KÜ BH 2017/165
KÜ BH 2017/165
2017.05.01.
Az Art. 108. § (8) bekezdésében a bejelentés nélküli foglalkoztatás esetén alkalmazandó becslés esetén az ellenbizonyítás lehetősége szűkre szabott és nem biztosít az adóhatóság részére mérlegelési lehetőséget [2003. évi XCII. tv. 108. § (8) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes első ízben 2012. április 5. napján foglalkoztatta bejelentés nélkül B.-né Sz. K. munkavállalót, mely foglalkoztatás tényére figyelemmel az adóhatóság becsléssel, a minimálbér kétszeres összege után állapította meg a felperes járulékfizetési kötelezettségét.
[2] Az elsőfokú adóhatóság az elévülési időn belül ismételten két alkalommal is megállapította a felperes be nem jelentett alkalmazotti foglalkoztatását, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (8) bekezdésében foglaltakra figyelemmel becsléssel állapította meg a felperes járulékkötelezettségét. A felperes terhére összesen 2 238 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, egyidejűleg rendelkezett az adóbírság, valamint késedelmi pótlék előírásáról.
[3] A fenti határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, melynek eredményeként az alperes 1839572919 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében elsődlegesen arra alapozottan kérte az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás-tisztázási kötelezettségének, eljárása sérti az Art. 108. § (8)–(9) bekezdésében, valamint 178. § 3. pontjában és a 170. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakat. Ezen túlmenően hivatkozott még a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak megsértésére.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte fenntartva a határozatának indokolásában rögzített jogi álláspontját.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Kiemelte, hogy a felperes tárgyaláson pontosított keresetében a becslés jogalapját nem, csupán módszerének helyességét vitatta. A minimálbér kétszeresének számítását kifogásolta arra hivatkozva, hogy az alkalmazott egy lakásszövetkezet alkalmazásában álló személy volt, aki után járulékfizetési kötelezettségének a munkáltatója eleget tett.
[7] Az elsőfokú bíróság az Art. 108. § (8) bekezdésében írtak alapján megalapozottnak találta az alperesi megállapítást, mivel e jogszabályhely a becslés speciális módszerét írja elő, mellyel szemben ellenbizonyításnak helye nincs és a jogi előírás mérlegelési lehetőséget sem biztosít az alperes számára.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és keresetének teljesítése érdekében. Változatlanul állította, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. Ezzel összefüggésben vitatta az Art. 108. § (8), (9) bekezdésének értelmezését, és e tekintetben kérte az APEH 2009. évi módszertani segédletének figyelembevételét. Ebben ugyanis konkrét, példaszerű magyarázatokkal ad iránymutatást a becslés alapján számított alaptól való eltérés bizonyítására, illetőleg a számítás módjára.
[9] A módszertan szerint a 3 hónapot a be nem jelentett foglalkoztatás megállapításának napjától visszafelé kell számítani, ami jelen esetben 2012. április 5-e. Amennyiben az ismételt ellenőrzés állapít meg bejelentés nélküli foglalkoztatást, a 2007. december 31-ét követően figyelembe veendő két ellenőrzés közötti időtartamon belül az ellenőrzést azokra a hónapokra, napokra kell lefolytatni, amikor az érintett magánszemély vonatkozásában biztosítási kötelezettség vagy szabályos alkalmi foglalkoztatás nem állapítható meg. Az ellenőrzést azokban az esetekben kell lefolytatni, amikor bizonyítottan bejelentés nélküli a foglalkoztatás.
[10] A módszertani segédletben írtakkal ellentétes, hogy nem fogadták el a felperesnek az alkalmazott biztosítási jogviszonyára vonatkozó okirati bizonyítékait. Az alperes nyilvánvalóan nem teljesítette tényállás- tisztázási kötelezettségét, hiszen a felperes javára szolgáló körülményeket meg sem kísérte feltárni.
[11] Az alperes írásbeli ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[13] A Kúria mindenekelőtt azt rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemben az elsőfokú jogerős ítélet tartalma, az elsőfokú bíróság eljárásának mozzanatai vitathatók. Nem helyezhető a felülvizsgálati kérelem olyan új jogalapra, azaz nem hozhatók fel abban már olyan új érvek, kifogások, melyekre a felperes a keresetlevelében, illetve a peres eljárás során nem hivatkozott. Nincs lehetőség tehát a felülvizsgálati kérelemben új jogszabálysértéseket állítani [Pp. 275. § (1)–(2) bekezdés]. Ehhez képest a felperes a becslés módszerének helyessége mellett a becslés jogalapjának fennállását is vitatta felülvizsgálati kérelmében pedig a 8. számú jegyzőkönyvben akként nyilatkozott, hogy az nem képezi keresetének tárgyát. Erre figyelemmel a Kúria nem foglalkozhatott a felülvizsgálati kérelemnek a becslés jogalapját vitató érveivel.
[14] A Kúria már számos ítéletében foglalkozott a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén kiszabható szankció jogi természetével, az azzal szembeni korlátozott bizonyítás esetköreivel (Kfv.I.35.230/2015., Kfv.V.35.464/2014., Kfv.I.35.344/2015.). Az ezekben az ítéletekben kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartja, azt tekinti irányadónak jelen perbeli ügy elbírálására is.
[15] Az adóhatóságnak a törvényi szabályozás értelmében becslést kellett alkalmaznia, ezt a jogszabály nem lehetőségként, hanem kötelezően alkalmazandóként írja elő. Az Art. 108. § (8) bekezdése olyan speciális becslési szabály, amely tartalmazza a becslés jogalapját és annak törvény által kötelezően alkalmazandó módszerét is.
[16] Az adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő bizonyítása pedig nem a foglalkoztatottak személyéhez, hanem az adózó érdekkörében felmerült egyes körülményekhez, tényekhez kapcsolódhat. Ugyanis a jogszabály egyértelműen meghatározza az alkalmazandó módszert, mikor rögzíti, hogy az ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után vélelmezve kell megállapítani a fizetendő adót és járulékot. A jogszabály ettől eltérést nem enged. Nem személyhez kötődően kell vizsgálni és megállapítani a fizetési kötelezettséget, hanem a jogszabályban megállapított átlaglétszám és szorzószám figyelembevételével.
[17] A mulasztás ismételt volta az, amely indokolja e szigorú számítási mód alkalmazását, melynek során az átlag szorzószámból kiindulva a foglalkoztatott érdekkörében felmerülő kieső idő figyelembevételére az adóhatóságnak nincs lehetősége. Tévesen értelmezi tehát a felperes az Art. 108. § (8) bekezdésének 2. fordulatát, az ellenbizonyítás a törvény által szabott szűk körre korlátozódik, az nem terjed ki arra, hogy a be nem jelentett alkalmazottként foglalkoztatott magánszemély más foglalkoztatónál történő foglalkoztatását vizsgálja az adóhatóság és az ott befizetett adót és járulékot a mulasztó adózónál figyelembe vegye. Hasonlóan nincs lehetősége a felperesi nyitva tartás vizsgálatára, annak számításbavételére. Mindezekre figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, mikor a felperesnek az erre irányuló bizonyítási indítványait elutasította.
[18] Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a módszertani segédletben foglaltak elvetése körében is. A jogerős ítélet részletesen foglalkozik a járulékszámítással, és helytállóan állapítja meg a számításnál figyelembe veendő időtartamot.
[19] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.094/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás