PÜ BH 2017/190
PÜ BH 2017/190
2017.06.01.
I. A védjegybitorlás objektív felelősségen alapuló jogintézmény, amely azt jelenti, hogy valamely gazdasági tevékenység körébe eső védjegyhasználati cselekmény megvalósulása esetén a védjegybitorlás megtörténte attól függetlenül megállapítható, hogy a bitorló szándéka a védjegy kifejezett használatára, illetve annak jogszerűségére kiterjedt-e.
II. A reklám célú védjegyhasználat – függetlenül attól, hogy a kínált szolgáltatás igénybe vehető-e –, a gazdasági tevékenység körébe eső használatnak minősül, mert annak a fogyasztókra és más piaci szereplőkre is hatása van.
III. A védjegybitorlás megállapítása és objektív jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indult – egy keresetlevélben érvényesített, meg nem határozható perértékű – ügyben a védjegyek száma alapján külön-külön eljárási illetéket meghatározni nem lehet [1997. évi XI. tv. (Vt.) 12. §, 27. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes jogosultja a 2004. január 29-i elsőbbségű „CASTRUM” szóvédjegynek, valamint színes, ábrás védjegynek, amelyek a 43. és 44. osztályokba sorolt panziók, szállodai szolgáltatások, táborhelyek hasznosítása (kemping), gyógyászati szolgáltatások, különösen gyógyászati célú és más terápiás szolgáltatásokra állnak oltalom alatt.
[2] A felperes irányítása alatt álló CASTRUM csoport az ország számos helységében nyújt idegenforgalmi szolgáltatásokat „CASTRUM” márkanévvel. Az alperes a perbeli sopron-balfi ingatlant 2010-ben vásárolta meg, tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba 2010. december 27-én jegyezték be. Az ingatlanon korábban a felperes hálózatának tagjaként, franchise szerződés alapján, az előző tulajdonos működtette a kempinget és panziót, aki a szerződésének 2009. május 27-ei felmondásáig rendelkezett védjegyhasználati engedéllyel. Az alperes birtokbalépésekor az épület homlokzatán és a bejárat előtti táblán láthatók voltak a perbeli védjegyek, a közutak mentén álltak a kempinget jelző táblák. Az alperes az ingatlan megvásárlását követően az előző tulajdonos tevékenységét nem folytatta, ott felújítási munkákat végzett és a létesítményt 2013 júniusában nyitotta meg „Sopron-Balf kemping” elnevezés alatt. Az alperes a panziót és a kempinget a sopron-balf-camping.hu internetes oldalon hirdeti. A 2013. július 16-án kiállított közjegyzői tanúsítvány szerint ezen a napon a programturizmus.hu, hotel-net.hu, online-tudakozó.hu, illetve zoover.hu internetes oldalakon a CASTRUM Kemping és Panzióra vonatkozó információk voltak elérhetők.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes 2010. december 27-étől a védjegyek alatt szolgáltatás nyújtásával és reklámozásával, 2012. december 5-ig az épülethomlokzaton való megjelenítésével, valamint 2014. január 22-éig az útjelző táblákon és az internetes felületeken történő használatával bitorolja a védjegyeit. Kérte az alperest a jogsértés abbahagyására kötelezni és attól a jövőben eltiltani, valamint adatszolgáltatásra kötelezni.
[4] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a perbeli ingatlanon 2013 júniusáig nem nyújtott vendéglátási szolgáltatást, ezt követően pedig „Sopron-Balf Kemping” elnevezés alatt üzemeltette a panziót és a kempinget, amelyet a sopron-balf-camping.hu internetes oldalon hirdet. Az épület homlokzatán lévő feliratot a felperes felszólítása után eltávolította, a közutak mellé kihelyezett táblák tulajdonosaival, illetve a kifogásolt internetes oldalak üzemeltetőivel nem áll jogviszonyban.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a „CASTRUM” szó és ábrás megjelöléseket 2010. december 27. napjától 2012. december 5. napjáig épülete homlokzatán, 2010. december 27. napjától 2014. január 22. napjáig a 861. számú főút szelvényezés szerinti bal oldalon, a 84. számú úton 118 + 50 és 118 + 500 szelvényben jobb oldalon és a 84-8518. számú közutak csomópontjában mindkét oldalon megtalálható útjelző táblákon használta, valamint 2010. december 27. napjától internetes hirdetéseiben használja, bitorolja a felperes védjegyeit, ezért az alperest az internetes használat abbahagyására kötelezte, egyben eltiltotta a fenti megjelölések használatától. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt szolgáltasson adatot a felperes részére a bitorlás fenti időszakaira vonatkozóan a kemping üzemeltetési idejéről, a nyújtott szolgáltatások áráról, továbbá az üzleti kapcsolatai körében adjon adatot arra vonatkozóan, hogy a „CASTRUM” megjelöléssel jelzett szolgáltatását mely üzleti partnereknél reklámozta (utazási irodák, szolgáltatásközvetítők).
[6] Az elsőfokú bíróság a jogsértés alól való kimentéshez nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy nem valósult meg a gazdasági tevékenység körébe tartozó használat, mert az ingatlanon felújítási munkákat végzett, a sérelmezett megjelöléseket pedig az épületről a kemping megnyitásáig eltávolította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs relevanciája annak, hogy a megjelöléseket viselő kemping vagy panzió üzemelt-e. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 12. § (2) bekezdése nem kifejezetten gazdasági tevékenységet, hanem ebbe a körbe eső használatot kíván meg, a szolgáltatás előkészítése, adott esetben a renoválási munkák idején megvalósuló védjegyhasználat is ilyennek tekinthető. Az interneten, épülethomlokzaton és útjelző táblákon közölt üzenetek nyilvánvalóan attól függetlenül célba érnek, hogy a szolgáltatást az alperes ténylegesen felkínálja-e. A védjegybitorlás objektív jogkövetkezményeinek alkalmazása szempontjából súlytalan az alperesnek az a védekezése, hogy a szolgáltatást éppen nem lehet igénybe venni és nincs jelentősége annak sem, hogy az ingatlant az alperes az árujelzőkkel vásárolta, mert a birtokba lépéstől a használat már az ő érdekében valósult meg. Mindettől függetlenül az elsőfokú bíróság a per adatai alapján a felperes részéről bizonyítottnak fogadta el, hogy az alperes 2011-2012-ben is nyújtott szolgáltatást a panzióban.
[7] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a Vt. 12. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdés c) és e) pontja szerint megvalósuló védjegybitorlást a Vt. 27. § (1) bekezdése alapján megállapította. Az elsőfokú bíróság a jogsértést a Vt. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította, a b) pont alapján az alperest a jogsértés abbahagyására kötelezte és attól a továbbiakban eltiltotta, míg a c) pont alapján adatszolgáltatásra kötelezte.
[8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[9] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a Vt. 12. § (2) bekezdése nem kíván meg kifejezetten gazdasági tevékenységet. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a védjegybitorlás csak valamely megjelölés gazdasági jellegű, tényleges használatát eredményező, aktív magatartással valósulhat meg, az alperes részéről tanúsított ilyen magatartást a felperes bizonyítani nem tudott. A szolgáltatás előkészítése, a renoválás ideje alatt az épület homlokzatán, az útjelző táblákon és az interneten látható védjegyek tekintetében nem volt a bitorlás megállapítható, mivel az érintett szolgáltatásokkal kapcsolatban a gazdasági tevékenység körébe eső használat nem nyert igazolást.
[10] A másodfokú bíróság a per adatainak a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján történt értékelésével nem találta megállapíthatónak, hogy a védjeggyel nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban az alperes gazdasági tevékenységet folytatott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy az alperes az ingatlan átvételét követően nem intézkedett azonnal a korábbi üzemeltető által felhelyezett feliratok, ábrák eltávolításáról, nem szolgálhat a bitorlás elkövetésének alapjául, legfeljebb csak a tulajdonos gondatlanságát támasztja alá. Az alperesnek az internetes oldalak fenntartóival, szerkesztőivel való kapcsolatát a felperes nem bizonyította, az ismeretlen személyek által az internetre ellenőrizetlenül feltett információkért pedig az alperes nem tehető felelőssé.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen megállapított tényállás alapján és a védjegyjogi használat fogalmának téves értelmezésével hozta meg a döntését. A jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben, az adóbevallások alapján megállapítható, hogy az alperes adóköteles bevételt szerző tevékenységet kezdett, azaz az alperes a Vt. 12. § (3) bekezdés c) pontja szerinti szolgáltatás felajánlását megkezdte. Az elsőfokú bíróságnak a Vt. 95. § (9) bekezdése alapján történt felhívására az alperes a kemping megnyitásához szükséges hatósági engedélyekkel igazolhatta volna a sérelmezett szolgáltatás nyújtásának kezdő időpontját. Az alperes csupán az adóbevallásokat csatolta, amelyből helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes nem tudta alátámasztani a szolgáltatás nyújtásának kezdő időpontjára vonatkozó állítását. A felperes kifejtette, hogy az adott esetben a szolgáltatás előkészítése idején megvalósuló védjegyhasználat is sértheti a védjegy funkcióit, ezért a renoválási munkák ideje alatt kifejtett védjegyhasználat is bitorlónak minősül. A védjegy azonosító, megkülönböztető és tájékoztató funkciója ugyanis annak ellenére érvényesül, hogy az alperes által kínált szolgáltatás pillanatnyilag igénybe vehető-e, hiszen a fogyasztók okkal feltételezhetik, hogy a felpereshez köthető vállalkozásról van szó. Ez nemcsak a felperes szolgáltatásának megítélése szempontjából hátrányos, hanem indokolatlan piaci zavart is okoz. Az interneten, az épülethomlokzaton és az útjelző táblákon közölt üzenetek a reklámozás funkcióját töltik be. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben, az Európai Bíróság C-179/15. számú döntésében kifejtettek szerint, a használat hiánya csak akkor lenne megállapítható, ha az alperes eljárt volna az internetes hirdetések és az útjelző táblák eltávolítása érdekében, ilyen előadást azonban az alperes nem tett.
[12] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Érvelése szerint a perben a részéről egyetlen olyan cselekmény sem nyert bizonyítást, amely a védjegy gazdasági tevékenység körében történő használatát igazolta volna. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az üzemeltetés megkezdésének feltételét képező okiratok keltével a gazdasági tevékenység tényleges megkezdésének időpontját bizonyítani nem lehet. A felülvizsgálati érveléssel szemben a perbeli védjegyekkel kommunikációs vagy reklámtevékenységet nem végzett. Az Európai Bíróság felperes által hivatkozott C-179/15. számú ítélete – a felperes értelmezésével szemben – épp azt támasztja alá, hogy a nem az ő megbízásából, a tudta és beleegyezése nélkül megjelentetett hirdetések eltávolítása érdekében nem várható el tőle az intézkedések megtétele a jogsértés alól való mentesüléshez.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Vt. 12. § (2) bekezdés a) pontja szerint a kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel. A (3) bekezdés értelmében a (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen szolgáltatás nyújtása vagy annak felajánlása a megjelölés alatt, illetve a megjelölés használata a reklámozásban [c) és e) pontok]. A Vt. 27. § (1) bekezdése alapján védjegybitorlást követ el, aki a 12. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével a védjegyet jogosulatlanul használja.
[14] A perbeli jogvita tárgyát az képezte, hogy a fenti rendelkezések alapján az alperes részéről megvalósult-e a védjegyhasználat, és amennyiben igen, az a gazdasági tevékenység körében történt-e.
[15] A nem vitás tényállás szerint a perbeli védjegy az alperes tulajdonában lévő panzió és kemping épülethomlokzatán, valamint az ott nyújtott szálláshely-szolgáltatással kapcsolatban az útjelző táblákon és egyes internetes oldalakon volt látható. A perben az sem volt vitatott, hogy az alperes az ingatlan megvásárlását követően a korábbi tulajdonos által a szálláshely nyújtásával kapcsolatban addig jogszerűen használt védjegy eltávolításáról nem intézkedett. Az alperes előadása szerint a perbeli ingatlanon, annak megvásárlását követően felújítási munkálatok folytak, az újranyitásig az ingatlanon található panzió és kemping nem üzemelt.
[16] A védjegybitorlás objektív felelősségen alapuló jogintézmény, amely azt jelenti, hogy valamely gazdasági tevékenység körébe eső védjegyhasználati cselekmény megvalósulása esetén a védjegybitorlás megtörténte attól függetlenül megállapítható, hogy a bitorló szándéka a védjegy kifejezett használatára, illetve annak jogszerűségére kiterjedt-e. A védjegy használatára, illetve annak jogszerűségére irányuló tudat vagy szándék vizsgálatának legfeljebb a védjegybitorlás szubjektív jogkövetkezményének alkalmazása során lehet jelentősége [Vt. 27. § (3) bek.]. Nem értett egyet a Kúria a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a védjegybitorlás csak aktív, tudatos magatartás tanúsítása esetén állapítható meg, ezért a gondatlanság következményeként megvalósult védjegyhasználat a bitorlás megítélése során nem értékelhető. A Kúria megítélése szerint a védjegy használata az alperes részéről gondatlan, negligens magatartással valósult meg azáltal, hogy a korábbi ingatlantulajdonos szolgáltatásának reklámozására használt védjegy eltávolításáról nem intézkedett.
[17] Az így megvalósult reklám célú védjegyhasználat gazdasági szempontból releváns használatnak minősül, mert annak a fogyasztókra és más piaci szereplőkre is hatása van. Amint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította, a védjegy azonosító, megkülönböztető és tájékoztató funkciója annak ellenére érvényesül, hogy a kínált szolgáltatás igénybe vehető-e. A felújítási munkák alatt a védjegy használatából a fogyasztók arra következtethetnek, hogy a szolgáltatás előkészítését követően tovább folytatódik a Castrum-lánchoz kapcsolódó kemping működése. Miután a fogyasztók okkal feltételezhetik, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn a felperes és az alperes között, az alperes védjegyhasználata sérti a védjegy származásjelző funkcióját és indokolatlan piaci zavart is okozhat. Mindebből egyértelműen következik, hogy az alperes részéről megvalósult védjegyhasználatnak gazdasági hatása van, amely megalapozza a védjegy gazdasági tevékenység körébe eső használatának megállapíthatóságát.
[18] Mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a védjegy épület homlokzatán és útjelző táblákon történt jogosulatlan használatával a védjegybitorlás megtörténtét a Vt. 27. § (1) bekezdése alapján. Ezért a Kúria a jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezését ebben a körben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
(Kúria Pfv. IV. 21.578/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás