PK ÍH 2017/19.
PK ÍH 2017/19.
2017.03.01.
I. A per nem szüntethető meg a DH2. törvény 39. §-a alapján, ha a fogyasztó a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányuló igénye mellett annak megállapítása iránt is keresetet terjesztett elő, hogy a pénzügyi intézmény kölcsönszerződést felmondó nyilatkozata érvénytelen.
II. Ha a fogyasztó az árfolyamrést tartalmazó, illetve a hiteldíj egyoldalú megváltoztatását lehetővé tevő kikötések tisztességtelenségére hivatkozva e szerződési feltételek érvénytelenségének kimondását is kéri, a bíróság a keresetet e körben érdemben nem vizsgálhatja, mivel a kifogásolt szerződési feltételek tisztességtelenség miatti semmissége törvényhozási úton, illetve speciális közérdekű perben hozott jogerős ítélettel eldőlt. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a bíróság e körülményeket értékelje annak eldöntése során, hogy a bank jogszerűen mondta-e fel a kölcsönszerződést [2014. évi. XXXVIII. törvény (DH1. tv.) 3. §, 4. §, 6. §; 2014. évi XL. törvény (DH2. tv.)18. § (5) bekezdés, 29. §, 37. §, 38. §, 39. §].
A felperes keresetében az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. §-a, 209/A. §-a, valamint a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény, az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény, a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) alapján annak megállapítását kérte, hogy érvénytelenek az alperessel 2006. április 26. napján kötött, önálló zálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződés árfolyamrést tartalmazó és a hiteldíj egyoldalú megváltoztatását lehetővé tevő szerződéses kikötései. Keresetet terjesztett elő továbbá annak megállapítása iránt is, hogy érvénytelen az alperes kölcsönszerződést felmondó 2012. július 16-i nyilatkozata.
Az elsőfokú bíróság a 2014. július 28. napján meghozott végzésével a peres eljárást hivatalból felfüggesztette a 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1. törvény) 16. §-ában említett külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig. Az alperes a 2015. június 26-i és november 18-i beadványaiban bejelentette, hogy a felperessel elszámolt, az elszámolás a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. törvény) 38. § (6) bekezdése alapján felülvizsgált elszámolásnak minősül.
Az elsőfokú bíróság a folytatódó eljárás során meghozott végzésével felhívta a felperest, hogy a DH2. törvény 37. §-ában foglaltak alapján, a per megszüntetésének terhe mellett, harminc napon belül terjessze elő az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló, határozott kereseti kérelmét. A DH2. törvény 37/A. § értelmében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során a felek fizetési kötelezettségét a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével kell megállapítani.
A felperes a felhívásra előadta: a kereseti kérelme a szerződés részbeni érvénytelenségének megállapítására irányul, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását nem kéri. Álláspontja szerint a keresete elbírálása során jelentősége van az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) gyakorlatának, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez, a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívül kell hagyni. A fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését korlátozzák, ezáltal ellentétesek az uniós irányelvekkel és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével a DH1. törvény 16. § (2) bekezdésének, a DH2. törvény 37. § (1) bekezdésének, 39. §-ának, valamint a 2014. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: DH3. törvény) 3. §-ának, 21. §-ának rendelkezései. A DH3. törvény 3. §-a azt a jogát sérti a fogyasztónak, hogy a fogyasztói szerződés megkötésének időpontjára nézve vizsgáltassa a nemzeti bíróság által a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét; illetve azt a jogát sérti, hogy tisztességtelen szerződési feltételek észlelése esetén bírósági tájékoztatást kapjon arról, miszerint kontradiktórius eljárásban miként érvényesítheti jogát. A felsorolt törvények rendelkezéseit akként indokolt figyelmen kívül hagyni, hogy a törvény alapján elrendelt alperesi „elszámolási iratokból” és ehhez kapcsolódó eljárásokból sem jogok, sem kötelezettségek nem származnak a fogyasztókra nézve. A Pp. 155/A. §-ában foglaltakra figyelemmel a felperes indítványozta, hogy a hivatkozott jogszabályok kapcsán általa megfogalmazott kérdések megválaszolása végett a bíróság kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást.
Az elsőfokú bíróság a 2016. május 9. napján meghozott 3. sorszámú végzésével a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította.
Fellebbezett végzésével továbbá a DH2. törvény 39. §-a alapján a pert megszüntette. A végzés indokolásában kifejtettek szerint a felperes a felhívás ellenére nem kérte az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazását a DH2. törvény 37. §-ában foglaltaknak megfelelő módon, ezért a pert meg kellett szüntetni.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy a DH1., a DH2. és a DH3. törvény egyes rendelkezései ellentétesek az Irányelv rendelkezéseivel, ezért e jogszabályok figyelmen kívül hagyását kéri. A keresete nem nemzeti jogszabályon, hanem az uniós jogon, kifejezetten a hivatkozott irányelv rendelkezésein alapul. Erre tekintettel pedig a nemzeti bíróságot a DH2. törvény 37. §-a szerinti hiánypótlási felhívási kötelezettség nem terheli, ezért a keresetlevél a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjában foglaltak alapján nem utasítható el. A felperes fellebbezésében egyebekben megismételte az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait, és változatlanul előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta. Előadta továbbá, hogy a hiánypótlási felhívás mindenképpen felesleges bírói rendelkezés volt, „mely tényre tekintettel törvénysértő elutasítás esetén az elutasítás okaként a Pp. 130. §-ának b) és f) pontja lett volna a helyes hivatkozás”.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az az előírás, hogy a felperesnek az érvénytelenség megállapításán túlmenően a jogkövetkezményeket is meg kell határoznia, nem jelenti, hogy bármilyen módon korlátozott volna a perindítási joga. A keresetben sérelmezett egyoldalú kamat- és költségemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés tisztességtelenségének jogszabályi vélelmét az alperes nem tudta megdönteni a Magyar Állam elleni perben, vagyis a jelen perben támadott szerződéses kikötés tisztességtelensége ítélt dolog. A kikötés tisztességtelenségének kimondására nincs szükség, ezt a felperes jogainak védelme sem indokolja, hiszen e körben az alperes a jogszabályi előírásoknak megfelelően elszámolt. A felperes olyan szerződéses kikötés tisztességtelenségének megállapítását kéri, melyet a jogszabályi előírások már a per megindítását megelőzően rendeztek. A nemzeti jog értelmezése továbbá nem a Bíróság, hanem a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, így az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelem indokolatlan.
A felperes fellebbezése a következők szerint alapos.
Az eljárás megszüntetésének a DH2. törvény 39. §-ában foglaltak alapján nem lehetett helye, mivel a felperes nyilatkozatait a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a tartalmuk szerint figyelembe véve megállapítható, hogy keresetében a kölcsönszerződés kikötései érvénytelenségének megállapítása mellett a kölcsönszerződést felmondó nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását is kérte. Vagyis tárgyi keresethalmazat került előterjesztésre, melyből a második kereseti kérelemre a DH2. tv. 37. §-a nem irányadó. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság pert megszüntető végzését a Pp. 258. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a per további tárgyalása során érdemben nem kell vizsgálni a kölcsönszerződés árfolyamrést tartalmazó, valamint a hiteldíj egyoldalú megváltoztatását lehetővé tevő kikötései érvénytelenségét, az ugyanis – a következőkben kifejtendők szerint – már törvényhozási úton és jogerős ítélettel végérvényesen eldőlt, hogy e kikötések tisztességtelenség okán semmisek, és ebből az okból az egész szerződés nem dől meg, nem érvénytelen.
A kereset előterjesztését követően hatályba lépett DH1. törvény 3. § (1) bekezdése az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses kikötést semmisnek minősítette azzal, hogy a (2) bekezdés értelmében annak helyébe főszabályként az MNB hivatalos árfolyamának alkalmazása kerül a (3) bekezdésben foglaltak alkalmazása mellett. Az árfolyamrés kikötése miatt tehát az egész szerződés érvénytelensége a törvény rendelkezéséből következően kizárt.
A DH1. törvény 4. § (1) bekezdése megdönthető vélelmet állított fel az egyoldalú szerződésmódosítás jogát szabályozó szerződéses kikötés tisztességtelensége mellett. A vélelem megdöntését a pénzügyi intézmény a DH1. törvény 6. § (1) bekezdése szerinti perben érhette csak el. Ha a DH1. törvény 8. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt határidőben pert nem indított vagy a bíróság a keresetét jogerősen elutasította, a vélelem megdönthetetlenné vált, a szerződéses kikötés semmisnek minősül. A DH1. törvény 4. § (1) bekezdéséből ex lege következik az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog szabályozásának tartalmi fogyatékossága az egész kölcsönszerződés érvénytelenségét nem alapozza meg.
A Fővárosi Ítélőtábla a 2014. október 22. napján meghozott 17.Pf.21.370/2014/7. számú jogerős ítéletével az alperesnek a Magyar Állammal szemben a törvényi vélelem megdöntése iránt indított perében a keresetet elutasította. A Kúria a Gfv.VI.30.381/2014/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A perben hozott jogerős ítélet az Alkotmánybíróság 34/2014. (XI. 14.) AB határozata (128. pont) és 2/2015. (II. 2.) AB határozata (43-52. pont) szerint speciális közérdekű perben született, erga omnes hatályú ítéletnek minősül.
Az elsőfokú bíróság szükségtelenül hívta fel a felperest az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása iránti kereset előterjesztésére, amikor az csak a szerződéses kikötés miatti túlfizetés visszakövetelésére irányulhatna, ráadásul úgy, hogy a felülvizsgált elszámolás eredménye nem is vitatható, hiszen ezt a DH2. törvény 18. § (5) bekezdése, 29. §-a és 38. §-a kizárja.
A per további tárgyalása során az elsőfokú bíróságnak tehát a felmondó nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet kell érdemben elbírálnia. E körben viszont figyelemmel kell lennie a fogyasztó által hivatkozott szerződési feltételek törvényhozási úton, illetve speciális közérdekű perben hozott, jogerős ítélettel kimondott érvénytelenségére.
Miután az ítélőtábla a kereset tárgyában érdemben nem határozott, nem volt sem szükség, sem lehetőség a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére, az ugyanis az EUMSz. 267. cikke értelmében csak a per érdemi elbírálása szempontjából jelentős kérdésekben kezdeményezhető.
(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.26.540/2016/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás