PÜ BH 2017/18
PÜ BH 2017/18
2017.01.01.
I. Az Alaptörvény XVI. cikkének (4) bekezdése nem biztosít alanyi jogot a szülőtartásra. Annak részletes szabályait, feltételeit a Ptk. rokontartásra vonatkozó XX. Fejezete tartalmazza.
II. A szülőtartás nem szolgálhatja azt a célt, hogy ezáltal a felperes a másik nagykorú gyermekét támogassa. [2011. évi CDXXV. tv. (Alaptörvény) XVI. cikk (4) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:194. § (1) bek., 4:196. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 163. § (1), (3) bek., 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes fia az alperes, aki jelenleg külföldön, Ausztriában dolgozik. A felperes nyugdíjas, házastársával él közös háztartásban, leánya, az alperes féltestvére tulajdonában álló ingatlanban. A felperesnek betegsége, fogyatékossága nincs, nyugdíjából és nyugdíjpénztári járadékából havonta összesen nettó 368 490 forint jövedelemmel rendelkezik. A felperes tulajdonában áll a P. Kft., a cég törzstőkéje 500 000 forint és 2000 forintos óradíjért esetenként oktatási tevékenységet is végez, amely éves szinten 50 000 forint jövedelmet jelent számára. A felperesnek vagyona nincs, adóstársként svájci frank alapú devizahitel terheli, amelynek havi törlesztőrészlete 190 926 forint és havi 3000 forintos részletekben személyi hitelét is törleszti. Leányát – a külföldön folytatott tanulmányaira tekintettel – havi 77 550 forinttal támogatja.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] Az felperes keresetében kérte az alperes kötelezését a jövőre nézve minden hónap 5. napjáig havi 500 euró rokontartás megfizetésére azzal, hogy a bíróság a tartás összegét évi 5%-os mértékben valorizálja. Keresete ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy kiadásai jelentősen meghaladják bevételeit, korábban viselte az alperes külföldi tanulmányainak költségét, ezért fiának morális kötelezettsége a szorult helyzetben lévő felperes támogatása.
[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Indokai szerint a felperes tartásra való jogosultságának törvényi feltételei nem állnak fenn. Nem állapítható meg, hogy önhibáján kívül nem képes önmaga eltartására.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokai szerint a felperes esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:194. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek nem állnak fenn.
[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes 300 000 forintot meghaladó saját jogú nyugdíjjal rendelkezik, emellett magánnyugdíj-járuléka havi 52 434 forint. A járadékszolgáltatás tekintetében nem releváns, hogy a járadék adóköteles bevételnek minősül-e vagy sem. A perben annak van jelentősége, hogy a magánnyugdíj-járadék és az állami nyugdíj együttes összege jelenti a felperes rendelkezésre álló havi bevételt.
[7] A fellebbezéshez csatolt és a nyugdíjpénztár által 2015. február 19-én kiállított egyenlegértesítő adatai szerint a felperes aktuális portfóliója: járadékos. A csatolt igazolás tehát nem támasztja alá a felperes állítását, miszerint járadéka megszűnt. A felperes előadta, hogy az 1991-ben született lánya az Egyesült Államokban él, ahol teniszezett és edzőként, valamint a vendéglátásban dolgozik. A Ptk. 4:220. § (3) bekezdés c) pontja szerint a szülő nem köteles a nagykorú továbbtanuló gyermekét eltartani, ha ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. A felperes tehát eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy egyik gyermekének nyújtott, a minimálbérnek megfelelő támogatása miatt saját tartása veszélyeztetett, ezért másik gyermeke, az alperes köteles őt eltartani, illetve tartásához hozzájárulni. A Ptk. 4:194. § (1) bekezdése és a 4:196. § (2) bekezdése szerint a gyermekkel szembeni elvárás az önhibáján kívül rászoruló szülőjének eltartása. Ennek hiánya pedig az elsőfokú ítélet szerinti helyes döntés meghozatalát, a kereset elutasítását eredményezi.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdését, a Ptk. 4:190. § (1) bekezdését, 4:196. § (2) bekezdését, továbbá sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 123. §-át, a 163. §-át, a 164. §-át, a 166. §-át, 206. §-át, valamint a 213. §-át.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[10] A Pp. 270. § (1) bekezdése és a 275. § (4) bekezdése értelmében a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértés esetén lehet eredményes.
[11] A felperes a felülvizsgálati kérelmében alapvetően tévesen hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdésében foglaltakat nem vették figyelembe. A hivatkozott alaptörvényi rendelkezés kimondja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, amely önmagában nem ad alapot a felperes keresetének teljesítésére. Az Alaptörvényben meghatározott kötelezettség a társadalomnak azt a régi időkre visszanyúló morális igényét juttatja alkotmányos szinten kifejezésre, hogy az idősekről való gondoskodás elsődlegesen felnőtt gyermekeik kötelezettsége. Ez azonban konkrét jogi normaként a Ptk.-nak a rokontartásra vonatkozó családjogi szabályozásában jelenik meg, ezért az Alaptörvény idézett rendelkezésével összhangban álló rokontartásra, ezen belül a szülőtartásra jogosultság és kötelezettség a Ptk. XX. fejezetében foglalt feltételrendszer alapján bírálható el.
[12] A Ptk. 4:194. § (1) bekezdése értelmében a rokontartásra jogosultság feltétele, hogy a jogosult a tartásra rászorul, a rászorultság tekintetében önhiba nem terheli és adott esetben házastársa a tartására nem kötelezhető. A törvényi feltételek közül a rászorultság fennállása a tartásra jogosultság objektív feltétele, amely a következetes bírói gyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a tartást igénylő jogosult nem rendelkezik olyan jövedelemmel vagy vagyontárggyal, amelyből saját megélhetését – a mindennapi indokolt szükségleteit, lakhatása, élelmezése, a ruházkodása költségeit, betegsége esetén a gyógykezelésére fordított kiadásait – teljesen vagy részben biztosítani képes. Az önhiba mint szubjektív elem a jogosult magatartásának értékelését jelenti.
[13] A felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat szabályainak egységes értelmezése szerint a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, kivéve, ha a támadott határozat iratellenes vagy logikai ellentmondást tartalmaz, avagy a bíróság okszerűtlen következtetésén alapszik. A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet amiatt nem minősül nyilvánvalóan okszerűtlennek, hogy az egyes bizonyítékokból eltérő jogkövetkeztetés is levonható lett volna. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, mégpedig a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.) Ez utóbbi feltétel pedig a jelen perben nem állt fenn.
[14] A rászorultság az anyagi jogon alapuló, a per eldöntése szempontjából jelentős, azaz releváns joghatást kiváltó tény. A bizonyítás célja a releváns tények tekintetében a bíróság meggyőződésének kialakítása, ezért a bíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése szerint csak a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendeli el a bizonyítást. A bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a nem releváns tényekre a bizonyítás ne terjedjen ki. Vannak azonban olyan általánosan ismert, köztudomású tapasztalati tények, amelyek tekintetében bizonyításra nincs szükség. A bíróság ezeket a tényeket a Pp. 163. § (3) bekezdés alapján hivatalból figyelembe veszi, köteles azonban erről a feleket tájékoztatni.
[15] Az eljárt bíróságok a felperes részére folyósított havi 300 000 forint öregségi nyugdíj és az 52 434 forint járadék együttes összege alapján, a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint okszerűen jutottak arra a meggyőződére, hogy a felperes havi 352 434 forint bevétele kellő fedezetet nyújt indokolt szükségleteinek kielégítésére, ezért a tartásra jogosultság egyik törvényi feltételével kapcsolatban további bizonyítására nincs szükség. Az első- és a másodfokú bíróság helyes megállapításának megdöntésére a felperesnek a fellebbezési eljárásban hivatkozott, de nem bizonyított előadásának – nyugdíjpénztári járadékban az elsőfokú ítélet meghozatala után már nem részesült – esetleges valós volta sem alkalmas. A felperes indokolt szükségletei az átlagos nyugdíj mértéket jelentősen meghaladó nyugellátásából is megfelelő színvonalon biztosíthatók.
[16] A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul kifogásolta azt is, hogy az első- és a másodfokú bíróság bevételeit és a kiadásait nem vetette össze, a szükséges számadást nem végezte el. A felperes havi bevételéből fedezett kiadásainak két jelentős tétele a leánya tulajdonában álló ingatlanra felvett hitel havi 190 926 forint törlesztőrészlete és leánya külföldön folytatott tanulmányaira tekintettel folyósított havi 77 550 forint támogatás, melyek együttes összege a felperes nyugdíjának közel 2/3 részét felemészti. A perben eljárt bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésének mindenben megfelelő, a perben feltárt adatok és okirati bizonyítékok okszerű és logikus mérlegelése alapján vonták le azt a következtetést, hogy a felperes keresetével – a rászorultságára hivatkozással – a leánya javára önként vállalt fizetési kötelezettségeit kívánta áthárítani másik gyermekére, az alperesre.
[17] Kétségtelen, hogy a felperes megélhetése a havi rendszeres kiadásainak teljesítése után nem biztosított, a felperes helyzete azonban annak következménye, hogy a havi rendszeres bevételének túlnyomó részét nem a szükséges és indokolt megélhetési költségeire fordítja. A rokontartásra jogosultság törvényi feltételei – a jogosult tartásra rászorultsága és rászorultság tekintetében az önhiba hiánya – tehát nem teljesültek, ezért nincs szükség a rokontartás további törvényi feltételeinek, a házastárs tartási kötelezettségének és az alperes teljesítőképességének vizsgálatára.
[18] A Kúria a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási és anyagi jogi szabályokat nem sérti, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.405/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás