KÜ BH 2017/169
KÜ BH 2017/169
2017.05.01.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal által a 1073/1999/EK rendelet 10. cikke (2) bekezdése alapján továbbított Final Report (zárójelentés), továbbá a 883/2013. (EU, Euratom) rendelet 11. cikke szerint elküldött ajánlások továbbításának nincs kötelező ereje a nemzeti hatóságokra, ezek saját hatáskörükben eljárva döntenek a megteendő intézkedésekről. A zárójelentésre a nemzeti közigazgatási vizsgálók által készítetett közigazgatási jelentésekre alkalmazott értékelési szabályokkal azonos értékelési szabályok vonatkoznak, és az ilyen jelentésekkel egyenértékű bizonyítékként kell figyelembe venni őket [2003. évi XCII. tv. (Art.) 97. § (5) bek., 1952. évi III. tv. 270. § (1) bek., 2003. évi CXXVI. tv. (Vámtv.) 7/D. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2012. február 22-én üvegrost-hálószövet szabadforgalomba bocsátását kezdeményezte. A vámhatóság a 1012242A022721 számú határozatában elfogadta az árunyilatkozatot és az árukat szabadforgalomba helyezte a felperes által árunyilatkozathoz csatolt FORM A igazolás szerint thai származóként.
[2] A vámhatóság 2012. augusztus 1-jén a felperesnél utólagos vámellenőrzést kezdett a 2011. január 1-jétől 2012. május 31. közötti időszakra eső külkereskedelmi tevékenység tekintetében. Az utólagos ellenőrzés megállapításai a 3730-7/2012. számú vizsgálati jegyzőkönyvben kerültek rögzítésre. Ez az okirat az áruk származási szabályainak betartásával kapcsolatban azt állapította meg, hogy „a benyújtott okmányok hitelességét illetően kétség nem merült fel, eltérést a vámhatóság nem tapasztalt”, „nem került feltárásra olyan új körülmény, amely a dömpingellenes vám kivetését eredményezte volna”. A vámhatóság a 3730-12/2012. számú határozatával az utólagos ellenőrzést lezárta, a felülvizsgált szabadforgalomba hozatali eljárások határozatait elfogadta.
[3] A NAV elnöke 2013. június 19-én a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (Vámtv.) 7/D. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan felülellenőrzést rendelt el a felperesnél lefolytatott utólagos ellenőrzéssel kapcsolatban. A 1012242A022721 szám alatt vámkezelt szállítmány esetében a felülellenőrzést jogsértés megállapítása nélkül fejezte be az 5221695804 számú 2014. április 15. napján kelt határozatában. Rögzítette, hogy az utólagos ellenőrzést lezáró 3730-12/2012. számú határozat 2012. október 23-án emelkedett jogerőre, ezért a súlyosítási tilalom 2013. október 23-án beállt.
[4] A Nemzetgazdasági Miniszter ügyirata 2014. május 6-án került kézbesítésre a felperesnek, ez a Közösségi Vámkódex 13. cikke, illetve a Vámtv. 7/D. § a) pontja alapján az utólagos ellenőrzés tekintetében ismét felülellenőrzést rendelt el. A 1012242A022721 azonosító szám alatt végzett vámkezelés esetében kiszabásra került 7% erga omnes vám, mert a thaiföldi vámhatóság nem erősítette meg a szállítmány preferenciális származását. A vámhatóság a 2215750442 számú határozatában 741 370 Ft vám, és 200 170 Ft általános fogalmi adó pótbefizetésére kötelezte a felperest.
[5] A hatósághoz 2014. augusztus 13-án érkezett meg az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által készített OF/2012/0507/B1 számú Final Report (zárójelentés), amelyre tekintettel a NAV elnöke 2014. november 18-án – a Vámtv. 7/C. § (1) bekezdés d) pontjára, 7/D. § (1) bekezdésének c) pontjára alapítottan – elrendelte a 2011. január 1-től 2012. május 31-ig terjedő időszakra lefolytatott és a 3730-7/2012. számú jegyzőkönyvvel befejezett utólagos ellenőrzés felülellenőrzését.
[6] Az elsőfokú hatóság a harmadik felülellenőrzés eredményeként hozott 5221527608 számú határozatban kötelezte a felperest 13 323 466 Ft dömpingellenes vám és 3 597 336 Ft import áfa pótbefizetésére. A zárójelentésre tekintettel azt állapította meg, hogy a 1012242A022721 azonosító szám alatt vámeljárás alá vont termékek nem thaiföldi, hanem kínai származásúak, és mint ilyenek, a vizsgált időszakban a Kínai Népköztársaságból származó egyes üvegszál szitaszövetek behozatalára vonatkozó végeleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 791/2011/EU végrehajtási rendelet hatálya alá tartoznak.
[7] Az alperes – a 2216847844 számú 2015. április 21. napján kelt határozatában – helybenhagyta az 5221527608 számú határozatot. Érdemi döntésének indokolása szerint a vámhatóság a Vámtv. 7/N §-a alapján jogszerűen használta fel bizonyítékként a zárójelentését. Az OLAF, bár a thaiföldi misszió megkezdését követően több esetben konzultált az érintett tagállamokkal, a bizonyító erejű okiratot csak 2014. augusztus 13-án bocsátotta rendelkezésére, ezért az eljárás 2014. december 2-án történő megindításával a felülellenőrzést lefolytató vámhatóság nem lépte túl a 6 hónapos jogvesztő határidőt.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes keresetében a 2216847844 számú alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és szükség esetén, az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte.
[9] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a zárójelentése megfelel az 1073/1999/EK rendelet 9. cikkében foglaltaknak, ezért elegendő volt a hatósági eljárás megindításához, az alperesi döntés meghozatalához, és a közigazgatási bíróság előtti eljárásban is elfogadható bizonyítéknak minősül. Ez a felperes számára is megismerhető volt, mivel részére a hatóság – kivonatos formában mellékleteivel együtt – 2014. december 2-án átadta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkébe, a Vámtv. 7/D. § (2) bekezdésébe, 7/N. § (4) bekezdésébe, 60. § (4) bekezdésébe ütközik, sérti a Vámkódex 8-9. cikkeit, 220. cikkét, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. § (2) bekezdését és 72. §-át, a 1073/1999/EK rendelet 9. cikkét és a 883/2013.(EU, Euratom) rendelet 11. cikkét.
[12] Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatában foglaltakat és a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §-a alapján eljárva – a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
az OLAF vizsgálatát a 1073/1999/EK rendelet és a 883/2013. (EU, Euratom) rendelet 3. cikke alapján folytatta le, és az eljárás megindításáról szóló határozatát 2012. október 16-án küldte meg a tagállamoknak. 2014. január 9-én az OLAF ad hoc meetinget tartott Brüsszelben, ahol ismertette az érdekelt tagállamokkal a misszió eredményét, amely azt mutatta ki, hogy a tagállamok által azonosított EU-ba importált üvegrostból készült hálószöveteket, amelyeket thaiföldi származásúként jelentettek be, csak átszállították Thaiföldön, ezért ezek nem szerezhettek thaiföldi preferenciális vagy nem preferenciális származást.
[14] A zárójelentés két ajánlással együtt érkezett meg a magyar vámhatósághoz, ahol ezek 2014. augusztus 13-án kerültek iktatásra. Az ajánlásokat az OLAF a 883/2013 (EU, Euratom) rendelet 11. cikk (6) bekezdésére hivatkozva tette meg. Ezekben azt kérte, hogy a magyar bűnügyi főosztály fontolja meg bűnügyi nyomozás kezdeményezését, illetve az illetékes magyar vámhatóság tegyen meg minden megfelelő intézkedést a zárójelentésben meghatározott EUR összeg behajtásának biztosítása és az EU költségvetést érő további károk megelőzése érdekében.
[15] A 1073/1999/EK rendelet rendelkezéseiből, különösen e rendelet (13) preambulumbekezdéséből és 9. cikkéből következik, hogy az OLAF zárójelentésbe foglalt megállapításai nem vezethetnek automatikusan bírósági vagy fegyelmi eljárás megindításához, mivel az erre hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok szabadon dönthetnek a zárójelentés alapján meghozandó intézkedésekről (T-193/04. számú ítélet 69. pontja).
[16] A 1073/1999/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése is csupán az információknak az érintett tagállam igazságügyi hatóságai számára történő megküldését írja elő, amelyek saját hatáskörükön belül szabadon értékelhetik az információk tartalmát, fontosságát és maguk döntik el, hogy ennek alapján milyen intézkedéseket tesznek. Kizárólag és teljes mértékben a nemzeti hatóság felelősségi körébe tartozik, hogy a megküldött információk alapján indít-e eljárás, és hogy ennek alapján milyen intézkedések megtételére kerül sor. A jóhiszemű együttműködés elve azonban kötelezi a tagállamokat minden szükséges intézkedés megtételére a közösségi jog érvényesülésének és hatékonyságának biztosítása érdekében. Ez megköveteli, hogy a nemzeti hatóságok, miután továbbításra került részükre a zárójelentés, alaposan megfontolják az információkat és levonják belőle a közösségi jog betartásának biztosításához szükséges következtetéseket, adott esetben, ha indokoltnak tartják eljárások megindításával. Ez a vizsgálati kötelezettség azonban nem írja elő az előzőekben említett rendelkezés olyan értelmezését, mely a szóban forgó továbbítást olyan kényszerítő erővel ruházná fel, amely folytán a hatóságoknak meghatározott intézkedéseket kellene tenniük (T-193/04. számú ítélet 69-72. pontjai). A zárójelentés-továbbítás tehát a 1073/1999/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése értelmében nem vált ki kötelező joghatásokat (T-193/04. számú ítélet 122. pontja, T-309/03. számú ügyben hozott ítélet).
[17] A 883/2013. (EU, Euratom) rendelet 11. cikk (1) bekezdése mindössze azt rögzíti, hogy a zárójelentésben ismertetni kell a vizsgálat jogalapját, a követett eljárási lépéseket, a megállapított tényeket, ezek előzetes jogi minősítését, becsült pénzügyi következményeit, be kell számolni a 9. cikkben előírt eljárási garanciák tiszteletben tartásáról, valamint a vizsgálat következtetéseiről és mellékelni kell hozzá az ajánlást is. A 11. cikk (2) bekezdése szerint a zárójelentések a közigazgatási vagy bírósági eljárás során elfogadható bizonyítéknak minősülnek abban a tagállamban, amelyben ezek felhasználása szükségesnek bizonyul, „ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország nemzeti közigazgatási vizsgálói által készített jelentések. A jelentésekre a nemzeti közigazgatási vizsgálók által készített közigazgatási jelentésekre alkalmazott értékelési szabályokkal azonos értékelési szabályok vonatkoznak, és az ilyen jelentésekkel egyenértékű bizonyítékként kell figyelembe venni őket”.
[18] Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy téves az a jogértelmezés és jogalkalmazás, mely szerint önmagában a zárójelentés olyan bizonyíték, amely alapot ad érdemi hatósági, bírósági döntés meghozatalára, a felperessel szemben fizetési kötelezettség megállapítására. A zárójelentés nem tartozik a Ket. 50. § (4)–(6) bekezdései által szabályozott bizonyítékok körébe, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. § (5) bekezdése alá sem. A közigazgatási hatóságok által készített jelentések a nemzeti közigazgatási jog értelmében is csupán az eljárás során beszerzett adatok, bizonyítékok ismertetésének minősülnek, és még abban az esetben is, ha megállapításokat tartalmaznak, nem önmagukban, hanem a mellékleteikben, illetve a közigazgatási iratokban fellelhető bizonyítási eszközök miatt képezhetik egy döntés jogalapját. Erre egyébként az OLAF ajánlásai is utalnak, és ezt a Kúria által előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezések, és az ezekkel kapcsolatos joggyakorlat is ekként tartalmazza, illetve alkalmazza.
[19] Az alperes határozatában a felülellenőrzés elrendelésének időpontjával kapcsolatos határidőt azért tekintette betartottnak, mivel a bizonyítékot, azaz a zárójelentést az OLAF csak 2014. augusztus 13-án bocsátotta rendelkezésére (alperesi határozat 5. oldal utolsó bekezdés, 6. oldal első bekezdése). Ez a határozati megállapítás egyrészt az előzőekben kifejtettek miatt nem fogadható el, másrészt azért, mert a rendelkezésre álló iratokban és a határozatban sem került alátámasztásra az, hogy az alperesnek, a zárójelentést megelőzően, a zárójelentésben erre utaló adatok ellenére sem volt hivatalos tudomása, konkrét információja a kijátszás tekintetében. A Vámtv. 7/D. § (1) bekezdésének c) pontja pedig nem csak a bizonyíték megszerzése esetén ad lehetőséget felülellenőrzésre, ezt lehetővé teszi új tény vagy adat tudomásra jutása esetén is. Hangsúlyozza a Kúria e körben még azt is, hogy az alperes a peres eljárás során sem nevezett meg (a zárójelentésen kívül) olyan rendelkezésére álló bizonyítási eszközt, amely eljárása megindításának törvényességét, érdemi döntésének megalapozottságát igazolhatná.
[20] Önmagában tehát az a zárójelentésbe foglalt megállapítás, mely szerint a szállítmány kínai származású, a FORM A származási bizonyítványok az exportőr által rendelkezésre bocsátott hamis adatokon alapulnak és a thai hatóság nem volt tudatában annak, hogy az áru nem felel meg a kedvezményes elbánásra jogosító feltételeknek jelen ügyben, a korábban részletezettek miatt, nem fogadható el a határozatokba foglalt érdemi döntések jogalapjának bizonyítására. E megállapítást indokolja az is, hogy a felperes a zárójelentés alapjául szolgáló bizonyítékokat nem kapta meg a közigazgatási eljárás során, ennélfogva nem volt abban a helyzetben, hogy ügyféli jogait, ideértve a jogorvoslathoz való jogát a nemzeti és közösségi jogszabályoknak megfelelően ne csak formailag, hanem tartalmilag is gyakorolhassa (C-349/07. számú ítélet 35-37. pontjai).
[21] Az előzőekben részletezettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a felperes alappal hivatkozott ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható olyan eljárási jogszabálysértésekre, amelyek a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezését indokolják. Emiatt az előzőekben részletezetteket meghaladó körben felvetett egyéb jogkérdések tekintetében a Kúria érdemben nem foglalt állást, és a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, a keresettel támadott adóhatósági határozatokat pedig a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
(Kúria, Kfv.V.35.299/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás