PÜ BH 2017/184
PÜ BH 2017/184
2017.06.01.
Hibás teljesítésre alapított kártérítési igény elévülése megítélésének szempontjai [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 326. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) a perbeli oktatási épület bővítése, belső átalakítása és felújítása érdekében fővállalkozási szerződést kötött az I. rendű alperessel. Az építési munkák engedélyezési terveit a II. rendű alperes készítette el, akivel tervezési szerződést az I. rendű alperes kötött. A tervek szerinti munkák kivitelezése 1994. július 29-én fejeződött be.
[2] A felperes 2002-ben észlelte, hogy a „D” jelű oktatási épület szerkezetileg károsodott. A károsodás okának tisztázására előzetes bizonyítás lefolytatására került sor, a kirendelt szakértők alapozási hibákra vezették vissza a kialakult károsodást.
[3] Az I. rendű alperes felkérésére az S. Kft. statikai szakvéleményt készített, amiben megállapította, hogy a homlokzati F18-F21 jelű vb-fal statikailag elégtelen, emiatt életveszélyes állapot alakult ki. Javaslatot tett a falak aládúcolással való megerősítésére. Megállapította, hogy a károsodás kialakulásához a II. rendű alperes tervezési hibája vezetett. Az alultervezettségen kívül azonban megállapítható volt az is, hogy a faltartó teherbírása a tervezett szintet sem érte el, az I. rendű alperes által kivitelezett F18-F21 jelű faltartók vasalása még a terveknek sem felelt meg.
[4] A felperes az oktatási feladatai ellátása céljára 2006-tól 2007 nyaráig tantermeket bérelt, ennek költsége 3 196 600 forint volt. 2007. április 27-én az S. Kft. részéről eljáró dr. D. E. nyilatkozott arról, hogy a 2006. decemberi aládúcolás eredményeként a tantermekben nem áll fenn veszélyhelyzet. A felperes 2007. október 10-én újabb bérleti szerződést kötött oktatási termek használatára, mellyel összefüggésben költségei merültek fel.
[5] 2012. augusztus 15-ére a felperes a „D” jelű oktatási épületen a szükséges javítási munkákat elvégeztette, ezek költsége 70 661 939 forint volt.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[6] A megismételt eljárásban a felperes keresetében 73 892 139 forint és kamatai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Az I. rendű alperes vonatkozásában keresetét az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 310. §-ára, 401. §-ára és 355. § (1) bekezdésére alapította, míg a II. rendű alperessel szembeni igényérvényesítésének jogcímeként a régi Ptk. 391. § (2) bekezdését, 401. §-át, 344. §-át és 339. § (1) bekezdését jelölte meg.
[7] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, majd a módosított kereseti kérelemre érdemi nyilatkozatot már nem tett.
[8] A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes vele szembeni követelése elévült. Vitatta a követelés összegét is.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével az akkor még egyedüli alperes fővállalkozóval (I. rendű alperessel) szemben előterjesztett kereseti kérelmet elutasította, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a felperesi követelés elévült. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a II. rendű alperesre is kiterjesztett kereseti kérelem alapján egyetemlegesen kötelezte az I. rendű és a II. rendű alpereseket 73 858 539 forint és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet II. rendű alperesre vonatkozó, fellebbezéssel érintett rendelkezéseit megváltoztatta és a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében elutasította. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében rámutatott arra, hogy a felperes II. rendű alperessel szembeni követelése elévült. A felperes igénye csak a dr. D. E.-féle szakvéleményről való tudomásszerzés időpontjáig, illetve az ez alapján folytatott egyeztetések végéig nyugodhatott, ugyanakkor a felperes a II. rendű alperessel szemben késedelmesen, csupán 2009. április 29-én terjesztett elő igényt, ekkor pedig az igényérvényesítése már elkésett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben tartalmilag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet II. rendű alperesre vonatkozó rendelkezésének a helybenhagyását kérte.
[12] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[14] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[15] A régi Ptk. 325. § (1) bekezdése szerint elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált [régi Ptk. 326. § (1) bekezdés], az esedékesség pedig arra az időpontra tehető, amikor a kötelezett teljesítésre köteles, a jogosult pedig köteles a teljesítést elfogadni. Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a perbeli esetben a követelés esedékessé válása az I. rendű alperes 1994-es teljesítésének időpontjában bekövetkezett, a teljesítés hibája [régi Ptk. 305. § (1) bekezdés] már ekkor fennállt, hiszen a visszterhes szerződés alapján szolgáltatott dolog nem felelt meg törvényes tulajdonságoknak. A felperes hibás teljesítésből eredő igényeinek érvényesítése azonban egészen addig akadályba ütközött, amíg az addig rejtett hibák észlelhetővé nem váltak, a felperes e hibákat fel nem ismerte. A régi Ptk. 326. § (2) bekezdésének és 308/A. § (1) bekezdésének helyes együttes értelmezése szerint ezen időpontig az igény érvényesíthetősége nyugodott. A bírói gyakorlat szerint a hiba felismerése abban az időpontban állapítható meg, amikor a jogosult tudomást szerez mindazokról a hibával kapcsolatos tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez, vagyis a hibajelenség észlelése mellett felismeri a hiba okát (azt, hogy a hiba a szerződéskötést megelőző vagy azt követő időszakban felmerült ok miatt jelentkezett), terjedelmét, jelentőségét és következményeit is. Az elévülés nyugvásának megszűnése akkor következhet be, amikor a jogosult a követelése érvényesíthetőségének helyzetébe került [1/2012. (VI. 21.) PK vélemény 11. pont].
[16] Helyesen vizsgálta és állapította meg a bíróság az elévülés nyugvásának körében azt, hogy a felperes mikor került a közvetlen igényérvényesítés helyzetébe a II. rendű alperessel szembeni szavatossági igényei előterjesztése körében. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a károsodás okainak tisztázása érdekében az I. rendű alperes által felkért S. Kft. részéről dr. D. E. által készített szakvélemény a meghibásodások okaiként megjelölte mind a II. rendű alperes által készített tervek hibáját, mind pedig az I. rendű alperes kivitelezését. A felperes erről a szakvéleményről a folyamatban lévő peres eljárás tartama alatt, 2007. január 23-án tudomást szerzett.
[17] A bírói gyakorlat a hiba felismerhetőségén kívül elévülés nyugvását előidéző körülménynek fogadja el azt a helyzetet is, ha a felek a hiba felismerését követően a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében komoly egyeztetéseket, egyezségi tárgyalásokat folytatnak egymással, illetve a kötelezett olyan magatartást tanúsít, amely alapján a jogosult alapos okkal bízhat abban, hogy a kötelezett a követelést önként teljesíteni fogja [1/2012. (VI. 21.) PK vélemény 12. pontja]. A másodfokú bíróság e körben helyesen értékelte, hogy a hiba II. rendű alperes magatartására való visszavezethetőségének felismerését követően a peres felek között – éppen dr. D. E. szakértő javaslatai alapján – olyan egyeztető tárgyalások indultak, amelyek alapján addig, amíg a felperes bízhatott a II. rendű alperes önkéntes teljesítésében, az igényérvényesítési jogosultsága változatlanul nyugodott. Ez az igényérvényesítési akadály azonban legfeljebb addig az észszerű időpontig állt fenn, amíg a felek között érdemi és a jogvita valós rendezését célzó, igazolható egyeztető tárgyalások folytak, azok befejeződése után a felperesnek a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő állt csak rendelkezésére igényei bíróság előtti érvényesítésében. A II. rendű alperes – felperesi nyilatkozattal is alátámasztott – előadása alapján az egyeztető tárgyalások folytatását legfeljebb 2007. július 4-ig lehetett megállapítani. Az ekkor tett felperesi kijelentésből helyesen vont le a másodfokú bíróság következtetést a peren kívüli orvoslás érdekében zajló egyeztetések befejeződésére, figyelemmel arra, hogy ekkor a felperes a II. rendű alperes kijavítással kapcsolatos ajánlatát nem fogadta el, viszont további egyeztető tárgyalásokra adat nem merült fel, így a felperes már alappal nem bízhatott abban, hogy a II. rendű alperes a felperesi követelést önként teljesíti.
[18] A felperesi igényérvényesítés elévülési határideje nyugvásának megszűnését követően a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy az I. rendű alperessel szemben már folyamatban lévő perben kereseti kérelmét a korábban beavatkozóként eljáró II. rendű alperesre kiterjessze, erre azonban csupán az egyéves törvényi határidő leteltét követően, 2009. április 29-én került sor. A bíróság a felperesi igényérvényesítés nyugvását és a nyugvás befejeződését helyesen állapította meg, a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti határidő pedig jogvesztő jellegű (Legfelsőbb Bíróság 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 4. pont; EBH 2003.853.), így a nyugvás befejeződését követően nyitva álló egyéves határidőt sem megszakítani nem lehet, sem pedig az elévülés további nyugvása nem állapítható meg, így a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott régi Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül állapította meg a bíróság a felperes II. rendű alperessel szembeni kártérítési követelése elévülését.
[19] Tévesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú végzés az elévülés kérdésében való döntéshozatal tekintetében köti a bíróságot. A Pp. 227. § (1) bekezdése szerinti egyszerű kötőerő azt jelenti, hogy ha a bíróság az adott jogvitában határozatot hozott, ahhoz – törvényi kivételekkel – kötve van, azt tehát nem módosíthatja, és saját maga nem helyezheti hatályon kívül. Ezt a kötöttséget azonban a perorvoslati kérelem alapján lefolytatott eljárásban hozott hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat meghozatalára utasító végzés feloldja, azaz a megismételt eljárás során hozható a korábbi döntéstől eltérő tartalmú határozat. A korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére azért került sor, mert az akkori egyedüli alperessel (jelenlegi I. rendű alperessel) szembeni követelés elévülése kérdését nem helytállóan ítélte meg a bíróság. Ezért utasította a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot érdemi elsőfokú eljárás lefolytatására és a felperesi kereseti kérelem érdemi elbírálására. A II. rendű alperes azonban ekkor még alperesi pozícióban nem állt, vele szemben a felperes kártérítési igényt nem érvényesített, így a hatályon kívül helyező végzés jogi következményei semmilyen tekintetben nem lehettek irányadók a II. rendű alperesre.
[20] Alaptalan a felperes azon felülvizsgálati hivatkozása is, hogy a Pp. 121. § (1) bekezdésének keresetlevél tartalmi kellékeit megjelölő rendelkezései folytán csak akkor került kártérítési igénye tekintetében az igényérvényesítés helyzetébe, amikor a javítási munkák elvégzésére közbeszerzési eljárás eredményeként megkötötte a tervezési, építési, vállalkozási szerződéseket. A felperes kártérítési igénye meghatározásához az ezen szerződésekből nyert adatok bizonyítékként szolgálhattak, de a szerződések megkötése nem volt előfeltétele a kereset előterjesztésének. A felperes kára már az alperesi teljesítéskor bekövetkezett, a hibás teljesítéssel összefüggő kártérítési igény alapjául javítási költség is figyelembe vehető volt, nem kellett az igényérvényesítéshez bevárni a javítások tényleges elvégzését. A kártérítési perben a II. rendű alperessel szembeni kereseti igény összegét a már lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye alapján lehetséges volt meghatározni, így a konkrét javítási munkák elvégzéséhez szükséges szerződések megkötését nem lehet az igényérvényesítési lehetőség megnyílásának időpontjaként figyelembe venni.
[21] Az igényérvényesítéssel összefüggésben alaptalanul hivatkozott a felperes a 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet szabályainak megsértésére is. Az a körülmény ugyanis, hogy jogszabály tízéves kötelező alkalmassági időt állapít meg jogvesztő határidőként, nem jelenti azt, hogy ezen időtartamon belül a szavatossági alapú igények bármikor érvényesíthetők lennének. A jogvesztő határidőt a régi Ptk. vagy más jogszabály az igényérvényesítés végső időpontjaként határozza meg, azonban a jogvesztő határidőn belül felismert hiba esetén az igényérvényesítésre vonatkozó (elévülési) szabályok irányadók.
[22] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.854/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás