PÜ BH 2017/17
PÜ BH 2017/17
2017.01.01.
Az autópálya melletti szalagkorlát kivitelezési módja miatt bekövetkezett károsodásért való kárfelelősség elbírálása érdekében nem mellőzhető a szakértői vélemény beszerzése az érintett szabványok, műszaki előírások ellentmondásainak értelmezése érdekében [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. §, 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2010. november 21-én Miskolcról Budapest felé közlekedett az M30-as számú autópályán, és figyelmetlen vezetése miatt a jobb oldali szalagkorlátnak ütközött. A két szálból álló szalagkorlát alsó szálának mindkét vége lekötésre került az útburkolat alá, a felső szalagkorlát mindkét végének útpadkára való lekötése azonban elmaradt. A gépkocsi a korlát felső részének ütközött, és az acélkorlát a jármű teljes egészén áthatolt, amelynek következtében a felperes 8 napon túl gyógyuló, súlyos, roncsolásos, életveszélyes sérüléseket szenvedett.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes a keresetében a balesettel összefüggő nem vagyoni és vagyoni kárai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését arra hivatkozással, hogy a szalagkorlát nem felelt meg a baleset időpontjában hatályban lévő műszaki előírásoknak. A felperes álláspontja szerint nemcsak az 1996. évi, de az azt megelőző 1982. évi műszaki előírások vonatkozó rendelkezései szerint is a szalagkorlát mindkét szálának, illetőleg azok mindkét végének terepszint alá vezetése előírás volt. Hivatkozott az Európai Parlament és a Tanács 2008/96/EK irányelvében megfogalmazott követelményekre is.
[3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatták. Arra hivatkoztak, hogy a felperes kárának releváns oka a figyelmetlensége, a közúti közlekedési szabályok megszegése volt. Az I. rendű alperes vitatta a szalagkorlát szabálytalan kialakítását, az okozati összefüggés fennállását.
[4] A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy jogelődje az adott pályaszakasz létesítésének építtetője volt, aki a hatályos jogszabályi előírásoknak, szabványoknak, az útügyi előírásoknak megfelelően járt el, ezért a II. rendű alperest mint építtetőt felelősség nem terhelheti.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában megállapította, hogy a perrel érintett autópálya-szakasz és a védőkorlát kialakításakor az 1996-os ÚT 3-1.116-os útügyi műszaki előírások voltak hatályban. A műszaki előírás helyes értelmezéséből az következik, hogy a magasított szalagkorlát esetén a felső szálat nem kell a terepszint alá bevezetni, szabályos a kialakítás akkor, ha mindkét végét végidommal zárják le. Ezt támasztotta alá a Magyar Útügyi Társaság véleménye is. A baleset időpontjában hatályba lépett új műszaki előírásoknak megfelelően sem merült fel olyan tényadat, amely indokolta volna a korlátelem cseréjét. 2010 novemberében a közútkezelőnek diszkrecionális joga volt, hogy megteszi-e a szükséges intézkedéseket a korlátelem kicserélésére, azonban épp a felperes balesete volt az első olyan momentum, amely azt indokolttá tette. Ebből következően az alperesek nem sértettek jogszabályt azzal, hogy 2010 novemberére a korlátelem cseréjére nem került sor.
[6] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az általában elvárható magatartásnak eleget tett az építtető akkor, amikor a műszaki előírásoknak és a szabványoknak megfelelően járt el, az pedig nem eshet az alperesek terhére, hogy a szabvány kialakítása, a műszaki feltételek és előírások rendelkezései nem felelnek meg a mechanikai védelmi követelményeknek. Erre figyelemmel a bíróság szükségtelennek ítélte a szakértő bevonását annak vizsgálatára, hogy a mechanikai védelmi funkciónak a szalagkorlát megfelelt-e, illetőleg a felső szál terepszint alá történő bevezetése esetén elmaradt volna-e a felperesnél bekövetkezett életveszélyes sérülés vagy nem.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint a műszaki előírásokból egyértelműen megállapítható, hogy a felső korlátsor végidommal is lezárható. A másodfokú bíróság a szabvány, illetőleg az ÚT 3-1.116. számú útügyi műszaki feltétel részletezése alapján arra a következtetésre jutott, hogy kivételként jelölik meg azokat az eseteket, amikor a menetirány szerinti kezdetet nem kell burkolatba süllyeszteni. A rendelkezések helyes értelmezése alapján azt állapította meg, hogy nem volt kötelező a földbe történő süllyesztés, a felső korlátsor végidommal lezárható. Ebből következően az autópálya építésének idején, illetőleg a baleset időpontjában is ezek szerint kerültek elhelyezésre a korlátok, vagyis megítélése szerint az alperesek bizonyították, hogy úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Ez pedig további bizonyításra nem szorult, figyelemmel arra is, hogy a felperes a balesetet azért szenvedte el, mert figyelmetlen volt, és letért az útpályáról. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróságtól eltérően nem a jogellenesség hiányát állapította meg, hanem azt, hogy az alperesek magukat a felelősség alól kimentették, ehhez képest lényegtelen az, hogy a bekövetkezett sérülés, illetve az alperesek magatartása között az ok-okozati összefüggés fennáll-e. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal a tekintetben, hogy a baleset időpontjáig a szalagkorlátot nem kellett kötelezően átépíteni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a keresetének helyt adó, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatalára irányult.
[9] A felperes szerint az első- és a másodfokú bíróság helytelenül értelmezte a műszaki előírás 38. oldalán zárójelben megfogalmazott kitételt, és téves az a következtetés, hogy a menetirány szerinti kezdet kialakítható úgy, hogy végidommal zárják le a felső korlátszálat. Figyelmen kívül maradtak szerinte az 1996. évtől hatályos útügyi műszaki utasításokat megsértő mulasztások. A másodfokú bíróságnak szakértőt kellett volna kirendelnie a műszaki feltételek, az ÚT 2-1.101. 4. és 5. pontjában foglaltak helyes értelmezése érdekében.
[10] A felperes szerint a behajlított végidommal való lezárás csak a korlát végén volt kivitelezhető, a kezdet és a vég tekintetében pedig az értelmező rendelkezések félreérthetetlen magyarázatot adtak. Figyelembe kell venni továbbá a vezető biztonsági rendszerrel szemben támasztott követelményeket is. Az Utasítás 3.3. és 3.3.1. pontja, illetőleg az Utasítás egységes értelmezésének mellőzésével jutott a bíróság a jogerős ítéletben arra a következtetésre, hogy a menetirány szerinti kezdet kialakítható úgy, hogy a felső szálat végidommal zárják le. A kialakítás balesetveszélyes volta miatt az alperesek felelőssége megállapítható.
[11] A felperes szerint az Utasítás 34. oldalán lévő, a lehető legnagyobb hosszon egyre lelassulva vezetés követelményének teljesítése érdekében a korlát menetirány szerinti kezdetét a földbe (burkolatba) kell levezetni, és csak a forgalommal szemben engedhető meg a behajlított végidommal való lezárás. Az alperesektől elvárható magatartás az lett volna, hogy amennyiben észlelik időben a korlátrendszer kialakításának balesetveszélyes voltát, megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a rendszer ne okozzon nagyobb sérüléssel járó károsodást, mint amelyet a baleset a védőrendszer nélkül okozna.
[12] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[14] Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a felperes kárigényének elbírálására a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §-ának (1) bekezdése az irányadó, ebből következően a kártérítési felelősség akkor állapítható meg, ha bizonyított az alperesek kárt okozó jogellenes és felróható magatartása. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a kár és az azzal okozati összefüggésben álló jogellenes magatartás bizonyítása a felperest terheli, míg az alperes azzal mentheti ki magát a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogerős ítélet indokolása szerint – tekintettel arra, hogy a kár bizonyított, és minden károkozás jogellenes – a kárfelelősség azért nem állapítható meg, mert sikeres volt az alperesek kimentése, felróhatóság őket nem terheli. Ennek elbírálása érdekében azonban a bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, döntése megalapozatlan, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését sérti.
[15] A kárfelelősség megállapítása során nem önmagában a szabványok betartását kell vizsgálni, hanem azt, hogy felróható-e az alpereseknek olyan magatartás (mulasztás), amely a károsodás bekövetkezésével okozati összefüggésben áll. E körben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szabványoknak, útügyi műszaki előírásoknak, valamint az ezzel kapcsolatos létesítményeknek védelmi, kármegelőző célt kell szolgálniuk oly módon, hogy nem okozhatnak nagyobb kárt, mint amelytől a védelmet biztosítani kívánják. Abból kiindulva, hogy a szabványok és műszaki előírások ezt a célt szolgálják, a bíróság elsődlegesen helyesen vizsgálta azt, hogy a kétsoros, magasított szalagkorlát megfelelően lett-e kialakítva, illetve hogy a 2010-ben hatályos új előírásoknak is megfelelt-e. E körben a bíróság rendelkezésére álló útügyi műszaki feltételek, a védőkorlát elhelyezését előíró szabvány helyes értelmezése vitatott volt, az ezzel kapcsolatos kifogásait a felperes a felülvizsgálati kérelmében is kifejtette, fenntartotta. E kérdésben az előírások szövegezése és a műszaki ábrák egybevetésével történő állásfoglalás olyan szakmai ismereteket igényel, amelyhez a bíróságnak szakértői véleményt kell beszereznie, ennek elmulasztását a felperes alappal kifogásolta. Ennek hiányában megalapozottan nem volt megállapítható, hogy az autópálya építésének idejében, illetőleg a baleset időpontjában a korlátok elhelyezése megfelelő volt-e.
[16] Önmagában az a tény, hogy a balesetet a felperes a közlekedési szabályok megszegésével okozta, az alperesek felelősségének vizsgálatát nem zárja ki, a vitatott elhelyezésű korlát éppen a feltételezett közlekedési balesetből eredő károk elhárítását kell hogy szolgálja. A kártérítési felelősség pedig megállapítható, ha a keresetben hivatkozott károsodások a korlát helytelen és az alpereseknek felróható kialakítása miatt következett be, ezért szükséges annak feltárása is – miként erre a felülvizsgálati kérelem helyesen utal –, hogy a szalagkorlát mindkét szálának terepszint alá vezetése esetén a felperes súlyos, csonkolásos sérülése elkerülhető lett volna-e. Csak mindezeknek az igazságügyi szakértői kompetencia körébe tartozó kérdéseknek a tisztázása után foglalhat állást a bíróság megalapozottan abban a kérdésben, hogy a kártérítési felelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei fennállnak-e.
(Kúria Pfv. III. 20.481/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás