PÜ BH 2017/185
PÜ BH 2017/185
2017.06.01.
A tartást pótló járadék összegének meghatározása során a károsult tényleges jövedelmét csak a vele szemben támasztható elvárásokhoz képest kell figyelembe venni. A károsult ezt meghaladó erőfeszítései nem szolgálnak a károkozó javára, azok eredménye nem csökkenti kártérítő felelősségének mértékét [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 340. § (1) bek., 355. § (4) bek., 358. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1973-ban kötött házasságot. Házastársával családi házas ingatlanban éltek, a ház körüli mezőgazdasági munkákat a felperes férje, a háztartási munkákat a felperes végezte. Rendszeresen jártak színházba, koncertekre, külföldi és belföldi nyaralásra, üdülésre, kirándulni. Jó anyagi körülmények között éltek, évente többször tartottak magánrendezvényt nagyszámú (15-20 fő) meghívott családtag és barát részvételével. A felperes férje 2009 szeptemberétől nyugdíjban részesült. A felperes édesanyja egészségi állapota alapján gondozásra nem szorult, a felperes és házastársa rendszeresen, heti két-három alkalommal látogatta őt.
[2] A felperes 2010. január 8-án a házastársával, az édesanyjával és egy ismerőssel utazott a felperes által vezetett személygépkocsival, amikor az I. rendű alperes a II. rendű alperes által biztosított személygépkocsival – a megengedett haladási sebességet meghaladva és a megfelelő követési távolságot be nem tartva – a felperes járművének ütközött. A felperes házastársa és édesanyja a baleset során elszenvedett sérülések következtében elhunytak. A felperes házastársa a baleset elszenvedésének pillanatában nem használta a biztonsági övet.
[3] A felperes hozzátartozói elvesztése miatt elszenvedett össz-szervezeti (pszichés és fizikai) egészségkárosodásának mértéke 10%-ban véleményezhető. A felperest a hozzátartozói elvesztése nagyon megviselte. A felperes a pszichés állapota és a megváltozott anyagi körülményei miatt a tágabb körű családjával, ismerőseivel ritkábban találkozik, rendezvényeket nem tart, társadalmi kapcsolatai fokozatosan megszűntek. Egyedül él és a családi házas ingatlanon a nehezebb fizikai munkák elvégzésében segítségre szorul.
[4] A felperes a költségcsökkentés érdekében 2011 őszén fűtési módot váltott. Rezsiköltségének havi összege a baleset előttihez képest csökkent. 2010. február 24. napjától 2011. január hónap végéig 1 466 910 forint ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesült. A munkaviszonyból származó jövedelme 2012. április 30. napjáig havi 133 211 forint volt, majd ezt követően 131 430 forint öregségi nyugdíjellátásban részesült. A felperes a nyugdíja mellett 2012. május 7. napjától korábbi munkahelyén napi hat órában dolgozik, nettó 70 000 forint munkabérben részesül.
A felek kérelmei
[5] A felperes keresetében a balesettel összefüggésben felmerült vagyoni és nem vagyoni kárainak, valamint 2010. február 1. napjától tartáspótló járadéknak és késedelmi kamatainak megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Nem vagyoni kártérítés címén 20 000 000 forint és késedelmi kamatának megfizetését kérte. Tartást pótló járadék címén havi 145 645 forint járadékot kért, mert állítása szerint házastársának halála következtében anyagi helyzete megrendült és rendszeres havi jövedelme 147 000 forinttal csökkent.
[6] Az alperesek a kereset jogalapját elismerték, de a felperes házastársa részéről 40%-os közrehatás megállapítását kérték, mert az elhunyt a biztonsági övet nem használta. Az alperesek a nem vagyoni kárigényt és a járadékigényt összegszerűségben is vitatták, a már teljesített kárösszegek „beszámítását” kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alperest, hogy egyetemleges kötelezettséggel fizessenek meg a felperesnek nem vagyoni kártérítés címen 8 471 290 forintot és ebből 5 971 290 forintnak és 2 500 000 forintnak különböző időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamatát; továbbá 4 112 500 forintot és ennek 2013. december 15. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, és 2016. január 1. napjától minden hónapban előre esedékesen a hónap 15. napjáig havonta 87 500 forint tartást pótló járadékot. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes házastársa a károsodása keletkezésében maga is közrehatott azzal, hogy nem használta a biztonsági övet; a közrehatás mértékét 30%-ban állapította meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, mérlegelési jogkörében eljárva határozta meg a felperest ért nem vagyoni hátrány pénzben kifejezett mértékét. Az édesanya elvesztését 3 000 000 forinttal, a házastárs elvesztését 6 300 000 forinttal kompenzálta, utóbbi összeg megállapításánál az elhunyt közrehatását és annak mértékét a mérlegelése körébe vonta. A tartást pótló járadék megítélése során figyelembe vette azt az időszakot, amely alatt a felperes özvegyi nyugellátásban részesült. A káresemény előtti, egy főre jutó havi átlagos jövedelmet 165 249 forintban állapította meg. A káreseményt követően a jövedelem különbségét és a tartáspótló járadék összegét – tekintettel a háztartási költségcsökkenésre, az elhunyt és a felperes nyugdíjának összegére, valamint az elhunyt közrehatására – 87 500 forintban számította. Hangsúlyozta, hogy a felperes terhére nem lehet figyelembe venni a nyugdíjkorhatár elérését követően a nyugdíj mellett végzett munkából szerzett, havi nettó 70 000 forint összegű jövedelmet, mert a kárenyhítési kötelezettség körében sem kötelezhető a felperes rendszeres munkavégzésre.
[8] A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezett részében – részben megváltoztatta, a lejárt járadék összegét 4 112 500 forintról 2 014 208 forintra, a fizetendő járadék összegét 2016. január 1. napjától 34 500 forintra szállította le. Hangsúlyozta, hogy a káreseménnyel összefüggésben a felperes egészsége is károsodott, az pedig köztudomású, hogy a lelki károsodás talaján a magas vérnyomás és szívritmuszavar betegség súlyosbodik. Álláspontja szerint az össz-szervezeti egészségkárosodást tekintve az 5%, illetve a 10% közötti eltérés olyan csekély, aminek a nem vagyoni kártérítés mértékére döntő hatása nem lehet; az elhunyt közrehatásának arányán a felperesi mulasztás nem változtat, azt a mérlegelés körében kell megállapítani. Az elsőfokú bíróság indokaival egyet értve a tartást pótló járadék számítása során a felperes nyugdíj mellett szerzett, munkaviszonyból származó jövedelmét figyelmen kívül hagyta. Utalt arra, hogy a felperes a rászorultsága miatt vállalta a többletterhet, ami a károkozó javára nem szolgálhat.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alpereseket terhelő marasztalási összegnek 3 546 820 forintra és kamataira való leszállítását, továbbá a járadékfizetésre vonatkozó kereset elutasítását mind a hátralékos, mind a folyamatosan fizetendő részében. A másodfokú bíróság által megsértett jogszabályként a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését és 358. § (1) bekezdését jelölték meg.
[10] A nem vagyoni kár összegének meghatározását egyrészt azért tartották jogszabálysértőnek, mert álláspontjuk szerint a bíróságok az orvos szakértői véleményből iratellenes és okszerűtlen következtetéseket vontak le. Hivatkozásuk szerint ugyanis az 5%-on felüli további 5%-os mértékű ÖEK (Össz-szervezeti Egészségkárosodás) orvosilag konkrétan nem megállapított okozati összefüggésen alapul, az csupán a lehetőségek egyike. Vitatták azt az ítéleti megállapítást is hogy „köztudomású, hogy a lelki károsodás talaján a magas vérnyomás és a szívritmuszavar betegség súlyosbodik.” Véleményük szerint ezt az orvosszakértői vélemény sem tudta alátámasztani, ezért – a felperes bizonyítási terhét figyelembe véve – a további 5% ÖEK-et figyelmen kívül kell hagyni a nem vagyoni kár megállapítása során. A nem vagyoni kár összegének meghatározását azért is jogszabálysértőnek tartották, mert álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság az irreálisan eltúlzott összegű marasztalás helybenhagyásával figyelmen kívül hagyta az ítélkezési gyakorlat által kialakított mértéket. Vitatták a megállapított közrehatás mértékét is. Továbbra is 30+10%-os felperesi közrehatás megállapítását kérték, utalva arra, hogy a felperes maga is közrehatott a házastársa kárának bekövetkezésében azáltal, hogy a gépjármű vezetőjeként nem szólította őt fel a biztonsági öv használatára.
[11] A tartást pótló járadékban való marasztalást azért találták jogszabálysértőnek, mert az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azokat a ténybeli adatokat, amelyek szerint a felperes életszínvonala a baleset következtében anyagi értelemben nem csökkent, sőt a jövedelme jóval meg is haladja a baleset előtti mértéket. Okszerűtlennek találták azt a megállapítást, hogy a felperes öregségi nyugdíjra jogosult, ezért kárenyhítési kötelezettsége körében sem kötelezhető rendszeres munkavégzésre. Álláspontjuk szerint a járadék esetében az a tény számít, hogy a felperes saját elhatározásából tovább dolgozik és van további jövedelme, a régi Ptk. 358. § (1) bekezdésében szereplő „tényleges jövedelem” ugyanis nem nyugdíjkorhatár-függő, hanem a károsult szabad elhatározásából adódó ténybeli helyzet, amelynek figyelmen kívül hagyásával a felperes tartást pótló járadék jogcímén olyan pluszjövedelemhez jutna, amelyre az anyagi helyzete folytán nincs rászorulva. Véleményük szerint a felperes nem a rászorultsága miatt dolgozik, ugyanis ha csak a kieső jövedelemrészt kívánta volna pótolni, a lakóhelye közelében keresett volna rövidebb munkaidejű munkát. A felperes szerintük azért dolgozik régebbi munkahelyén, mert szereti azt a közeget, a munka és a társaság segít neki a történtek feldolgozásában.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[14] Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a kár bekövetkezésében való közrehatást a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során nem matematikai művelettel, százalékos arányban kell figyelembe venni, hanem a mérlegelés körében kell ennek a körülménynek jelentőséget tulajdonítani (BH 2012.151.), és a kártérítés összegének mértékét kell a károsult közrehatására figyelemmel megállapítani. A jogerős ítéletből kitűnően a másodfokú bíróság ennek során figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a felperes a gépjármű vezetőjeként elmulasztott meggyőződni a biztonsági övnek a házastársa általi használatáról.
[15] A másodfokú bíróság a felperes egészségkárosodásának megállapított mértékén sem változtatott, mert a vitatott 5 és 10% közötti eltérést olyan csekélynek találta, amelynek a jogkövetkezmény összegére döntő hatása nem lehet. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ennek nemcsak a különbség csekélysége miatt nem lehet döntő hatása, hanem azért sem, mert az egészségkárosodás mérésének absztrakt rendszere a nem vagyoni hátrány mibenlétének megállapításához csak kisegítő jelleggel alkalmazható. A károsultat sújtó személyhez fűződő joghátrány súlyát és jelentőségét mindig egyéniesítve, maradandó következménnyel járó egészségkárosodás esetén a károsult életvitelére, énképére gyakorolt tényleges hatással arányban kell értékelni (Kúria Pfv.III.20 613/2015/8.). Ezeket a körülményeket az első- és a másodfokú bíróságok körültekintően vették számba, értékelték, és kielégítő részletességgel adták indokát a döntésüknek. Az egészségkárosodás mértékét – az első- és másodfokú ítéletekbe foglalt szempontok figyelembevételével – a Kúria sem találta eltúlzottnak. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bekezdését a bíróságok megfelelően alkalmazták, a megállapított kompenzáció mértéke arányban áll a felperest ért hátránnyal.
[16] A tartást pótló járadék számításával kapcsolatban a Kúria is rögzíti, hogy a régi Ptk. 358. § (1) bekezdésének alkalmazása során a károsult tényleges jövedelmét is csak a vele szemben támasztható elvárásokhoz képest kell figyelembe venni. A régi Ptk. 340. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ennek megfelelően, ha a károsult özvegy a férje halála előtti életszínvonalat a saját keresetével, egyéb jövedelemével eléri, nem igényelhet tartást pótló járadékot (BH 2004.412.). Az ettől eltérő helyzetet jelentő olyan esetben, amikor a károsult a saját jogú öregségi nyugdíja mellett szerez jövedelmet, az már nem tartozik az „elvárhatóan elérhető kereset körébe”. A károsult erőfeszítései többletjövedelem szerzésére nem szolgálnak a károkozó javára, azok eredménye nem csökkenti kártérítő felelősségének mértékét. Ezért helyesen mellőzték a bíróságok a felperes nyugdíj mellett szerzett jövedelmének figyelembevételét a tartást pótló járadékának számítása során.
(Kúria Pfv. III. 22.126/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás