PÜ BH 2017/189
PÜ BH 2017/189
2017.06.01.
I. Érvénytelenségen alapuló ingatlan-nyilvántartási törlési pert a jogelőd jogán megindító félnek a jogelőd megsértett jogára vonatkozó szerzőképességet is igazolnia kell.
II. Az ingatlan-nyilvántartási kiigazítási per kijavításra vagy pótlásra irányulhat, de a bejegyzés alapjául szolgáló anyagi jogi érvényesség nem lehet a tárgya [1997. évi CXLI. (Inyvtv.) 62. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli ingatlanok a nemzeti parkhoz tartozó országos jelentőségű természetvédelmi területek, amelyek közül kettő „Natura 2000” minősítésű. Az ingatlan-nyilvántartás az 1960-1961. évektől a h.-i Mgtsz. (a továbbiakban: Mgtsz.) földhasználati jogát tüntette fel, azonban a földhivatal – az alperes magyar állam 2010. június 18-i kérelmére, 2010. június 30-i hatállyal, az Ámt. 25/A. § (1) bekezdésére utalással – az alperes tulajdonjogát jegyezte be, egyidejűleg törölve az Mgtsz. földhasználati jogát. A felperes zrt.-nek az Mgtsz. jogutódaként a földhivatal határozatával szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmét a bíróság elkésettség miatt elutasította.
A kereset és az alperes védekezése
[2] A felperes – a hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárásban – pontosított keresetében elsődlegesen az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdés d) pontjában szabályozott kiigazítási, másodlagosan az (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján törlési, harmadlagosan pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:184. § (1)–(2) bekezdésein és 6:88. §-án alapuló kereseti kérelmet terjesztett elő. Mindhárom jogcímen az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállítása körében a földhasználati jog saját javára történő visszajegyzését és az alperes ennek tűrésére kötelezését kérte.
[3] Előadta, hogy a védett természeti területek állami tulajdonba kerülése a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 25/A. § (1) bekezdése alapján kizárt, mert az Mgtsz. nem jogutód nélkül szűnt meg, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.) 12. § (6) bekezdése pedig csak a „kivett” területek állami tulajdonba kerülését teszik lehetővé, ezzel szemben a perbeli ingatlanok művelési ág alól történő kivonására túlnyomórészt nem került sor. Hangsúlyozta, hogy az alperes a perbeli ingatlanok tekintetében vélhetően forráshiány miatt nem követte a korábbi jogszerű gyakorlatát: az ingatlanok kártalanítás ellenében történő tulajdonba vételét. Példaként hivatkozott arra, hogy a perbelivel egyező megítélésű ügyben a közigazgatási bíróság azzal az indokkal helyezte hatályon kívül a földhivatal bejegyző határozatát, hogy az alperes az Ámt. 25/A. §-a alapján tulajdonjogot nem szerezhetett. A harmadlagos jogcím tekintetében utalt az alperes bejegyzési kérelmének mint jognyilatkozatnak az érvénytelenségére, azzal, hogy a jognyilatkozat semmissége esetén a törlési kereset határidő nélkül megindítható.
[4] Az alperes a kereset elutasítását a felperes aktív perbeli legitimációjának hiánya miatt kérte és hangsúlyozta: tulajdonjogának bejegyzése jogszabályon alapult, ezért a bejegyzés érvénytelenségének vizsgálata fogalmilag kizárt, a bejegyzési kérelem pedig nem jognyilatkozat, érvényessége nem vizsgálható. Álláspontja szerint a jogvita eldöntése közigazgatási bíróságra tartozik.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a keresetnek az elsődleges – kiigazítási – jogcímen helyt adó ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes tulajdonjoga bejegyzésének időpontjában nem álltak fenn a bejegyzés alapjául megjelölt Ámt. 25/A. § (1) bekezdésének feltételei, mert a földhasználó Mgtsz. nem jogutód nélkül szűnt meg, ugyanakkor a területek nem tartoznak az Fkbt. 12. § (6) bekezdésének hatálya alá sem.
[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában rámutatott, hogy az Ámt. 25/A. §-ának a kérem benyújtását követően 2010. szeptember 10-ével hatályba lépő módosítása a perbeli esetre még nem alkalmazható, és az elsőfokú bíróság nem sértette meg az eljárási szabályokat az alperes elkésetten érkezett 2015. július 2-i keltű beadványának figyelmen kívül hagyásával.
A felülvizsgálati kérelem
[7] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő alperes elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, szükség esetén új eljárás és új határozat hozatalának elrendelését kérte.
Hangsúlyozta, hogy a bíróságot köti a fél előadása, a kérelmeken való túlterjeszkedés törvénysértő. Az adott esetben a felperes 2014. július 27-i beadványában kifejezetten az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozott, a Pp. 3. § (2) bekezdését sérti az, hogy az elsőfokú bíróság iránymutatást adott a felperes számára kereseti kérelmének kijavítására, kiegészítésére, módosítására.
[8] Tévesnek tartotta azt az álláspontot, hogy a perbeli ingatlanokra az Fkbt. 12. § (6) bekezdése, illetve az Ámt. 25/A. §-a ne vonatkozna. Kifejtette: a szövetkezet földhasználatába tartozó területeket nem lehet a szövetkezet vagy a jogutód gazdálkodó szervezet vagyonának tekinteni. A perbeli ingatlanok ún. maradványterületek, amelyek az Ámt. 25/A. §-a alapján az államot illetik, és ugyanígy rendelkezik az Fkbt. 12. § (6) bekezdése is az AK-hiány kielégítéséhez már nem szükséges földekről. A jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint minden ún. maradványterület az Ámt.-ben foglalt határidő eredménytelen eltelte után a nemzeti földalapba kerül, a védett és védelemre tervezett területek kivételét a Kincstári Vagyoni Igazgatóság azóta megszűnt, elkülönült jogköre indokolta. A kialakult helyzet megoldását az Ámt. 25. § (6) bekezdésének megfelelő eljárás, annak alapján az alperes tulajdonjogának bejegyzése jelentette.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a rendelkezésre álló cégmásolatok adatai alapján azzal egészíti ki, hogy a felperes zrt. az Mgtsz. jogutódaként „részleges átalakulással” 1999. július 16-i hatállyal jött létre, az Mgtsz. ezt követően tovább működött, majd végelszámolás eredményeként 2000. augusztus 24-én jogutód nélkül megszűnt.
[10] Az így kiegészített tényállás alapján az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
Az adott esetben a felülvizsgálattal élő alperes a tsz földhasználati joggal terhelt ingatlanokra vonatkozó anyagi jogi szabályok téves alkalmazását rótta fel az eljárt bíróságoknak, és eljárási szabálysértésként kifogásolta az elsőfokú bíróságnak a felperes részére nyújtott, álláspontja szerint az eljárási szabályok előírását meghaladó, az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontjához képest további jogcímek megjelölését eredményező tájékoztatását is.
[11] A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésében helytállóan írta elő a kérelmek és a nyilatkozatok tartalom szerinti figyelembevételét, rámutatva, hogy a felperes keresetét a jogelődje földhasználati jogának törlését eredményező ingatlan-nyilvántartási eljárás hibájára alapította, emiatt kérte az alperes tulajdonjogának törlését és jogutódlására tekintettel az Mgtsz. földhasználati jogának saját javára történő visszajegyzését. Perbe vitt jogi érdeke kizárólag az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés korrekciójára irányult, az alperes bejegyzését megelőző, de az időközben bekövetkező jogutódlásnak megfelelő ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítására.
[12] A valós jogi helyzetnek meg nem felelő vagy téves ingatlan-nyilvántartási állapot helyesbítésére irányuló perek a szoros értelemben vett ingatlan-nyilvántartás perek, két fajtájuk a törlési és a kiigazítási per.
[13] A törlési perek érvénytelenségre, illetve elévülésre vagy a jog megszűnésére alapíthatók, ezen belül az érvénytelenségen alapuló törlési keresetek az alapul fekvő jogügylet érvénytelenségére (ún. eredeti érvénytelenség), vagy a bejegyzés ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem orvosolható hibájára hivatkozással terjeszthetők elő.
[14] Az ingatlan-nyilvántartási perek másik nagy csoportját a kiigazítási perek alkotják, amelyek lehetnek kijavítási vagy pótlási perek. A kiigazítással orvosolható telekkönyvi sérelmek a helytelen vagy hiányos bejegyzés következményei. Ezekben az esetekben nem a jogszerzésre irányuló ügylet vagy a bejegyzési eljárás érvénytelensége, hanem valamely elírás, téves számítás, esetleges tartalmi hiányosság a per tárgya, azzal, hogy a bekövetkezett sérelem az ingatlan-nyilvántartás saját fórumrendszerében nem volt orvosolható.
[15] A kifejtetteket a felperes kereseti kérelmének tartalmi szempontú értelmezésével összevetve megállapítható, hogy a felperes nem kiigazítási igényt érvényesített, azt az eljárt bíróságok is tévesen minősítették a kiigazításra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint. A felperes a földhivatal téves, jogszabálysértő eljárására hivatkozott, amelynek eredményeként – álláspontja szerint jogszabálysértő módon, azaz érvénytelen határozattal – törölte jogelődjének földhasználati jogát. Az így megfogalmazott kereseti kérelem meghaladja a kiigazítási per kereteit és a mögöttes, a bejegyzés alapjául szolgáló anyagi jogszabályok téves alkalmazására alapított törlési kereset Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti minősítést indokolja.
[16] A törlési per megindításának szigorú feltételei közül a felperes igazolta az ingatlan-nyilvántartásban bekövetkezett sérelmet: jogelődje földhasználati jogának törlését. Az adott esetben ugyanis a felperes által előadott sérelem egészen a bejegyzett jog törléséig, az attól való teljes megfosztásig terjedt, melynek következtében a felperes (jogelődje) nem rendelkezik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal – éppen annak törlése jelenti a perrel orvosolni kért sérelmét. Az ingatlan-nyilvántartás rendszerében ezért a törölt bejegyzés is legitimálja a törlési per felperesét, a 2/2005. (VI. 15.) PK vélemény 1. pontjához fűzött indokolás szerint fogalmilag a törlés is bejegyzés, így a sérelmezett törlés miatt hiányzó bejegyzett jog önmagában nem gátolja a perindítást.
[17] A felperes a bekövetkezett sérelmet a megszűnt Mgtsz. jogutódaként, a földhasználati jog saját javára történő „visszajegyzésével” kérte orvosolni. A törlési perekben a jogosult személyében bekövetkező változás értékelésének általában nincs akadálya, a joggyakorlat elismeri pl. az örökös perlési jogosultságát az örökhagyót ért ingatlan-nyilvántartási sérelemnek törlési per útján, a jogelőd közbenső jogszerzésével történő orvoslására, így önmagában a jogosulti oldalon bekövetkező jogutódlás nem zárja ki az igényérvényesítést.
[18] Az adott esetben azonban a felperes jogutódi minősége kétséges: a per adatai szerint a felperes gazdasági társaság 1999 júliusában, a jogelőd Mgtsz. részleges átalakulásával jött létre, az átalakulás után azonban az Mgtsz. még tovább működött, majd végelszámolással – azaz jogutód nélkül – 2000. augusztus 24-i hatállyal megszűnt. Mindezen események alatt, de azokat követően sem történt változás a perbeli ingatlanokat terhelő földhasználati joggal kapcsolatos bejegyzésekben: a földhasználati jog jogosultja a per irataihoz becsatolt, a közhiteles nyilvántartás adatait tartalmazó tulajdonilap-másolatok szerint változatlanul a jogutód nélkül megszűnt Mgtsz. volt, nem a felperes gazdasági társaság. A per tárgyát képező földhasználati jogok felperesi jogutódlása ellen szól a peres iratokkal dokumentált, a 0287/11. hrsz.-ú ingatlanra vonatkozó részaránykiadás is, amelyre a felperes megalakulása után, 1999. december 31-én a jogelőd Mgtsz. földhasználatában lévő területeket érintően került sor, majd az eredeti állapotot is az Mgtsz. – nem a felperes – javára állította vissza a földhivatal 2000. január 13-i hatállyal.
[19] A felperes jogutódlása azonban nem csupán kétséges, hanem a kifejtetteken túlmenően a törlési per megindítása szempontjából a következők miatt is problémás: a termelőszövetkezeti ún. közös földhasználati jog a mezőgazdaság kollektivizálásának az 1967. évi IV. törvény, majd az 1987. évi I. törvény által kijelölt keretei között a tulajdonjoggal gyakorlatilag azonos jogállást biztosított a jogosult Mgtsz. számára. A közös földhasználatba tartozó területeket az Mgtsz. a földtulajdona mértékéig el is idegeníthette. Az ismertetett, sajátos jogfejlődés a tulajdonjoggal gyakorlatilag azonos tartalmú jogosítványok összességét kizárólag a szövetkezetbe tömörülő földtulajdonosok speciális szabályok szerint működtetett, a kollektivizált mezőgazdasági termelés céljainak alárendelt, ezáltal kötött gazdasági célok érdekében a termelőszövetkezet részére juttatta. Az 1967. évi IV. törvény helyébe lépő 1987. évi I. törvény meg is szüntette az „új” földhasználati jogok keletkezésének a lehetőségét, a meglévők jogi sorsát pedig a rendszerváltáshoz kapcsolódó átalakulási jogszabályok – az 1992. évi I. és II. törvény, valamint az 1993. évi II. törvény – határozták meg, tartalmi lényegük szerint tulajdonjoggá alakítva azt.
[20] Az adott esetben a felperes nem állította a perbeli ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog, vagy egyéb, a használatra jogosító önálló jogcím megszerzését – nem a „saját” jogát érvényesítette –, törlési keresetét kizárólag részleges átalakulással bekövetkező jogutódlására alapította.
Tekintve, hogy ha a törlési kereset eredményes, a bíróság – az időközben bekövetkező jogutódlás esetén közbenső jogszerzés feltüntetése mellett – az eredeti állapot visszajegyzésével orvosolja a bekövetkezett sérelmet, az eredeti jogosult jogutódának is rendelkeznie kell a sérelmet szenvedő jogra vonatkozó „szerzőképességgel”. Az Mgtsz. közös földhasználati joga azonban az ismertetett indokok alapján sajátos jogi, gazdaságtörténeti gyökereire figyelemmel kizárólag termelőszövetkezetet illethet, az átalakulásával létrejövő gazdasági társaságot nem, ezért a felperes gazdasági társaság törlési keresete – azaz az ingatlan-nyilvántartás rendszerére vonatkozó, kizárólag jogutódlásra alapított igénye – nem lehetett alapos.
Utal arra a Kúria, hogy a bíróság az eredeti állapotot a megszűnt szövetkezet jogának visszajegyzése útján sem rendelhette volna el az Inytv. 25. § (2) bekezdésében foglalt jogszabályi korlátozás miatt.
[21] A kifejtettek értelmében a felperes törlési igénye már az előfeltételek hiánya miatt alaptalannak bizonyult, ezért a Kúria annak érdemi megalapozottságát nem vizsgálhatta. Tekintve, hogy újabb nyilatkozatok és további bizonyítás nem volt szükséges, a Kúria a másodlagos keresetről az előbbiekben kifejtett indokok alapján határozott.
[22] Mivel a másodlagos kereset sem bizonyult alaposnak, a Kúria a felperes eshetőlegesen előterjesztett kereseteinek sorában a harmadlagos keresetet is vizsgálta. A harmadlagos kereset elbírálása sem indokolta új eljárás lefolytatását, mert a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 1. § a) pontja értelmében a perbeli esetben a Ptk.-nak a harmadlagos kereset alapjaként megjelölt rendelkezései nem alkalmazhatóak. Ezért csupán megjegyzi Kúria, hogy a Ptk. 5:184. § (1)–(2) bekezdései a törlési és a kiigazítási igények elévülésére és a törlési per megindítására vonatkozó előírások, amelyek önmagukban sem törlési, sem kiigazítási keresetet nem alapoznak meg; a Ptk. 6:88. §-a pedig a szerződések semmisségének egyes szabályait tartalmazza, az adott esetben viszont az alperes tulajdonjogának bejegyzése nem szerződés alapján, hanem jogszabály rendelkezésének alkalmazásával történt. Az alperes tulajdonjogának bejegyzésére kérelem nyomán került sor, azonban a kérelem csupán megindította a bejegyzési eljárást, a bejegyzés alapja nem a kérelem, hanem jogszabály előírása.
A harmadlagos kereset is jogkérdést vetett fel, így a rendelkezésre álló adatok alapján elbírálható volt, azonban ez a kereset sem alapos.
[23] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, s mivel a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatóak voltak, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő új határozatot hozott, és a keresetet elutasította.
(Kúria Pfv I. 20.709/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás