatározat szerinti 2012. január 18-ai dátummal.
[21] Igazolást nyert, hogy a 2012. év elejei pályázatokat személyre szabottan hirdették meg. F. I. tanúvallomása ezt alátámasztotta, az alperes törvényes képviselője pedig akként nyilatkozott, hogy „A végső cél az volt, hogy őket alkalmazzuk”. A fentiekre figyelemmel az alperes nem okszerűen intézkedett a felperes jogviszonya megszüntetéséről.
[22] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes nem rendeltetésszerűen gyakorolta a felmentéshez való jogát.
[23] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban nem nyert bizonyítást a perben, hogy a fegyelmi eljárás kezdeményezésével és a felmentési folyamattal az alperes célja az lett volna, hogy a felperes jogviszonyát mindenképpen megszüntesse. A felperes hivatkozott az ellehetetlenítésére, a munkatársakkal való munkakapcsolata megrontására, és mindennek a magánéletére való kihatására, mindezt azonban nem bizonyította. Azt sem igazolta, hogy mindez a jogviszonya megszüntetését érintette volna, hiszen keresete a jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására irányult.
[24] Az elsőfokú bíróság ítélete kitért arra a számítási módra, amelyet a kártérítés megállapítása során alkalmazott. Rögzítette, hogy hivatalbóli bizonyítás nem terhelte a bíróságot, erre figyelemmel és arra, hogy a feleknek bizonyítási indítványa nem volt, a bíróság a rendelkezésre álló adatok és hivatkozások alapján bírálta el a keresetet.
[25] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[26] A másodfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag az alperes nyújtott be fellebbezést, így a felperes az elsőfokú ítélet alperesi fellebbezéssel nem támadott megállapításait fellebbezés, illetve csatlakozó fellebbezés hiányában nem vitathatja. Ebből következően a felperes a fellebbezési ellenkérelmében nem teheti vitássá a felmentésben közölt indok – létszámcsökkentés – valóságát és annak okszerűségét sem arra hivatkozással, miszerint a felmentésére nem az 1004/2012. (I. 11.) Kormányhatározattal összefüggésben került sor. Az elsőfokú bíróság a felmentés indokának valóságát megállapította, ezt a felperes fellebbezéssel nem támadta. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a felmentésében foglalt indok, a létszámcsökkentés nem áll összefüggésben a hivatkozott Kormányhatározattal. A felperes teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a miniszter levelében foglaltakat: „Ezúton tájékoztatom Önt arról, hogy az Országgyűlés jelenleg tárgyalja a Kormány által benyújtott 2012. évi költségvetési törvényjavaslatot. Ennek alapján azzal kell számolni, hogy a Minisztérium háttérintézményeinek létszám-előirányzatai 2012-ben a 2011. évihez viszonyítva csökkennek. Annak érdekében, hogy a M. N. D. A. és F. 2012-ben megőrizhesse likviditását, a létszámcsökkentés végrehajtását még idén meg kell kezdeni”.
[27] A felperes az elsőfokú eljárás során arra nem hivatkozott, miszerint a felmentés indoka nem világos. A fellebbezési ellenkérelmében foglalt érvelései a Pp. 235. §-ába ütközőek.
[28] A felperes nem hivatkozhat sikerrel a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettség megsértésére sem, az elsőfokú bíróság ugyanis kimondta, hogy az alperes sem a Kjt. 30/A. §-ában, sem pedig a 30/B. §-ában foglaltakat nem szegte meg, a felmentés erre hivatkozással jogszerűtlennek nem tekinthető.
[29] Helytállóan utalt az alperes a fellebbezésében arra, hogy a felmentés nem késett el, a Kormányhatározat nem tartalmazott az alperesre kötelező véghatáridőt. A kormányzati létszámcsökkentésről szóló 1004/2012. (I. 11.) Kormányhatározat 1. pontja szerint „Határidő: a felmentések kezdő napja: legkésőbb 2012. január 18.”. A másodfokú bíróság egyetértett az alperes azon álláspontjával, miszerint a szavak általánosan elfogadott nyelvtani jelentése alapján ez a határidő nem értelmezhető akként, hogy 2012. január 18-át követően nem lehet felmentést közölni. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az iratokhoz csatolt, a Minisztérium közigazgatási államtitkárának 2012. január 25-én kelt tájékoztatását, amelyben rögzítette, miszerint csoportos létszámleépítés esetén a Kormányhatározatban foglalt 2012. január 18-ai dátum a felmentési eljárás kezdő időpontjának minősül. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy nemcsak a Kormányhatározat, de a miniszteri utasítás sem tartalmazott az alperesre nézve kötelezően előírt véghatáridőt.
[30] A felperes az ellenkérelmében az elsőfokú bíróság megállapításától eltérően azt fejtette ki, hogy az alperes a saját maga által a felmentés közlésére vonatkozóan megállapított határidőtől nem térhetett volna el. Az elsőfokú eljárás során a felperes korábbi jogi képviselője ezen érvelését a rendeltetésellenességről terjesztette elő, amelyet az elsőfokú bíróság nem talált bizonyítottnak. A felperes ezen jogi indokolást fellebbezéssel nem támadta.
[31] Az alperest a fenntartó létszámcsökkentésre kötelezte, melynek jogszerűsége a perben nem vizsgálható, mivel az alperes nem a munkáltatói jogkörben hozta meg a döntését.
[32] Megállapítható, hogy az alperesnél az új feladatok már 2011. évben felmerültek, amelyek elvégzése az alperesi törvényes képviselő előadása szerint megbízási jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalókkal történt. Az alperesnél 2011. december 31-ig létszámstop volt, amely 2012. január 1-jével oldódott. Az alperes ettől kezdődően kapott jóváhagyást és anyagi támogatást a feladatbővülés okán a létszám 20 fővel növelésére. Ezt igazolja az alperes által csatolt, a 2012. évi intézményi keretszámok meghatározását tartalmazó táblázat. Ebből kitűnően Sz. G. akkori kultúráért felelős államtitkár jóváhagyta a 20 fő létszámbővítést, ugyanakkor a keretszámok továbbra is tartalmazták a 20 fő létszámleépítésének kívánalmát.
[33] Megállapítható, hogy az alperes a létszámbővítésre az új feladatokkal összefüggésben kapott jóváhagyást, nem nyert mentesítést azonban a létszámcsökkentés végrehajtása alól.
[34] Az alperesnek nem kellett vizsgálnia, hogy G. K. munkakörét a felperes el tudta-e látni, figyelemmel arra, hogy az új feladatokra tekintettel került sor a közalkalmazotti kinevezésére.
[35] A másodfokú bíróság elfogadhatatlannak találta, hogy Gy. V. azon nyilatkozata alapján, miszerint G. K. feladatait a felperes is elláthatta volna, bizonyítottnak és igazoltnak találta a munkakörök azonosságát anélkül, hogy az elsőfokú bíróság G. K. munkakörét egyáltalán meghatározta volna.
[36] A tényállásból kitűnően az alperes 2011. évben az új feladatok ellátására megbízási jogviszonyban álló munkavállalókat alkalmazott. 2012. január 1-jétől kezdődően engedélyt és anyagi támogatást is kapott a létszámbővítésre, sor került új munkakörökre vonatkozó pályázatok kiírására. Az nem eshet az alperes terhére, hogy az új feladatok ellátására olyan közalkalmazottakat kívánt kinevezni, akiknek megfelelő szakképzettségük és gyakorlatuk is volt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[37] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
[38] Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság súlyos eljárásjogi és anyagi jogi szabálysértéssel hozta meg az ítéletét. Megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel a bizonyítékokat feltűnően okszerűtlenül és életszerűtlenül értékelte, illetőleg tévesen értelmezte, és megsértette a Pp. 235. §-ában foglaltakat. Emellett a másodfokú bíróság a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak, valamint a Kjt. 30. § (2) bekezdés megsértésével súlyos anyagi jogszabálysértést követett el.
[39] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megállapította a jogviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedés jogellenességét, amelyre tekintettel a rendeltetésellenesség körében már nem is kellett ítéleti döntést hoznia. Az alperes fellebbezése a jogellenességet megállapító ítéleti rendelkezések ellen irányult, a felperes ellenkérelme pedig igazodott a fellebbezésben foglaltakhoz. Semmilyen új tényre, bizonyítékra nem hivatkozott, amelyet a Pp. 235. §-a tilt, a fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú eljárás során általa következetesen hangoztatott jogellenességről hozott fel újabb érveket, illetve szempontokat. Az elsőfokú bíróság maga is hivatkozott arra, hogy a munkáltatói intézkedés kiadása elkésett. Ez az ítéleti rendelkezés a fellebbezéssel érintett körön belül volt. Alaptalan a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy ilyen típusú érvelésre a felperes korábbi jogi képviselője a rendeltetésellenesség körében hivatkozott, amelynek a fellebbezéssel nem érintettsége miatt a másodfokú eljárásban ugyanerre az érvre nem hivatkozhat. A felperes előadásának lényege nem a fegyelmi eljárás volt, hanem az, hogy erre alapítva az alperesnek nem volt joga a saját ütemtervét megsérteni, és a felmentés átadását „felfüggeszteni”.
[40] A felperes a másodfokú eljárásban nem a rendeltetésellenességre, hanem a jogellenességre hivatkozott, amelyhez hozzárendelt egy olyan érvet, amely ugyanezt a hivatkozást másik aspektusban is alátámasztja, de ez semmiképpen nem minősíthető sem új ténynek, sem új bizonyítéknak. A szabad érvelést a Pp. nem tiltja, a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos jogi értelmezése a hivatkozott jogszabályhely önkényes szűkítése így súlyosan jogszabálysértő. Nem volt az elsőfokú ítéletnek olyan „res iudicata"-nak minősülő rendelkezése, amelybe a fellebbezési ellenkérelem beleütközött volna.
[41] A másodfokú bíróság a felmentések kezdő napjára vonatkozó alperesi érveléssel kapcsolatban téves következtetésre jutott. A felmentések kezdő napja „legkésőbb” szövegezése a magyar nyelv általános szabályai szerint azt jelenti, hogy az adott utasítással összefüggésben hozott intézkedések (felmentés) végső napja a megjelölt határidő. Az ezt követően átadott felmentések túl vannak a legkésőbbként megjelölt napon, vagyis jogszerűtlenek. Természetesen felmentést 2012. január 18-át követően is lehet közölni a munkavállalóval, de nem arra a határozatra hivatkozva, amelyben ez a határidő-megjelölés szerepel. A miniszter a 2011. november 8-ai levelében a létszámcsökkentést „azonnali hatállyal” és „haladéktalanul” rendelte el, amely megkérdőjelezi a másodfokú bíróság azon értelmezését, hogy az ebben elrendelt létszámcsökkentést határidőtől függetlenül bármikor végre lehet hajtani.
[42] Dr. J. A. közigazgatási államtitkár tájékoztatását a másodfokú bíróság kiragadva értelmezte. Ez ugyanis kifejezetten az 1004/2012. (I. 11.) Kormányhatározattal kapcsolatban fogalmaz meg álláspontot.
[43] A másodfokú bíróság megállapította, hogy „Az nem eshet az alperes terhére, hogy az új feladatok ellátására olyan közalkalmazottakat kívánt kinevezni, akiknek erre vonatkozó gyakorlatuk és szakképzettségük is volt”. Ugyanakkor az új közalkalmazottak végzettségére és szakmai tapasztalatára vonatkozóan az elsőfokú bíróság nem szerzett be adatokat, így a másodfokú bíróságnak ezen megállapítása megalapozatlan, továbbá a másodfokú bíróság anélkül hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint „A 2012. év eleji pályázatok személyre szabottan kerültek meghirdetésre”, hogy ezt érdemben cáfolta volna. Nem volt jelentősége annak, hogy mi szerepelt az álláspályázatokban, mert azok nem a későbbi munkavégzést célozták, hanem előre kiválasztott emberek felvételét.
[44] A másodfokú bíróság nem értékelte, hogy az alperes munkáltatóként nyilatkozott írásban arról, hogy melyek G. K. feladatai, azokat taxatíve felsorolta. Ezt a tárgyaláson az alperes jogi képviselője szóban is megerősítette. A másodfokú bíróság megállapításával szemben tehát egyértelműen meghatározták G. K. feladatait és munkakörét. Az ezt követő tárgyalásokon az alperes nem tett megállapítást a korábban általa felsorolt feladatok (munkakör) tekintetében. Azt sem tagadta, hogy a felperes végezte ezeket a munkákat, és továbbra is végezni tudta volna.
[45] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[46] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nem nyújtott be sem fellebbezést, sem csatlakozó fellebbezést. Ebben a körben a jogorvoslati lehetőségét nem merítette ki, ennélfogva a felülvizsgálati kérelmet sem terjesztheti elő. A felperes csak a fellebbezési ellenkérelmében próbálta vitássá tenni a felmentésben közölt indok (létszámcsökkentés) valóságát és okszerűségét, az elsőfokú ítéletnek olyan rendelkezését támadta, amelyet az alperes által előterjesztett fellebbezés nem érintett. Ezért hivatkozása a Pp. 235. §-ában meghatározott korlátokba ütközött.
[47] Mivel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a Kjt. 30/A. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve a 30/B. §-ában foglalt kötelezettségét nem sértette meg, eleve alaptalan a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára, illetve a 30. § (2) bekezdésére való hivatkozása. Amennyiben ugyanis a felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozottakat az alperes nem teljesítette volna maradéktalanul, a 30/A. § (1) bekezdésében, illetve a 30/B. §-ában foglalt kötelezettségek teljesítése sem lett volna megállapítható, mivel azok a 30. §-ban foglaltak nélkül nem lehetségesek.
[48] A felperes az elsőfokú bíróságnak a Kjt. 30/A. § és 30/B. § tekintetében tett ítéleti megállapításait elfogadta.
[49] A felperes kifogásolta a másodfokú bíróság azon ítéleti értelmezését, hogy az 1004/2012. (I. 11.) Kormányhatározattal elrendelt létszámcsökkentést meddig lehetett végrehajtani, illetve hogy pontosan milyen cselekmény elvégzésére vonatkozott a határidő. A másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor egyetértett az alperes álláspontjával a tekintetben, hogy sem a Kormányhatározat, sem pedig a 2011. november 8-án kelt miniszteri utasítás nem tartalmazott az alperesnek kötelező határidőt.
[50] Az elvégzett létszámcsökkentésre alapvetően a miniszteri utasítás volt az irányadó, de ez – az ütemtervnek a miniszter részére való megküldésére nyitva álló 2011. november 11-ei határidőt leszámítva – nem tartalmazott kötelező határidőt, így azt az alperes nem is lépte túl.
[51] A másodfokú bíróság helyesen értelmezte, hogy az 1004/2012. (I. 11.) Kormányhatározat 1. pontja a felmentési eljárás kezdő időpontját jelöli meg, figyelemmel dr. J. A. iránymutatására is.
[52] A felperes kifogásolta, hogy az új közalkalmazottak végzettségére és szakmai tapasztalatára vonatkozóan az elsőfokú bíróság nem szerzett be adatokat. A másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy annak kérdése, miszerint az új munkavállalók pályáztatására miként került sor, és hogy e betöltetlen munkakörökre hányan jelentkeztek, jelentkezésük hogyan került elbírálásra, a jelen pernek nem képezheti a tárgyát.
[53] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnek nem volt a felperessel azonos munkakörben más foglalkoztatottja, amely azt jelenti, hogy G. K. munkaköre sem volt azonos.
[54] A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének ezen megállapítását sem vitatta, nem terjesztett elő fellebbezést ellene. Az elsőfokú bíróság maga is azt állította, hogy az új feladatokra figyelemmel került sor G. K. közalkalmazotti kinevezésére.
[55] A Pp. 206. § (1) bekezdés megsértése nem állapítható meg, a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nem feltűnően okszerűtlenül vagy életszerűtlen módon értékelte, a felülmérlegelés jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
A Kúria döntése és jogi indokai
[56] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[57] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont].
[58] Ebből következően kizárólag a Pp. 235. §-ának megsértésére utalás felelt meg a felülvizsgálati kérelem előírásainak, mivel csak ezzel összefüggésben történt a jogszabályhely megjelölése mellett a hivatkozott jogszabálysértés részletes előadása.
[59] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 235. §-ára hivatkozással azt állította, hogy az elsőfokú ítélet megállapította a jogviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedés jogellenességét, erre tekintettel pedig a rendeltetésellenesség körében már nem is kellett ítéleti döntést hoznia. Az alperes fellebbezése a jogellenességet megállapító ítéleti rendelkezések ellen irányult, az ellenkérelem pedig igazodott a fellebbezésben foglaltakhoz. Olyan új tényre, bizonyítékra nem hivatkozott, amelyet a Pp. 235. §-a tilt, nem volt az elsőfokú bíróságnak olyan „res iudicatá"-nak minősülő rendelkezése, amelybe a fellebbezési ellenkérelem ütközött volna.
[60] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a Pp. a látszólagos keresethalmazat fogalmát nem ismeri, azt a bírói gyakorlat alakította ki. A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3.a. pontja indokolása szerint a vagylagos, illetve eshetőleges kereseti kérelmek csak látszólagos keresethalmazt adnak. Amennyiben a bíróság a vagylagos kereseti kérelmek közül az egyiknek helyt ad, a többi kereseti kérelemről már nem kell határoznia, azonban annak alkalmatlansága esetén át kell térni a megjelölt – vagylagos – kereseti kérelem vizsgálatára.
[61] A fentiekből következően a másodfokú bíróság az ügy érdemére kiható lényeges eljárásjogi szabályt sértett. A felperesnek a látszólagos keresethalmazat ellenére az alperes felmentésével kapcsolatban egyetlen keresete volt, annak jogellenessége megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A bíróságoknak e kereset tárgyában kellett döntést hozniuk. Amennyiben a bíróság az egyik kereseti kérelmet (jogcímet) nem tartja alaposnak, át kell térnie a másik kereseti kérelem (jogcím) vizsgálatára (Pfv.I.21.301/2013/6.).
[62] A másodfokú bíróság jogellenesen hozott az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálata során a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással olyan döntést, miszerint a kereset egyes pontjait nem vizsgálja. A Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között változtathatja meg (Pp. 247. §).
[63] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az egyetlen keresetének helyt adó (felmentés jogellenességét megállapító) elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a fellebbezéshez kapcsolódóan a jogellenesség körében felhozott érveivel. Nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között eljárva a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet valamennyi részében vizsgálja. A felperesnek nem kellett a keresetének helyt adó döntéssel szemben fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést benyújtani [Pp. 244. §, 247. § (2) bekezdés] a látszólagos keresethalmazra figyelemmel. A másodfokú bíróság eltérő álláspontja folytán a Pp. 213. § (1) és (2) bekezdésbe ütköző döntést hozott, amely döntése nem terjed ki valamennyi, a kereset alapjául szolgáló kérelem elbírálására.
[64] A Kúria hasonló ügyben már kifejtette, hogy amikor a felperes a felmentés jogellenességét több jogcímen állítja, a látszólagos keresethalmaz ellenére csak egy keresete van. Ezért ha az egy elbírált jogcímen az elsőfokú bíróság a keresetének helyt ad, nem kell az alperes fellebbezése esetén csatlakozó fellebbezéssel élnie a többi jogcím vonatkozásában (Mfv.I.10.579/2015/6.).
[65] Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, ezért a megismételt eljárásban kell vizsgálnia a fellebbezésben, illetve a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakat, ezután hozhat csak megalapozott, az ügy érdemére kiható döntést.
[66] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv.I.10.347/2016.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére